Kevésbé szeret téged, aki veled együtt valamit szeret, amit nem miattad szeret.

 Már mindenütt ott vagyunk!

A pluralizmus üdvtörténeti szükségessége. ( Mindenütt ott vagyunk, de mindenütt kisebbségben )

 

 

Mint a "diaszpóra"...

A keresztény közösségeke szétestek, szétverték őket, vagy értelmüket vesztették..., mindegy, egy biztos, ahogy Nyíri Tamás írja: "Mindenütt ott vagyunk, de mindenütt kisebbségben!"

Kisebbségben lévő csoportok többségi-elnyomó közösségekkel szemben csak "gerilla harcmodorral" juthatnak valamire.

Mivel kevesen vagyunk egy helyütt, nagy szükségünk van hozzánk hasonlók támogatására.

 

"Testvéreim lelke csak hadd szeresse meg bennem, amit szeretni valónak mutatsz, és sajnálkozzék mindenemen, amit sajnálatosnak ítélsz. 

Testvér-lélek tegye ezt; ne a hozzánk nem tartozó, ne „az idegen fiaké, kiknek szája hiúságot beszél és jobb kezük a gonoszság jobbja” (Zsolt 143,7-8); az a testvér-lélek tegye, amely örül, ha jót talál bennem, s szomorkodik értem, amikor hibámat látja, mert akár dicsér, akár gáncsol,szeret."
( Szent Ágoston, Vallomások, X, IV. )

 

Szent Ágoston feladta nekünk a leckét..., " mert akár dicsér, akár gáncsol,szeret.".

 Hogy van ez? 

Lehet mindenki testvérünk, társunk a küzdelemben?

Vagy mégis van valami ami elválasztja a lehetséges tanítványt a "teljességgel incapax"-tól?

"Kevésbé szeret téged, aki veled együtt valamit szeret, amit nem miattad szeret." ( Szent Ágoston, Vallomások, X, XXIX )

Most ennek nagy jelentősége lesz..., erős ego, gyenge papi hivatal; gyenge pap, erős és szuggesztív munka:

 

Két fokozat van hitványságból-gyengeségből:

1.A könnyebb, menthetőbb:

 

Ezt a boldogságot, ezt az egyedül igazán boldog életet mindenki szeretné, az igazság örömét mindenki akarná. Olyan embert sokat ismertem, akik másokat szívesen félrevezettek, olyant egyet sem, aki szerette volna, hogy őt félrevezessék. A boldogságot az emberek onnan ismerik, ahonnan az igazságot. Szeretik az igazságot, mert senki sem akar becsapódni, s mikor a boldogságot keresik, ami lényegében az igazság megnyugtató öröme, vele az igazságot is szeretik, de nem szerethetnék, ha emlékezetükben nem volna felőle ismeretük.2. Mi oka annak tehát, hogy nem örülnek az igazságon és nem boldogok? Az, hogy igen sokan vesződnek más dolgokkal, s alig-alig emlékeznek meg az igazságról.Ama más dolgok aztán több nyomorúságot döntenek rájuk, mint amennyi boldogságot a gyengén megismert igazság hordozhatna.Az emberekben jaj, kevés még a világosság!Siessenek, iparkodjanak, nehogy rájuk omoljon a sötétség!Miért igaz a mondás, hogy az igazságnak gyűlölet a magzatja? Miért látott a világ a te követedben ellenséget. Hisz igazságot hirdetett! Hiszen a világ keresi a boldogságot, s a boldogság az igazságon alapuló öröm!?

Azért, mert az emberek szeretik ugyan az igazságot, de úgy, hogy aki másvalamihez ragaszkodik, azt akarja, hogy az legyen az igazság; s mivel senki sem akar tévedni, mindenki húzódozik annak bebizonyításától, hogy tévedésben leledzik! Amiatt gyűlölik tehát az emberek az igazságot, amihez mint igazsághoz ragaszkodnak! Az emberek szeretik az igazság fényét, gyűlölik ellenük bizonyító erejét! Becsapódni nem akarnak, becsapni inkább; - szeretik tehát az igazságot, mikor önmagát eléjük tárja, gyűlölik,mikor leleplezi őket. Pedig bosszút áll rajtuk: ujjal mutat azokra, kik mindenképpen húzódnak a leleplezés elől, önmagát meg nem tárja fel nekik! Igen, igen, ilyen az emberi lélek! Vak és nehézkes, szennyes és illetlen mivoltát rejtegetni szeretné, de nem akarja tűrni, hogy valami őelőtte rejtekben maradjon! Ennek éppen fordítottja történik vele: ő nem marad ugyanaz igazság előtt rejtekben, az igazság azonban elrejtőzik őelőle. De még ilyen nyomorult állapotában is inkább köti örömét igazsághoz, mint hamissághoz. ( Szent Ágoston, X, XXIII )

 

2. S a súlyosabb, alig kikúrálható:

"Mélyen bennünk rejtekezik a kísértések ugyanezen fajtájából más bajos gyarlóságunk. Azoknak megölő betűje ez, akik önmaguknak szörnyen tetszenek, pedig az emberek vagy nem értékelik, vagy éppen kevésre becsülik őket, ők azonban nem is törik magukat mások tetszése után. 

Az ilyen magabecsülőknek egyáltalán nincs becsülete előtted. Nemcsak azért, mert gyarlóságaikat erénynek tartják, hanem azért is, mert ajándékaidat egészen sajátjuknak tekintik; vagy ha elismerik is tőled származóknak, érdemeikkel hozakodnak elő; végül, ha elismerik is, hogy ingyen kegyelmed adta javaikat, nem tudnak testvéri közös érzéssel örülni, mert sajnálnák, ha más is megkapná ugyanazon kegyelmet."
( Szent Ágoston, X, XXXIX )

 

Az első még ismeri a törvényt....., "emlékezik rá"; a második csak egy törvényt ismer, saját magát, ők a "magabecsülők".