"- Végtelenül elszomorító az emberi hálátlanság és kapzsiság, fiam. Valahányszor eljövök ide, ebbe a feneketlen nyomorúságba, úgy megtelik a szívem keserűséggel, hogy nem tudom a könnyeimet visszafojtani." ( Émile Zola: Lourdes, 346-349 )
"Csak egytől félek: nehogy méltatlannak bizonyuljak a rám mért szenvedésre." ( Dosztojevszkij )
"Emberbarát lélek a bölcsesség, de nem hagyhatja büntetlenül a káromlót ajkai miatt. Mert Isten belelát a veséjébe, ismeri a szívét és hallja a szavait." ( Bölcs 1,6 )
( φιλάνθρωπον γὰρ πνεῦμα σοφία καὶ οὐκ ἀθῳώσει βλάσφημον ἀπὸ χειλέων αὐτοῦ· ὅτι τῶν νεφρῶν αὐτοῦ μάρτυς ὁ θεὸς καὶ τῆς καρδίας αὐτοῦ ἐπίσκοπος ἀληθὴς καὶ τῆς γλώσσης ἀκουστής. )
"Nem! Nem és nem! Ehhez én nem nyújtok segédkezet."
"A láthatatlan világ hatalmas zúgása fokonkint lecsillapodik, azután megint felerősödik, újból elcsendesedik, továbbhullámzik... Semmiféle emberi erő nem tudná helyreállítani az egyensúlyt, melyet egy jelentéktelen pap borított fel, talán tudtán kívül.
A hatalmas hullámzás, mely az élet végső pontjairól rohan egy szent név hívó szavára, egy pillanatra elringatja ölében a kis mártírlányt, azután otthagyja fekve: ajka összezárva, szeme lecsukva, már halott.
Így láttad őt egykor, öreg Sire de Gamaches, amikor levetette magát az erődítmény bástyájáról, keblét nyíl vasa szúrta át, tíz ellenséges katonát sodort magával dübörgő zuhanásában, szörnyű összevisszaságban; ekkor te, öreg vadkan, előredobtad magad, két kezeddel megmarkolva bárdodat.
De most senki sem fogja elmozdítani szegénykét onnan, ahová Isten helyezte: a szavak, melyeket némán hallgatott, kedves fejecskéjét lehajtva, alázatosan, elvágták mindentől, ami él, az egyetemes Szent Egyháztól, a megváltott világtól. Lelke legérzékenyebb pontját sebezték meg, lényének forrását, szelíd, tiszta reményét; vagy inkább a szeretet, ártatlan szeretete, magának Jézusnak szelíd neve robbant most szét szívében.
Thérouanne-i és Noyon-i püspökök, Beaupère, Midi, Erart és Maurice mesterek, Venderès licenciátus, Marguerie licenciátus, a tietek, vigyétek ezt a földön heverő testet. Ott van fogoly kezetekben, gyöngébb mint egy kisgyerek, őrült gondolataival, hasztalan becsületével, fiatalságának széttört álmával, az a Johanna, aki azzal kérkedett, hogy a veszélyeztetett pontokon hatol be az ostromlott városokba: "Ami ezt a pontot illeti, a dolgok tudói azt mondják, áruló, fondorlatos nő vagy, aki kegyetlenül az emberi vér kiontását óhajtja, lázító." Most már ő is szerencsésen foglyul esett, ő, aki annyi sok mást megsarcolt!
Élve vagy halva, most kívül áll minden veszélyen, békés emberek ölében.
Aki ennek a különös pernek a titkát tudná, mindennek kezében tartaná a kulcsát, de a titok titok maradt. Csak mintha elszakadt volna az a szál, mely egymáshoz kötötte a dráma főszereplőit, és most úgy hadonásznak egy pillanatig ég és föld között mint a széteső paprikajancsik.
A kis mártírleány most már csak önmagával áll szemben, s ő jól tudja ezt. Bírái is jól tudják. Becsempészték a kételyt ebbe a gyermeki lélekbe, mint azok a rovarok, melyek egy férget helyeznek el élő zsákmányuk bensejében, és amikor a gyalázatos gyümölcs megjött a várt időben, ők már nem ismerik fel áldozatukat, keresik őt, azt kérik tőle, amit - éppen az ő hibájukból - már nem tud adni, egy tiszta, érintetlen szót, mely a bizonyosságot vagy a bocsánatot hozná nekik.
A szó szoros értelmében, a lelkét lopták el. Két napon át folyton erősödő türelmetlenséggel hasztalanul rázogatják ezt a holttestet, azután elcsigázva ettől a nevetséges küzdelemtől, a tűzbe vetik az eltört játékszert. Égessék el jól a csontokat! Szórják a szélbe a hamvát!
Ugyan, mit érnek vele?
Az ismeretlen gyermek magával vitte titkát. Az éjszaka, melyet reá hívtak, most őket is elborítja.
Szemtől szembe kell nézni ezt a halálküzdelmet, vagy inkább belé kell hatolni. Milyen mély, milyen hideg! A máglya egész tüze nem fogja felhevíteni.
De a kíváncsiskodók megállnak a küszöbön, sietve ledobják a zászlókat, a koszorúkat, a pálmát, a babért rózsákat, rózsákat, rózsákat és arcukba vág annak a folyónak jeges lehellete, amelybe hamvait hányták belé.
Azután továbbmennek.
Csak menjetek!
Mire jó meghosszabbítani ötszáz évig, vagy még tovább, azt a rehabilitálási pört, melynek csak az a célja, hogy magyarázza, mentegesse, igazolja az élőket?
Csak egy fontos: Johanna szent lett és mi mint szenthez imádkozunk hozzá. Ha az emberi tapasztalat rőfjével mérjük ezt a kalandot, az valószínűtlennek tűnik fel. A szegény leány esélye csekély volt, az ügy oly jelentéktelen és a kockánforgó érdekek oly hatalmasak! De Isten meg tudja bosszulni szentjeit." ( George Bernanos, Johanna a visszaeső eretnek és szent )
https://boatswain69.blogspot.com/2021/02/ime-mienk-gyermek-krisztus-iii-vilagba.html
https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/miert-szuletnek-az-acsok.html
https://boatswain69.blogspot.com/2023/02/the-mission-of-manicheism-vii-just-say.html
https://boatswain69.blogspot.com/2023/02/the-christian-mystery-ii-scourging.html
https://boatswain69.blogspot.com/2023/02/the-christian-mystery-iv-crowning-with.html
https://boatswain69.blogspot.com/2023/02/the-christian-mystery-v-bearing-of.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése