Érzékeny plánta ( Kert IV. ) ~ "Voltak az emberek, és volt a hűség. / II. folytonosság / szolgáltunk III.

 Jó nap ez a halálra!

"(...) mert nagy az az ember, aki hűséges a kertjéhez."

 II. Múltból jövőbe. ( folytonosság )

Létezik egy elgondolkodtató, humorosnak szánt aforizma...

"You must be prepared to make a sacrifice," the candidate told his audience.
You must do this for the sake of posterity."

"Why should we?" demanded a heckler.
"What's posterity done for us?" ( Jacob M. Braude: Speaker's Encyclopedia of Humor, 1036. ) 

 

Áldozat a utókorért..., miért, mit adtak ők nekem? És mégis.

"Voltak az emberek, és volt a hűség. Hűségesnek nevezem az emberekhez fűző kapcsolatot, például molnárságot, az országot, a templomot vagy kertet, mert nagy az az ember, aki hűséges a kertjéhez." ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 234 )

 

Az nem otthonunk. De akkor otthontalanok..., földönfutók.

Antoine de Saint-Exupery szerint azok a boldogok, akikkel az ősök együtt élnek tehát tudják hová mennek, mert együtt jönnek velük... 

Sőt..., így esélyem nyílik hogy én is egy lehessek az ősök közül, "fogalom legyek".

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/i-realized-last-night-i-will-be-one-of.html

Megfelelni az ősöknek és az ősök elvárásainak a utókor felé.

 

"Úgyis holtaké már szivem." ( Hölderlin, Görögország, 15 ) S így is van jól..., ők szeretnek bennünk. 

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/i-realized-last-night-i-will-be-one-of.html

"Mert nem remélhetsz semmit, ha semmi sem tart tovább nálad. És eszembe jut az a nép, amelyik tisztelte a halottait. És a családi sírboltok egymás után fogadták be halottaikat. És ezek a kövek teremtették meg a folytonosságot.

- "Boldogok vagytok?" - kérdeztem tőlük.

"Hogyne lennék azok, hiszen tudjuk, hová megyünk majd aludni..." ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 219 )

Melyik kő elhanyagolható szerepű...?

"(...) megbékélten várom halálomat, abban a reményben, hogy örökre egyesülök Vele; de azért örömben élek mindama javak élvezetében, amelyeket kegyesen nékem juttat, mindama bajok közepette, amelyeket az én érdekemben küld rám, s amelyeknek elviselésére a maga példájával tanított meg." ( 737; fr. 646 )

"Amikor pedig megkapta a szent viaticumot és az utosó kenetet, megfelelt, köszönetet mondott a plébános úrnak; végül amikor az megáldotta a szent cibóriummal, így szólt: "Ne hagyjon el Isten soha", s mintegy ezek voltak az utolsó szavai." ( Périer Gilberte: Vie de Monsieur Pascal )

Ő biztosan megmarad barátunkul... 

https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/egy-jo-barat-arnyeka-is-boldogga-teszi.html