Minden éberséggel őrizd szívedet, belőle indul ki az élet!
Minden ami nem a jó kertész szigora és rugalmassága, az mind "hiba - hiba - hiba".
A kertész nem megerőszakolja a kertjét..., hanem kertté válik, ahogy a kert a kertésszé. "Ha fát fenyegeted, kétszer hal meg a kertész."
Minden fűszál éle ő lesz..., s Michelangelo visszanéz ránk Apolló szobrából.
 |
| Michelangelo visszanéz ránk Apolló szobrából. |
Ami ettől eltérő az gyilkosság, más életének méltánytalan korlátozása, gyilkosság..., tehát halálos bűn, mely nem nyer feloldozást.
Nem az hát a baj, ha Michelangelonak rontott "követ" adnak, az a megbocsáthatatlan bűn, ha széklábakat faragtatnak vele, mint Madách Az ember tragédiája Falanszter jelenetében..., vagy ha még azt sem.
"AZ AGGASTYÁN
A hetvenkettedik szám!
MICHELANGELO (kilépve)
Íme, itt. -
AZ AGGASTYÁN
Rendetlenül hagyád el műhelyed.
MICHELANGELO
Igen, mert mindig széklábat csináltam,
És azt is a leghitványabb alakra.
Soká könyörgtem, hagyják módosítnom,
Engedjék, hogy véssek rá holmi díszt,
Nem engedék. Kivántam változásul
A szék támláját, mindent hasztalan.
Megőrüléshez voltam már közel,
S otthagytam a kínt, ott a műhelyet. (Visszalép.)
AZ AGGASTYÁN
E rendbontásért a szobába mégy,
S nem élvezed e szép meleg napot.
ÁDÁM
Michelangelo, mily pokol lehet
Szűd istenének, hogy nem bír teremtni. -
Óh, mennyi ismerős mindenfelé,
És mennyi szellem, mennyi őserő.
Ez vélem harcolt - az mártírhalált halt,
Ez szűknek érzé a világtekét,
S mi egyformára, mily törpére szűrte
Az állam. Óh, Lucifer, jőj, jerünk;
Nem bírja lelkem e látványt tovább."( Madách Imre, Az ember tragédiája )
Aki elveszi a kertet a kertésztől, a követ a szobrásztól..., megöli azt, de aki a kerttől veszi el a kertész..., ugyanígy gyilkos..., a kertet öli meg vele. ( Már sosem tudjuk meg, milyen lett volna a Latinovits Zoltán féle színház... )
"5. Azt, hogy a gyűlölet milyen, halljad Jánostól, aki így szól: "Aki gyűlöli testvérét, az gyilkos, és tudjátok, hogy egy gyilkosnak sincs örök élete (1Jn 3,15)." A testvérét gyűlölő embert gyilkosként veti ki az életből, még élesebben fogalmazva: a gyűlöletet nevezte gyilkosnak. Akiből kivész a felebaráti szeretet és megsemmisül, barátból ellenség lett, az nyilván azok közé sorolódik, az összeesküvők táborába kerül, azok titkolt ellenszenvét táplálva a felebaráttal szemben." Mindezekből elég világos, hogy nincs különbség a rejtett, benső bűnök és a nyilvánvalóak és láthatóak között. Az apostol összegyűjti ezeket és mint egyenrangúakat felsorolja: "Minthogy nem méltatták Istent arra, hogy megismerjék, Isten is elvetemült elméjükre hagyta őket, hogy azt tegyék, amit nem kell, tele mindenféle igazságtalansággal, paráznasággal, gonoszsággal, hitványsággal, tele gyilkossággal, irigységgel, viszálykodással, álnoksággal, rosszindulattal, megszólással, istengyűlölők, gyalázkodók, fennhéjázók, leleményesek a gonoszságban, bűbájosak, szüleik iránt engedetlenek, értetlenek, hitszegők, könyörtelenek, akik Isten igazságos ítéleteit megismerték, hogy akik ilyeneket tesznek, azok méltók a halálra (Róm 1,28-32). Látod, hogy a rosszindulatot, a fennhéjázást, az álnokságot, és a többi titkos bűnt a gyilkossággal és kapzsisággal, meg a többi ilyennel együtt sorolja fel? Mit kiált maga az Úr, amikor ezt mondja: Ami nagy dolog az emberek előtt, az utálatos Isten előtt, és aki felmagasztalja magát, azt megalázzák, és aki megalázza magát, azt felmagasztalják (Lk 16,15; 14,11), és a Bölcsesség mondja: "Tisztátalan az Úrnál mind, aki gőgösszívű." (Péld 16.5). Az Írásban sok helyen található olyan kijelentés, amely elítéli a lélek rejtett szenvedélyeit.
Aki gőgös szívű és másokat aláz meg?
6. Így ezek gonoszak és nehezen gyógyíthatók, erejük a lélek legmélyén van, ezért puszta emberi igyekezettel és erénnyel nem lehet kitépni és eltüntetni, csak a Lélek erejének imában való segítségül hívása által uralható a belül zsarnokoskodó bűn, mivel maga a Lélek tanítja Dávid hangját használva: "Rejtett vétkeimtől tisztíts meg engem, és az idegen bűntől kíméld meg szolgád (Zsolt 18,13)." Mert az egy ember két emberből, a testből és lélekből, tevődik össze, abból, amely kívülről befoglalja, és abból, amely bent marad az életmóddal, amely mellett úgy kell gubbasztani, vigyázni, mint Isten temploma mellett, nehogy a látható bűnökből valami hozzáverődjön és megrendítse, összedöntse. Erre vonatkozik az apostol fenyegetése, aki ezt mondja: "Aki megrontja Isten templomát, azt Isten is megrontja (1 Kor 3,17)." Mindig tartani kell a benső őrséget, nehogy valahonnan a mélyből felbukkanjon a gonoszság hada, és a vallásosság gondolatát megsemmisítse, foglyul ejtse a lelket, megtöltse azt a titkon benyomuló szenvedélyekkel. Őrködni kell tehát rendületlenül, gyakorta az Íráshoz fordulni mint vezénylő parancsnokhoz, amely szólít, ember, minden éberséggel őrizd szívedet, belőle indul ki az élet! (Péld4,23).
7. A lélek őre a vallásos gondolat, amely Isten félelmében és a Lélek kegyelmében és az erény cselekedeteiben erősödik. Aki lelkét az ilyenekkel fegyverzi fel, könnyen elhárítja a zsarnok nyilait, az álnokságot és a kívánságát, a gőgöt, haragot értem ezen, meg a gonoszságnak ami rossz indulása csak lehet." ( Nüsszai Szent Gergely, Az Isten szerinti célokról és az igazi aszkézisről, 3, 422-424 )
S mi gonoszabb lehet egy embert "saját" méltóságában fejlődni nem hagyni?
"Minden éberséggel őrizd szívedet, belőle indul ki az élet!"
Másokét éppúgy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése