Η Γνώση ως ορθοδοξία. X. / "violent ferment" VII. / Íme miénk a gyermek Krisztus... VIII. ~ a jelképek éltetnek bennünket."

A szenthez szent vagy, a jóhoz jóságos, a tisztához tiszta.

 

 

 

"Megjutalmazott az Úr igaz voltom szerint,

és megfizetett tiszta kezemért,

amiért az Úr ösvényein jártam,

és gonoszul nem hagytam el Istenemet,

(...)

Megjutalmazott az Úr igaz voltom szerint,

mivel kezem tiszta maradt szeme előtt.

A szenthez szent vagy,

a jóhoz jóságos,

a tisztához tiszta,

ám a ravasznak túljársz az eszén." ( 18. zsoltár, III. )

 

https://boatswain69.blogspot.com/2022/10/ii-tombolo-harci-men-vagy-fulet-logato.html

 

Jutalmazásunk alapja tehát szerepünk..., "daimónunk"-szerinti életünk tisztasága, mennyire hagytuk el azt az utat, mely nékünk rendeltetett. ( ~ Bagger Vance Legendája ) 

Átölelt az isten...

"Babonásak vagyunk. Akarjuk a csodát. Jelképeket találunk ki magunknak és ezek a jelképek éltetnek bennünket." ( Varlam Salamov, Kolima, A vörösfenyő feltámasztása, 310 )

https://boatswain69.blogspot.com/2021/05/ime-mienk-gyermek-krisztus-vii-s-nem.html

A kora keresztényeknek köztük a gnosztikusoknak még nagyszerű érzékük volt a szimbólumokhoz..., a szimbólum ablak a túlvilágra, egy kapu a transzcendens felé.

 Tegnap némi cinizmussal a hangjukban panaszkodtak a 12.b-s diákjaim, előfordul, hogy ellopják a sírról a virágot, a gyertyát, koszorút. 

Kérdeztem őket, miért is volna baj ez?

 

Ha gyertyát gyújtok valaki emlékének és a lángba tekintve előhívom az emlékét , - a pici lángban megfogom a kezét ahogy átnyúl a túlvilágról; ez után nem mindegy mi történik a gyertyával ha már nem vagyok ott?

Talán még örülök is, ha az én gyertyámon át más is kezet foghat elhunyt őseivel... ( ~ Ratkó József édesanyja... )

S ha ezt megtanuljuk, a gyertya-e a csoda vagy mi mindannyian, akik megtanultuk átjárónak használni?

Salamovnak igaza lehet...

De a esszénusok vagyonközössége is valami ilyesmit célozhatott..., minden szimbólum, tehát nem érték önmagában..., csak annyiban, amennyire és ahogy "kaput nyit".

Ám erre fel kell készülni.

 

 

"Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten. (...)" ( Ady Endre, Az Úr érkezése, részlet )

 

 

 Hogy írtuk korábban?

 

"Ezt csak misztikusok tudják..., s aki misztikus az szükségképp πνευματικός, s aki πνευματικός, aszketikus kell legyen.

Sokan gondolják úgy, én hasonlóképpen, hogy az esszénusok valamiképpen a keresztény cönobiták előfutáraiként foghatók fel, ez abból is látszik, a keresztények sosem próbálták elhatárolni magukat tőlük. Mint már láttuk az esszénusok azt tanították, hogy mindent rá kell bízni Isten akaratára. 

Ez a miszticizmus diadala.

S diadala ez a spiritualizmusnak is. 

Az esszénusok szerint az ember, aki Istentől származik és az ő képére van teremtve, szellem, akinek a teste csak börtönül szolgál. Amikor bekövetkezik a halál, a test felbomlik, a lélek azonban tovább él. Természeténél fogva halhatatlan és örökké boldog vagy boldogtalan lesz, aszerint, hogy előző élete során jó vagy rossz volt.

Ennek a spiritualizmusnak szigorú aszkétizmus a folyománya. 

Minthogy a lélek mintegy fogolyként van az anyagba zárva, legfőbb kötelessége azon munkálkodni, hogy az anyagtól megszabaduljon, s így tiszta szellemmé váljon. Ezért az esszénusok egyszerű és mértékletes életet folytattak, és lemondanak minden egyéni tulajdonról, illetve nőtlenségben vagy tiszta, érzékiségtől mentes, gyerekcentrikus házasságokban éltek.

Ezért furcsák Hermász vádjai..., de azt hiszem nem is kell foglalkoznunk ezzel..., egy tomboló harci mén nemesebb egy gebénél.

S aki nem aszketikus, ne szóljon a πνεῡματιϰόι dolgaiba!"

 

Én így szoktam mondani: "Inkább kérdezz!"

 

 https://boatswain69.blogspot.com/2022/10/ii-tombolo-harci-men-vagy-fulet-logato.html

 

 

 

A πνεῡματιϰόι könnyen felismerhetők, őket kaszálja le először a gép... ( ~ Szolzsenyicin ), mégis újra meg újra megjelennek..., valahogy elpusztíthatatlan ez a típus..., ezt genetikával aligha lehetne megmagyarázni.

 

"Félve mondom ki, de úgy rémlik, századunk hetvenes évei előtt ezek az emberek újra kezdenek felbukkanni. És ez csodálatos. Ebben már szinte nem is lehetett reménykedni." ( Alekszandr Szolzsenyicin, A Gulág szigetvilág, Első zárka - első szerelem, 222, lábjegyzet ) 

Különös folyamatok zajlanak a háttérben...

 

"Én is azt mondom, jó dolog élni, de ennél még jobbat kívánunk magunknak: valóban fényt, de azt az igazit." ( Jn 1,9 ) Ezek valóban jók is. Nem is azért vagyunk készek meghalni, mert gyűlöljük Isten műveit, hanem más nagyobb, számunkra fenntartott javak gazdagsága miatt vetjük meg ezeket." ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Szent Pioniosz presbiter és társai vértanúsága, 103 )

Vértanúnak lenni jó.

 

"Te még nevetsz?" Ő pedig így szólt: "Ha isten akarja, igen. Keresztények vagyunk. Akik Krisztusban hisznek, azok örök boldogságban mosolyognak szüntelenül."
( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Szent Pioniosz presbiter és társai vértanúsága, 105 )

A "jelünket nem változtatjuk meg".

"Így tűnjék le, mihelyt itt az idő, s jogot a szellem sehol el nem veszített, eképp haljon az élet teljén majd örömünk, de szép halált." ( Hölderlin, A költő bátorsága, 95 )