"Minden éberséggel őrizd szívedet, belőle indul ki az élet!
Ahogy Pistis Sophia történetében, de C. S Lewis könyvében is olvashattuk, egy "varázsige" megmenthet bennünket. Csak jókor és hatásosan kell azt kimondani.
Azoknak akik teljesen elszoknak ettől az életszemlélettől aligha sikerülhet. ( https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/dogolj-meg-atkozott-allat.html )
Ez maradt meg utolsó szalmaszálként Jókai regényében a kalandor számára, "a vallásos gondolat". A szíve érintve volt... ( https://boatswain69.blogspot.com/2023/08/csak-arra-kerlek-bajtarsak-hogy-mikor.html )
"Mindig tartani kell a benső őrséget, nehogy valahonnan a mélyből felbukkanjon a gonoszság hada, és a vallásosság gondolatát megsemmisítse, foglyul ejtse a lelket, megtöltse azt a titkon benyomuló szenvedélyekkel. Őrködni kell tehát rendületlenül, gyakorta az Íráshoz fordulni mint vezénylő parancsnokhoz, amely szólít, ember, minden éberséggel őrizd szívedet, belőle indul ki az élet! (Péld 4,23).
7. A lélek őre a vallásos gondolat, amely Isten félelmében és a Lélek kegyelmében és az erény cselekedeteiben erősödik. Aki lelkét az ilyenekkel fegyverzi fel, könnyen elhárítja a zsarnok nyilait, az álnokságot és a kívánságát, a gőgöt, haragot értem ezen, meg a gonoszságnak ami rossz indulása csak lehet." ( Nüsszai Szent Gergely, Az Isten szerinti célokról és az igazi aszkézisről, 3, 422-424 )
Apollósz atyának meg kellett tanulnia mindent, az alapoktól. De meg voltak az "alapjai"..., egyébként nem törhetett volna össze a szíve.
"Egy bizonyos Apollósz nevű, szkétiszbeli abbáról mondták hogy mezei pásztor volt. Egyszer meglátott egy várandós asszonyt a mezőn, s az ördög ösztönzésére így szólt:
„Látni akarom, hogy fekszik a magzat a méhében!"
Felhasította hát a hasát, és meglátta a magzatot. Rögtön összetört a szíve: megrendülve elment Szkétiszbe, s elmondta az atyáknak, hogy mit tett. Hallotta amint a zsoltárt mondták:
"Éveink száma legföljebb hetven, s ha erősek vagyunk, eljutunk nyolcvanig, és nagyobb részük fáradság és szenvedés (Zsolt 89,10), és azt mondta nekik: „Negyven éves vagyok, de még egyszer sem imádkoztam. Most, ha másik negyven évig fogok élni, nem szűnök meg imádkozni az Istenhez, hogy bocsássa meg bűneimet!" Bizony még kétkezi munkát sem végzett, hanem állandóan imádkozott, mégpedig ezekkel a szavakkal :
"Vétkeztem mint ember, mint Isten légy kegyes hozzám!"
Ezt az imát forgatta elméjében éjjel-nappal. Egy testvér lakott vele, és hallotta, amint így szólt:
„Zaklattalak, Uram, bocsáss meg nekem, hogy megnyugodhassak egy kissé!"
Egyszer csak teljes bizonyosságot kapott arról, hogy az Isten megbocsátotta neki összes vétkét és azt is, amit az asszonnyal követett el, a csecsemővel kapcsolatban azonban nem nyert bizonyosságot. Erre az egyik öreg azt mondta neki:
„A csecsemő dolgát is megbocsátotta neked az Isten, de meghagy a szedésben, mert ez válik lelked hasznára." ( A szent öregek könyve, Apollósz abba, 150. Apollósz (2.), 78 )
Pasquale Festa Campanile A lator című regényének főszereplője, Kaleb jó pillanatban helyesen szólal meg..., életében talán először. Hogy ez így miért hatásos? Mert a szíve szólalt meg.
"A papok és a katonák gúnyolódtak vele, azt mondták neki:
- Másokat megmentettél, most mentsd meg magad, gyere le a keresztről!
A másik férfi is, aki a bal oldali kereszten függött, az is káromolta őt.
Kaleb rászólt, hogy hagyja abba. Miért gyalázod Jézust? - kérdezte tőle. - Hiszen nem tett rosszat soha életében, és most ugyanabban a csónakban evezünk, mint ő. - Felém fordult, és hozzátette: – Éppen olyan ember, mint mi.
Jézus megköszönte, és azt mondta neki:
- Ma együtt leszel velem az én birodalmamban.
Kaleb elmosolyodott. - Menj csak előre te - válaszolta." ( Pasquale Festa Campanile A lator, 460 )
 |
| "Rögtön összetört a szíve." |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése