A szenthez szent vagy, a jóhoz jóságos, a tisztához tiszta.
"Megjutalmazott az Úr igaz voltom szerint,
és megfizetett tiszta kezemért,
amiért az Úr ösvényein jártam,
és gonoszul nem hagytam el Istenemet,
(...)
Megjutalmazott az Úr igaz voltom szerint,
mivel kezem tiszta maradt szeme előtt.
A szenthez szent vagy,
a jóhoz jóságos,
a tisztához tiszta,
ám a ravasznak túljársz az eszén." ( 18. zsoltár, III. )
Átölelt az isten...
"Babonásak vagyunk. Akarjuk a csodát. Jelképeket találunk ki magunknak és ezek a jelképek éltetnek bennünket." ( Varlam Salamov, Kolima, A vörösfenyő feltámasztása, 310 )
https://boatswain69.blogspot.com/2021/05/ime-mienk-gyermek-krisztus-vii-s-nem.html
A kora keresztényeknek köztük a gnosztikusoknak még nagyszerű érzékük volt a szimbólumokhoz..., a szimbólum ablak a túlvilágra, egy kapu a transzcendens felé.
Tegnap némi cinizmussal a hangjukban panaszkodtak a 12.b-s diákjaim, előfordul, hogy ellopják a sírról a virágot, a gyertyát, koszorút.
Kérdeztem őket, miért is volna baj ez?
Ha gyertyát gyújtok valaki emlékének és a lángba tekintve előhívom az emlékét , - a pici lángban megfogom a kezét ahogy átnyúl a túlvilágról; ez után nem mindegy mi történik a gyertyával ha már nem vagyok ott?
Talán még örülök is, ha az én gyertyámon át más is kezet foghat elhunyt őseivel... ( ~ Ratkó József édesanyja... )
S ha ezt megtanuljuk, a gyertya-e a csoda vagy mi mindannyian, akik megtanultuk átjárónak használni?
Salamovnak igaza lehet...
De a esszénusok vagyonközössége is valami ilyesmit célozhatott..., minden szimbólum, tehát nem érték önmagában..., csak annyiban, amennyire és ahogy "kaput nyit".
Ám erre fel kell készülni.
"Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten. (...)" ( Ady Endre, Az Úr érkezése, részlet ) |
"Ezt csak misztikusok tudják..., s aki misztikus az szükségképp πνευματικός, s aki πνευματικός, aszketikus kell legyen.
Sokan gondolják úgy, én hasonlóképpen, hogy az esszénusok valamiképpen a keresztény cönobiták előfutáraiként foghatók fel, ez abból is látszik, a keresztények sosem próbálták elhatárolni magukat tőlük. Mint már láttuk az esszénusok azt tanították, hogy mindent rá kell bízni Isten akaratára.
Ez a miszticizmus diadala.
S diadala ez a spiritualizmusnak is.
Az esszénusok szerint az ember, aki Istentől származik és az ő képére van teremtve, szellem, akinek a teste csak börtönül szolgál. Amikor bekövetkezik a halál, a test felbomlik, a lélek azonban tovább él. Természeténél fogva halhatatlan és örökké boldog vagy boldogtalan lesz, aszerint, hogy előző élete során jó vagy rossz volt.
Ennek a spiritualizmusnak szigorú aszkétizmus a folyománya.
Minthogy a lélek mintegy fogolyként van az anyagba zárva, legfőbb kötelessége azon munkálkodni, hogy az anyagtól megszabaduljon, s így tiszta szellemmé váljon. Ezért az esszénusok egyszerű és mértékletes életet folytattak, és lemondanak minden egyéni tulajdonról, illetve nőtlenségben vagy tiszta, érzékiségtől mentes, gyerekcentrikus házasságokban éltek.
Ezért furcsák Hermász vádjai..., de azt hiszem nem is kell foglalkoznunk ezzel..., egy tomboló harci mén nemesebb egy gebénél.
S aki nem aszketikus, ne szóljon a πνεῡματιϰόι dolgaiba!"( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Szent Pioniosz presbiter és társai vértanúsága, 105 )
"Így tűnjék le, mihelyt itt az idő, s jogot a szellem sehol el nem veszített, eképp haljon az élet teljén majd örömünk, de szép halált." ( Hölderlin, A költő bátorsága, 95 )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése