Ἀπολογία Ιησού II. ~ "Menjünk innen, barátaim, a mi édes hazánkba!" II. / bőrruha - daimón - első rejtély

Volt e Jézusnak "Daimónja"?

Ὑμεῖς δὲ τίνα με λέγετε εἶναι;

 

 "A Tudás ugyanaz, testvér, de a továbbadás más és más. Az ajtó ugyanaz, testvér, de a
kulcs, amivel megnyitjuk a zárat, más és más." ( Kodolányi János, Én vagyok, I, 392 )

 A kereszt a koszorú, ami mindig tövis kell legyen, a kulcs az ajtóhoz..., ám a kulcs nem csak vallásonként "más", de személyenként is. Ezért fontos a szellemek megkülönböztetése, mert nem nem mindenkit vigasztal ugyanaz, s tudjuk a Vigasztaló a vértanúságra való készséget adja, mert amit igazán szeretünk, azért meghalni is készek vagyunk..., ezért boldog minden vértanú szent.

Ha jól jól értjük tehát a gnosztikusok észjárását..., van ez a kenómához kötődő "bőrruha", testünk, mely azonban hordozza a daimónunkat, ami valami olyasmi, mint a keletiek "atman" koncepciója, egy isteni szikra, nem alsóbbrendű isten, csak egy kicsi szikra végtelen nagy tűzből..., mely hazavágyik.

Így érthető a kora kereszténység Jézusal kapcsolatos összes zavara..., főleg azután, hogy maga Jézus is elég furcsán fogalmaz.

"E szavak után Jézus az égre emelte tekintetét, és így imádkozott: „Atyám, elérkezett az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged.  

 Ταῦτα ἐλάλησεν Ἰησοῦς καὶ ἐπάρας τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτοῦ εἰς τὸν οὐρανὸν εἶπεν, Πάτερ, ἐλήλυθεν ἡ ὥρα· δόξασόν σου τὸν υἱόν, ἵνα ὁ υἱὸς δοξάσῃ σέ,

Hatalmat adtál neki minden ember ( test ) fölött, hogy akiket neki adtál, azoknak örök életet adjon.  

καθὼς ἔδωκας αὐτῷ ἐξουσίαν πάσης σαρκός, ἵνα πᾶν ὃ δέδωκας αὐτῷ δώσῃ αὐτοῖς ζωὴν αἰώνιον.

Az az örök élet, hogy ismerjenek ( gnózis ) téged, az egyedüli igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust." ( Jn 17,1-3 )

 αὕτη δέ ἐστιν ἡ αἰώνιος ζωὴ ἵνα γινώσκωσιν σὲ τὸν μόνον ἀληθινὸν θεὸν καὶ ὃν ἀπέστειλας Ἰησοῦν Χριστόν.

 Jézus csak egyfajta "bőrruha" volna, melyben "Krisztus" a daimón, a szenvedés kulcsa az ajtóhoz?

 

De Jézus "színeváltozás" előtti  viselkedése is elgondolkodtató, Kodolányi egy mondattal jelzi:

" - Most a Jordán folyásához megyünk, barátaim. A többit majd meglátjuk - döntötte el a vitát Jesuah." ( Kodolányi János, Én vagyok, I, 393 )

Minek kellett felmennie a hegyre ha tudta ki ő előtte is, megerősítésre lett volna szüksége?

S ha nem is sejtette, honnan gondolhatta hogy fel kell mennie? 

Mire utal a következő beszélgetés?

"Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Így válaszoltak: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, Jeremiásnak vagy valamelyik másik prófétának.” Jézus most hozzájuk fordult: „Hát ti mit mondtok, ki vagyok?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia.” ( Mt 16,13-16 )

( Ἐλθὼν δὲ ὁ Ἰησοῦς εἰς τὰ μέρη Καισαρείας τῆς Φιλίππου ἠρώτα τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ λέγων · Τίνα λέγουσιν οἱ ἄνθρωποι εἶναι τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου; οἱ δὲ εἶπαν · Οἱ μὲν Ἰωάννην τὸν βαπτιστήν, ἄλλοι δὲ Ἠλίαν, ἕτεροι δὲ Ἰερεμίαν ἢ ἕνα τῶν προφητῶν. λέγει αὐτοῖς · Ὑμεῖς δὲ τίνα με λέγετε εἶναι; ἀποκριθεὶς δὲ Σίμων Πέτρος εἶπεν · Σὺ εἶ ὁ χριστὸς ὁ υἱὸς τοῦ θεοῦ τοῦ ζῶντος. )

 

 

Ὑμεῖς δὲ τίνα με λέγετε εἶναι;