Kiemelt bejegyzés

"Ezt még én is tudom. Ha búzát rostálják, nem együtt rázzák-e a konkollyal?" / "És megparancsolom a bölcs tűznek..." / "A kérdés egyébként nem az, hogy mit ér, hanem hogy ki parancsol neki."

  "Szellemében és húsában egyként részesül az isteni természetből minden ember. Ez az oka, hogy Krisztus rejtélye nem pusztán egy ren...

2023-08-02

Πλήρωμα / Κένωμα ~ "...míg égre írják fönn fényes kezek: KI VAGYOK ÉN." / "Menjünk innen, barátaim, a mi édes hazánkba!" III.

 "Ugyan miért öltétek meg Szókratészt, férfiak?"

 

 

Mint felvetettük korábban - Szókratész meg fogja adni a választ..., - s valóban, Jézus búcsúbeszéde és főpapi imája is csak a halál küszöbéről visszatekintve értelmezhető helyesen.

Minden más csak rossz rutin, a Κένωμα-hoz szokott szellemek meddő erőlködése. ( Épp olvasom Platón Timaiosz című dialógusát..., kutatgatásaim  során egy erről szóló egyetemi tanulmány is elém került, olyan fantáziátlan, "két dimenziós" ( lapos ) előszóval, hogy sírni lett volna kedvem. ) S sok ilyesfajtát találni..., szárnyatlan galambot röptetni próbálók ügyeskedéseit.

Szárnyat kellene először növeszteni, ember!..., de szárnyad csak odaátról lehet hozni. Azt nem adnak a diplomával.

Ez olyasmi, mint a "kereszt botránya"..., de nem erről akarunk most beszélni.

Hanem a képmutatásról.

A Κένωμα a képmutatás világa, a felfújt ürességé..., a két dimenziós emberek "páváskodásáé" ( ~ G. B. Shaw ).

Ebből mi nem kérünk..., az igazság az, a mi fajtánk ezt nem is igen veszi észre..., épp mert két dimenziós jelenségekről van szó. A "kereskedők" ( ~ Tabák ) és "Zeuszok" ( ~ Gide ) ezt nem értik. 

Nehéz minket megvásárolni olyasmivel, ami számunkra lényegében nem is létezik ( "Hódolj be!"). Nehéz megfenyegetni olyasmi elvesztésével, amihez nem is kötődünk. ( "Félj tőlem!" )

De a "bőrruha" elvesztése..., pusztán csak mert megszoktuk azért minket is szorongással tölt el.

"Behunyta szemét, fáradtság fogta el. A nyárson sült kacsa ízét érezte szájában, és valami fojtogatni kezdte. Soha életében nem gondolt a halálra, pedig három háborúban is farkasszemet nézett vele, nem gondolt rá, mert a bölcsesség egyik alapigazságának tartotta, hogy ne tépelődjék azon, ami változtathatatlan. Az élet véges, a halál szükségszerű. És ami szükségszerű, afölött céltalan elmélkedni. Így hát ez sohasem okozott gondot, és éppen ezért hitte lelke mélyén, hogy a halál nem árthat neki. De ilyen közelről még nem látta. Félelem hatalmasodott el rajta, körülölelte fojtogató csápjaival, és csaknem felugrott, s elinalt erről a helyről, vállalt volna bujdosást, számkivetést, csak hogy ilyen közelinek ne lássa a halált. De Szókratész öreg volt, meg bölcs is volt, S így a menekülés helyett a borral teli serleget választotta. Fenékig ürítette, lelke háborgása kissé elcsitult, és így kezdett elmélkedni magában :

"Az ember fölött már születésekor elhangzik a halálos ítélet, csupán az a kérdés, mikor hajtatik végre. Vagyis a halál éppoly kevéssé függ tőlem, akár a születésem. Ha tehát nem tőlem függ, minek ártsam magam a dologba? Aztán az is igaz, hogy sejtelmem sincs arról, mi a halál? Nem tudok valamit, ám az a valami mégis rettent? Ez már valósággal nevetséges. Ezek után megkérdem: az a valami, amiről nem tudok, amiről még csak sejtelmem sincs, de ami törvény, szigorú, áthághatatlan törvény, nagy baj-e, ha bekövetkezik? Mivel semmit sem tudok róla, úgy azt se tudom, nagy baj-e."

Úgy vélte, az igazságra tapintott, és ennek nagyon megörült.

"Nagy baj-e hát - így szőtte tovább gondolatait -, ha meghal egy olyan férfi aki életéhez hasonlóan halálával is figyelmeztet, nagy baj-e olyan halál, mely az életben tett cselekedetek egyenes folytatása? Ha ez így van, s így van, tehet-e mást, méltót, mint hogy elébe megy ennek a halálnak? Mert ez halál ugyan miért volna nagyobb szerencsétlenség olyan életnél, amelyet - hisz másként nem lehetne - hazugan, hipokrita módra kellene letölteni.

Lám, Szókratész, vén huncut kajánul-, micsoda cifra helyzetet teremtettél makacs kobakoddal! Hérára, nem mindennap fordul elő ilyen mulatságos história... Ellenséged az életedért viaskodik. Te pediglen kézzel-lábbal tiltakozol ellene. Ő megnyerne az életnek, hogy szabadulhasson kellemetlen kérdéseidtől, te pedig kiürítvén a méregpoharat, a kérdések özönét zúdítod szerencsétlen fejére. E halál, öreg barátom, minden eddigi cselekedetedet lefőzi bölcsesség dolgában... Zeuszra mondom, nem tudom, kettőnk közül ki megy rosszabb sors elé? Mert vajon hogyan felelsz majd az athénieknek, Anütosz, mikor megkérdezik tőletek: - Ugyan miért öltétek meg Szókratészt, férfiak?" ( Tabák András, Kakast Aszklépiosznak, 134-136 )

 

 

"- Ugyan miért öltétek meg Szókratészt, férfiak?"

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése