A megtört nádszálat nem töri össze...
Aki erős az nagyvonalú; - sőt hálás.
Kopár..., köves; de termékeny, zöldellő.
"Nézzétek, a szolgám, akit támogatok, a választottam, akiben kedvem telik. Kiárasztom rá lelkemet, hogy igazságot vigyen a nemzeteknek. Nem kiált majd, s nem emeli föl a hangját, szava se hallatszik az utcákon. A megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki. Hűségesen elviszi az igazságot, nem lankad el, sem kedvét el nem veszti, míg az igazságot meg nem szilárdítja a földön. Az ő tanítására várnak a szigetek. ( Iz 42,1-4 )
Úgy hangzik, mint a bodhiszattva fogadalom...
"Beings are numberless; I vow to awaken them. Delusions are inexhaustible; I vow to end them. Dharma gates are boundless; I vow to study them; Buddha’s Way is unsurpassable; I vow to fulfill it." ( Four Great Vows )
Az is...
Ezek után kevélység volna bevallani, hogy olyanok szeretnénk lenni, mint Mesterünk?
Ostobaság és sértés volna, hogy szeretnénk a Tudást a ὑλικόι és ψῦχικόι tengernyi sokasága javára megszerezni?
Baj az, ha mint minden tanító, közben természetszerűleg felülemelkedünk közhelyeiken, állandó zavarukon és zsörtölődésükön; a barlanglakókén, ahogy Platón nevezi, a Verem fiaién, ahogy az esszénusok hívják őket?
Elítélendő, ha értük leszünk többek, ha nem is becsülik azt meg?
Csak mert a testtel mi más viszonyban vagyunk..., talán nem kellene irtózniuk tőlünk. Pedig az igazság az, mi a testünkkel is meghittebb..., felelősségteljesebb viszonyban vagyunk..., annak tekintjük ami..., s nem többnek. Kocsinak..., s karban is tartjuk.
Mindazonáltal micsoda bolondság arra kérni Istent, hogy adja vissza nekünk a test egészségét, amikor csak a lélek egészsége számít! Micsoda hihetetlen őrültség azt képzelni, hogy Isten egy napon fel fog támasztani bennünket ebben a bűnös testünkben, amely szakadatlanul a gonosz felé hajt bennünket, mintha nem arra kellene összpontosítanunk minden erőfeszítésünket, hogy örökre megszabaduljunk tőle!
Valahogy így gondolkodnak az ortodox gnosztikusok..., van is benne némi igazság.
Novalis is hasonlóan beszélt..., még a betegség is szellemi célokat szolgál.
Az igazi feltámadás az, ha a bűn állapotából a kegyelem állapotába jutunk. Ez a feltámadás pedig minden pillanatban végbe megy, már végbe is ment a lelki egyház szentjeinél, az egyetlennél, amely ezt a nevet megérdemli.
Isten nem időben létezik..., a feltámadás sem időhöz kötött. Isten szentjei is Benne vannak, nem időben és térben...
Egy biztos, ez a különös világszemlélet és nyelvezet, és az egész titokzatosság, amely ezt a transzcendens teológiát körülvette, csak visszatetsző lehetett a tömeg szemében.
Pedig ez természetszerű..., nem szórunk disznók elé gyöngyöt, kicsit lágyabban fogalmazva..., a megfelelő szintű tanítást a megfelelő befogadóképességű tanítvány kapja..., nincs itt megtiltva semmi, csak nincs lealacsonyítva a Γνῶσις.
Már a hit szintje is nehezen megvalósítható..., a hűségé még inkább. De ez így még idegesítőbb lehet egy kívülállónak.
Emlékezzünk vissza a Bölcsesség könyve jóslatára...
A nép nem szereti azokat, akik olyanoknak akarnak látszani, mintha tudásuk hézagnélküli, erényük gáncs nélküli volna, s akik kigúnyolják tudatlanságát és közönségességét. Örvend, ha valamiben elmarasztalhatja őket, ha megmutathatja, hogy bölcsességük butasággal, szent mivoltuk a bujálkodással rokon. Még jobban távol tartja magát tőlük, mint ahogy ők maguk elszigetelődnek.
https://boatswain69.blogspot.com/2021/02/muszaj.html
https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/the-lord-always-votes-for-you-devil.html
"Különüljenek el", idéztük korábban az esszénusok szabályzatát..., s nem nehéz..., eleve kevesen vannak; - akiknek nem muszáj...
S ha nem különülnek el eléggé maguktól, hát stigmatizálják őket, sőt démonizálják..., ahogy Fekete Gyula írta, mindig a latrok közé szokták felfeszíteni a Krisztusokat.
Origenészt sem azért ölték meg amit mondott..., hanem mert mondta, és ahogy. Mert az volt, aki...
https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/mindig-az-osszmozgalom-erdeket.html
Pedig mi tényleg szeretjük a nádat..., a töröttet is.
Téli berek..., megverte volna de csak nád volt...
"– Megütötted magad? – kérdezte Bütyök.
– Semmi... de Bikficet el fogom verni... igen, ha még egyszer... de – és körülnézett –
nincs itt semmiféle pálca, csak nád.
Igen, ez a nap nem volt alkalmas semmiféle büntetésre, és a nád nem is erre való. A nád
csak békés célokat szolgál. Fészket takar, tojásokat ringat, vackokat rejt, házat fed, és falakat préselnek belőle emberi otthonok számára. De verni, különösen a Bikfic nevezetű vendéget, semmiképpen sem lehet. A nád azonban még valamire jó. Ha ilyen csendes, ködös téli délelőttön jobban megnézi az ember (pálcát keresvén), megáll a szeme a nádszálak foszlott zászlaján, amelyek mozdulatlanok, de mind délre néznek.
Nem lengenek, majdnem mozdulatlanok, de délre néznek, és északra hallgatóznak.
Tutajos nézi a nádat, aztán felnéz az égre, és Bütyök követi nézését." ( Fekete István, Téli berek )
Mi így nézünk a világra..., Fekete István is πνευματικός volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése