Ἀπολογία Ιησού III. / ομιλία VIII. ~ Kitűnő, szeretett Jakab! / Lelkesíts meg engem hamar, ahogyan mondtad: „Segíteni fogok neked."

 "Serkenj fel mellettem, te, aki parancsoltál ítéletet!"  

"...akkor üresen essek el ellenségeim kezétől." 

"Az Első Rejtély folytatta beszédét, és azt mondta tanítványainak:

 

  - Mindez megtörtént PISTIS SOPHIÁVAL. 

 

 Amikor aztán a tizenharmadik eon alatti helyre vittem őt, s meg akartam válni tőle, hogy a világossághoz menjek, így szólt hozzám:

 

  - Ó,Világosságok Világossága, a világossághoz akarsz menni és megválsz tőlem, és a zsarnok Ádámász tudni fogja, hogy elmentél, s tudni fogja, hogy megmentőm nincsen jelen. Újra ide fog jönni erre a helyre, minden archonjával, melyek gyűlölnek engem, és Authádész is erőt fog adni oroszlánfejű teremtményének, és mindannyian eljönnek, egyszerre kínoznak engem és egész világosságomat elveszik, hogy újra erőtlen és világtalan legyek. Ezért hát, ó, Világosság és én világosságom, vedd el az ő világosságerejüket, hogy mostantól kezdve ne legyenek képesek kínozni engem.  

 

Amikor ezt hallottam PISTIS SOPHIÁTÓL, feleltem neki, és azt mondtam:

 

 „Atyám, aki kisugárzott engem, még nem parancsolta meg nekem, hogy vegyem el tőlük egész világosságukat. De lepecsételem Authádész és a téged gyűlölő archonjainak területét, mivel te a világosságban hittél. Továbbá lepecsételem Ádámász és az ő archonjainak területét, hogy közülük senki se háborúzhasson ellened, míg el nem jön az idejük, és az én Atyám megparancsolja nekem az ő világosságuk elvételét. ( Pistis Sophia, 75, fejezet )

 

Nehéz megállni ebben a világban még a két Világ határán sem, mint Pistis Sophianak... Nagy a csábítás "alászállásra", de "felemelkedésre" is. Pedig mindennek meg van a maga helye. 

 

Az Etika tanításának lényege a a Jó és Rossz megkülönböztetése képességének kialakítása..., nem véletlen, hogy mindig támadás alatt állt, mint az "Isteni Törvények"  úgy általában.

 

"Ezeket az eseményeket, melyek PISTIS SOPHIÁVAL történtek, mondta el az Első Rejtély a tanítványoknak. Az Olajfák-hegyén ült a tanítványok körében, amikor ezeket mondta. Ezután folytatta, és így szólt:

 

  - Mindezek után pedig az történt, mialatt az embervilágban voltam és az út szélén ültem, ezen a helyen ugyanis, az Olajfák-hegyén, mielőtt elküldték a ruhámat, melyet visszahagytam a belülről huszonnegyedik, kívülről azonban első Rejtélyben, mely a Nagy Felfoghatatlan, amelyben kibontakoztam, és mielőtt a magasságba jutottam, hogy megkapjam második ruhámat, mialatt tehát ezen a helyen ültem az Olajfák-hegyén, betelt az idő, amelyről PISTIS SOPHIÁNAK beszéltem:  

 

„Adámász és minden archonja szorongatni fog téged." Amikor ez az időpont bekövetkezett, én az embervilágban voltam, mialatt nálatok ültem ezen a helyen, az Olajfák-hegyén. Adámász kitekintett a tizenkét eonból, lenézett a káosz területeire, és meglátta, hogy démoni erejében a káoszban semmi világosság sincsen már, mert én elvettem a világosságát tőle. És látta, hogy az erő sötét, és nem képes az ő helyére a tizenkét eonhoz menni. Ádámász ekkor PISTIS SOPHIÁRA gondolt, nagyon haragudván rá, mert azt hitte, hogy Ádámász erejét PISTIS SOPHIA fogta meg a káoszban, meg azt hitte, hogy az ő erejéből PISTIS SOPHIA vette ld a világosságot. Nagyon elkeseredett és haragot haragra halmozott. Ekkor Ádámász kisugárzott magából egy sötét teremtést és egy további zavaros teremtést, két hatal- mast a káoszban, hogy PISTIS SOPHIÁT azok nyugtalanítsák. És alkotott egy sötét helyet az ő területén, hogy PISTIS SOPHIÁT ott veszélyeztesse. És elhozta sok archonját; üldözni kezdték SOPHIÁT, hogy ehhez a sötét káoszhoz vigyék, s a két sötét teremtés azon a helyen szorongassa és megzavarja őt, míg el nem vették tőle egész világosságát. Ádámász PISTIS SOPHIÁTÓL el akarta venni a világosságot, és két sötét, hatalmas teremtésének akarta adni, hogy azt levigyék a nagy, sötét káoszhoz, s ott belenyomják az ő sötét, zavaros [káoszos] erejébe, hogy ez a sötétté vált erő így esetleg megint fel tudjon jutni az ő területére; ez az erő most sötét volt, mert Én elvettem a világosságát. Ekkor az történt, hogy amikor PISTIS SOPHIÁT üldözték, ő újra felkiáltott, és dicsérő himnuszát énekelte a világosságnak, mivel azt mondtam neki, hogy „ha üldöznek és Engem dicsérsz, akkor hozzád sietek és segítek neked".  

 

Amikor tehát szorongatták, és Én veletek ültem ezen a helyen, az Olajfák-hegyén, ő újra énekelte világossághoz intézett himnuszát:

   

1. Ó, Világosságok Világossága, benned hittem. Ments meg ezektől az archonoktól, akik üldöznek engem, és segíts nekem!  

2. Hogy el ne vegyék a világosságomat, mint már az oroszlánfejű erő tette egyszer. Mert a te világosságod és világosságáramlatod nincsen nálam, hogy megmentsen. Hanem haragudott rám Ádámász, mivel azt mondta nekem, hogy „te kötötted meg az erőmet a káoszban".  

3. Most tehát, ó Világosságok Világossága, ha azt tettem volna, ha megkötöttem volna, ha ezzel az erővel valami jogtalanságot cselekedtem volna, 

4. vagy szorongattam volna, ahogyan engem szorongatott, akkor ezek az engem üldöző archonok vegyék el az én világosságomat, s hagyjanak itt engem üresen. 

5. És az ellenséges Ádámász üldözze az én erőmet, ragadja meg és vegye el az én világosságomat tőlem, és nyomja bele az ő káoszban lévő sötét erejébe, s az én erőmet tartsa meg a káoszban.  

6. Ezért tehát, ó Világosság, védj meg az ő haragjuktól és a te erődet vesd rá az ellenségeimre, akik most ellenem keltek!  

7. Lelkesíts meg engem hamar, ahogyan mondtad: „Segíteni fogok neked." ( Pistis Sophia, 77. fejezet )

 

A Bölcsesség és Hit.... ezek tartják meg a világot. Egyébként csak a Relatvizáció és a "Három D" uralmát láthatjuk.

 

 S testesíts meg! -, hogy hangom legyen --- HANGOD legyek az "embervilágban" ( ομιλία ). 

Ember legyenk - testvér ( αδελφός ), aki hallja az Igét ( ρήμα ) - tehát hisz ( πιστις ). 

 

Ember, aki segítségül hívja az Úr nevét ( εφανέρωσά σου τὸ ὄνομα τοῖς ἀνθρώποις ), megtartja a tanításokat ( λογος ) s engedelmeskedik neked ( λόγον σου τετήρηκαν ), - tehát hirdeti a jó hírt ( ευαγγελιον ).

 

Ezért foglalkoztunk éveken át az "alapfogalmakkal". Ám ezen a szinten már nem elégedhetünk meg ezekkel.

 

S valóban itt zavarba ejtően "költőivé" válik a rendszer. Itt már nem a pusztán a logika törvényei munkálkodnak.

 

Mire válasz ez a sor?: ἐγὼ περὶ αὐτῶν ἐρωτῶ · οὐ περὶ τοῦ κόσμου, / "róluk kérdezek, nem a világról".

Elsősorban az "apostolokra".

Nem a Világ számít..., az tökéletlen..., sőt ellenséges valami. Isten a magáét akarja visszakapni..., de nemesebb, tűzben edzett formában.

https://boatswain69.blogspot.com/2023/03/ix-kozel-van-hozzad-az-ige-szadban-es.html 

Az "apostolok" azok akik ismerik a Nevet ( ὄνομα ).

 ⁶Kinyilatkoztattam nevedet az embereknek, akiket a világból nekem adtál. A tieid voltak, s nekem adtad őket, és megtartották tanításodat. Ἐφανέρωσά σου τὸ ὄνομα τοῖς ἀνθρώποις οὓς ἔδωκάς μοι ἐκ τοῦ κόσμου. σοὶ ἦσαν κἀμοὶ αὐτοὺς ἔδωκας, καὶ τὸν λόγον σου τετήρηκαν.

  ⁷Most már tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van. νῦν ἔγνωκαν ὅτι πάντα ὅσα δέδωκάς μοι παρὰ σοῦ εἰσιν ·

 

⁸A tanítást ( igéket ), amit kaptam tőled, továbbadtam nekik. El is fogadták, s ezzel valóban elismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem. ὅτι τὰ ῥήματα ἃ ἔδωκάς μοι δέδωκα αὐτοῖς, καὶ αὐτοὶ ἔλαβον καὶ ἔγνωσαν ἀληθῶς ὅτι παρὰ σοῦ ἐξῆλθον, καὶ ἐπίστευσαν ὅτι σύ με ἀπέστειλας.

  

⁹Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál,

ἐγὼ περὶ αὐτῶν ἐρωτῶ · οὐ περὶ τοῦ κόσμου ἐρωτῶ ἀλλὰ περὶ ὧν δέδωκάς μοι, ὅτι σοί εἰσιν, 

 

¹⁰mert a tieid – hiszen ami az enyém, az a tied, s ami a tied, az az enyém –, és én megdicsőültem bennük. καὶ τὰ ἐμὰ πάντα σά ἐστιν καὶ τὰ σὰ ἐμά, καὶ δεδόξασμαι ἐν αὐτοῖς.

 

 

 Jézus ( Krisztus ) imájának e tanítványokat érintő részében tizenhétszer említi a Κόσμος - t. Mert értelmezhető úgy, mint a "Rendezett Világ"..., melyben Isetn szépsége megnyilvánul, de úgy is, mint ami különbözik Isten tökéletességétő. Jézus ( Krisztus ) milyen értelemben gondolhatta?

 

Gnosztikusan..., ez utóbbi szerint.

 

  

¹¹Én nem maradok tovább a világban, de ők a világban maradnak, én meg visszatérek hozzád. Szent Atyám, tartsd meg őket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi. καὶ οὐκέτι εἰμὶ ἐν τῷ κόσμῳ, καὶ αὐτοὶ ἐν τῷ κόσμῳ εἰσίν, κἀγὼ πρὸς σὲ ἔρχομαι. πάτερ

 

¹²Amíg velük voltam, megőriztem őket a nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket, senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia; így beteljesedett az Írás. ὅτε ἤμην μετ’ αὐτῶν ἐγὼ ἐτήρουν αὐτοὺς ἐν τῷ ὀνόματί σου ᾧ δέδωκάς μοι, καὶ ἐφύλαξα, καὶ οὐδεὶς ἐξ αὐτῶν ἀπώλετο εἰ μὴ ὁ υἱὸς τῆς ἀπωλείας, ἵνα ἡ γραφὴ πληρωθῇ. 

 

¹³Most visszatérek hozzád, ezeket pedig elmondom a világban, hogy örömöm teljesen az övék legyen. νῦν δὲ πρὸς σὲ ἔρχομαι, καὶ ταῦτα λαλῶ ἐν τῷ κόσμῳ ἵνα ἔχωσιν τὴν χαρὰν τὴν ἐμὴν πεπληρωμένην ἐν ἑαυτοῖς. 

 

 

Mik ők a κόσμος számára?

 

 

   ¹⁴Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. ἐγὼ δέδωκα αὐτοῖς τὸν λόγον σου, καὶ ὁ κόσμος ἐμίσησεν αὐτούς, ὅτι οὐκ εἰσὶν ἐκ τοῦ κόσμου καθὼς ἐγὼ οὐκ εἰμὶ ἐκ τοῦ κόσμου.  

 

¹⁵Nem azt kérem tőled, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. οὐκ ἐρωτῶ ἵνα ἄρῃς αὐτοὺς ἐκ τοῦ κόσμου ἀλλ’ ἵνα τηρήσῃς αὐτοὺς ἐκ τοῦ πονηροῦ.

 

¹⁶Hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. ἐκ τοῦ κόσμου οὐκ εἰσὶν καθὼς ἐγὼ οὐκ εἰμὶ ἐκ τοῦ κόσμου.

  

¹⁷Szenteld meg őket az igazságban, mert hiszen a tanításod igazság. ἁγίασον αὐτοὺς ἐν τῇ ἀληθείᾳ · ὁ λόγος ὁ σὸς ἀλήθειά ἐστιν.

  

¹⁸Amint te a világba küldtél, úgy küldöm én is őket a világba. καθὼς ἐμὲ ἀπέστειλας εἰς τὸν κόσμον, κἀγὼ ἀπέστειλα αὐτοὺς εἰς τὸν κόσμον ·

  

¹⁹Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek az igazságban. καὶ ὑπὲρ αὐτῶν ἐγὼ ἁγιάζω ἐμαυτόν, ἵνα ὦσιν καὶ αὐτοὶ ⸃ ἡγιασμένοι ἐν ἀληθείᾳ.

 

 

S mivel ez a világ nem az "Igazság" világa, de sokkal inkább a képmutatásé, - hát "tövisnek a sarkukban", ahogy Szókratész a "tüskés rája" magát is jellemezte. S ki szereti ha gyeplőt vetnek a nyakára és zablát a szájába? 

 

https://boatswain69.blogspot.com/2020/12/blog-post.html

 

Ki örül, ha felébresztik...

 

²⁰De nem csak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. Οὐ περὶ τούτων δὲ ἐρωτῶ μόνον, ἀλλὰ καὶ περὶ τῶν πιστευόντων διὰ τοῦ λόγου αὐτῶν εἰς ἐμέ,

 ²¹Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.  ἵνα πάντες ἓν ὦσιν, καθὼς σύ, πάτερ, ἐν ἐμοὶ κἀγὼ ἐν σοί, ἵνα καὶ αὐτοὶ ἐν ἡμῖν ὦσιν, ἵνα ὁ κόσμος πιστεύῃ ὅτι σύ με ἀπέστειλας.

²²Megosztottam velük a dicsőséget, amelyben részesítettél, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk: κἀγὼ τὴν δόξαν ἣν δέδωκάς μοι δέδωκα αὐτοῖς, ἵνα ὦσιν ἓν καθὼς ἡμεῖς ἕν, 

²³én bennük, te bennem, hogy így ők is teljesen eggyé legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél. ἐγὼ ἐν αὐτοῖς καὶ σὺ ἐν ἐμοί, ἵνα ὦσιν τετελειωμένοι εἰς ἕν, ἵνα γινώσκῃ ὁ κόσμος ὅτι σύ με ἀπέστειλας καὶ ἠγάπησας αὐτοὺς καθὼς ἐμὲ ἠγάπησας. 

²⁴Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol vagyok, s lássák dicsőségemet, amelyben részesítettél, mivel már a világ teremtése előtt szerettél. πάτερ, ὃ δέδωκάς μοι, θέλω ἵνα ὅπου εἰμὶ ἐγὼ κἀκεῖνοι ὦσιν μετ’ ἐμοῦ, ἵνα θεωρῶσιν τὴν δόξαν τὴν ἐμὴν ἣν δέδωκάς μοι, ὅτι ἠγάπησάς με πρὸ καταβολῆς κόσμου. 

²⁵Én igazságos Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek, s ők is felismerték, hogy te küldtél.  Πάτερ δίκαιε, καὶ ὁ κόσμος σε οὐκ ἔγνω, ἐγὼ δέ σε ἔγνων, καὶ οὗτοι ἔγνωσαν ὅτι σύ με ἀπέστειλας,

²⁶Megismertettem velük nevedet, és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel szeretsz, bennük legyen, s én is bennük legyek.” καὶ ἐγνώρισα αὐτοῖς τὸ ὄνομά σου καὶ γνωρίσω, ἵνα ἡ ἀγάπη ἣν ἠγάπησάς με ἐν αὐτοῖς ᾖ κἀγὼ ἐν αὐτοῖς. ( Jn 17,6-26 ) 

 

Feladatunk a "Név" megismertetése ( ἐγνώρισα αὐτοῖς τὸ ὄνομά σου )..., a "Tudás" továbbadása, mert a mi valutánk "Isten ismerete", mint Ozeás is tanította.

Két fontos dolog..., e a kettőt sose felejtsük:

¹⁴Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. ἐγὼ δέδωκα αὐτοῖς τὸν λόγον σου, καὶ ὁ κόσμος ἐμίσησεν αὐτούς, ὅτι οὐκ εἰσὶν ἐκ τοῦ κόσμου καθὼς ἐγὼ οὐκ εἰμὶ ἐκ τοῦ κόσμου.  

Ez a  κόσμος mindig ellenséges lesz velünk. S van saját hazánk. Oda törekedjünk..., magunkkal vonzva innen minden ami Isteni.

 

¹⁵Nem azt kérem tőled, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. οὐκ ἐρωτῶ ἵνα ἄρῃς αὐτοὺς ἐκ τοῦ κόσμου ἀλλ’ ἵνα τηρήσῃς αὐτοὺς ἐκ τοῦ πονηροῦ.

 

Nem fognak jönni angyalok, hogy őrizzenek, "nehogy kőbe üssed lábad". Inkább imádkozz, kitartásért és szilárdságért, nehogy üresen essek el ellenségeim kezétől. Ez az "üresen" fontos szónak tűnik a számomra.

 

Vajon miért ajánlja Kolbe atya, hogy sokat forgolódjunk betegek és beteggondozók társaságában? ( ~ "mert viseli tesvérei bűnének súlyát." )

 

https://boatswain69.blogspot.com/2023/07/ii-kolbe-16-legenyseg-munkaban-es.html

"Amikor az Első Rejtély ezeket mondta a tanítványoknak, így szólt:

 

  - Aki ezeket megértette, az lépjen elő, és ismertesse a jelentésüket. Jakab lépett elő, és így szólt:  

 

- Uram, PISTIS SOPHIÁNAK e himnuszára vonatkozóan a te világosságerőd Dávid által prófétált egykor a 7. zsoltárban:

   

1. Én Uram, Istenem, te vagy a megvédelmezőm. Oltalmazz meg engem minden üldözőmtől és szabadíts meg engem,  

2. hogy szét ne tépje mint az oroszlán az én lelkemet, szét ne szaggassa, ha nincsen szabadító.  

3. Én Uram, Istenem, ha cselekedtem ezt, ha hamisság van az én kezeimben,  

4. ha gonosszal fizettem meg, és háborgattam ok nélkül való ellenségemet, akkor üresen essek el ellenségeim kezétől.  εἰ ἀνταπέδωκα τοῖς ἀνταποδιδοῦσί μοι κακά, ἀποπέσοιμι ἄρα ἀπὸ τῶν ἐχθρῶν μου κενός·

5. Akkor ellenség üldözze lelkemet, érje el és tapodja földre az én életemet, és sújtsa porba az én dicsőségemet. Rajta!  

6. Kelj fel, Uram, haragodban, emelkedjél fel ellenségeim végezetére!  

7. Serkenj fel mellettem, te, aki parancsoltál ítéletet!  

 

Amikor az Első Rejtély ezeket hallotta Jakabtól, azt mondta: - Kitűnő, szeretett Jakab! ( Pistis Sophia, 78. fejezet )  

 

Aki így beszél..., testvérünk. 

 

 

"A napkelte ígérete - vagy fenyegetése - mozdulatlan maradt a csúcson." ( C. S Lewis, A nagy válás, 33 )