Misztikus teológia II.
"Ő is derűs volt - csak más értelemben. A jövőnek immár semmi hatalma sem volt rajta." ( Hölderlin, Hüperion, 226 )
"De onnan esőzik
a harmat, a nedvesség. De ha
kialszik az egyszerü kék, a fénytelen,
a márványforma, akár az érc,
a gazdagság jele." ( Hölderlin, Mi az ember élete?, 155 )
Ahogy megbeszéltük, a κένωσις a συνεργεια alapja. De meg is fordíthatnánk..., együttműködő lélek nélkül nincsen tisztulás, nincsen önkiüresítés.
Keresztes Szent János a következő tanácsokat adja kezdő, de leginkább már haladó kontemplálóknak - meditálóknak:
"4. Ez érzéki sötét éjszaka folyamán az legyen az elvük, hogy mit se törődjenek a gondolkodással és elmélkedéssel; mert - mint mondottam - reájuk nézve ez már meghaladott álláspont. Ők csak engedjék, hadd maradjon a lelkük abban a pihenési és nyugalmi állapotban, ha még annyira úgy látszik is előttük, hogy nem tesznek semmit, hogy vesztegetik az időt s hogy lanyhaságuk miatt nincs kedvük bármire is gondolni. Mert nagyon is sokat tesznek, ha megőrzik béketűrésüket és állhatatosak maradnak az imában; ha nem tesznek mást, mint amit itt tenniök kell, tudniillik beérik azzal, hogy lelküket megszabadítják, megkönnyítik és kiüresítik az összes ismeretektől és gondolatoktól; ha nem törik a fejüket azon, hogy ezen állapotban mire gondoljanak és miről elmélkedjenek; ha arra szorítkoznak, hogy szeretettel és nyugodtan figyelnek Istenre s nem gondolnak, nem törekszenek arra, hogy érezzék és élvezzék Őt s nem is táplálnak magukban eziránt túlságos kívánságot. Mert mindezek a törekvések csak nyugtalanítják és kizavarják a lelket a szemlélődésnek abból a csendes nyugalmából és édes tétlenségéből, amelyben itt részesül.
5. S ha mégannyi aggodalma támadna is aziránt, hogy elvesztegeti idejét; hogy jobb volna mást tennie; hogy nem jó, ha imádság közben nem képes semmit sem tenni vagy gondolni: legyen türelemmel és maradjon veszteg, mert ebben a dologban nincs másra szükség, mint arra, hogy az ember teljesen átengedje magát a lelki pihenésnek s engedjen szabad folyást a szellemnek. Mert ha a maga erejéből belső tehetségeivel akarna valamit tenni, ezzel csak zavart idézne elő s elvesztené azokat a kincseket, amelyeket Isten ama béke és tétlenség csendjében helyez el benne és áraszt reá. Éppen úgy van a dolog, mintha a festő lefestene vagy lerajzolna valakit s az illető azzal igyekeznék tenni a maga részéről is valamit, hogy mozgatná a fejét. Ezzel csak akadályozná a művészt a munka folytatásában s azt is elrontaná, amit addig csinált. Hasonlóképpen, midőn a lélek a belső béke és tétlenség állapotában van, minden legkisebb cselekvés vagy hajlam, vagy gondos odafigyelés, amelyet ő a saját erejéből akar tenni, csak elszórakoztatja, nyugtalanítja s érezteti vele a szárazságot és érzéki részének ürességét. Mert minél jobban igyekszik valami indulatot kelteni vagy figyelmét valamely képzetre irányítani, annál jobban fogja érezni az űrt, amelyet ezen az úton már nem lehet többé betölteni." ( Keresztes Szent János, A lélek sötét éjszakája, Az érzéki rész éjszakája, X, 4-5, 42-43 )
"A Logos megvalósulása a szűz lélekben, (...)" ( Kodolányi János, Én vagyok, 22, 265 )
A "szüzesség" visszanyerhető..., s vele a tiszta látás is.
 |
"(...) az "illúziótlanság kora" nagy súllyal nehezedik lelkünkre." ( https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/valdd-be-oszinten-ugye-te-vagy-mikulas.html )
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése