Beavatás I.
"Mert ami benne láthatatlan, azt a világ teremtése óta műveiben értelmileg szemlélhetjük." ( Róm 1,20 ) - mondja az isteni apostol." ( Hitvalló Maximosz, Müsztagógia, 2, 275 )
Aki eddig követte okoskodásunkat, kissé összezavarodhatott..., Dickens még azt írta elő minden emberi léleknek, ami képessége és célja szerint is feladata, hogy "nagy utat tegyen meg mások lelkében"; Montaigne viszont a személyes, de "isteni" szenvedély elsőségéről beszélt.
Heidegger pedig azt, hogy a létezők a "Lét"-ről tesznek tanúságot. Mindenki arról, ahogy él, amilyen ismerete az Igazságról van.
Így érthető a szabály: "Tuo tibi judicio est utendum." S Jézus szavai is..., "nem tudják, mit cselekszenek..."
Maximosz már régen leírta, minden az Igazság felé törekszik:
"A lélek a szemlélődő készségével titokzatos hallgatásban és ismeretben kibontakozva a feledhetetlen és el-nem-múló ismeret segítségével az igazság felé törekszik, (...)" ( Hitvalló Maximosz, Müsztagógia, 5 , 278 )
Ehhez bölcsességet személődésben. Látásban szerzi meg.
"(...), hogy a szellem képessége a bölcsesség, és maga a szellem képességileg bölcsesség; a szemlélődés - készség; az ismeret - működés, (...)" ( Hitvalló Maximosz, Müsztagógia, 5, 280 )
Az 5. b osztályosok megkérdezték, "mi a bölcsesség", ezért elmeséltem nekik az irgalmas szamaritánus történetét:
"Egy törvénytudó felállt, hogy próbára tegye. „Mester – szólította meg –, mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?”
Megkérdezte tőle: „Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?”
Így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.”
„Helyesen feleltél. Tégy így, és élni fogsz!” – válaszolta neki.
"De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: „Kit tekintsek felebarátomnak?”
Erre Jézus átvette a szót: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták. Történetesen egy pap tartott lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. Ugyanígy közeledett egy levita is. Látta, de továbbment. Végül egy szamariainak is arra vitt az útja. Amikor meglátta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött a sebeire és bekötözte, magát az embert pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél, visszatérve megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?”
„Aki irgalmas szívű volt iránta” – felelte.
Jézus így folytatta: „Menj és tégy te is hasonlóképpen.” ( Lk 10,25-37 )
Akár el is némulhatnánk, de érdemes kiemelni egy fontos mozzanatot a történetből, ahogy Jézus is, Maximosz is megadja a bölcsesség receptjét...., egyfajta képletet a tökéletességre:
Bölcsesség = Látás ( tiszta szem - szemlélődés, készség meglátni ami utunkba kerül ) + Érzelem ( tiszta szív, ismeret, működés, mert csak az válik áldásos cselekvéssé, ami a szívünket is megérinti. )
Mi fogja össze a sokféle érzelmet és cselekvési lehetőséget? Ahogy a nap is egy de a sugarai és azok sorsa is különböző, a látásnak kell egyfélének lennie!
Látnunk egyféleképpen kellene, Isteni látással..., tiszta szemlélődéssel.
Kit tekintsek, kire legyek figyelemmel, ha cselekszem?
Montaigne szerint magamra, Dickens szerint másokra..., Heidegger szerint a Létre.
Ezek különbözőek vagy azonosak? Már megint a klasszikus zent kérdésnél vagyunk.
Az első kettő egymásra..., együtt a harmadikra mutatnak.
És mégis:
"E törvény szerint magukban hordják az egyesítő erőnek elvét (...), hogy inkább egymás számára létezzenek, mint önmaguknak, (...)" ( Hitvalló Maximosz, Müsztagógia, 7, 286 )
"(...), ismerős lesz számukra, és magához láncolja őket, mert ég bennük a vágy, hogy ők, a később születettek se legyenek teljesen tétlenek a földi életidő minden napján azért, mert nem hallották a hívó szót, amely fölfogad ama isteni szőlőművelésre (vö. Mt 20,2 ) (...) ( Hitvalló Maximosz, Müsztagógia, Előszó, 269 )
"(...) , mert ugyanaz az egyesülést és különbözőséget teszi lehetővé, (...) , Viszont egy a lényeg szerint, (...)" ( Hitvalló Maximosz, Müsztagógia, 2., 274 )
Ez már a színelátás, a megvilágosodás világa...
Ahogy Dogen írja: "Enlightenment is intimacy with all things."
Ezt kell látnunk magunkban, másban, mindenben.
"S mintha e boldogok egyike lennél, mintha te küldtél
volna, hogy éljek, s jár képed, amerre megyek, (...)" ( Hölderlin, Istenek így egykor, 41 )
"Elménk mindenekelőtt elámul, hogyha bepillantást nyer Isten abszolút végtelenségébe, ebbe a végejárhatatlan s vágyva vágyott tengerbe." ( Szent Maximosz hitvalló, Fejezetek a szeretetről, 94 )
( De óvatosan... "A zabolátlan szemlélődés szakadékba juttat." ( Szent Maximosz hitvalló, Fejezetek a szeretetről, 95 ) )
Hölderlin hasonlóképp vélekedik, de már a hatásáról is beszél:
"Egynek lenni mindennel, ami él! Ezzel a szóval veti le az erény a haragos páncélt, dobja el az ember szelleme a jogart, és eltűnik gond az örök-egy világ képe előtt, (...) örök ifjúság tölti el lélekkel, szépíti a világot." ( Hölderlin, Hüperion, 100 )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése