"A megváltás új kezdet." I. ( Pascal contra Descartes ) / "well" / "Ezek a fák azonban szörnyen maradiak.

 Akasztófadalok I.

 

Hogy mondja Morgenstern...?

"Az akasztófa-költészet: egy darabka világnézet. A zárójelbe tett, anyagtalan dolgok korláttalan szabadsága. Ez az, ami szóhoz jut benne. Tudjuk, mi az, hogy: »mulus« – az iskolapad és az egyetem közötti irigylésre méltó köztes fok. Az akasztófa-testvér ugyanígy irigylésre méltó köztes fok ember és világegyetem között. És nincs tovább. Az akasztófáról másként tekintünk a világra; s mást látunk meg benne, mint mások" ( Christian Morgenstern )  

"Die Galgenpoesie ist ein Stück Weltanschauung. Es ist die skrupellose Freiheit des Ausgeschalteten, Entmaterialisierten, die sich in ihr ausspricht. Man weiß, was ein mulus ist: die beneidenswerte Zwischenstufe zwischen Schulbank und Universität. Nun wohl: ein Galgenbruder ist die beneidenswerte Zwischenstufe zwischen Mensch und Universum. Nichts weiter. Man sieht vom Galgenberg die Welt anders an, und man sieht andre Dinge als Andre."

Az akasztófáról másként tekintünk a világra..., s ki nem "hirtelen váratlan" halandó itt? 

Heideggerrel és Husserllel szólva, ebben "lógásban" két világ között tárul fel a lét értelme. A felfüggesztés pillanatában...

Mint a sivatagban halálra ítélt asszonyban Antoine de Saint-Exupery regényében. 

 Beszéltünk már erről..., a dopaminért küzdünk..., de a "életben maradás nem kielégítő". Ezt mind tudjuk..., az ember nem puszta létezésre született, - félni, hanem a Lét-re - megkísérteni a Teljességet. 

A "puszta lét" nem kielégítő.

 Világunk a Descaretesi ( ~ karteziánus ) világkép mechanisztikus bűvöletében él..., nem is boldog.

"Descartes szerint, aki Platón misztikus dualizmusának a legmesszebbmenőkig érvényt szerzett, a lélek voltaképpeni lakószobájának az agyban (a zongoraterem-ben) lévő tobozmirigyet, a köztesagy hátoldali részét (a második embrionális agyhólyagot) kell tekinteni

Erről a nevezetes tobozmirigyről az összehasonlító anatómia újabban kimutatta, hogy csökevényes maradványa egy páratlan (egyes hüllőfajoknál ma is létező és működő) látószervnek, az agyteteji szemnek." (Ernst Haeckel: Az élet csodái)

Ernst Haeckel számára a valódi "lélekszerv" a fronéma, es valószínűleg a fenyő számára is az volna, ha Cartesius helyett Az élet csodait olvasgatta volna. 

 

Ezek a fák azonban szörnyen maradiak. Egyébiránt is vajmi kevéssé érdekli őket, miféle elmélet alapján tekinthetik magukat a természet remekműveinek. 

 

Csak az ember tesz különbséget ilyesféle dolgokban: ő hajlamos megvetni azt, aki Descartes nyomán még ma is "jámbor gőggel" óhajt eltelni, Mindenképpen rászorul a maga
Bölschéjére." ( Christian Morgenstern, A fenyő )

 

Aligha mondhatná magáról..., következésképp a világról sem, hogy  - "Well."

De hogyan mondhatunk igent magunkra..., tehát a világra, ha gépnek képzeljük magunkat?

Az egyik lehetőség a fáké:

"Ezek a fák azonban szörnyen maradiak. Egyébiránt is vajmi kevéssé érdekli őket, miféle elmélet alapján tekinthetik magukat a természet remekműveinek."

 Ez az "zen-körben" a minden azonos önmagával, az "1=1"..., tehát jó megoldás, de egy emberi lénynek nem kielégítő.