"Egy titkos lépcsőn álruhában..." III. ~ "beteljesítheti az emberi méltóságát"

 "Hogy őrizze meg a saját méltóságát, a saját személyiségét, és ne vesse el semmilyen látszatérték kedvéért."

 

 

 "Valamikor eljutok odáig, hogy társadalmi mérettel mérve a döntéseim függetlennek tekinthetők. Átbillen a mérleg, kevesebb bennem a meghatározottság, mint a szabadság. Ebben a társadalom segíthet, de végső soron magamnak kell eljutnom idáig. 

Azt mondja Szent Pál: "amíg gyermek voltam, úgy cselekedtem, mint gyermek, úgy éltem, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, és amióta felnőttem, azóta másképp cselekszem és gondolkodom." 

 

ὅτε ἤμην νήπιος, ἐλάλουν ὡς νήπιος, ἐφρόνουν ὡς νήπιος, ἐλογιζόμην ὡς νήπιος ⸃· ὅτε γέγονα ἀνήρ, κατήργηκα τὰ τοῦ νηπίου.( 1Kor 13,11 )

 A Szentírás erkölcsi tanítása azt mondja: felelőssé, gondolkodóvá, szabaddá kell válnotok, és utána bizonyos szempontból újra olyanná kell lennetek, mint a gyermek. ,,Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába.

 

Ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ἐὰν μὴ στραφῆτε καὶ γένησθε ὡς τὰ παιδία, οὐ μὴ εἰσέλθητε εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν.( Mt 18,3 )

 

 Hogy viszonyul egymáshoz a két szöveg: Jézus szava szerint inkább a gyermek értékes, Szent Pál szerint a felnőtt ember lenne az érték? Nyilván a teljes akarata és cselekvőképessége tudatában lévő ember a teljes ember. De ezt a felnőtt embert rengeteg tényező befolyásolja, egyéni hiúsága, szenvedélyei, az anyagi lehetőségek vonzása, csoportérdek, kényelemszeretet, s így tovább. A napról napra, óráról órára folyó létnek számos vonzása feledteti vele, hogy végső célja a maga emberi méltóságának kiteljesítése a valódi értékek megragadásával. 

A gyermek, abban, amit kíván, még nem ilyen sokfelé szétszórt. Amit akar, azt nagyon akarja. Amit jónak tart, azt nagyon jónak tartja. 

Ez a fenntartás nélküli odaadás, odafordulás, az értéknek mindenekfelett való elfogadása mellékszempontokra figyelem nélkül az nyilván, amit a gyermeki ártatlanság vagy a gyermeki tudatosság vonatkozásában elvárna a társadalom is, az erkölcsi rend is a felnőtt embertől. Hogy őrizze meg a saját méltóságát, a saját személyiségét, és ne vesse el semmilyen látszatérték kedvéért." ( Zlinszky János, Keresztény erkölcs és jogászetika, 3. Hit és emberi méltóság, 27-28 ) 

Hogy írtuk korábban?

"A πνεῡματιϰόι könnyen felismerhetők, őket kaszálja le először a gép... ( ~ Szolzsenyicin ), mégis újra meg újra megjelennek..., valahogy elpusztíthatatlan ez a típus..., ezt genetikával aligha lehetne megmagyarázni.
 
"Félve mondom ki, de úgy rémlik, századunk hetvenes évei előtt ezek az emberek újra kezdenek felbukkanni. És ez csodálatos. Ebben már szinte nem is lehetett reménykedni." ( Alekszandr Szolzsenyicin, A Gulág szigetvilág, Első zárka - első szerelem, 222, lábjegyzet )

Különös folyamatok zajlanak a háttérben...

"Én is azt mondom, jó dolog élni, de ennél még jobbat kívánunk magunknak: valóban fényt, de azt az igazit." ( Jn 1,9 ) Ezek valóban jók is. Nem is azért vagyunk készek meghalni, mert gyűlöljük Isten műveit, hanem más nagyobb, számunkra fenntartott javak gazdagsága miatt vetjük meg ezeket." ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Szent Pioniosz presbiter és társai vértanúsága, 103 )
 

Vértanúnak lenni jó.

 
"Te még nevetsz?" Ő pedig így szólt: "Ha isten akarja, igen. Keresztények vagyunk. Akik Krisztusban hisznek, azok örök boldogságban mosolyognak szüntelenül."
( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Szent Pioniosz presbiter és társai vértanúsága, 105 )

A "jelünket nem változtatjuk meg".

"Így tűnjék le, mihelyt itt az idő, s jogot a szellem sehol el nem veszített, eképp haljon az élet teljén majd örömünk, de szép halált." ( Hölderlin, A költő bátorsága, 95 )"

https://boatswain69.blogspot.com/2022/10/x-violent-ferment-vii-ime-mienk-gyermek.html

Zlinszky is ilyesmit ír..., s majd meglátjuk Keresztes Szent János is.

"Nem az a tragédia voltaképpen, hogy esetleg egy embert megölnek. Az ember a halálával is beteljesítheti az emberi méltóságát, ha méltósággal hal meg, ha vállalja ezt a szerepet." ( Zlinszky János, Keresztény erkölcs és jogászetika, 3. Hit és emberi méltóság, 29 )  

S érdekesen folytatja...,"De aki megvonja a másik ember életét..."; mi is ezzel fogunk foglalkozni..., a Szentlélek elleni bűnökkel, amelyek sosem nyernek megbocsátást, - s az egyéni szerepekről.