"Ismerd valamennyit, s ne légy ismert egyik előtt sem."
Basilidész és Karpokatész
Valentinus-féle gnózisról már beszélgettünk..., ám annak is voltak előképei. Ilyennek ismerhetjük Basilidész és Karpokratész gnosztikus tanait.
Amit korábban ( https://boatswain69.blogspot.com/2022/10/gnosis-xiii-onismeret-vi-valasztottak.html ) írtunk visszaköszönnek bennük.
S ahogy még korábban leszögeztünk, ezeken csak azok botránkoznak meg, akik meg akarnak. ( https://boatswain69.blogspot.com/2022/09/ii-esszenusok-ii-therapeutak-ii.html ).
Akik nem értik a lényeget..., mondhatni külső szemlélők.
Ezzel tehát tovább ne is foglalkozzunk.
Alfaric remek munkát végzett..., próbáltam nyomában járni, de én sem jutottam beljebb..., idézem hát szó szerint könyvének sorait:
I.
"Basilidés tanítása szerint az önmagában tökéletes isteni szubsztancia egy sor inkarnáció kezdete, amelyek fokozatosan eltávolodnak az eredeti tökéletességtől, s amelynek ily módon megjelölhetők a fő állomásai: Isten, az Értelem, az Ige, az Ész, a Bölcsesség, a Hatalom, majd az eső, a második, a harmadik menny angyalai, a legalsó, a 365. menny angyalaiig, akik a legtökéletlenebbek. Ezek alkották meg ezt a mi földünket majd az embert, és alávetették szigorú törvényeiknek. Egyikük, a zsidók népe tartozik, amelynek ő lett a törvényhozója, azt akarta, hogy ez a nép uralkodjék minden más népen, s magára vonta valamennyinek a haragját. Isten, látva annak a léleknek a nyomorúságát mely az ő tökéletes Szubsztanciájából származott, de amelyet ők egy tökéletlen és mindenféle kellemetlenségeknek alávetett testbe zártak, leküldte a földre elsőszülöttét, az Értelmet, vagyis Krisztust, hogy az üdvtanokat ő nyilvánítsa ki nekik. Leszállt hozzánk és olyanként jelent meg, amilyenek mi vagyunk, holott valójában nem volt ilyen. Úgy látszott, hogy meghal a kereszten, de az másvalaki volt: Kyrénéi Simon akinek alakját kölcsönvette, s aki őhelyette szenvedett. Végül Krisztus ismét felszállott Atyjához. Ezt fogják tenni tanítványai is, ha köveik az ő példáját, ha felszabadulnak azok alól a törvények alól, amelyekkel a rossz angyalok a rabszolgaság igájában tartják őket, és ha csakis Isten kinyilatkoztatásától vezéreltetik magukat. Kevesen vannak azok akik erre képesek, a többiek, a legkülönbözőbb alakot tudják magukra ölteni, hogy láthatatlanokká váljanak a rossz szellemek előtt. Jelszavuk ez: "Ismerd valamennyit, s ne légy ismert egyik előtt sem." Áthaladhatnak a felső szférákon anélkül, hogy e gonosz szellemek feltartóztatnák őket, mert tudni fogják a jelszavakat, amelyek lehetővé teszik, hogy birodalmukon átmenjenek. Ezért rejtve kell élniük, óvakodva a misztériumok bárminemű terjesztésétől. Azt mondják, hogy Basilidés Pythagorashoz hasonlóan öt esztendős hallgatást kívánt követőitől. Ez arra utal, hogy itt egyháznak a kebelében szigorú fegyelmet tartó közösség alakult, akik példájukkal kijelölték a többi hívőnek azt az utat, amelyen eljuthatnak Istenhez. ( Prosper Alfaric, A kereszténység társadalmi gyökerei, 195-196 )
II.
"Karpokratész, úgy látszik, a Basilidéséhez igen közel álló tanítást hirdetett. Teológiájában egy "nem nemzett Atyáról" van szó; "Hatalmakról", és alacsony rangú angyalokról, amelyek ennek vannak alárendelve és az embereket szeszélyes törvényeik szerint igazgatják. Az ő felfogása szerint Jézus közönséges ember volt, de tiszta és erős lelkű, aki megőrizte magas származása emlékét. Ezért Isten elküldte hozzá Hatalmai egyikét, s ez lehetővé tette számára, hogy felszabadítsa magát és Ismét felszálljon ősokához. Így cselekszenek majd a hozzá hasonló lelkek is. De ehhez őhozzá hasonlóan fel kell szabadulniuk minden emberi törvény alól, mert ezek a törvények csupán önkényes intézmények, amelyekhez azért folyamodtak az ég urai, hogy rabszolgaságban tartsanak bennünket. Ezen a ponton valamennyi kommentátor felháborodik és kifejezi megbotránkozását. Ha hitelt adunk nekik, Karpokratész felszólította követőit arra, hogy sértsenek meg minden előírást, kövessenek el bármily bűnt. Ezzel szemben világos, hogy az a körülmény, hogy hozzá hasonlóan minden törvényt önkényesnek tekintünk, ugyanúgy késztethet e törvények áthágására, mint megtartására. Az ő szemében, mint minden gnosztikus szemében, az igazi életelv az üdvösség ismerése (gnózisa), ez pedig nem a gonosz angyaloktól, hanem magától Istentől származik, és mindenkitől azt kívánja, hogy rázza le kötelékeit, s éljen a lélek szerint. Ezért hirdeti Karpokratész Jézus követését: az ő lelke mindig "szilárd és tiszta" maradt.
(...)
Azt hirdették, hogy Jézus lelkére kötötte apostolainak és tanítványainak: csak azokkal közöljék kinyilatkoztatásait, akik méltók rá. Ennek folytán titkos társaságot alkottak, amely a hit és a szeretet kettős jegyében állott. A tisztákat ( Κάθαροι ) közülük egy nem túlságosan feltűnő, a bal fülkagyló mögé beégetett jegy különböztette meg. Ezt Krisztus stigmájának tekintették." ( Prosper Alfaric, A kereszténység társadalmi gyökerei, 197-198 )
Szikár és fegyelmezett keleties vallásosság..., némi reinkarnációs "ízzel". A különbség talán annyi, az első Jézust durván alábecsüli csak hogy ne csorbuljon az Isteni kegyelem ereje. A második meg túlbecsüli, akinek csak segíteni kell, hogy felismerje - amit sejt: mind Krisztus jelével vagyunk bélyegezve. Ám utunk során mindennel érintkeznünk kell..., tehát ismerkednünk így kell. Ellentétben Karpokratész tanával.
Így ha jól meggondoljuk, a szokásos problémával állunk szemben: távolról semmi sem ismerhető meg..., túl közelről vizsgálva szintén lehetetlenség.
Világias megközelítés így mindkettő. Már korábban megbeszéltük, Isten nem megismerhető, hát le sem írható..., működéseiben sem. ( https://boatswain69.blogspot.com/2021/04/a-kereszteny-sziv-szutra-fakitermelesi.html )
"Ne menj ki onnan, amíg a legvégső árat ki nem fizeted" - tanítja, hogy senki sem menekülhet a világot teremtő angyalok hatalma elől, hanem testről testre kell mennie, amíg nem tapasztal mindenről. olyan cselekvés, ami ebben a világban gyakorolható, és amikor már semmi sem kívánja, akkor felszabadult lelke felfelé szálljon ahhoz az Istenhez, aki az angyalok, a világ teremtői fölött áll, így minden lélek üdvözül." ( Karpokratész )
"Thou shalt not go out thence until thou hast paid the uttermost farthing,"
as teaching "that no one can escape from the power of those angels who
made the world, but that he must pass from body to body until he has
experience of every kind of action which can be practiced in this world,
and
when nothing is wanting longer to him, then his liberated soul should
soar upwards to that God who is above the angels, the makers of the
world. In this way all souls are saved." ( Carpocrates )
 |
Amíg titkos, zárt csoportokat alkottak és nem szándékoztak ezt a tudást másokkal megosztani; egyfajta "ortodoxia"-ként "feltüntetni" magukat, nem is volt baj. ( De erre a ritmusváltásra számítani lehetett. )
Origenész, de az imént idézett Hitvalló Szent Maximosz is rosszul járt.
De visszatartható-e egy ilyen jelentőségű tudás?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése