"Valóban sohse múltak el, csak mi változtunk, nem a Kert."
Beillek-e a kertbe?
Az élet végletesen gyötrelmes tud lenni vagy épp borzalmasan unalmas..., s gyakran minden átmenet nélkül.
Ezt az érzékenyebbek, a művész lelkűek is érzik..., nagyon meg is szenvedik. De a művész dolga, hogy közelebb vigyen bennünket önvalónk megértéséhez, hát közölni kénytelen a közölhetetlent... Pl. Shelley az általam nagyon megszeretett XIX. század "elveszett művész generációjának" egyike így vall erről:
"Vajjon az Érző Plánta vagy a csöpp
szellem amely ült ága között
érezte-e hogy a Rossz Hatalom
kezd hatni benne, nem tudom.
Vajjon a Szép Hölgy lelke mikor
kivált a szép test láncaiból,
melyből vágy szállt, mint napból a fény,
látta-e a bút a gyönyör helyén,
nem sejtem, de e küzködés
között, mely csupa tévedés,
hol lenni nincs, csak látszani
s mi mind egy álom árnyai,
szerény s mégis vigasztaló
hit, meggondolni, hogy csaló
lévén itt minden, a halál
maga is bizton csak csalás.
Ez édes Kert, a drága Lány
s a sok szín, illat s széparány
valóban sohse múltak el,
csak mi változtunk, nem a Kert.
A Szépség, Szerelem s a Kéj
nem hal, nem változik, csak él,
távol érzékünktől, amely
sötét s a fényt nem bírja el." ( Shelley, Az érzékeny plánta, Befejezés, 102 )
Nagyon jó vers..., érteni véljük a kor idegenkedését Shelley-től, akit indulatosnak és durvának írtak le, sőt gyilkosnak; pedig aki látta sosem erősítette ezt meg. Egy szelíd, szép vonású ifjúról mesélnek a kortársak...
Ha semmi sem leírható, minden változik, sőt pusztulásra ítélt..., mindeközben illuzórikus, miről is lehet itt beszélni?
Hogy lehet a kert örök és változatlan.
Távlatos gondolkodás..., a bölcsesség ismérve. Ki bölcs itt? Ki nem áruló?
Két vers..., és az eltérés.
https://boatswain69.blogspot.com/2021/06/a-belso-lenyeget-vettem-at-iv-zombik.html
A sejtéseket illik komolyan venni..., írtuk korábban. Daimónod súg.
Ezen fog múlni, hogy használható leszel-e az építkezésben, vagy félredobnak..., mint a sót, mely vesztette ízét. Vagy rész vehetsz a Kert újra-újragondolásában.
 |
| “Nothing in the world is single; All things by a law divine In one spirit meet and mingle. Why not I with thine?” ( Love’s Philosophy by Shelley ) |
"Forrás folyóba ömlik,
folyó az óceánba;
az egeknek folyton özönlik
vegyülő suhogása;
magány sehol; isteni jel
s rend, hogy minden tünemény
keveredjék valamivel -
Mért ne veled én?
A hegy csókolva tör égbe,
habot hab ölel, szorít, átfog;
egymást ringatva, becézve
hajlonganak a virágok;
a földet a nap sugara,
a hold a tengereket:
minden csókol... - S te soha
engemet? ( Shelley, A szerelem filozófiája )
S meglátni..., ki ilyen csókot kap...
Valóban akkora tragédia egy érzékeny palánta elvesztése?
Daimónod dönt..., ezért írják több helyütt is Shelley-ről, olyan volt mint egy szent élete kezdetén. Felháborodott, lázadó...
https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/mint-egy-szivdobogas.html
https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/hatarozottan-azt-hatarozzuk-hogy-nem.html
Mert csak embernek van daimónionja..., nem a szabad akarat tesz minket rendkívülivé..., tehát emberré, hanem elkötelezettségünk életcélunk iránt. Isten az..., mihelyst ember.
Ezért nem határozható meg, hisz isten..., isteni ember - akinek daimónja van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése