"Ön helyesen él." II.
"De lehetetlenség, hogy képtelen, céltalan törvényeket hagyjak magamra erőszakolni, s olyan helyen éljek, ahol veszendőbe mennek legjobb erőim."
A sors kényszerít és a daimón kötelez..., ám nem ebben van az igazi boldogság ( ~ Szent Ferenc ).
"...Egy hét múlva talán már írhatok valami biztosat szabályzatunkról. Bántana, ha e szabályok olyanok lennének, hogy - ha csak le nem mond becsületéről - egyetlen értelmes ember sem egyezhetne beléjük, és ha nem tehetnénk ellenük semmit, mert ebben az esetben - szilárd elbatározásom, hogy változtatok helyzetemen, még ha arcom verejtékével kellene is megkeresnem a kenyeremet. Isten a tudója, mennyire kedvesek nekem az enyéimek, s mennyire kívánnék tetszésük szerint élni, de lehetetlenség, hogy képtelen, céltalan törvényeket hagyjak magamra erőszakolni, s olyan helyen éljek, ahol veszendőbe mennek legjobb erőim." ( Hölderlin nővéréhez, 1792 )
Mielőtt válaszolnánk a kérdésre ( Miben áll a valódi boldogság ~ Εὐδαιμονὶα? ), s felelevenítenénk Assisi Szent Ferenc válaszát ( https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/hatodik-szabaly-ne-hisztizz.html ), egy másik kérdés:
Boldog volt e az "őrült" Hölderlin, amikor ontotta magából a verseket, amelyeket talicskán toltak utána és már végképp senki sem olvasta őket?
A megoldást valahol a transzcendenciában kell keresni:
"Az elviselhetetlennek tűnő konfliktus azt bizonyítja, hogy Ön helyesen él. A belső ellentmondás nélküli élet ugyanis vagy csupán fél élet, vagy túlvilági élet, de az csak angyaloknak jár. Isten azonban jobban szereti az embereket, mint az angyalokat." ( C. G. Jung )
https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/az-elviselhetetlennek-tuno-konfliktus.html?spref=tw
Abban, ha már nem tudja az egyik kéz, mit tesz a másik..., az úgynevezett "gyökérparadoxon" a titok nyitja.
"Te pedig amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, hogy adakozásod titokban történjék; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.” ( Mt 6,3-4 )
( σοῦ δὲ ποιοῦντος ἐλεημοσύνην μὴ γνώτω ἡ ἀριστερά σου τί ποιεῖ ἡ δεξιά σου, ὅπως ᾖ σου ἡ ἐλεημοσύνη ἐν τῷ κρυπτῷ · καὶ ὁ πατήρ σου ὁ βλέπων ἐν τῷ κρυπτῷ ἀποδώσει σοι.)
Kétszer is szerepel a elrejtve szó a szövegben: "κρυπτῷ κρυπτῷ". Minek kell elrejtve lenni és mi elől?
Vissza kell kanyarodnunk most Keresztes Szent Jánoshoz. ( S talán Ratkó Józsefhez is kapunk némi útmutatást... )
 |
| "Mondom neked, hogy ha megtartom türelmemet és nem indulok fel – ez az igazi öröm és igazi erény és a lélek üdvössége." ( Roberto Rossellini, Ferenc, Isten lantosa ( 1950 )) |
Ez bevallom nekem is problémát okoz..., de már értem miért okoz és már azt is, miért nem.
"vagy ha ittasan a szókratészi serlegtől, Szókratész baráti társaságában, a lakomán, a lelkes ifjakat hallgatom, (...), s végül a mester, maga az isteni Szókratész tanítja mennyei bölcsességével mindnyájukat arra, hogy mi a szerelem - ilyenkor, szívem barátja, persze, nem vagyok annyira csüggedt, és néha úgy vélem, abból az édes lángból, amely ilyen pillanataimban melegít és fényt szór rám, mégiscsak átmenthetek egy-egy szikrát művecskémbe, amelyben élek s mozgok: Hüperión-omba, s néha-néha még egyebet is napvilágra hozhatok az emberek örömére." ( Hölderlin levele Neufferhez, 1793 )
Ez két eltérő cél..., az első megvalósítható..., melegíteni fog, a másik kivitelezhetetlen, tehát el fog kedvetleníteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése