Η Γνώση ως ορθοδοξία. XI. / "violent ferment" VIII. / Markion és "Negyedik Szint gyermekei" ~ a két korszaknak istene is külön isten."

Az "Igazság" egységfrontja.

 

 

"Az első évszázad tulajdonképp a káosz korszaka. Első harmadába esik Keresztelő János és Jézus tragédiája, a másodikba Pál apostol és a jeruzsálemi irányviaskodása, a harmadikba és a következő század mezsgyéjére Jeruzsálem elpusztulása, amivel együtt járt a zsidókeresztény egyház szétszóródása és az első üldözések. A külső események mellett megoldásra váró kérdések egész tömegével foglalkoznak. A világ végébe vetett entuziaszta reménykedések lehiggadnak, a kereszténységnek rendeznie kell a zsidósághoz és a pogánysághoz való viszonyát, tisztáznia kell világnézeti kérdéseket, szervezkednie kell s a misszió első sikerei után elfoglalt pozícióit is biztosítania kell. Az új gondolatok ébresztő
és erjesztő hatással vannak az elmékre. A legkülönbözőbb eszmék viaskodnak egymással. Irányok állnak egymással szemben, konzervatív és radikális áramlatok csapnak össze, a keresztény gondolatok éppúgy amalgamizálódnak a görög-római vallásos eszmékkel, mint ahogy a különböző pogány vallások összekeveredtek egymással s felüti fejét a gnoszticizmus, mely azzal a veszedelemmel fenyegeti a fiatal kereszténységet, hogy
felszívja gondolatait s azokat más spekulációkkal elegyes tömeggé gyúrja össze.

Marcion.

Marcion alakja ebből a káoszból emelkedik ki. Gazdag pontusi hajótulajdonos, 140 körül kerül Rómába, 144 körül eretnekség miatt kizárják a római egyházból és külön egyházat alapít. Rettenetes tévedései vannak, de kemény ember, aki nagyvonalú vallásos világnézetet alkotott s ezt nagy sikerrel terjesztette is. Egyoldalúsága és tévedései kihívják maguk ellen a bírálatot, sikerei pedig felsorakozásra kényszerítik elleneit s így alakul ki a Marcionnal szemben mindinkább egységessé váló frontból a katolikus egyház. Világnézetének sarkpontja az a kétségtelenül helyes meglátás, hogy Jézus Krisztus istene egész más isten, mint az ószövetségé. Az ószövetség úgy beszél istenről, mint aki mindenekfelett igazságos, jutalmaz, de büntet is, jó is, de csak a saját népéhez van szíve igazán s sok olyan tulajdonságot meghagy benne, amelyek inkább emberiek, mint isteniek.

Ezzel szemben Jézus istene az abszolút jóság és a szeretet, aki jóságat nem köti feltételekhez, aki a bűnösöket éppúgy elárasztja szeretetével, mint az arra érdemeseket, Pál apostol ezt az ellentétet azzal mélyítette el, hogy az isteni világkormányzás szempontjából a világ folyását két egymástól élesen elkülönített korszakra Osztotta. A két korszak határán
Jézus Krisztus áll, Előtte a törvény uralkodik, vele kezdődik a megváltás és a kegyelem korszaka. Marcion még egy lépéssel tovább megy a azt mondja, hogy a két korszaknak istene is külön isten." ( Szimonidesz Lajos, Zsidóság és Kereszténység, 97-98 )

 

Komoly pedagógiai kérdés..., akkor lesz-e jobb a bokszoló, ha csak dicsérjük vagy meg-meg szidjuk rendszeresen ha hibát vét?

Kérdés, melyik korszakban vagyunk..., Markion jobbnak gondolt bennünket, mint amilyenek vagyunk. Úgy vélte itt mindenki  πνευματικός, s sértő rá nézve még az is ha úgy néznek rá, mintha a ψῦχικόι közé tartozna. ( A ὑλικόι-ról nem is beszélve )

Ez a szekunder szégyen ( vicarious ambarrassment ) mozgathatta Markion képzeletét..., ettől lett sértődött, ahogy Szimonidesz írja: "de kemény ember, aki nagyvonalú vallásos világnézetet alkotott s ezt nagy sikerrel terjesztette", ez csak akkor sikerülhetett, ha hitt az igazában.

 

"A régi korszaké a világteremtő és igazságos, a zsidóság istene, aki Mózesen, a törvényen és a prófétákon keresztül nyilvánította akaratát. Az igazságos isten a törvény alapján állva jutalmaz és büntet, emberi vonásai vannak, jellemében túlteng a harag és sok más indulat. Világa tökéletlen, világrendje is az.

Az új korszak istene a szeretet istene, aki a régi korszakban nem törődött a világgal, ( "Különüljenek el!" ) Tiberius császár uralkodásának a 15. esztendejében azonban elhatározza, hogy megszabadítja a világot az igazságos isten kemény uralmától, a földre szál, Jézus Krisztus alakját ölti magára s felveszi a harcot az ószövetség istenével. Jézus Krisztus személyében kinyilatkoztatja magát: feloldja a régi törvényt, szembehelyezkedik az igazságos isten kultuszával, megjövendöli a kultusz pusztulását. A törvény helyére odaállítja az evangéliumot, az igazságos isten haragjával szemben kiárasztja kegyelmét, lehajol a keze által sújtott betegekhez, kiket csodák segítségével meggyógyít s a szegényekhez, kiket magához emel. A törvény cselekedetei helyébe a hit által való megigazulás lép, a bűnösöket magához bocsátja s felhozza kegyelme napját rájuk. Az igazságos isten országában válogatás nélkül uralkodó halál uralmának is gátat vet: az Ő megváltottai élnek, ha meghaltak is!

Az ószövetség eszménye a kegyes ember, Jézus a bűnösökhöz és a vámszedőkhöz, a megfáradtakhoz és megterheltekhez jön. Az ószövetségben a bélpoklos tisztátalan, Jézus megérinti és megtisztítja, az ószövetség szerint a betegség isten büntetése, Jézus ezért gyógyítja meg őket. Elizeus büntetésül medvéket küld a gúnyolódó kis gyermekekre,
Jézus keblére öleli őket s nekik ígéri isten országát. Az ószövetség prófétái abban reménykednek, hogy a zsidó nép megmenekül a fogságból, Jézus kiterjeszti szeretetét az egész világra, az ószövetségi reménység netovábbja a Messiás megjelenése és az a földi ország, amelyben népét összegyűjti és ő uralkodik, Jézus ellenben hirdeti isten országa eljövetelét. Jézus élete azután az igazságos és a jobb isten küzdelme, melyben a Jézus alakját felöltő jobb isten nem maradt alul, mert nemcsak a halálon diadalmaskodott, hanem hitének a magvait is sikerült elhintenie és meggyökereztetnie. 

A küzdelem ezzel nem dőlt el. 

Az igazságos isten még egyszer megkísérli szerencséjét. Azt a Messiást, akit megígért, el fogja küldeni, de a jobb isten a Messiáson és földi országán is diadalt fog aratni." ( Szimonidesz Lajos, Zsidóság és Kereszténység, 98 )

 

Különös koncepció, de logikusnak nevezhető..., s ha jóindulatúak vagyunk a kétféle istent értelmezhetjük úgy hogy Isten, az Egy, eltérő megjelenési formái ezek a különböző embertípusok számára...; ὑλικόι-nak nincs istenük,  ψῦχικόι-nak kell az "Igazságos ( ószövetségi ) Isten", a πνεῡματιϰόι-nak való az "Abszolút Jóság és a Szeretet Istene"; - azoknak, akik akkor is "hűségesek", ha nem kényszeríti őket senki és semmi. 

Ezért szerepel sok helyütt vádként ellenük, nem volt kötelező betartaniuk a szabályokat..., s biztos volt olyan, hogy nem is tartották be.

 A "Negyedik szint" gyermekei..., az Ő törvényük a Szent Ágoston idézet: "Szeress és tégy amit akarsz!"

Ehhez persze TUDNI kell szeretni. Ez a "Γνῶσις"..., ahogy ezt minden "brahmana" és "Von Hjo" is tudta, és tudja mind máig.

Ám megértem a kora keresztény egyház vezetőit, ha egyetemes egyházat akartak létrehozni, nem a legjobbakhoz kell alkalmazkodni..., hanem a többségben lévőkhöz kellett, a "tömeghez" az "Igazságos Isten" való!

 A Jósággal szemben azonnal kialakult az "Igazság" egységfrontja.

 

Markion fontos személy..., rávilágított, milyenek is vagyunk valójában.

"Mi az Igazság...?" ( Mihail Bulgakov, A Mester és Margarita )

 

Vagy ahogy korábban kérdeztük..., "meddig tart egy pillanat?" 

https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/meddig-tart-egy-pillanat-ki-szamit.html