de egyiküknek sem volt más az én folyóm, mint útjukon egy akadály.
Munka - megváltás
Gyroson innen és túl...
A szabadság nagyon sok fejtörést okoz az embereknek..., pedig nem nehezebb fogalom bármelyik másiknál.
A probléma az, hogy az emberi agy ellentétekben dolgozik, s úgy is fejezi ki magát.
Erre céloz Su-La-Ce:
"Az igaz út nem oly nehéz, Csak ne válassz és ne szeress! Ha nem gyűlölsz és nem szeretsz, Fényesség vár, felhő se lesz." ( Su-La-Ce: Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában )
A munka szabadság vagy sem?
Mi munkára vagyunk "küldve", a munkára képezzük tanítványainkat..., s most kinn az "agórán" is munkák gyümölcseit szemlélhetjük.
Aki dolgozik, mondjuk, hogy uborkát hozzon a piacra, miért teszi ez?
Először is, mert mint független entitás, érzi szükségét, hogy gondoskodjon magáról.., s esetleg másokról is. El van különülve a világtól, szenved ettől, de büszke is arra amit létrehozott.
De olykor főleg fáradt pillanataiban felteszi a kérdés magának..., miért vagyok én itt; miért is születtem erre a világra.
Miért élünk, ha úgyis meghalunk?
S ha filozófikusabb karakter, rákérdezhet mások létalapjára is, mi a közös bennünk..., miért élünk mindahányan akik csak itt vagyunk?
S kell, hogy legyen, hisz elfogy az uborka..., fogyasztunk; ebben egyfajta dinamika rejlik, ami mutat valamire, s nem csak a félelemre az elmúlástól, félelem az elmúlással járó fájdalomtól.
Minden reggel felkelünk és munkához látunk, "hazudunk magunknak valamit", vagy tényleg van értelme?
S az "uborka", a feladat is csak jön valahonnan...!
Szinte gurulnak elénk az "elvégzendők"..., a megoldandó problémák.
Ahogy nem rég olvastam: "Bolondokházában ne keress logikát!"
Ez a világ egy ilyen hely volna..?
De hát létezik logika is...
Kik a szereplők? Mi az "agóra"?
Lehet a dolgok nem csak vannak, de nincsenek is, az uborka uborka, az árus árus, de lehet mind Egy, s az árus uborka, s az uborka árus?
S mindez egyszerre?
Lehet a folyó sem hosszában folyik, hanem széltében..., s nem is kelünk át rajta, de sodor bennünket, mert mindenütt van?
Sőt a folyó te magad vagy?
S nincs is folyó, nincs komp, s nincs kapu sem, amin át kellene jutni?
Tisztára a "zen-kör"...; semmi, hülyeség, az ami, minden.
Aki ezeket különálló dolgoknak látják, azokhoz is szól küldetésünk.
Meg kell szüntetni az akadályokat, legyen a göröngyös út simává!
Egységesnek látni és láttatni az "agóra" egész nyüzsgését..., ahogy más írtuk:
"Semmi, hülyeség, az ami, minden."
I. Akinek akadály...
"Sziddhárta befejezte a történetet, és hosszú ideig hallgattak, majd Vászudéva ezt mondta: – Úgy van, amint gondoltam. Megszólított a folyó.
Neked is barátod már, hozzád is szól. Ez jó, ez nagyon jó.
Maradj itt nálam, Sziddhárta, barátom.Valamikor régen volt feleségem, fekvőhelye ott volt az enyém mellett, csakhogy ő már rég halott, régóta magam élek. Lakjál most te nálam, van hely is, ennivaló is két embernek.
– Köszönöm – mondta Sziddhárta –, köszönöm és elfogadom. És azt is köszönöm neked, Vászudéva, hogy olyanj óságosan meghallgattál! Kevés ember van, aki képes meghallgatni a másikat, és még senkivel sem találkoztam, aki úgy értette ezt a művészetet, mint te. Ebben is tanulhatok még tőled.–Majd megtanulod – szólt Vászudéva –, csak nem tőlem. A folyó tanított meg a figyelésre, tőle tanulod meg majd te is. Tud mindent ez a folyó, mindent meg lehet tanulni tőle. Látod, a víztől már azt is megtanultad, hogy jó dolog lefelé tartani, lefelé süllyedni, a mélységet keresni.
Sziddhárta, a gazdag és előkelő férfiú csónakos legénynek áll, Sziddhárta, a tudós bráhmana révésznek megy: ezt is a folyó tanácsolta.
Még majd azt a másikat is megtanulod tőle.
Sziddhárta ígyen szólt, hosszú hallgatás után: – Mi az a másik, Vászudéva? Vászudéva felállt. – Későre jár – mondta –, ideje lefeküdni. Azt a másikat én nem tudom megmondani neked, édes barátom. Majd megtanulod, meglehet, tudod is már. Lásd, nem vagyok tanult ember, nem kenyerem a beszéd, nem értek a gondolkodáshoz sem. Amit tudok, csak annyi, hogy figyeljek másokra és hogy hittel éljek. Ha ki tudnám mondani ezeket a dolgokat, ha tanítani tudnám, talán híres bölcs lennék, de így csak révész vagyok, és az a dolgom, hogy átvigyem az embereket a folyón.
Sokakat vittem már át, sok ezer embert, de egyiküknek sem volt más az én folyóm, mint útjukon egy akadály.
Itt maradok veled és szállítjuk az embereket..." ( Heman Hesse, Siddhartha )
De hová is?
II. Akinek nem az...
" Lassan szökött virágba, lassan érett Sziddhártában az ismeret, a tudás arról, hogy mi az igazi bölcsesség , hogy micsoda is hosszú keresésének célja. Rájött: nem más az, mint a lélek készenléte, olyan képesség, olyan titkos tudás, amellyel az ember minden pillanatban, az élet kellős közepén is el tudja gondolni az egységet.
Lassan kivirágzott ez a képessége, és visszaragyogott rá Vászudéva öreg gyermekarcáról is: harmónia, a világ örök tökéletességégének ismerete, mosoly, egysége." ( Heman Hesse, Siddhartha )
Az egység, a végtelen számú és folyton változó létezők egysége és változatlansága, a mozgásban lévő nyugalom, a mozdulatlanság mozgása.
Nincs hová vinni, s mégis van..., s mi szállítjuk az embereket rendületlenül az érző lényeket, a céljuk felé...
Ahogy tegnap egyik diáklányomnak írtam..., a teljes tudást senki sem ismeri, de párbeszédünk során konkrét igazságosság elve alapján adtunk egymásnak, ami hiányos, de javítható.
Így "labdázva" közelítünk egymás és végső célunk felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése