Mivel állhatok az Úr elé?
"Talán akad még egy hely a világon, ahol feláldozhatod magad, s megszabadulhatsz a rabságtól." ( Hölderlin, Hüperion, 222 )
"Istenem, Istenem miért hagytál el engem?"
"Szomorú az én lelkem mindhalálig..."
"Mi tisztát hozhat elő a bűnös? (...) Minden az övé, ha nem is ajánlod fel neki." ( Szent Ágoston )
"Nem talált semmi tisztát az emberben, amit felajánlhatna az emberekért; önmagát ajánlotta fel tiszta áldozatul." ( Szent Ágoston )
Emiatt Mikeás próféta is gyötrődött már:
"„Mivel állhatok az Úr elé, mivel borulhatok a magasságos Isten elé? Álljak oda égőáldozatokkal, egyesztendős borjakkal? Kosok ezreiben telik-e az Úrnak kedve, vagy áradó olajpatakokban? Feláldozzam-e elsőszülöttemet vétkemért, méhem gyümölcsét saját bűnömért?
„Megmondták neked, ó ember, mi a jó, és mit kíván tőled az Úr: Semmi mást, mint hogy váltsd tettekre az igazságot, szeresd hűségesen, és járj alázatosan a te Isteneddel.” ( Mik 6,6-8 )
Személyes igazság vagy Istené? Nem mindegy, ha tökéletes, s ami tökéletes csak Benne lehet?
"Az első az abszolút tökéletesség. Ez nem csak a szerető lény, hanem a szerető lény teljessége alapján érhető el, (...) akiben a jó hiánytalanul és lényegileg van meg." ( Aquinói Szent Tamás )
Technikailag önkiüresítésről van szó..., ekkor lesz közös; s ebben rejlik a szenvedésed, de minden szenvedés értéke is.
"Lépj be a fenséges Jézus alázatos szívébe, lándzsával átvert oldalának kapuján át." ( Szent Bonaventúra )
https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/egy-lett-kozulunk-mindorokre.html
https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/a-siras-jo.html
https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/hogy-lehetunk-ok-ek.html
https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/ez-teljes-elet.html
https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/ha-tehat-van-vigasztalas-krisztusban-ha.html
Ezt a nagy misztikus ókeresztény szerző így fogalmazza meg:
"Az Ige látta, hogy az emberiség nem oldható fel másképp a romlás alól, csak a teljes halál által." ( Szent Atanáz )
Kinek a haláláról van szó?
"Nem maradtál az aminek teremtettelek, maradj meg legalább annak, amivé újjáteremtettelek. ( Magamat adtam érted, add magadat nekem. " ( Szent Bonaventúra )
"Azt akarta ezzel, hogy társunk legyen szenvedéseinkben, s mi társai legyünk az ő dicsőségének." ( Szalézi Szent Ferenc )
S fordítva, társai legyünk a szenvedésének és Ő része legyen a mi dicsőségünknek!
"Ki tehát az ember? Olyan lény, aki gázkamrákat talál fel, de az a lény is ő, aki felemelt fővel és imával az ajkán ment be a gázkamrákba." ( Viktor E. Frankl, Mégis mondj igent az életre!, 169 )
Kinek jobb, aki gázkamrákon töri a fejét, vagy a másiknak?
Renard adja meg a választ, de Tolsztojtól is idéztük egy változatát, s Jézustól is.
"Boldog vagyok, mert lemondtam a boldogságról." ( J. Renard )
Nem másokéról, a sajátomról; másokéért!
Ez a titok.
"Minden Krisztus-hívő tehát fokról fokra gyarapszik a szentségben, s épp azáltal, hogy adott feladatát elfogadja, s azzal a szeretettel teljesíti, mellyel Isten életét adta a világért." ( Pilinszky János: Hivatottságunk a szentségre, A világiak életszentsége )
„Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem!” Még Pilátus tornácától is hosszú az út idáig, még a „kereszt botrányától” is e „botrányos mondatig”. Jézusnak mégis ezt a mondatát szeretem a legjobban, mintha e mondatával egyenesen az én hitemre számított volna. Pedig „botrányos mondat”, mellyel – mintha minden eddigi szavát hiteltelenítené. Hol esik itt már szó arról, hogy „boldogok, akik sírnak” – S mégis: az egész nagy dráma épp hiteles nem lenne nélküle. Ez az egy mondat mégis hiányzott. Ezzel az egy mondattal jegyezte el magát végképp velünk. Ezzel az egy mondatával vonz bennünket örökre magához. Igen, mielőtt engesztelő áldozatát elfogadta volna, utoljára még mintha az Atya is levette volna róla tekintetét. S azóta ez a velünk örökre egybefonódott, csodálatos és édes Isten soha többé nem foghatja be fülét, ha kétségeinkben saját mondatát kiáltjuk feléje." Egy lett közülünk mindörökre. " ( Pilinszky János: A mélypont ünnepélye. Szépirodalmi könyvkiadó, Budapest. 187-190. – részlet )
Őrültnek nyilváníthatták és halálra kínozhatták abban a mentőben, majd hagyhatták tüdőgyulladásban meghalni Salamovot, de ő találkozott Istennel..., ezt senki sem veheti el tőle.
"Nekünk azonban,
költők! az a dolgunk, hogy födetlen
fővel álljunk isteni háborgásban,és atyánk sugarát puszta kezünkkel
megragadjuk, dalba takarjuk, s így
nyújtsuk az ég-adományt a népnek.
Hiszen itt csak a mi kezünk bűntelen,
mert gyermeki tiszta a szívünk, (...)" ( Hölderlin, Mint ha ünnep-hajnalban, 53 )
„Olvasván Salamov Kolimai elbeszélések című könyvét, megállapítottam, hogy ez hihetetlen! Ez egy zseniális író! Mégpedig nem azért válik azzá, amit leírt a regényében, hanem azért, amiért érzéseket tudott ránk hagyni, azt hiszem, hogy ez a leginkább minősíti őt. Sokan, akik elolvasták a könyvet elcsodálkoztak, hogy ennyi szörnyűség átélése után Salamov hogyan tudta megtisztítani érzéseit. Az író elmeséli a szenvedéseit és a kompromisszumok nélküli igazságos harcát, melyet kénytelen volt saját fegyverével vívni; ez úgy gondolom, arra kötelez bennünket, hogy meghajoljunk ez előtt az ember előtt, aki megjárta a poklok-poklát.” ( Tarkovszkij )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése