Ο ΑΓΝΩΣΤΟΣ ΘΕΟΣ - én azt hirdetem nektek.

 Akit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek.

 "AZ ISMERETLEN ISTENNEK."

( 10 + 1 tanács Pál apostoltól, kezdő prédikátoroknak )

 

 

Mi a helyzet ezzel a folyóval...?

Ne zavarjon vagy épp kedvetlenítsen el a folyó rejtelmessége, s hogy meg nem ismerhető..., Balogh József egykori tanárom gondolatát e kérdésben már megosztottam veletek.

János evangéliumából idézem a következő sorokat:

"Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Isten nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van."
( Jn 1,18 )

Az "ismeretlen" istenről kell mesélnetek az agórán olyanoknak akiknek szintén csak sejtéseik, illetve részleges tapasztalataik vannak róla...; de mindenkinek van sejtése és mindenkinek vannak tapasztalatai, mert nem is lehet az másképp..., ezért "capax Dei" itt többé-kevésbé mindenki.  

Menni fog az.

Ahogy Pál apostolnak is sikerült. A hatástalanság már nem pusztán az ő hibája.

"Ki átkozza a fát, ha gyümölcse a mocsárba hull?" ( Hölderlin, Hüperion, 126 )

"Pál ekkor kiállt az Areopágosz közepére, és így szólt: Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon vallásos embereknek látlak titeket,

mert amikor bejártam és megtekintettem szentélyeiteket, találtam olyan oltárt is, amelyre ez volt felírva: AZ ISMERETLEN ISTENNEK. Akit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek." ( ApCsel 17,22-23 )

 

 Módszertanilag három dolgot azonnal megtanulhatunk, Pál apostoltól..., először járj körül; -  láss ne csak nézz!

Majd keress kapcsolatot, először a közönséggel, dicsérd meg őket; majd a hallgatóság életszemlélete és a magadé, - illetve a mondandód között.

Ahogy Gárdonyi regényében van, ne hagyd magad "kizökkenteni"..., az igazság arra való, hogy hirdessék, nem szabad szégyelleni.

"A részeg jókedvét nem zavarta az esés.- Kik vagytok? - kiáltotta vígan Szikárdusznak. - Barátok vagytok? Bolondok vagytok! Nem tudjátok, mi a jó!?

 - Hogyne - felelte nyugodtan Szikárdusz -, hiszen látjuk: sárban heverni a jó! S odább lépett." ( Gárdonyi, Isten rabjai )

 

Innentől olyan, mintha Pál mondaná...

"- Látod - mondta Jancsinak -, ez az ember látszik neked, hogy úr, pedig nem úr. Rab. Testnek rabja. 

Egy csoport fekete köpenyes ember állt az utcán egy olyan ház előtt, amely beljebb épült,mint a többi. Hegyes, hosszú posztósüveget viseltek, feketét, olyat, mint a fordított tölcsér.Többnyire göndör szakállú s hajlott hátú emberek voltak. A köpönyegükön elöl-hátul tenyérnyi piros posztószelet virított. Csaknem mindenkinek a kezében volt valami ruhaféle:selyemszoknya, dali saru, sarkantyús sárga csizma, kard, süveg, rámás kép, a hátukon is kinek zsák, kinek zacskó, kinek nadrág. S valamennyinek hevesen mozgott a szája s a jobb keze. Lármásan fecsegtek, vállukat rángatták, kezüket terjegették. A csoport közepén egy asztalka állott. Az asztalkánál egy agg zsidó ezüst denárokat olvasott három fiatal elé. A negyedik a fejét a jobb vállára hajlítva írt ónnal sebesen. 

- Látod: pénz rabjai. És szótlanul haladt tovább. Lenn a hévizi malomnál három bársonydolmányos, bársonysüveges úr lovagolt el. A szél a lovak sörényét halról-jobbra borzolta. Ragyogott rajtuk a sok aranylánc, süvegükön a boglár, karjukon az ékes kövek. A lovakcsótára is csillogott a kövektől.

 - Látod - mondta Szikárdusz -, pompa rabjai.

 Jancsi utánuk bámult. - Mindenki rab-e? - kérdezte félénken. 

- Mindenki - bólintott Szikárdusz. 

- A király is? 

- Király is. 

- Kinek rabja a király?

 - Nemzet rabja. 

- Mink is rabok vagyunk-e?

 - Mink is. 

- Mink kinek a rabjai vagyunk?

 - Isten rabjai, fraterkám. Szótlanul mentek tovább. A révhez értek. Szikárdusz ottvártukban rámosolygott a fiúra:

 - Vajon mit gondolsz tied feje: kinek jobb rabja lenni? Úrnak-e? földbirtoknak-e? pénznek-e? asszonynak-e? vagy jóságos Istennek? 

A hidas átvitte őket a szigetre." ( Gárdonyi Géza, Isten rabjai (részlet) )

 

Mindenkinek van foglalkozása, munkája révén mindenki dicséri az Isten..., vagy ahogy a politeizmus logikája mondja, - valamelyik istent. 

Mindenki valamelyik isten rabja..., ez közös pont. Innen el lehet indulni.

Eddig amit tanultunk:

1. Légy megnyerő!

2. Ne hagyd magad kizökkenteni!

3. Szerezz előzetes tapasztalatokat!

4. Keress közös pontokat!

 S ha már lehet..., 5. Légy provokatív!

 

"Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami benne van, aki mennynek és földnek Ura, nem lakik emberkéz alkotta templomokban, 

nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha hiányt szenvedne valamiből, hiszen ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent.

Az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakjon az egész föld színén, meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait,

 hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs messzire egyikünktől sem, 

mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. Ahogy a ti költőitek közül is mondták némelyek: „Bizony, az ő nemzetsége vagyunk.” ( ApCsel 17,24-28 )

 

Ha Pál nem is ismerhette Gárdonyi regényét, de saját korában nagyon művelt lehetett..., a tudás növeli a szabadságot, ötletesebbé, kreatívabbá, szellemesebbé tesz.

Minimum 4 szerző műveire célozva vezeti fel mondandóját.., jól teszi, a görögök műveltek voltak és büszkék is voltak erre, egy "jöttment" bosszantó zsidó szavára aligha hallgattak volna, ha csak úgy kiáll beszélni.

"A benne élünk, vagyunk és mozgunk" a Kr. e. VI. században élt krétai Epimenidésznél fordul elő. 

"Az ő fiai vagyunk", három költőnél is előfordul, mégpedig Aratosznál (Kr. e. 315-240) és Kleantésznél (Kr. e. 260), valamint Pindarosznál (Kr. e. 480).  

 

"Zeusszal kezdjük, akit soha említetlen az ember 

nem hagyhat, mert minden utat Zeusz tölt be a földön,

és minden teret is, vizeink Zeusszal telítettek

és kikötőink: Zeuszból élünk mindig, akárhol.

Mert Zeusz nemzetsége vagyunk." ( Aratosz, Invokáció ( részlet ) )

 

Pál művelt volt..., s tudta, ezzel hitelt szerezhet......, nem magának, - a tanításnak.

Tudta..., innentől beszélhet, meg fogják hallgatni...

 

6. Légy szerény!

7. Használj fel mindent! 

 

Bosco Szent János pl. már gyermekkorától kezdve gyakran kötötte le társait bűvészmutatványokkal..., kinek mije van.

 

"Mivel tehát az Isten nemzetsége vagyunk, nem szabad azt hinnünk, hogy aranyhoz vagy ezüsthöz vagy kőhöz, művészi alkotáshoz vagy emberi elképzeléshez hasonló az istenség. 

A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg.

Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból.

Amikor a halottak feltámadásáról hallottak, egyesek gúnyolódtak, mások pedig azt mondták: Majd meghallgatunk erről máskor is." ( ApCsel 17,29-32 )

 

 "Majd meghallgatunk erről máskor is." Ez komoly sértés..., olyan, mintha nem vennének komolyan, minta gyenge játékosnak ítélnének, pedig Pál nem beszél hülyeséget.

 

Talán túlzásba vitte a dolgot és túl korán nevezte őket tudatlannak? 

Taktikai hibát vétett?

Nem vezette fel elég ügyesen a megtestesülésre illetve a feltámadásra vonatkozó tant? 

 

Lehet épp fordítva:

"A farkasok eloldalognak, ha valaki tüzet gyújt. Ha ezek az emberek egy szikrányi értelmet vettek észre, úgy fordítottak hátat, mint a tolvajok." ( Hölderlin, Hüperion, 113 )

 

Egy mindegy, valami olyasmire gondolhatott, mint Jézus:

"Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Isten nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van." ( Jn 1,18 )

 Mert nem a mondat eleje a lényeg..., a vége..., ott a módszer!

Aki olyan lesz, mint Krisztus..., aki az Atya ölén van. 

Ez azonban innentől misztika, az meg nem is való rögtön mindenkinek, de fel kell villantani ama már említett gyertya fényét a sötétségben, még ha sokan legszívesebben tudomást sem vennének róla, vagy eloltanák azt; s inkább élnének tovább részben téves hitük "reflektorfényénél". 

"Mennyire gyűlölöm viszont az összes barbárokat, akik azt képzelik, hogy bölcsek, mert nincsen már szívük." ( Hölderlin, Hüperion, 103 )

8. Tartsd be a fokozatosság elvét!

"Pál ezután eltávozott közülük." ( ApCsel 17,33 )

( Mindig úgy adják ezt elő..., hogy szomorúan..., nem gondolnám.) 

 

9. Dolgozz, a növekedést az Úr adja! 

10. Légy bizakodó!

"a rothadásnak áldozol - és napi munkám mégis bevégeztem." ( Hölderlin, Hüperion, 126 )

"Néhány férfi azonban csatlakozott hozzá, és hívővé lett: közöttük az areopágita Dionísziosz is, egy Damarisz nevű asszony és velük együtt mások." ( Ap Csel 17,34 )

Elég az... 

+1 Légy elégedett és hálás!

 

"Fölfelé akartunk nőni, hogy odafönn kiterjeszthessük ágainkat s lombunkat, s mégis a talaj és az időjárás alakít minket - s ha koronádba vág a villám, és gyökeredig széthasít, szegény fa! mi közöd hozzá?" ( Höldrlin, Hüperion, 130 )