Tuo tibi judicio est utendum. I. ( Ő is a vesémbe látott, ... tudjon meghajolni a mérhetetlen nagy előtt. )

"– Csak kis gazember vagyok… egészen piciny, de azért utolsó kis gazember…" ( Sánta Ferenc, Ötödik pecsét )

 

 

 

Kalapács János 1987-ben kiadott pszichológiai teszt könyvében a nyitottságról szóló részben van egy "kérdés":

"Nincsen szükség háborúra. Háború nélkül az emberiség gyorsabban fejlődik." ( Kalapács János, Tudod ki vagy?, Mennyire vagy nyitott?, 154 )

Háború vagy béke?

Dosztojevszkijnek Kantnál jobb meghatározása van rá...

"Arra törekedtem, hogy ő maga valljon be nekem mindent, bár különben elismertem, hogy bizonyos dolgokat talán csakugyan nehéz bevallani. Ő is a vesémbe látott, vagyis teljesen tisztában volt azzal, hogy a veséjébe látok, sőt haragszom rá, így hát ő is haragudott rám, amiért haragszom rá, és a veséjébe látok." ( Dosztojevszkij, Ördögök, II, 397 )

Ahogy a kép mutatja..., összefér-e a békességre törekvés a háborúval? 

 

Békét akarsz, készülj a háborúra!"

De haladjunk lassabban...

"Mandeville két szempontból is a klasszikus politikai gazdaságtan előfutára. (...) számára  az egész társadalom a társadalmi fejlődés ) alapvető vonatkoztatási rendszere. (...) Mandeville azonban az egyént, mind a pedig az államot a gazdaságon, illetve a gazdasági fejlődésen méri." ( Heller Ágnes, Portrévázlatok az etika történetéből, Mandeville és a Méhek meséje, 72 )"

Heller Ágnes nem a mi fajtánk..., ez már rég kiderült. 

 

De Mandeville és Heller Ágnes lenne a gazdasági..., társadalmi szükségszerűségek szószólója, tehát a háborúé is?

"Puszta erényből nem virágzik

föl egy nemzet; s ki visszavágyik

az aranykorba, kész-e vajon

élni becsületben - de makkon?" ( A lázongó kas avagy a megjavult gazemberek, 1705 )

A gazdagság a technoszféra fejlettsége volna?

 

Mi a valódi gazdagság...?

 

Mandeville megszólította Montaignet, vajon miért?

"Montaigne-ről azt mondták, hogy igen járatos volt az emberi gyarlóságokban, de az emberi természet nagyszerűségit nem ismerte; ha rosszabbul nem járok, hasznosnak tekintem fáradozásomat." ( Bernard Mandeville, A méhek meséje, Előbeszéd, 6 )

Montaigne volna az ellenpólus?

 

"Tuo tibi judicio est utendum. - Virtutis et vitiorum grave ipsus conscientie pondus est: qua sublata, jacent omnia." ( Csak saját ítéleted jogos magaddal szemben. Az erényről és a bűnről tudomást vevő lelkiismeretünk súlya nagy: ha ledobjuk magunkról, minden vele hullik." ( Michel Montaigne, Esszék, A megbánásról, 402 )

Létezhet egy közös tudat, egy közös ártatlanság, amihez egyetemleges lelkiismeretünk kötődik; amihez mérheti magát? 

Vagy csak a közös bűn tart össze minket mint az összeesküvőket Dosztojevszkij Ördögök című regényében?

"Vannak furcsa barátságok: a két barát szüntelenül marakodik, egész életükben így élnek, de elválni mégsem tudnak." ( Dosztojevszkij, Ördögök, 14 )

Létezik egyáltalán nooszféra?

 

Mi viszi előre a világot, mi a cement, a bűn vagy az ártatlanság?

 

Mandeville szerint egyértelműen a bűn.

"Utána kimutatom, hogy az egyes személyek bűnei, értő irányítással, a nagy egész nagyságának és e világi boldogulásának szolgálatába állíthatók" ( Bernard Mandeville, A méhek meséje, Előbeszéd, 6 )

" (....) ha az emberiség kigyógyulhatna természettől eredő gyarlóságaiból, képtelen volna olyan hatalma és kifinomult társadalmakat alkotni,mint a teremtés kezdete óta számos nagy birodalomban és monarchiában történt." ( Bernard Mandeville, A méhek meséje, Előbeszéd, 7)

 

Vitatható álláspont, de egy valamiben úgy tűnhet, igaza van. 

"Cui bono? (...) de az emberiség oly régóta változatlan, mindazon épületes és alapos írások ellenére, melyekkel sokan megjavításukra törekedtek, hogy igen hiú lennék több sikert remélni ily jelentéktelen semmiségtől." ( Bernard Mandeville, A méhek meséje, Előbeszéd, 7 )

 

Mintha az "Ötödik pecsét" kocsmájában vitatkoznának az asztal körül.

"Főztek valamikor is szappant emberek húsából meg csontjából meg zsírjából?
Pedig ma már igazán mindenki ismeri Krisztus tanítását? Mondja meg igaz lelkére? Nem illik beszélni róla, ugyebár, de mindannyian tudjuk, hogy mi történik..." ( Sánta Ferenc, Ötödik pecsét )

Ám Mandeville tesz egy tényleg méltányolható megjegyzést is..., lehet nem is tudja milyen okosat, ez a mondat többet ér az egész könyvénél. ( Valami ilyesmire utal az én lapalji jegyzetem is a könyvben..., mert ki a "rátermett vezető", s mit ér a jó szándék csupa "blatnojokból" álló társadalomban? )

 

Olyan mint egy zen koan. 

Nekem elsőre ez jutott eszembe róla:

"Én elenyészem - ablakomban a Sas-csúcs hava megmarad." ( Shinko, meghalt 1743, 53 évesen )

 

"Hogy oly kevés ember ismeri önmagát, annak egyik legfőbb oka, hogy legtöbb író csak arra okítja őket, milyennek kell lenniük, és alig törik magukat azzal, hogy megmondják nekik, milyenek valójában." ( Bernard Mandeville, A méhek meséje, A bevezetés, 23 )

Hogy van ez? Én elenyészem, de amit láttam megmarad?

De van-e különbség a két dolog között?

 

"(...) az ember különféle szenvedélyek összessége, s hogy ezek mindegyike, felidézve vagy felülkerekedve, felváltva irányítja őt, akár akarja akár nem. Hogy ezek a tulajdonságok, amelyek miatt mindnyájan szégyenkezést színlelünk, egy virágzó társadalom támaszai." ( Bernard Mandeville, A méhek meséje, A bevezetés, 23 )

Babits is erről ír..., majdhogynem istentelenség volna az erő nélküli erényt követelni embertársainktól,  hisz ez tartja őket életben:

"méregnek azt az erényt prédikálják,
mely nem erény, mert nem erő" 

(...)

Önts belém önzést, angyala a harcnak,
hisz önzésnél e földön van-e drágább?
az Úr önzésre építé világát,
önzés a legjobb köszörű a kardnak,
†††önzés a harcok legkülömb szitója,
miket az Úr itt rendelt örökössé:
harag és önzés tesz szivet nemessé
s a bátor önzőt a nagy Isten ója. 

(...)

Nézd csak,
te elnémulsz és minden szó a másé,
te elmaradsz és minden rózsa másé:
légy mint a más, oly öklös, durva, csélcsap." ( Babits Mihály, Szent Mihály, 42-44 ) 

 Nyilván nem kell szó szerint és szigorúan érteni...

 

 

A szenvedély bűn vagy ártatlanság..., több mindkettőnél!  "Túl is esik" rajtuk.

Ha én elmúlok, a Sas-csúcs havának képe az ablakomban miért nem?

"Az emberi lét egész törvénye csakis abban rejlik, hogy az ember mindig tudjon meghajolni a mérhetetlen nagy előtt. Ha az embereket megfosztják a mérhetetlenül nagytól, akkor nem élhetnek tovább, hanem meghalnak kétségbeesésükben. Az embernek éppen annyira szüksége van a mérhetetlenre és a végtelenre, mint arra a kis bolygóra, amelyen lakik." ( Dosztojevszkij, Ördögök, II, 397 )

 

Tehát szellemi valóságról van szó és szenvedélyről..., háború míg nem értjük ezt - szükséges valami. 

"(...) haragudott rám, amiért haragszom rá, és a veséjébe látok." ( Dosztojevszkij, Ördögök, II, 397 )

 

 "Ulenspiegel felszedte a botját és így szólt: 

- Majd hozzásegítelek én mihaszna semmirekellő, hogy Szűz-Anyákkal akarj megöletni gyermekeket anyjuk hasában.

S nekiállott csépelni az elvetemült szarv-birtokost oly irgalmatlanul, hogy félholtan hagyta ott az úton." ( De Coster, Thyl Ulenspiegel, 79 )

Ki a bűnös és ki az ártatlan?

A gazdagság tehát nem bűn és ártatlanság, sokkal inkább szenvedély és szellemi valóság illetve egyéni és közös leborulás a végtelen előtt.

"Si vis pacem para bellum!" 

Az abortuszért imádkozót lehet én is megvertem volna...