Ne szeressétek a világot, és ami benne van!
"Egy testvér megkérdezte Izajás abbát: „Hogyan kell gyakorolni a csendességet a cellában?"
Az öreg pedig ezt válaszolta neki:
„A csendesség gyakorlása a cellában azt jelenti, hogy Isten jelenlétébe vetjük magunkat, és minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy ellenálljunk azoknak a gondolatoknak, amelyeket az ellenség hint el bennünk. Ez ugyanis a világtól való menekülés"
A testvér erre megkérdezte:
„És mi a világ?"
Az öreg pedig így felelt:
"A világ a dolgokkal kapcsolatos nyugtalankodás, a világ a természettel ellenkező tevékenység, és ha teljesítjük saját, test szerinti akaratunkat.
A világ az, hogyha azt gondoljuk, hogy mindig ebben az életben fogunk maradni.
A világ az, hogyha a testünkkel a lelkünk rovására törődünk, s ha abban keresünk dicsőséget, amit el fogunk hagyni.
Ezt pedig nem magamtól mondom, hanem János apostol az, aki így figyelmeztet: Ne szeressétek a világot, és ami benne van! (1Ján 2,15)." (A Paradicsom könyve, I, 44, Iz Asc 21,3)
Μὴ ἀγαπᾶτε τὸν κόσμον μηδὲ τὰ ἐν τῷ κόσμῳ. ἐάν τις ἀγαπᾷ τὸν κόσμον, οὐκ ἔστιν ἡ ἀγάπη τοῦ πατρὸς ἐν αὐτῷ ·
Sőt..., aki szereti - abban nincs meg az Atya szeretete!
Az a Κένωμα gyermeke, az azzal együtt is pusztul el.
"Annak tehát, aki a vágyaknak vagy a becsvágynak adta át magát és folyton ezekben fáradozik, minden gondolatának halandónak kell lennie és teljességgel - amennyire csak lehetséges - halandóvá kell válnia, s ebben nem lesz a legkisebb fogyatkozása sem, minthogy az ilyen hajlamokat növelte nagyra magában." ( Platón, Timaiosz, 90b )
Αν λοιπόν κάποιος έχει αφοσιωθεί στις επιθυμίες και στις έριδες και σπαταλάει εκεί όλη την ορμή του, οι σκέψεις του γίνονται αναγκαστικά θνητές. Θα γινόταν μάλιστα εξ ολοκλήρου θνητός και ο ίδιος, αν αυτό ήταν δυνατόν στην πραγ ματικότητα ελάχιστα απέχει από αυτό, αφού έχει αναπτύξει μόνον το θνητό μέρος του.
Aki a vágyaknak és viszályonak szenteli magát...
 |
| Μὴ ἀγαπᾶτε τὸν κόσμον μηδὲ τὰ ἐν τῷ κόσμῳ. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése