"Logos megvalósulása a szűz lélekben." III. ( κένωσις και συνεργεια ) / 1. fok ~ «Adjuro vos filiae Jerusalem, si inveneritis dilectum meum, ut nuntietis ei, quia amore langueo»

 "Választott ezrek közül."

( https://boatswain69.blogspot.com/2022/02/elso-fok-sors-sorsunk-arvasag.htmlhttps://boatswain69.blogspot.com/2022/02/elso-fok-sors-sorsunk-arvasag.html )

 

 

"1. Megállapítjuk tehát, hogy a szeretet e lépcsőjének, amelyen a lélek fokról-fokra lépve fölmegy Istenhez, tíz foka van. A szeretetnek első foka üdvös betegséget hoz a lélekre." ( Keresztes Szent János, A lélek sötét éjszakája, A szellemi rész sötét éjszakája, XIX, 1, 133 )

 Simone Weil írja..., elég idő..., mindenki megvilágosodik.

“Véges lények vagyunk; a bennünk levő rossz szintén véges – így abban az esetben, ha az emberi élet még továbbnyúlna, teljesen bizonyosak lehetnénk, hogy egy napon, még ezen a világon, minden rossztól megszabadulnánk." ( Simone Weil ) ( https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/ha-tehat-van-vigasztalas-krisztusban-ha.html )

Kodolányinál ezt így mondja Jézus:

"Miért merültök el a zavarosságban? Miért fuldokoltok benne? Miért hagyjátok, hogy elborítson az éktelen lárma, a világ s a saját lelketek fülsiketítő lármája? Teremtsetek magatokban legelőször csendet, azután hallgassátok, amit az Atya mond a szívetekben.

Igen, de mi nem tudunk olyan csendet teremteni, mint te! - vágott közbe azonnal gúnyosan Hannah. - Nekünk gondjaink, bajaink vannak, minket gyötörnek az igazságtalanságok, és üldöznek a gonosz emberek! Nekünk munkánk van, mi nem érünk rá! Én főzök, mosok, varrok, mosogatok, lótok-futok egész nap, s pénzem soha sincs, mert az uram... az uram...
Csapott egyet a kezével, mintha végig akarná verni az egész világot.

- Bizony, ó, Mester, gondold meg, te, aki olyan szerencsés vagy, hogy távol tudod tartani magadtól, ami bennünket gyötör és hajszol... És magyarázd meg... - csicseregte Judith.

- Ha az ember csendet teremt magában, s hallja az Atya szavát, nem gyötrik többé a gondok, mert a világ megváltozik körülötte. Végzi a munkáját, viseli a betegségét, tűri a bajokat, de nem mint kényszert, ha nem mint szükséges rosszat, aminek a gyümölcse jó. Mert minden, ami történik, az ember javára való. És az embert olyan világ veszi körül, amilyet magának teremt. Benned van a gond, benned van a betegség, magad teremted a nyomorúságodat. Te úszol Lóth tavának mérges vizébe, ahelyett, hogy megfordulnál s az élő vízbe úsznál. Magadat teszed beteggé és nyomorulttá. Súlyosak a terheid? Nem, hanem magad vagy gyönge, mert nem fordulsz az erők forrásához, az Atyához." ( Kodolányi János, Én vagyok, I, 8, 49 )

Judit és Hannah hogy bírják hallgatni azokat a hangokat amik a torkukból törnek elő..., azokat az érzéseket és gondolatokat, amelyek a szívükből és agyukból? 

Megszokták...

De meg lehet-e szokni végleg?

 "Ezen a fokon van az Ara, midőn így szól: «Adjuro vos filiae Jerusalem, si inveneritis dilectum meum, ut nuntietis ei, quia amore langueo». «Kényszerítlek titeket, Jeruzsálem leảnyai, ha megtaláljátok az én szerelmesemet, vigyétek hírül neki, hogy a szerelem miatt ellankadok». (Én. én. 5, 8.) Ez az ellankadás azonban nem halálos, hanem Isten dicsőségére szolgál, amennyiben általa a lélek meghal a bűnnek és mindennek, ami nem Isten, mégpedig magáért Istenért, amint erről Dávid tanúskodik e szavakkal: «Defecit spiritus meus». «Lelkem eleped», vagyis elszakadt az én lelkem minden dologtól epedve a te üdvösséged után. Ugyanezt egy másik helyen is kijelenti mondván: «Defecit in salutare tuum anima mea». «Segedelmedért eped lelkem», (Zsolt. 118,81.) Mert aminthogy a beteg elveszti étvágyát, az ételek nem ízlenek neki, a színe is megváltozik: épen úgy veszti el a lélek is a szeretetnek ezen a fokán vágyát és vonzalmát az összes dolgok iránt s a színe, mint a szerelmes emberé, megváltozik. Ebbe a betegségbe a lélek sohasem esnék bele, ha nem kapná felülről azt az emésztő hőt, azt a misztikus meleget, amelyről Dávid ugyanebben a versében beszél: «Pluviam voluntariam segregabis Deus haereditati tuae, et infirmata est, tu vero perfecisti eam». «Ohajtott esőt adtál, Isten, a te örökségednek, mely elfáradott, de te megerősítetted őt.» (Zsolt. 67, 10.) Erre a betegségre és az összes dolgoktól való elszakadásra, amely az első lépés és az első fok az Istenhez vezető úton, világosan céloztunk fentebb, midőn beszéltünk arról a megsemmisülésről, amelyet a lélek érez, midőn ennek a szemlélődő tisztulásnak lépcsőjére kezd rálépni s amidőn semmiféle dologban sem képes megnyugvást, örömet, vigasztalást vagy kielégítést találni. Azért is erről a fokról azonnal elkezd feljebb haladni a második fok felé."( Keresztes Szent János, A lélek sötét éjszakája, A szellemi rész sötét éjszakája, XIX, 1, 133-134 )

Ha megszoktad..., nem vagy méltó változni. Nem vagy "választott ezrek közül."

"23. Jézus mondta: Kiválasztalak majd titeket, ezerből egyet és tízezerből kettőt. S egymagatokban fogtok ott állni." ( Tamás evangélium, Apokrifek, 301 ) ( https://boatswain69.blogspot.com/2022/11/gnosztikus-irodalom-xii-nag-hammadi.html )

 

 

"Adjuro vos, filiae Jerusalem, si inveneritis dilectum meum, ut nuntietis ei quia amore langueo. Qualis est dilectus tuus ex dilecto, o pulcherrima mulierum? Qualis est dilectus tuus ex dilecto, quia sic adjurasti nos? Dilectus meus candidus et rubicundus, electus ex milibus."

  "I adjure you, O daughters of Jerusalem, if you find my beloved, that you tell him that I languish with love. What manner of one is thy beloved of the beloved, O thou most Beautiful among women? What manner of one is thy beloved of the beloved, that thou hast so adjured us? My beloved is white and ruddy, chosen out of thousands."

 "Kényszerítlek titeket, Jerusalem leányai, ha megtaláljátok az én szerelmesemet, vigyétek hírül neki, hogy a szerelem miatt ellankadok. Minő a te szerelmesed a szerelmesek fölött, ó te legszebbje az asszonyoknak, hogy így kényszerítesz minket? Az én szerelmesem fehér és piros, választott ezrek közül."