Három állapot
Szent Ágoston elmondja, boldog és szívesen megmutatja az útját Istenhez, mert sokan szurkolnak és imádkoznak érte:
"De ugyan mi haszonért akarnak engem megismerni?
Talán szerencsét akarnak kívánni, ha hallják, mennyire megtértem hozzád kegyelmed erejében? Vagy imádkozni akarnak értem, ha viszont azt hallják, mennyire megakasztanak gyarlóságaim?
Az ilyeneknek szívesen megmutatom magamat.Nem kis eredmény ugyanis, ha sokan hálálkodnak neked, Uram Istenem, énmiattam, s ha sokan könyörögnek hozzád érettem.
Testvéreim lelke csak hadd szeresse meg bennem, amit szeretni valónak mutatsz, és sajnálkozzék mindenemen, amit sajnálatosnak ítélsz.
Testvér-lélek tegye ezt; ne a hozzánk nem tartozó, ne „az idegen fiaké, kiknek szája hiúságot beszél és jobb kezük a gonoszság jobbja” (Zsolt 143,7-8); az a testvér-lélek tegye, amely örül, ha jót talál bennem, s szomorkodik értem, amikor hibámat látja, mert akár dicsér, akár gáncsol, szeret.
Feltárom magamat nekik, hadd lelkendezzenek javaimon, hadd sóhajtozzanak bűneimen. Ami jó bennem, a te szerzeményed, a te ajándékod; ami rossz, a magam bűne s a te ítéleted.Azokon örüljenek, ezeken szomorkodjanak, s szálljon, szálljon színed elé az ének is, a könny is, mint tömjén illata a testvér-szívek szent templomából. Fogadd Uram, kedvesen az illatot, s könyörülj rajtam - szent Nevedre kérlek - nagy irgalmasságod szerint. Ne, ne hagyd abba, amit kezdettél bennem. Járj végére minden gyarlóságomnak. ( Szent Ágoston, Vallomások, X, IV. )
De mi van, ha kevés a testvér-lélek:
Előszó
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek
Próbáltam súgni, szájon és fülön,
Mindnyájatoknak, egyenként, külön.
A titkot, ami úgyis egyre megy
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.
A titkot, amiért egykor titokban
Világra jöttem vérben és mocsokban,
A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Mert félig már ki is bukott, tudom
De mindig megrekedt a féluton.
Az egyik forró és piros lett tőle,
Ő is súgni akart: csók lett belőle.
A másik jéggé dermedt, megfagyott,
Elment a sírba, itt hagyott.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
A harmadik csak rám nézett hitetlen,
Nevetni kezdett és én is nevettem.
Gyermekkoromban elszántam magam,
Hogy szólok istennek, ha van.
De nékem ő égő csipkefenyérben
Meg nem jelent, se borban és kenyérben,
Hiába vártam sóvár-irigyen,
Nem méltatott reá, hogy őt higgyem.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,
Mert álom a bűn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,
Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanuskodom a napról, hogy ragyog.
Én isten nem vagyok s nem egy világ,
Se északfény, se áloé virág.
Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él,
Mindenkinek rokona, ismerőse,
Mindenkinek utódja, őse,
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Elmondom én, elmondanám,
De béna a kezem s dadog a szám.
Elmondanám, az út hová vezet,
Segítsetek hát, nyujtsatok kezet.
Emeljetek fel, szólni, látni, élni,
Itt lent a porban nem tudok beszélni.
A csörgőt eldobtam és nincs harangom,
Itt lent a porban rossz a hangom.
Egy láb mellemre lépett, eltaposta,
Emeljetek fel a magosba.
Egy szószéket a sok közül kibérlek,
Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek.
Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.
Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt
Nektek, kiket szerettem,
Állván tátott szemmel, csodára várván.
Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit majd elmondok mindenkinek.
- Karinthy Frigyes -
S ha nem kapsz "kinyújtott kezet"? S senki sem "testvér-lélek" odakünn a piacon?
Prométheusz
Prométheuszról négy monda ad hírt:
Az első szerint odaláncolták a Kaukázus sziklájához, mert az isteneket elárulta az embereknek, és az istenek sasokat küldtek, melyek tépdesték mindig újrasarjadó máját.
A második szerint Prométheusz a lecsapó csőrök okozta fájdalmában egyre mélyebben nyomult a sziklába, míg eggyé nem lett vele.
A harmadik szerint évezredek során elfelejtették árulását, elfeledték az istenek, a sasok, ő maga.
A negyedik szerint mindenki belefáradt az immár ok nélkülibe. Belefáradtak az istenek, belefáradtak a sasok, fáradtan összezárult a seb.
Maradt a megmagyarázhatatlan sziklahegység. A monda a megmagyarázhatatlant próbálja magyarázni.
Mivel a valóságra épül, újra megmagyarázhatatlanságban kell végződnie.
( Franz Kafka )
Hiába nézel a távolba Prométheusz..., belőled is legfeljebb csak póló lesz, ...a legjobb esetben. Amit nem hord majd senki sem...
"De jó lenne, ha érezném, hogy túlél engem néhány dal..." ( Fonográf, Útközben )
 |
| Gustave Moreau: Prométheusz kínzatása, T-shirt... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése