A bolond próféta VI. ~ A második "D" ( Deviancia II. + Daimonion )

 "Bogaras Ugron vasat keres..." I.

Rögeszme vagy passzió

Eddig úgy tűnhetett a felületes megfigyelő számára, mintha egyfajta keresztes hadjáratot indítottunk volna a deviáns magatartások ellen. 

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/s-tanar-nem-lazad-fel.html

Nem így van. 

Sokat beszéltünk az elhivatott magatartásról sőt a daimonionról is..., ami már nevében is egyfajta kényszerképzetet jelöl, egy belső démont, ami engedelmességre kényszerít.

De ahogy már Gide is mondta, "Szókratész nem félt a daimonionjától."

https://boatswain69.blogspot.com/2021/06/a-belso-lenyeget-vettem-at-iv-zombik.html

Hogyan vélekedett erről a kérdésről Karel Capek még 1936-ban, a nagy világégés kapujában:

 "A közönséges halandóra azonban rendszerint az örültségnek valamely kevésbé csendes válfaja jellemző, s ezt hívják passziónak, néha vesszőparipának; az ember például bélyeget gyűjt, kaktuszt nevel, szenvedélyes gombász, akvarista, sakkozó, rádióamatőrként a rövidhullámokat kergeti az éterben és a többi. Általában az emberekről beszélek, holott inkább csak a férfiakról kellene szólnom. A nőkön sokkal kevésbé, majdnem hogy ritkán lesz úrrá a gyűjtés, a tenyésztés vagy egyáltalán az amatőr tevékenység szenvedélye. Az már más kérdés, azért van-e ez így, mert a nők kevésbé játékosak, mint mi, férfiak, vagy azért, mert érdeklődésük inkább személyes, mint tárgyi jellegű, inkább általános, mint szűk körre specializált. Elégedjünk meg azzal a megállapítással, hogy tíz passzió közül kilenc jut a férfiakra, alig egy a nőkre. (...)

( Talán ezért gondolták a régi görögök, hogy a "nousz" a nőkből hiányzik... )

Minden igazi passzió két összetevőből áll. Az egyik érzelmi: egyszerűen örömet lelünk egy tárgyban, valamiféle szeretet fűz hozzá. Az ember halakat tenyészt az akváriumban, mert szereti őket. Vagy lepkéket gyűjt, mert kedvét leli titokzatos szépségükben. 

De ne becsüljük túl ezt az érzelmi tényezőt: minden passziónak jóval erősebb oldala egy másik, jellegzetesen férfias tényező mégpedig a szakszerűségre való hajlam. Az ember nemcsak azért lesz bélyeggyűjtő, mert szereti a bélyegeket, hanem mert a gyűjtés során bizonyos szakmai ismereteket érvényesít, és bizonyos gyűjtési szabályokat valósít meg. 

A férfi azért lesz gyűjtő vagy tenyésztő  mert szakember akar lenni valamiben, amit maga választott ki.

Nem elégszik meg azzal, hogy szenvedélyes vadász, szenvedélyesen óhajtja, hogy a vadászat avatott szakértője legyen. Azt mondhatnám, hogy a passzió a szakszerűségre irányuló férfiösztön, amely a játék területén nyilvánul meg. 

Mert a passzió addig marad passzió, ameddig játék és egyéni kedvtelés, amellyel az ember csak maga szórakozik. Például évek hosszú során át ismerünk valakit, s egyszerre meglepetéssel halljuk: porcelánt gyűjt, vagy szenvedélyes galambtenyésztő. Az ember rendszerint nem beszél a passzióiról, talán még egy kicsit pironkodik is miattuk, de semmi esetre sem terrorizálja velük a környezetét. Az igazi passzió lehet szenvedély dolga, de nem lehet elvi kérdés.

Mihelyt elvből foglalkozunk valamivel, az már nem a magánügyünk, mert az elvet arról lehet felismerni, hogy rá akarjuk kényszeríteni a környezetünkre. 

Mondjuk, például a filantrópia lehet passzió, amíg csendben, a magunk örömére űzzük, de ha elvből vagyunk a filantrópia hívei, akkor elkezdünk nyilvánosan szónokolni, szervezni, és az egész világ kötelességévé akarjuk tenni, hogy fogadja el filantropikus programunkat. Ez minden különbség a passzió és a rögeszme közt, a passzió játék marad, a rögeszme pedig szörnyen komoly és elvszerű valami. Például politikai nézeteinkről nem tudunk hallgatni mint privát érdeklődési körünkről, és nem vagyunk képesek hosszú estéken át azzal ütni agyon az időt, hogy szép csendesen magunk foglalkozzunk saját nemzetgazdasági álláspontjainkkal. Mihelyt valami elvvé válik, nincs mentség, kénytelenek vagyunk a környezetünket veszélyeztetni vele, hogy másokat meggyőzzünk, kioktassunk, s a magunk pártjára állítsunk.

Mindebből pedig nyilvánvaló, hogy mekkora szerencse az emberiségre, hogy annyi emberi kedvtelés és szenvedély maradt meg csupán passziónak. (1936)" ( Karel Capek, Emberi dolgok, A passzió, 42-43 ) 

A II. világháború kezdetén ezek nagyon komoly gondolatok.

Simán hallhatjuk benne Hitlert és ideológusait, de a sztálini diktatúra világmegváltó marxista gondolkodását is. De nekünk is van most egy-két "filantrópunk", az egyiket Soros Györgynek hívják.

De Sánta Ferenc "művészi fényképész" is:

"– Szóval, arra gondolok, hogy ha mi magunk már megtanultuk, vagyis birtokába jutottunk a nagyobb tökéletességnek, akkor talán kötelességünk az elmaradókat mintegy ösztökélni, biztatgatni arra, hogy változtassák meg a véleményüket, és adják fel addigi álláspontjukat… – Áhá! – mondta harmadszor is Gyurica, és felemelte a poharát. – Ebből lesz a cserebogár! – mondta, s hosszút kortyolt a borból." ( Sánta Ferenc: Ötödik pecsét )

"Én kérem… – kissé megbólintotta a fejét – fényképész vagyok. De… hadd tegyem mindjárt hozzá, hogy tulajdonképpen művészi fényképész vagyok. Keszei. Keszei Károly. Gyurica, az órás behunyta az egyik szemét, és azt mondta: – Áhá! – Nem dicsekvésből mondom – folytatta a fényképész –, de manapság, amikor annyi a szakmánkban a kontár, mint még soha talán, úgy érzem, nem szükségtelen ezt kihangsúlyozni. – Szóval fényképészmester – bólintott az ügynök. – Művészi fényképész! – hagyta helyben az asztalos. – Olyan ez, mint akár az én szakmámban is. Ott sem mindegy, hogy hogyan dolgozik az ember. Az emberek összespórolják a kis pénzüket, hogy valami szépet kapjanak, ne csak a jót, tetszik érteni, hanem szépet is! Tehát nem mindegy, hogy hogyan dolgozik a mesterember! Így van? – Tökéletesen így van! – mondta Keszei. – Ha pedig szabad azt is megemlítenem, hogy milyen örömet képes okozni, amikor az ember a maga, hogy úgy mondjam, egyéni és kiforrottabb ízlését érvényesíteni tudja egy másik illetővel szemben – akkor tűnik ki igazán, hogy mennyi minden múlik egy jó szakemberen, jelen esetben ugyebár egy művészi fényképészen…" ( Sánta Ferenc: Ötödik pecsét )

https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/nem-kotelessegem-megerteni-bunozot-en.html

Akkor baj-e ha valakinek a passziója elvszerűvé válva rögeszmévé fejlődik? 

Az egyik devianciáról szóló könyvem védőborítója így szakadt-gyűrődött..., ha nem tudnánk a címet, ki tudnánk-e találni, mi lehet a szakadás alatt?

( Az a kis fehér ember a bal felső sarokban miért magányos, miért lett kiközösítve? )

Mert van amelyik "próféta" tényleg bolond, de melyik?