"Aztán kinyitottam a szemem és nem hittem magamnak, mert igen szép volt, hát újra behunytam a szemem."
Alapszabályok II.
Van-e szint a hit szintje felett?
Legyünk őszinték legalább magunkhoz...
Azért kerültünk a második szintre, mert nem lettünk szépek, a harmadikra pedig mert jók és igazságosak sem...
Most arról töprengünk, ha van negyedik szint; onnan tűnünk-e legalább "önazonosnak"?
Mert ha jól meggondoljuk, eddig minden törekvésünk csődöt mondott.
Itt állunk üres kézzel..., nem váltunk sem széppé, sem okossá és szentek sem lettünk.
Mi végre volt hát minden?
![]() |
King Arthur Statue, Tintagel Cliffs, Cornwall, England. |
Artúr
![]() |
Rubin Eynon, King Arthur Statue, Tintagel Cliffs, Cornwall, England. |
6. Csak jusson nyugvópontra...
Békét szeretnénk..., - ez volna minden vágyunk, de ahogy az Artúr szobra Cornwallban egyszerre statikus és a hullámzó tengerrel a háttérben, folyton belülről is mozgó.
Újfent megállapíthatjuk..., megint valami rosszul lett megfogalmazva.
https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/vocatus-atque-non-vocatus-deus-aderit.html
A szobrász viszont zseni volt..., ahogy Dosztojevszkij is.
"Én nem régen láttam egy sárga, kissé zöldes, a szélein megrothadt levelet. Vitte a szél. Mikor tíz esztendős voltam, télen behunytam a szemem és képzeltem magamnak egy zöld levelet, erezett, friss levelet s hozzá fényes napot. Aztán kinyitottam a szemem és nem hittem magamnak, mert igen szép volt, hát újra behunytam a szemem. - Mi akar ez lenni? Valami allegória? - N-n-em... ugyan minek? Dehogy mondok én allegóriát! Csak a levélről, egy levélről... A levél szép. Minden szép. - Minden? - Minden. Az ember azért nem boldog, mert nem tudja, hogy boldog; csak ezért. Ez az egész. Aki megtudja, az mindjárt boldog lesz, abban a pillanatban." ( Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij : Ördögök )
Hajlamosak vagyunk lenézni az alattunk levő szinteken élőket..., mi akik megízleltük eme harmadik szinten élés keserédes ízét..., minden reményünk abban van, hogy a 4. szinten lakók könyörületesek, de legalábbis megértőek lesznek hozzánk, a szeretet "nyomorékjaihoz", akik próbáltak jól szeretni, mindenért hálásak lenni, de el-elbukva folyton a moralizálás, vagy még rosszabb, az élvezet mocsarába csúsztak vissza, pedig minden szép..., a szélein rothadt levél is az.
Vagy ugyanaz csak "megfordítva"
S a szobor is, mely "nincs befejezve..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése