Érzékeny plánta ( Kert I. ) ~ Széparány / minden csókol...

"Valóban sohse múltak el, csak mi változtunk, nem a Kert."

 

 

 Beillek-e a kertbe?

Az élet végletesen gyötrelmes tud lenni vagy épp borzalmasan unalmas..., s gyakran minden átmenet nélkül. 

Ezt az érzékenyebbek, a művész lelkűek is érzik..., nagyon meg is szenvedik. De a művész dolga, hogy közelebb vigyen bennünket önvalónk megértéséhez, hát közölni kénytelen a közölhetetlent... Pl. Shelley az általam nagyon megszeretett XIX. század "elveszett művész generációjának" egyike így vall erről:

"Vajjon az Érző Plánta vagy a csöpp
szellem amely ült ága között
érezte-e hogy a Rossz Hatalom
kezd hatni benne, nem tudom.

Vajjon a Szép Hölgy lelke mikor
kivált a szép test láncaiból,
melyből vágy szállt, mint napból a fény,
látta-e a bút a gyönyör helyén,

nem sejtem, de e küzködés
között, mely csupa tévedés,
hol lenni nincs, csak látszani
s mi mind egy álom árnyai,

szerény s mégis vigasztaló
hit, meggondolni, hogy csaló
lévén itt minden, a halál
maga is bizton csak csalás.

Ez édes Kert, a drága Lány
s a sok szín, illat s széparány
valóban sohse múltak el,
csak mi változtunk, nem a Kert.

A Szépség, Szerelem s a Kéj
nem hal, nem változik, csak él,
távol érzékünktől, amely
sötét s a fényt nem bírja el." ( Shelley, Az érzékeny plánta, Befejezés, 102 ) 

 

Nagyon jó vers..., érteni véljük a kor idegenkedését Shelley-től, akit indulatosnak és durvának írtak le, sőt gyilkosnak; pedig aki látta sosem erősítette ezt meg. Egy szelíd, szép vonású ifjúról mesélnek a kortársak...

Ha semmi sem leírható, minden változik, sőt pusztulásra ítélt..., mindeközben illuzórikus, miről is lehet itt beszélni? 

Hogy lehet a kert örök és változatlan.

Távlatos gondolkodás..., a bölcsesség ismérve. Ki bölcs itt? Ki nem áruló?

 

Két vers..., és az eltérés.

https://boatswain69.blogspot.com/2021/06/a-belso-lenyeget-vettem-at-iv-zombik.html

 

A sejtéseket illik komolyan venni..., írtuk korábban. Daimónod súg.

Ezen fog múlni, hogy használható leszel-e az építkezésben, vagy félredobnak..., mint a sót, mely vesztette ízét. Vagy rész vehetsz a Kert újra-újragondolásában.

 

“Nothing in the world is single;
All things by a law divine
In one spirit meet and mingle.
Why not I with thine?” ( Love’s Philosophy by Shelley )

 

"Forrás folyóba ömlik,

folyó az óceánba;

az egeknek folyton özönlik

vegyülő suhogása;

magány sehol; isteni jel

s rend, hogy minden tünemény

keveredjék valamivel -

Mért ne veled én?

 

A hegy csókolva tör égbe,

habot hab ölel, szorít, átfog;

egymást ringatva, becézve

hajlonganak a virágok;

a földet a nap sugara,

a hold a tengereket:

minden csókol... - S te soha

engemet? ( Shelley, A szerelem filozófiája )

 

S meglátni..., ki ilyen csókot kap...

 Valóban akkora tragédia egy érzékeny palánta elvesztése?

Daimónod dönt..., ezért írják több helyütt is Shelley-ről, olyan volt mint egy szent élete kezdetén. Felháborodott, lázadó... 

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/mint-egy-szivdobogas.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/hatarozottan-azt-hatarozzuk-hogy-nem.html

 

Mert csak embernek van daimónionja..., nem a szabad akarat tesz minket rendkívülivé..., tehát emberré, hanem elkötelezettségünk életcélunk iránt. Isten az..., mihelyst ember.

Ezért nem határozható meg, hisz isten..., isteni ember - akinek daimónja van.