a belső lényeget vettem át..." V. ( daimonion 2. ) József Attila ~ Ratkó József

 "Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!" ( Iz 43,1) 

 

 "... hogy inkább a Földön lakozzon a szépség s valami szellem közösebben társul az emberekhez." ( Hölderlin, Görögország, 158 ) - Írja Hölderlin.

Tehát a szépségről van szó, s hogy valamiféle Szellem közösebben társuljon az emberekhez.

De miféle szellem, s miféle emberekhez?

Korábban már idéztük Ratkó József kissé elkeseredett, de bölcs szavait:

"Szerinte (...) én csak egy egyszerű kis József Attila-epigon vagyok (...) E kijelentésen tulajdonképpen kétségbe kellene esnem és tüstént elszegődnöm suszternak. Csak hát én nem teszem azt! (...) Énnekem alighanem az a tragédiám, hogy hallgattam Illyes Gyulára, aki, aszongya hogy aszongya: »érdemes igen magasra törnie«. Ugyan, Illyés Gyula?! Ki az? (... ) Egyébiránt (...) (minek) kapálóddzam én az ún. József Attila hatás ellen, amikor abból nekem csak hasznom származott? (...) József Attilától a belső lényeget vettem át..." ( Babos László, "Vigyázzatok ha közelíttek hozzá..." Ratkó József életrajza, 119-120 )

https://boatswain69.blogspot.com/2021/05/ez-szomoru-reggel-volt.html

Mi választjuk a szerepet, vagy a szerep minket?

 

Izgalmas kérdés, József Attila se genetikájában, sem szocializálódásában nem lehet Ratkó József. 

 De végső és legfelső életcélját és látásmódját tekintve lehet. 

 

 I. 

 "Fiatalember, húszesztendős, velem egyidős
Szép szeretőjét nagyon szereti
Ugy szereti, épp mind medrét a folyó, amelyikben a halak is lebúnak az
  iszapba, ha elfáradtak
Csak símogatja és nagyon szereti
Ha virágot kap, mind odaadja, a kenyeret is odaadja, nem szegi meg maga
Fölolvassa neki az újságot, megvárja, amíg elalszik, aztán elalszik ő is
Tüzet rakni is segít és fütyörészve vágja föl a fát
Ha volna szeretőm, én is nagyon szeretném
Éppen mint a medrét a folyó." ( József Attila, Együgyü ének )

"Pszt, hallgass! Elaludt az Isten.
Most igazítsunk a világon,
hibbantszirmú, konya virágon,
törvényen, rosszul osztott kincsen
Isten titkos jóakarói,
mellőzött, apró messiások.

Lassacskán elöregszik minden:
töpped, besüpped még a sír is –
és vénül ő is, néha sír is,
semmiről sem tud már az Isten,
hittelenül, csöndesen élő,
egyetlen hatalma az átok.

Tenyere tántorodva mozdul.
Könnyű kis öreg, maga görnyedt;
s hiába szólítja a Földet,
szavára, ím, semmi se buzdul –
a pacsirták is elfeledték,
nem emlékszik tán még a fű sem.

És így van ez százezer éve.
Énekel néhány rekedt angyal,
zenélnek hét híres haranggal,
de ő már alig veszi észre –
két szeme óriási bolygó,
pillái nehéz esőfelhők.

S bűnétől zsugorul a búza,
nem szolgálja az ember kedvét.
Mint zöldhátú legyek, belepték
fejünket a gondok, lehúzza,
párnára fekteti kemény
nyakunkat is a szomorúság.

Lennénk szerszám a tenyerében,
jó íz osztandó kenyerében,
jobb vére volna a mi vérünk
az ő repedt, lassult erében;
gyönyörűt szóljon: szava volnánk –
aztán mi már sohase szólnánk!" ( Ratkó József, Isten mellett, 13 )

 

II.

"A fán a levelek
lassan lengenek.
Már mind görbe, sárga
  s konnyadt, puha.

Egy hallgatag madár
köztük föl-le jár,
mintha kalitkája
  volna a fa.

Igy csinál lelkem is.
Jár-kel bennem is,
ágról-ágra lépked
  egy némaság.

Szállhatnék - nem merek.
Meghajlik, remeg
a gally, vár és lépked
  a némaság." ( József Attila, A fán a levelek... )

"Kétezer éve bújik előlünk -
hajtsátok félre a lombot hátha mögötte
Ha meglelitek adjatok neki enni
jobbat mint a mennyei manna
S adjatok neki könyvet
Marxot Aragont József Attilát
aztán gyaluljon bölcsőt friss fenyőből s kapálja meg az özvegy krumpliját." ( Ratkó József, Isten, 36 )

 

 

 

III.

 

"A költő olyan, mint a kisgyerek,
vagy mint az első ember a lapályon:
két lábra állni próbál, hogy ne fájjon
apró mivolta, ne födje berek,
 

de lássa messziről, mi közeleg,
milyen isten rémlik a teljes tájon,
mily csönd szivárog, hogy üreget vájjon
alánk, mig eltölt gond és képzelet.
 

Ilyen a költő, különben hanyag,
elfeledi, hogy eleven anyag,
hogy törékeny és mindig elkel nála
 

a segitség, hogy kösse erős szála;
mint most, amikor Méltóságodat
illeti tőle hódolat és hála."( József Attila, Herz Henrik őméltóságának )

 

"Öreg költő - gyönyörűen dadog." ( Ratkó József, Portré, 49 ) 

Mint Hölderlin a "toronyban".

 

"Az Univerzum gyermekei vagyunk..." ( Paul Davies ), a szerepeket Ő osztja szükségének megfelelően, vannak kik egy úton járnak, - azonos út, azonos szerep, közös végzet.