Διαφωτισις
A kapu melyik oldaláról merre nézzünk? II.
Ma egyik kollégám megkérdezte a hajnali 11.b osztályos etika órám előtt, mi lesz a téma..., a διαφωτισις.
Azt mondtam őt nem járja át a fény..., akkor anyagi létező vagy..., feleltem; - nevetett rajta. Később újra összefutottunk..., megkérdeztem: "Sikerült már "átszellemülnöd?"..., - igyekszem, - válaszolta, s újra nevettünk egy jót.
Átjárja a fény..., διαφωτισις.
"Van, aki a haldokló madárra nézve csak az értelmetlen szenvedést látja. De az utolsó szó a halálé. Kineveti őt. Más ránéz ugyanarra a madárra, és megérzi az üdvösséget. Átjárja őt a fény." ( Az őrület határán )
Pontos leírás..., helyes irányultsággal...
Aki a kapun innen, a Kenómában él..., démonok hatalmában, testi nyomorúságok közepette, annak kötelező szabály:
Először keressétek Isten országát...
Pál apostol lelkünkre köti, ahogy figyelmeztet bennünket Pastor Andrew Isker The Most Abused Verse In The Bible című írásában, - mint a gnosztikusok is, hogyan csalják lépre a"bölcsességet":
"Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik." ( Kol 2,8 )
Van ki nem is látja a kaput..., sőt van ki nem is sejti. De tudni kell ezt is: Ha látod a kaput..., még nem jutottál át rajta.
A gnosztikusok Krisztusa tökéletesen írja le az átlépést..., az átlényegülés pillanatát:
"59. Jézus mondta: Míg éltek, az Élőre tekintsetek, nehogy meghaljatok, és arra törekedjetek, hogy őt lássátok és ne láthassátok őt." ( Tamás evangélium, Apokrifek, 304 )
Mert nem én élek már, hanem Krisztus él bennem. Magamat pedig nem láthatom.
.gif) |
| "hogy őt lássátok és ne láthassátok őt." |
Ma egy rabbi Sáráról mesélt a Kossuth Rádió Reggeli imádság című műsorában. Sárának a Talmud szerint mindig mécses égett a sátrában..., "a láng felfelé törekszik...", - mondta a rabbi, ahogy Istenhez törekszik - minden emberi lélek és az imádság is felfelé száll.
Ez a dolgok rendje.
Cseréljük le - végleg - eddig használt, Hunyadi László-féle meghatározásunkat:
"Ez az új ruha pedig nem egyéb, mint Istennek Istenben való egészen újnemű megértése, amely pótolja az addigi pusztán emberi megértést. Továbbá Istenben való, új Isten iránti szeretet; amennyiben az akarat most már megszabadult az ő régi, emberi ragaszkodásaitól és vágyaitól. Ezeken kívül egészen új gondolkodásmódot és mérhetetlen élvezetet önt a lélekbe, amely kiszorítja belőle a régi gondolkodást és a régi fogalmakat. Így azután Isten egészen megszünteti a régi embert, vagyis az ő pusztán emberi létét, és összes tehetségeit új, természetfölötti képességekkel ruházza föl, úgy hogy eddigi pusztán emberi cselekvése istenivé válik. Ez az, ami az Istennel való egyesülésben létrejön. A lélek nem szolgál többé másra, mint arra, hogy oltár legyen, amelyről Istenhez az imádás és dicséret áldozata száll föl, s amelyen nem lakozik más, mint Isten." ( Keresztes Szent János, A Kármelhegy útja, I, V, 76 )
https://boatswain69.blogspot.com/2023/03/boom-v.html
A διαφωτισις során, átszellemülünk, s észrevétlenül átlépünk a "kapujanincs átjárón", új ruhát kapunk.
Eddig kifelé néztünk a sötétből a fény felé.
"Nem lehet úgy a fénnyel egyesülni, hogy közben nem rá nézünk." ( Nüsszai Szent Gergely )
https://boatswain69.blogspot.com/2023/05/egy-titkos-lepcson-alruhaban-i-nem.html?spref=tw
Tehát amíg a Pokol foglyai vagyunk..., nem szabad levennünk szemünket a Fényről..., egy pillanatra sem.
Hogy Fénnyé lehessünk magunk is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése