Íme miénk a gyermek Krisztus... IV. ( lándzsával átvert oldalának kapuján át. )

 Ha a mag nem hal el...

...valami fontos visszatért belém.

"Ki mondhatja el, hogy szilárdan áll a lábán, ha még a Szép is így érlelődik, így nő sorsa elébe..." ( Hölderlin, Hüperion, 184 ) 

 

 

A mélység tűnődése..., Szabó Lőrincnek van egy ilyen című verse..., s vagy egy gondolat Nietzschetől: "..., s a mélység visszatekint beléd."

 

"Aki szörnyekkel küzd, vigyázzon, nehogy belőle is szörny váljék.
S ha hosszasan tekintesz egy örvénybe, az örvény visszanéz rád." ( Nietzsche )

 

 

 

Nietzsche fél tőle. 

 

 

 

Szabó Lőrinc szenved a nyomás alatt. 
 

"Kétségbeejtő távolok
glóriájában, fönt, valahol
káprázatos angyalok élnek,
s városok egymásra rétegezett
kínjában, süllyedt emeletek és
tárnák kő-paraleljeiből
évezredek óta hiába
akarok felnőni a sugarakig,
föl, föl, ki a hiányok
millió nehezéke alól, mert
ha néha százados
kínban egy-egy virágomat
fölhajtom is a fénybe: a mag
tündér szelek fogatán
borzadva röpíti tollas
lelkét, el, el, el,
tova tőlem, a földalatti
tárnák kő-paraleljeitől,
ahol én
évezredek óta hiába
szülöm ujra s ujra roppant
tehetetlenségemet, ahol én
feketén csikorgok és
ahonnan a düh
észbontó távcsövein át se
látok föl a paradicsomba,
hogy legalább gondolatom
szétmorzsolhatná kezeim
érc-gyönyörében a napfény
ujjongó angyalait."

 

De tud a Paradicsomról..., s minél távolabb van tőle, annál tisztábban ismeri..., ismeri fel azt. 

Lehet a mélység, az örvény nem csak Valami, de a "megsemmisülés" küszöbe életünk értelmét rejti? 

Sem Nietzsche sem Szabó Lőrinc nem járt a halál küszöbén..., számukra-számunkra ez a jóllakott ember okoskodása kell hogy legyen, szenvelgés csupán..., Salamovra inkább kellene hagyatkoznunk.

 

Salamov így emlékszik vissza Szentencia című novellájában..., végül csak a düh marad, a harag ("a harag fészkel legközelebb a csontokhoz"), majd tehetetlenség és teljes önfeladás ( "féléber létezés").

A halott él..., "reggel úgy néztem szomszédomra, mint valami halottra, sőt egy cseppet csodálkoztam is, hogy a halott él, felkel az ordításra, felöltözik és engedelmesen teljesíti a parancsokat." ( Varlam Salamov, Szentencia, 140 )

Az élet akkor tér vissza belénk, amikor van energiánk félni és irigykedni, de ez még nem emberi lét...

..., az első emberi érzés az együttérzésé. 

" a puskával játszadozva célba vett egy vörös mellényes pirókot, amely  azért repült oda, minél közelebb, hogy szemügyre vegye és elterelje a veszedelmet. S ha kell, feláldozza életét. (...) A földmérő ráemelte a puskát, én meg félretoltam a csövet.

- Tedd el a puskát! (...) De a földmérő nem akart veszekedni, és nem szólt a parancsnoknak. Én pedig megértettem: valami fontos visszatért belém."

 

Amikor Würtzburgban Willigis Jager mellett tanulóskodtam, "... das Haus Benedikt ist geschlossen." https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/csak-kulsosegekben-ternek-el.html , kijártam a városba, már akkor nagy hatással volt rám egy szobor:

 

                                            Kruzifix aus der Zeit der Mystik
                                                      Neumünster zu Würzburg

Azt hiszem Salamov is valami ilyesmire gondolt..., a halott Krisztus él, s Rád néz a keresztről, s a kis pirók madárból. 

"Maradjon hát. Mint Föld fiának, végzetem ez: gyötrődve szeretni." ( Hölderlin, A szülőföld, 69 )

 Varlam Salamov, 18 évet töltött a Gulagon, ebből 14-et Kolimán és túlélte.

"Mindannyian tudtuk: csak a véletlen segíthet, hogy életben maradjunk."