"Egy titkos lépcsőn álruhában..." IX. ~"Ismerjelek meg, téged, Uram, én ismerősöm..." I.

 "Teremts újjá engem."

 

 

A lélek tehát beszélget Istennel, s e beszélgetés során változik formálódik - κατοπτριζόμενοι τὴν αὐτὴν εἰκόνα μεταμορφούμεθα ἀπὸ δόξης εἰς δόξαν.

Szent Ágoston "beszélgetőkönyvecskéje" így kezdődik:

 

 "1. Ismerjelek meg, téged, Uram, én Ismerősöm; ismerjelek meg lelkemnek erőforrása. Mutasd meg nekem magadat én vigasztalóm; lássalak téged, szemem fénye. Jöjj, lelkivilágomnak öröme, szívemnek vigassága. Szeresselek téged, lelkemnek élete. Lépj közelebb hozzám, nagy gyönyörűségem, édességes vigasztalásom, Uram, Istenem, én életem és lelkemnek összes dicsősége.

2. Engedd, hogy megtaláljalak, szívemnek kívánsága: tartsalak fogva, lelkemnek szerelme. Karoljalak át, égi jegyesem, legnagyobb ujjongásom kívülre-belülre. Légy enyém, örökéletű boldogság: bírjalak téged szívemnek közepében, boldogságos élet, szellemi világom felülmúlhatatlan édessége.

3. Vonzódjam feléd, Uram, én bátorságom és erősségem, én menedékem és szabadítóm. Szeresselek téged, Istenem, én segítőm, bátorságom fellegvára s minden szorongattatásimban édes reménységem. Karoljalak át, téged, jót, aki nélkül semmi se jó; éldeljelek téged, ó legjobb, aki nélkül semmi se igen jó.

(...)

14. Ó világossága az értelemnek, ó világító igazság, ó valón tündöklő fény, mely megvilágosít minden e világra jövő embert! Vagyis inkább csak azt, aki ide jő, de
azt nem, aki e világot szereti, mert "aki e világot szereti, ellenségévé válik Istennek." Űzd el az értelmi világom mélységének színe fölött terjengő sötétséget, hogy lásson téged a megértés által, hogy megismerjen a fölfogás által, hogy szeressen a megismerés által.

15. Ugyanis mindenki, aki megismer téged, szeret téged, magát elfeledi; jobban szeret téged, mint önnönmagát; elhagyja magamagát, hogy fölötted örvendjen. Onnan van az, Uram, hogy nem szeretlek annyira, amennyire tartozom, mert nem eléggé ismerlek; de mivel kevéssé ismerlek, kevéssé szeretlek, s mivel kevéssé szeretlek, kevéssé örvendezem benned.

16. Ám tőled, a való igaz, benső örömtől a külső dolgok által eltávolodván, amidőn egyedül téged nélkülözlek, a külvilági dolgokban csalárd barátságokat keresek. Így történt, hogy én, szánandó, az én szívemet, melyet egyedül reád kellett volna egész Szeretettel és minden érzelemmel fordítanom, hiúságoknak adtam oda, s azért hívságossá lettem, miközben a hiúságot szerettem.

17. Biz' innen van az, Uram, hogy én benned nem örvendezem és hozzád nem ragaszkodom. Mert én a külső dolgokban, te a belsőkben; én az anyagiakban, te a lelkiekben; én a mulandókban ömlök el lelkemmel, forgolódom gondolatommal, bonyolódom össze szavammal: Te pedig, Uram; az örökkévalókban lakozol és Örökkévalóság vagy. Te az égben, én a földön; te a magasságban levőket irányítod, én a legalacsonyabbakat; te az égieket, én a földieket. És vajon mikor lesz lehetséges az ily homlokegyenest ellentétben levőknek egymással megegyezésre jutniok?"  ( Szent Ágoston, A lélek Istennel való magányos beszélgetéseinek könyve, I, 7; 10 )

Keresztes Szent Jánost is ez foglalkoztatta...

"2. Ennek oka az, hogy- amint a bölcselők tanítják - két ellentétes dolog nem állhat meg ugyanabban az alanyban. Mivel pedig a sötétség, vagyis a teremtményekhez való ragaszkodás és a világosság. vagyis Isten, ellentétesek egymással és különbözök, amint ezt Szent Pál tanítja a korinthusiakhoz írt levelében, mondván: «Quae societas luci ad tenebras?» Mi egyesülése van a világosságnak a sötétséggel?» (2. Kor. 6, 14.)" ( A Kármelhegy útja, I, XIV, 3, 66 )

https://boatswain69.blogspot.com/2023/05/egy-titkos-lepcson-alruhaban-iv-az.html  

 "1. Én szegény ember, mikor lesz lehetséges, hogy az én ferdeségem a te egyenességedhez hozzáigazodjék? Te, Uram, a magányt szereted, én meg a sokadalmat; te a csöndességet, én pedig az élet zaját: te az igazságot, én a hiúságot; te a tisztaság útját járod, én a tisztátalanság csapását követem.

2. Mit szóljak többet, Uram? Te igazán jó vagy, én semmirevaló; te kegyes, én gonosz: te szent, én kolduslelkű; te igazságos, én igaztalan; te fényeskedő, én vakoskodó; te élet, én megholt; te orvosság, én senyvedő; te az öröm, én a szomorúság: te minden igazság
foglalatja, én merő hiúság, miként minden ember, aki csak él"

3. Jaj, mit mondjak hát, ó Teremtő! Halld, ó Alkotó! A te teremtményed vagyok, már veszni indultam; a te teremtményed vagyok, máris halálra váltam. A te kezed műve vagyok, már-már a semmiségbe térek vissza. A te alkotásod vagyok: a te kezeid, Uram, teremtettek és alkottak engem"; ismétlem: azok a kezek, amelyeket szegekkel vertek át énértem. Kezeidnek művét, uram, meg ne vessed kezeidnek sebeit, kérlek, hogy megtekintsed.

https://boatswain69.blogspot.com/2023/04/ki-megy-fel-az-ur-hegyere-sotet-nagy.html 

https://boatswain69.blogspot.com/2023/02/sissies-ii-iv.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/12/gnosztikus-irodalom-lx-xvii-12.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/01/gnosztikus-irodalom-lxxxix-xlix.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/04/vii11-enyem-vilag-es-ami-betolti-ii.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/01/gnosztikus-irodalom-cviii-jezus.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/04/vii5-igazsagat-hirdesse-az-eg-mert.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/01/gnosztikus-irodalom-lxxxvi-xlvi.html

"Sötétből sötétbe"..., a "Bölcs Tűz" elé...

4. Íme, Uram, Istenem, kezeidre jegyeztél fel engem: olvasd ezt az írást és ments meg engem. Lám, hozzád sóhajtozom, a te teremtményed; teremtő vagy, teremts újjá engem." ( Szent Ágoston, A lélek Istennel való magányos beszélgetéseinek könyve, II, 11 )

κατοπτριζόμενοι τὴν αὐτὴν εἰκόνα μεταμορφούμεθα ἀπὸ δόξης εἰς δόξαν.

Mindenkit bátorítanék..., ereszkedjék beszédbe. A kommunikáció ha eleinte suta is, mégis csak több, mintha "elmennénk egymás mellett". S csak érdekel mindenkit, milyen név van arra a Kézre felírva...