Nem szeretem az ilyen gyerekes civakodásokat…

 Hol vannak már a Fekete Istvánok?

 

 

“Félelmetes fizikai ereje ellenére halk szavú, melegszívű és rendkívül békés ember volt. Nyugodtságát soha nem vesztette el. Egyszer a bátyám születésnapját ünnepeltük egy cigányzenés kocsmában, amikor a szomszéd asztalnál ülő négy férfi gúnyolódó megjegyzéseket tett elnyűtt egyenruhájára.

(Szinte mindig katonaruhában járt, mert szegénysége miatt csak egy civil ruhája volt, és azt kímélte. Itt tudnunk kell, hogy Fekete István édesapja az első világháborúban az egész vagyonát – házát, földjét stb. – hadi-kölcsönre jegyezte, és mindenét elvesztette. Fiának egyetemi tanulmányait tehát nem tudta finanszírozni. Fekete István ezért nyolc évig hivatásos katona volt, és közben elvégezte a négyéves Gazdasági Akadémiát.)

A szomszéd asztalnál ülő négy férfi hangos gúnyolódását és sértegetését Fekete István hosszú ideig tűrte, majd felállt, és melléjük lépve azt mondta: – Uraim, rám bizonyos határokon belül azt mondanak, amit akarnak. De ha az egyenruhámra még egy sértő szót mondanak, megharagszom!

– Hát akkor haragudjon meg! – harsogta az egyik, és felnyúlva letépte egyenruhája zubbonyának a zsebét. Mire akkora pofont kapott Fekete Istvántól, hogy székestül a harmadik asztal alatt kötött ki. Társai Fekete Istvánra vetették magukat, és mi is felugrottunk a bátyámmal, hogy segítsünk neki, de nem volt ránk szüksége. Az első támadóját egyetlen ütéssel letaglózta. A másodikat – még nála is magasabb, testes fiatalembert – mint egy könnyű rongybabát úgy a falhoz vágta, hogy az ájultan elnyúlt. Látva az iszonyatos erőt, a harmadik támadója rémülten elrohant.

Fekete István, mintha mi sem történt volna, nyugodtan visszaült a helyére, és így szólt: – Nem szeretem az ilyen gyerekes civakodásokat… – és újabb sört rendelt.

Később elkérte a pihenő cigányok prímásától a hegedűjét, és eljátszotta kedvenc nótáinkat. Olyan szépen hegedült, hogy nemcsak a kocsma vendégei, hanem még a cigányok is megtapsolták…”  ( Ifj. Fekete István: Fekete István az Édesapám volt… – Mezey Zoltán, Kanadai Magyarság, 1995. május 20. )

 

  

2019. 10. 02.

"Mutáns, légy büszke!" ( Deviancia I. / A "balfasz nemzedék". / "homályos jogok" ) ~ "A terror teljesen megbénítja az agyat." / "Ehelyett jobban törődünk azzal, hogy a gyerekeknek önérzetük legyen, és jól érezzék magukat." / "rossz polgárok legyenek"

"Úgy tekintette az egészet, mintha csupán valami időtöltő játék vesztese lenne." ( Hölderlin, Hüperion, 226 ) 

"Azt hiszik, hogy a terror segít rajtuk. Nem, kérem, nem segít, bármilyen terror legyen is az: fehér, vörös vagy akár barna! A terror teljesen megbénítja az agyat." ( Bulgakov, Kutyaszív )

 

"S a tanár nem lázad fel..."

 

 

Korábban már beszélgettünk a "Generation Wuss" unalmas voltáról, mert ahogy mérhetetlenül unalmas a népszerűségért loholó diák..., ugyanilyen unalmas a kegyeikért, s nem szakmai becsületből dolgozó pedagógus. Nem beszélve a "mártír pedagógusokról", ami erősen gyermeteg álláspont, hisz nem csak, hogy nem élvezi a szakmáját, de a felelősséget is folyton hárítaná másokra.

A szakmai becsület, ahogy az emberi méltóság alapja is az a tudat, hogy sokan állnak mögöttem, akik akarták, hogy legyek..., hogy nem mindegy mit és hogyan teszek, minden mozdulatomnak sőt minden egyes lélegzetvételemnek jelentősége van. 

Ez a "jellemerő", Fichtével szólva.

A tanári diploma mandátum, egy feladat elvégzésére, ám ehhez a mandátumhoz más tanárok juttattak, akiket a tanár amikor a katedrára lép azonnal és természetszerűleg képvisel. "Ne hozzatok szégyent a Főnökötökre!" - Benyik atya tanácsa itt is útmutató..., még ha most nem is Istenről, "csak" minden tanárunkról van szó, akiket szerettünk, akik szerettek bennünket...

Ezt képviseli egy tanár..., az adja méltóságát..., mandátumának erejét. Ezért nem mindegy, ki hol szerezte a "papírját". ( Mostani iskolámba engem is így vett fel Szabó Zoltán tanár úr. Az első kérdés így szólt: "Hol szerezte a diplomáját?" )

 

Hogy állnak ugyanezzel a diákjaink?

Jogukban áll úgy viselkedni, ahogy tetszik nekik, mögöttük áll a közhangulat, a szülői "csodálat", ami nem engedi meg, hogy bármiben is hibásnak, kifogásolhatónak tűnjenek, sőt maga a "rendszer is", ami nem veszi jó néven, ha valaki is gyengén teljesít..., gyengítve ezzel az átlagot..., a statisztika az Isten.

"Túl érzékenynek tartja őket, akik képtelenek a dolgokat összefüggésekbe helyezni, túlreagálnak mindent, a passzív-agresszív pozitivizmus jellemzi őket – állítja. A szerző mindezért a Baby Boom, X nemzedékből jövő, saját lázadásuk ellen lázadó szülők túlságosan óvó nevelését hibáztatja. A szülők nem készítik fel gyerekeiket a valóságra, nem mondják el nekik, hogy „az emberek nem fognak benneteket szeretni, lehet; hogy nem viszonozzák érzelmeiteket; a társaitok lehetnek kegyetlenek, nehéz valamiben is kitűnni; az élet tele van kudarccal és csalódással; nem vagytok tehetségesek; az emberek szenvednek, megöregednek, meghalnak” – érvel a szerző. A balfasz nemzedék a hazug nevelésre szentimentalizmussal válaszol, és áldozatnak akarja feltüntetni magát, ahelyett, hogy szembenézne a realitásokkal, és felkészülne arra, hogy a világ lehet ellenséges és közömbös. Ellis szerint a balfasz nemzedék nem viseli el a kritikát. Rengeteg internetes fórumon jelenik meg, és ahogy ma divatos, nemegyszer „szar tartalommal és megfogalmazással”. De aki ezt bírálja, könnyen megkapja a gyűlölködő, kötekedő, troll jelzőt. Az író úgy véli, hogy a millenniumi fiatalok folyton szoronganak. Nem csoda, hiszen a nehéz gazdasági helyzet nem kínál könnyű jövőt számukra. Még egyetemi diplomával sem kapnak fizetett, csak gyakornoki állást. Nem meglepő, hogy a valóság helyett a közösségi hálón élnek, igazgatják Facebook-oldalaikat, azon iparkodnak, hogy szeressék, szeressék és szeressék őket. Nincs negativizmus, csak csodálat. De ha a millenniumi nemzedék álma szerint mindent csak szeretünk, miről fogunk ezentúl beszélgetni? – kérdezi az író. Arról, hogy milyen nagyszerű minden, hányszor nyomták meg a like gombot a Facebookon? És ha ez így megy, mi lesz a konstruktív vitákkal, a kultúrával? Ellis szerint a mai fiatalok inkább kurátorok, mintsem művészek. Nem alkotni akarnak, hanem vagy ellopni a művészetet, vagy maguk akarnak a művészet lenni." ( Bret Easton Ellis - Balla Eszter: Balfasz nemzedék ( Generation Wuss ) )

"Csodálni annyit jelent, mint elismerni az illetőről, hogy széles e bolygón ő a legszebb, a legjobban öltözött, a leggazdagabb és a legokosabb. - De hiszen te egyedül vagy a bolygódon! - Azért mégiscsak tedd meg! Azért mégiscsak csodálj! - Csodállak - mondta a kis herceg, és egy parányit megvonta a vállát. - Csak azt nem értem, mire jó az neked! És sietve odébbállt." ( Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg )

Sokat töprengek azon,  - tényleg, mit kellene tenni, hogy "leessen a kalap"? 

Sőt..., elharapózni látszik egy olyan szemlélet is, mely szembeállítja a két oldalt. 

Mosoly díjat szavaznak meg a diákok a tanároknak, bemutató órák után értékelik a diákok a tanárjuk munkáját. ( Mi még ép erkölcsi érzékkel az ELTE-n nem töltöttük ki az ilyen lapokat, nem éreztük magunkat méltónak arra, hogy minősítsük a tanárainkat. )

Mi alapján lennének képesek értelmes értékelést nyújtaniuk? Hol a kiforrott értékrendszer, élettapasztalat, a biztos tudás?

S nem csak minket állítanak szembe egymással, de konzekvens értékelési rendszer nélkül a diákokat is egymással. Mert ki védi meg a "halaktól" a "majmokat", akik tényleg szeretnének "fára mászást" tanulni, de a "halak" "terrorja" miatt nincs rá lehetőségük. 

Így a "középszer", sőt, a legbutábbak és legtehetségtelenebbek erőszakja uralkodik el a rendszerben úgy, hogy ez az osztályzatokban nem is látszik, - hisz ha így lenne akkor azonnal megcsörrenne a telefon..., ugrana a "mosoly díj", a vállveregetés.

"A terrorizmus célja egyszerűen rettegést és félelmet kelteni. A félelem aláássa a hitet a társadalmi rendben. Belülről gyengíti az ellenséget... dühreakciókat vált ki. A terrorizmus politikai fegyver." ( Dan Brown )

Ez a gyengék és buták terrorja az erősek és okosak ellen. 

"Mégis: ha a bukások statisztikája megugrik, azonnal megcsörren a telefon ( ... ) ; mintha nem volna elkerülhetetlen tény az, hogy az emberek képességei különbözők." ( Beke Kata: Jelentés a kontraszelekcióról )

"A döglődő legyek a kenetkészítőnek egész csésze olaját tönkreteszik; csöppnyi balgaság súlyosabban esik a latba, mint a bölcsesség és a dicsőség. A bölcs egyenesen jár, a balga lejtős úton." ( Préd 10 )

"Az igényes, következetes követelményrendszer kimondatlanul is kötelességteljesítésre, fegyelemre, igényességre nevel; (...) Hogy a kvázi bukásmentes iskola, a semmiért is kijáró bizonyítvány, a kis kettesért is kijáró kedvezmények sora, a sehol számba nem vett minőség mire nevel, arról sok szó esett már a könyvben." ( Beke Kata: Jelentés a kontraszelekcióról )

Ahhoz semmiképpen sem fér kétség, hogy a halnak joga van halként viselkedni s majomként a majomnak, ám egy olyan iskolában, ahol fára mászást tanítják, szükséges-e tolerálni a hal nyilvánvaló alkalmatlanságát?

Ha felvonul a hal a "hal büszkeség napján"..., talán még akkor sem. Hisz az is szelekció csak a jobbak rovására, a selejt előnyére.

 "(...), mert szelekció hiányában azonnal megterem a kontraszelekció." ( Beke Kata: Jelentés a kontraszelekcióról )

Ugyanígy a jól dolgozó tanár esetében is.

"Pedagógiai kudarc!" - mennydörgött egy másik helyi Hivatal, fegyelmi eljárást rendelve el egy általános iskolai tanár ellen, mert - méltányosan és igazságosan - megbuktatott egy gyereket. hiszen tudjuk: a szentimentális bürokrácia világában nincsen buta, lusta, fegyelmezetlen, elemi kötelességét sem teljesítő gyerek, hanem csak megfegyelmezendő tanár." ( Beke Kata: Jelentés a kontraszelekcióról )

S van, hogy a kétféle folyamat egyszerre van jelen:

A hagyományos:

https://boatswain69.blogspot.com/2021/02/a-manipulacios-sor-avagy-az-ertelmiseg.html

S az újfajta:

https://boatswain69.blogspot.com/2021/02/a-megfordult-manipulacios-sor.html

Ekkor van ám csak káosz!

Pedig kellene rendnek lenni..., létfontosságú lenne, hisz ahol kicsit szabad, ott nagyon is lehet.

"A szakember úgy látja, ha a szülők, a pedagógusok csírájában nem fojtják el az agresszív megnyilvánulásokat, a következmények nélküli viselkedés egyre durvábbá válhat." ( https://www.magyarhirlap.hu/belfold/Az_iskolai_eroszak_es_a_lelki_terror )

Vizuálisan is...

 Hol van már a régi világ, amikor bizalommal fordultak a tanárhoz a szülők, "tessék embert faragni ebből a gyerekből".

- Állj ide elém, Pista! Odaálltam. - Mi a neved ? - Hát János bácsi nem tudja? - Elsősorban én nem vagyok most János bácsi, hanem „tanító úr". Ismétlem tehát, hogy mondd meg a neved... - Pista - rebegtem, miközben apám otthagyott bennünket. - A teljes neved mondd! - Fekete Pista - keseredtem el. - Fekete István... - Így már jó. Születtél? - Igen... - Úgy értem: mikor születtél? Év, hónap, nap... - 1900. január 25-én reggel fél háromkor. ( Fekete István: Ballagó idő )

Hol vannak már a Fekete Istvánok is....?

De még vannak pl. Trumpok, akik ki merik mondani az igazságot:

"Nemzeti oktatási rendszerünknek soha nem volt célja hogy az írásra, olvasásra, számtanra, történelemre és a természettudományokra korlátozódjon. Célja az volt, hogy olyan
széles látókörű fiatalokat bocsásson ki, akik képesek a boldogulásra a világban. A tananyag elsajátítása mellett a gyerekekről azt is feltételezték, hogy végzéskor bizonyos alapértékek, önfegyelem és életvezetési készségek is lesznek a tarsolyukban. Egy kis józan paraszti ész se válik kárukra. Iskoláink ilyeneket már nem tanítanak nekik. Ehelyett jobban törődünk azzal, hogy a gyerekeknek önérzetük legyen, és jól érezzék magukat, mint azzal, hogy felkészítsük őket a valós életre. A politikai korrektség bajnokai foglalták el iskoláinkat, aminek következtében mi meg cserben hagyjuk gyermekeinket. Az ő kudarcuk viszont Amerika kudarcához fog vezetni, ha nem teszünk ez ellen semmit. A pedagógusok amiatt aggódnak, hogy a gyerekek rosszul fogják magukat érezni ha elhasalnak egy vizsgán. Tudják, mitől érzi jól magát egy gyerek? Ha győz." ( Donald J. Trump,  Great Again, Oktatás: Elégtelen, 80-81 )

Pedig mindenki igazából ha lelke mélyén is, de sejti..., a régieknek van igazuk. Például Arisztotetlésznek, amire a Neokohn cikke is utal:

"Ha arra tanítjuk diákjainkat, hogy az arisztotelészi értelemben vett rossz polgárok legyenek – olyan polgárok, akik hazugságokkal lejáratják a poliszt, akik inkább törzsi politizálást folytatnak, mint polgárbarátságot, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy az igazságot háttérbe szorítsák az interszekcionális érzékenységek javára -, akkor egy olyan országként fogjuk végezni, amelynek nincs jövője."

( https://neokohn.hu/2021/07/13/ne-engedjuk-at-az-oktatast-a-radikalis-baloldalnak/ )

 "Tisztesség és nyíltság - ez volt a törvény. Belénk ivódott, hogy nem hazudunk, nem csalunk, nem lopunk, és nem tűrjük el másoktól sem. (...) Lebutítottuk a tananyagot a legkisebb közös nevezőre; sok iskolában teljesen eltöröltük az osztályozást, és a bizonyítványokat gyakorlatilag látogatási igazolásokká degradáltuk. (...). Ahelyett, hogy magasra tennénk a mércét, és többet követelnénk, mi kevesebbet várunk el. Keményebbnek kell lennünk. Felejtsük el ezt az önbecsülés-dolgot; a gyerekeket kihívások elé kell állítani. Engedni kell, hogy kudarcot valljanak, ha nem dolgoznak keményen. (...) , hogy talpra álljanak, és újra meg újra próbálkozzanak. A gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogy a sikerhez kitartásra van szükség. Az önbecsülésnek a kihívások leküzdéséből, valamint a próbálkozások során elszenvedett kemény ütések megtapasztalásából kell kialakulnia.

Ma mégis vannak olyan tanárok és iskolafelügyelők, akik jobban aggódnak amiatt, nehogy megbántsák a diákok érzéseit, vagy panaszt kapjanak a szülőktől, mert szerintük túl keményen bánnak a gyerekekkel. Ahelyett, hogy egyre versenykepesebbé válnánk, gyakorlatilag éppen azon vagyunk, hogy kiiktassuk a versenyt. Ez hihetetlen- és helytelen." ( Donald J. Trump,  Great Again, Oktatás: Elégtelen, 80-81 )

S ami a legviccesebb, a mi szakmánkhoz mindenki ért..., kaptam már egyszer egész listát a szülőktől, mit kellene másként csinálnom.., - szerintük. Ugyanezek ha orvoshoz mennek vagy az autójukat szervizbe viszik nem osztogatnak tanácsot a szerelőnek és az orvosnak...

S a tanár nem lázad fel...

"A tanár nem lázad föl, mert mesterségének természete mélyen etikus, s ez az adott feltételek között inkább önmarcangolásra, mintsem a tárgyilagos önismeretre és ítéletekre teszi hajlamossá. Mert tapasztalatai kizárólag abból a környezetből fakadnak, ahol a természetellenes természetes és a botrányos magától értetődő. (...) És azért sem lázad fel, mert a szolgalelkűség nem csak reflexszerűen működik immár az iskolamesterek sokaságában, nem csak egyszerűbb, de kifizetődőbb is - s egyáltalában nem kifizetődő az ellenkezője."  ( Beke Kata: Jelentés a kontraszelekcióról )

S mert egyeseknek közülünk lehet némi sejtése az "ártatlanságról"...

"Igen! isteni lény a gyermek, amíg meg nem merült az ember kaméleon-színében. Teljesen az, ami, és ezért oly szép. A törvény és a sors kényszere nem érinti őt; egyedül a gyermekben él szabadság. Benne béke van. Önmagával még nem hasonlott meg. Gazdagság van benne; nem ismeri még saját szívét s az élet silányságát. Halhatatlan, mert mit sem tud a halálról." ( Hölderlin, Hüperion, 101 )

A legsúlyosabb bűn ennek ideje előtti elvesztése..., hisz visszanyerni oly nehéz. S nélküle élni szinte lehetetlenség. Tartós életre szóló nyomor eme kaméleon természet, tanárnak kell leginkább ez ellen harcolnia.

Aki nem ilyen, nem méltó a katedrára. S gyilkosa lehet ha közvetetten is saját nemzetének. 

"Így aztán homályos jogok nevében hasat lyuggató tőrök éjszakáról éjszakára új hullákat termelnek." ( Antoine de saint -Exupery, Citadella, 59 )

 

2019. 10. 01. ( Frissítve: 2021. 07. 16. )

egész életére szólóan kell vezekelnie.

Őrült állat

 

 

Unamuno kijelenti, "ember vagyok és egyetlen embert sem vélek tőlem idegennek."

De mi az ember? 

Vercors regényével kapcsolatosan már megpróbáltuk egyszer már körbejárni a témát..., most megpróbáljuk máshogy.

Annyi nyilvánvaló, hogy nem merünk definíciót adni az emberre, mert mi lesz azokkal akik "kívül rekednek", már megfizettük "zártságunk árát", s lehet újra meg fogjuk fizetni..., de most "nyitottságunkért" fogunk fizetni.

Arisztotelész "zoon politikonnak", Rousseau "társadalmi szerződést kötő embernek", "manchesteriek" "homo economicusnak"..., de van ki "függőleges állatnak" hívja.

Ám a leginkább valóságtól elrugaszkodott elnevezés, bár megértem a vágyat ami íratta Linnével, a klasszikus és mindenki számára ismert: "homo sapiens", mert az biztosan nem.

Akkor micsoda?

Unamuno szerint inkább "érzelmes állatnak" kellene hívni, ám ezzel is van egy kis baj. Minél intelligensebb egy állat, annál érzelmesebb is..., ezzel nem oldottuk meg a problémát; de közelebb jutottunk hozzá.

Egy nagyon érzelmes ember már "csimpánz".

"Szolón megsiratta halott fiát; látta ezt egy nagyokos, és így szólt: Miért sírsz, hisz ez semmire se jó?” Mire a bölcs így válaszolt: „ Éppen azért, mert semmire se jó.” 

Persze világos, hogy jó valamire a sírás: legalábbis megkönnyebbül tőle az ember; mégis nyilvánvaló a válasz mély értelme, nyilvánvaló, hogy miért így válaszolt Szolón a pimasz kérdésre. 

És meg vagyok győződve róla, hogy sok bajt elhárítanánk, ha mindannyian kitódulnánk az utcára, kiteregetnénk a fájdalmainkat, s akkor esetleg az derülne ki, hogy csak egyetlen fájdalmunk van, egyetlen közös fájdalmunk, együtt zokognánk miattuk, az égre kiáltoznánk és Istent szólítanánk.

 Meghallana bennünket, ha nem hallgatna is meg. 

Az a legszentebb a templomban, hogy olyan hely, ahol együtt sírnak az emberek. 

Ha a sorsverte tömeg együtt elénekel egy Misereré-t, az annyit ér, mint egy filozófia. 

Nem elég gyógyítani a pestist, sírni is kell tudni miatta. Igen! Tudni kell sírni! Hogy miért? Kérdezzék meg Szolóntól." ( Unamuno: Tragikus életérzés )

 

Sírni nem elég, ez még nem emberi szint. Elkeseredni, szomorkodni veszteségen..., ezt állatok is tudják. Dühöngeni, csapkodni szintúgy.

 

Ám mi korlátozni is tudjuk érzelmeinket. 

Mint egy csapon át..., adagolni, s el is zárni, ha úgy tetszik. Ezt senki más nem képes rajtunk kívül az állatvilágban.

Ám ennek ára is van...

"Ösztöneink azonban kétségtelenül eltompultak. Az ember emberré vált, talán éppen attól, hogy végül le tudta küzdeni a génjeibe írott parancsolatokat és tilalmakat, kivált a fajtársa megölését gátlót. Más szóval, úrrá tudott lenni ösztönein, és képessé vált ellenükre cselekedni. Ennek azonban ára volt és van (és egyre súlyosabb). Ősi magatartásformáival való szembehelyezkedéséért az emberiségnek - úgy látszik -egész életére szólóan kell vezekelnie. 

Mivel? 

És hogyan? 

Egyedi esetekben tudatos vagy önmaga előtt is takargatott, mi több, nemes cselekedetté átmázolt aljasságokért - az ideg- és szívorvosok a megmondhatói, de olykor még a bőrgyógyászok is - kimutathatatlan okú betegségekkel. Magának az emberiségnek pedig, mint Freud tartotta: egyetemes kényszerneurózissal? Egyetemes pusztulással inkább." ( Zolnay Vilmos: A művészetek eredete )

S maradtak még kiskapuk is..., feltételezhetően genetikai kódolással; Tinbergen szerint a fülvakarás olyasmi, mit a kulcscsörgetés, cigire gyújtás, stb...., elodázza az esetleges indulatkitörést, időt ad a helyzet "rendeződésére" mielőtt nekiugranánk sértőnk torkának.

P. Palmgren pedig feljegyzi, a lövészárokban a katonákon támadás előtt eluralkodik az álmosság..., az alvó egy másik ösztönös erkölcs szerint nem ölhető meg. Ha elalszol, az életedet mentheti meg.

S elérkeztünk egy másik fontos tényhez, az ember, ahogy Arisztotelész is írta társas lény, pontosabban altruista társas lény..., ha elég látványosan ásítozol..., segítséget kapsz.

Amelyik társadalom nem reagál..., halálra van ítélve.

Szóval egy eredetileg állati sorból jövő lény, aki már nemigen tud, s nem is akar állat lenni; de embernek még silány.

Egy félőrült állat?

 

 

 

2019. 09. 29.

Csakis az igazi alkothat igazit. ~ Csak "látni" kell megtanulni.

III. Ortodoxia

"Élj friss ételekkel és régi törvényekkel!" ( Periandrosz )

 

 

A diákjaim kérdezni szokták: "Honnan tudni, mit kell tennem?"

 

Általában Böjte Csaba történetét szoktam erre elmesélni nekik..., a rendszer megmutatja mi a feladat, hogy Te melyik "kulcs vagy a dobozban".

Az Ő története egy egyszerű felismeréssel kezdődött kezdő pap korában: mise után gyerekek maradtak a templom lépcsőjén...

Sokan átléptek volna rajtuk, ő összegyűjtötte őket; foglalkozott velük, s akiknek szükségük volt rá, mert nem volt hova haza menniük, azok számára megnyitotta a plébánia szobáit is.

"Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta; odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta."  ( Lk 10,33-34 ) 

Csak "látni" kell megtanulni.

 

https://forbes.hu/files/11/8e/118ed9d9033ba7ca3360935f46e5691c.pdf

 Ám ez nem olyan egyszerű dolog, mint elsőre tűnik... A zenben is két iskola van, a "fokozatos" és a "hirtelen" megvilágosodás tanára épülő. 

Van-e különbség?

Luther állítólag egy viharban "változott meg" egy villámcsapás hatására, Pál szeme fényét vesztette a felvillanó fénytől Damaszkusz felé haladtában.

Ott változtak meg egy pillanat alatt, vagy sokat foglalkoztatta már őket "A KÉRDÉS", s csak egy pici lökés kellett a végső elhatározáshoz?

 

Ezt a "KÉRDÉST" én sejtésnek szoktam nevezni, ez nem egy szelíd valami, sokkal inkább egyfajta sürgetés, kényszerítő erő, noszogatás. 

A keresztények ezt úgy szokták megfogalmazni, az Isten valami nagyszerű dolgot készített elő számodra.., csak épp meg kellene hallanod a "hívást", a "küldést".

Olyan célt érdemes választani, ami elérhetetlen - pl. a tökéletességet. - szoktam tanácsolni diákjaimnak, ez kitart az örökkévalóságig. 

( Nem tudják, a cél már kiválasztotta őket, csak "bele kell majd állni." )

Ennek szolgálata lesz életfilozófiájuk, és fordítva.

Mindenkinek van ilyen...

"Úgy véljük, a háziasszonynak tudnia kell az albérlője mennyit keres, ám ennél is fontosabb, hogy ismerje filozófiáját." ( G. K. Chesterton: Eretnekek )

De nem mindegy, mindannyiunk számára sem, menyire emelkedett az egyes emberek filozófiájának szintje.

Assisi Szent Ferencnek ez nyilvánvaló volt..., az Ő filozófiája ez volt ( valószínűleg albérlőnek is szívesen választottuk volna ):

 Az önuralom fontos dolog...

Nem oly rég komoly vitába bonyolódtam egyik gimis diákommal, egy állításom körül, miszerint egy társadalom erkölcsi szintje levezethető az egyes polgárai erkölcsi magatartásainak értékéből. ( Menekült volna az egyéni felelősség elől... )

Tiszta matek az egész...

Hogy milyen nehéz dolog egyes beidegzésekkel szemben dolgozni..., emlékszem tanítványaim csodálkozó tekintetére, mikor arról beszéltem nekik, miért veszek jegyet mindig a BKV járatokon; - ha szolgáltat valaki neked, köteles vagy fizetni érte. 

Ha élősködsz, idővel összeomlik a rendszer, csak adott mennyiségű parazitát bír el "megbetegedés" nélkül.

( A korrupcióból is annyit ért az átlag ember, hogy ő "kimaradt valamiből", ez azt jelenti, ő is lefizető és lefizethető lenne, ha tehette volna. A jogosulatlan előnyszerzés más embertársunkkal szemben ez sokaknak a zsigereiben van. ) 

Páduai Szent Antal "rövidre zárja a kérdést... 

 

 

Cselekedet ékesebben szól, mint a beszéd, mondta ezt egy kiváló szónok, aki tudta a beszéd is cselekvés..., de még mennyire hogy az!

S mivel minden ember különböző - más lesz a cselekvés és más a szó...

Ám ami érdekes, ha valódi..., mindenki számára is értékes életfilozófiád lesz - alapja szavaidnak s cselekedeteidnek, s mégis semmi újat sem fedeztél fel.

( Chesterton arról híres, ateistának indult, majd kialakította saját életfilozófiáját..., s mikor kész lett vele, rájött ez a Kereszténység. )

"A konzervatív ideálok rosszak mégpedig nem azért, mert konzervatívak, hanem azért mert ideálok." ( G. K. Chesterton: Eretnekek )

Szent Ferenc már célzott rá..., egyféle ideál létezik, s tűnhet réginek,  de fogjuk fel inkább időtlennek, kipróbáltnak...

 Kell, hogy legyen ideáljaid, s lehet elérhetetlenek, mégsem engedheted el őket.

Szokták mondani Szent Ferenc követhetetlen..., miért Jézus nem az?

" Senki sem lehet haladó, ha nincsenek doktrínái; sőt, azt is mondhatnám, senki sem lehet haladó, ha nem csalhatatlan - vagy legalábbis hisz valamiféle csalhatatlanságban." ( G. K. Chesterton )

Egy a materializmusban gyökeredző személynek ijesztő lehet, de gondoljuk csak meg, ha nincs "csalhatatlan doktrína", még a gyerekedet sem tudod következetesen nevelni.

 

Mennyire igaz ez vezetőinkre. 

"Ami engem illet, én sose fogok önként olyan népvezérre hagyatkozni, olyan népvezérnek bizalmat szavazni, akit nem hat át annak a tudata, hogy népet irányítani annyi, mint embereket irányítani, hús-vér embereket, embereket, akik születnek, szenvednek és meghalnak, bár nem akarnak meghalni; embereket, akiknek annak kell lenniük, akik, nem pedig másvalakinek; embereket, akik azt keresik, amit boldogságnak hívunk. Embertelen dolog például emberek egész nemzedékét föláldozni a következő nemzedékért, mit sem gondolva az áldozatok sorsával. 

Nem az emlékükkel, nem a nevükkel, hanem ővelük magukkal. 

Az meg aztán, hogy az ember a gyerekeiben, a műveiben vagy a világegyetemben él tovább, az csupán homályos elmeszülemény, amely kizárólag az érzelmi bugyutát elégíti ki; az érzelmi bugyuta egyébként egész kiváló elmebeli képességekkel lehet megáldva. 

Mert lehetséges, hogy valaki nagy tehetség, az, akit nagy tehetségnek hívunk, pedig érzelmileg bugyuta, mi több: erkölcsi hülye. 

Volt már példa rá. 

Az effajta tehetséges érzelmi bugyuták szokták mondogatni, hogy nem érdemes a megismerhetetlent fürkészni, az ösztön ellen rugódozni. Éppolyan ez, mintha valakinek amputálni kellene a lábát, és utána azt mondanák neki, hogy nem érdemes a történtekre gondolnia. Márpedig mindannyiunknak hiányzik valami; csak van, aki érzi, van, aki nem. Van úgy tesz, mintha nem érezné: vagyis álszent." ( Unamuno: A tragikus életérzés )

Őket hívják most "hasznos idiótáknak".

 De ne essünk bele a mai világ nagy kísértésébe, a "negatív szemléletbe", ne azért ne drogozzunk mert tönkre tesz minket, hanem azért, mert "tisztán" jobb élni!

Mert a cél méltósága kötelez!

"Az eszköz ugyanis meg kell, hogy feleljen a cél méltóságának, s nem a látszat, nem a csalódás, hanem csakis az igazi alkothat igazit;..." ( Georg Wilhelm Friedrich Hegel: Esztétika )

Légy igazi, hogy igazit alkothass! 

Legyen életfilozófiád, ami nem baj, ha konzervatív és romantikusan idealista és elérhetetlen! Őrizd meg a méltóságod, ami a célodból közvetlenül fakad! ( S így elkerülheted, hogy érzelmileg bugyuta és álszent legyél, mindenki nyomorára és nevetségére. )

 

Böjte Csaba így emlékezik édesapjáról, akit 1956-ról írott verseiért hurcoltak meg.

"Ezért tehát, testvéreim, igyekezzetek még jobban megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha." ( 2 Pét 1, 10 )

 

Ha keresztény vagy igyekezz szentté válni, ha buddhista vagy bódhiszattva légy..., ne add alább!

"A Bódhiszattváknak kellett felkészítenie az emberiséget arra, hogy képes legyen befogadni Krisztust. 

Ma már az emberek eléggé érettek arra, hogy Krisztus közöttünk legyen, de hosszú időnek kell még eltelnie ahhoz, hogy átérezzük mindazt, amit Krisztus jelent. Még ugyanennyi Bódhiszattvára lesz szükség ahhoz, hogy az emberiség olyan érettségi fokra jusson, hogy átadhatóvá váljon a Krisztus által belé táplált tudás, mint ahogyan az Ő eljövetelére is fel kellett készíteni az embert. Egy magasabb rendű tudás fejlődik majd ki az emberben, és minden egyes új ismeret lehetővé teszi számára azt, hogy Krisztust új fényben láthassa." ( Rudolf Steiner: A Bódhiszattvák szférája )

 

2019. 09. 28.

Amióta az emberek nem hisznek Istenben, nem úgy van ám, hogy már semmiben sem hisznek, hanem úgy, hogy az égvilágon mindenben hisznek.

II. Carpe diem

"Az aranyszabály az, hogy nincsen aranyszabály!"

 

 

Mi az, ami mindenütt ugyanaz? Ez egy régi keleti tanmese kulcs kérdése.

Volt egyszer császár, aki sehol sem érezte magát jól. Maga köré hívatta a birodalom bölcseit, hogy tanácsot kérjen tőlük. Végül egy idős szerzetes lépett elő és nagy tisztelettel bár, de egy elég szemtelen kérdést tett fel az uralkodónak:

- Dicső császár, mi az ami mindenütt egyforma, bárhová is utazol?

A császár nem tudott erre válaszolni.

- Te magad, - válaszolta meg a szerzetes a saját kérdését.

Az individualizmus rendszerint a rendetlenség szakasza. Ám lehet más is.

1. Ha eléred a "megvilágosodást", a "színelátás" állapotát, egyénként is magabiztos, boldog és elégedett lehetsz. Ám ezt gyakran nagyon sok "tévelygés" előzi meg. 

Gyakran tűnnek a felnőttek nem csak testileg, de lelkileg is sérültnek, ez nem véletlenül van, olyanok, mint a frontharcosok a sokadik bevetés után. 

Ennyi szörnyűség látása már magában is megedzi-megsebzi a lelket. 

 Van aki ebből esik vissza a korábbi állapotba..., de van ki tovább lép, s eléri a "belső béke" állapotát. 

De ezek kevesen vannak.

2. A többség G. B. Shaw-val ért egyet, "elég az embernek akkor gondolni a jövőjével, amikor már nincs neki."

"Az aranyszabály az, hogy nincsen aranyszabály!" ( G. B. Shaw )

3 éve már nem csináltatok "bizalom sétát" a diákjaimmal...., életveszélyes lett a világ. 

Kezdő tanárként móri diákjaimmal sétáltunk először így az őszi erdőben, gyönyörű volt. Fogták a csukott szemű társuk kezét és vezették..., majd cseréltek. 

Öröm volt nézni őket!

Az utóbbi időben, akikkel próbáltam már belevitték egymást mindenbe, falnak, oszlopnak, padnak..., rémisztő volt még nézni is.

S ami a leginkább érdekes volt, hogy utána mindenki úgy nyilatkozott, élvezték, hogy nekivezethettek valakit valaminek, s akit nekivittek még az is viccesnek tartotta a dolgot. 

Megbolondult a világ. 

Sokáig nem értettem a dolgot..., de a héten "megvilágosodtam", a bőr egészségtana résznél teljes érdektelenség fogadott..., mondom nekik, kérdezzenek, mi érdekli őket, beszéljünk hát arról. 

Kizárólag a tetoválás a bőrre való hatása érdekelte őket. De abból is csak az egyéni vonatkozás.

Nincs perspektíva a létezésükben, sem a tetoválás horizontális pl. csoportjelzés jellegéről, de távlati hatásairól sincs sejtésük, de nem is érdekli őket, pl. mi lesz veled, s a tetoválásoddal, ha megöregszel?

Nem érzik, vakok ezekre a szempontokra. 

 

Ahogy az orosz mese mondja:

"Egy vakon született ember azt kérdezte egy látó embertől: – Milyen színű a tej? Azt mondja a látó: – Olyan a tej színe, mint a fehér papír. Kérdi tovább a vak: – Akkor hát az a szín úgy zizeg a kézben, mint a papír? Azt mondja a látó: – Nem. A tej olyan fehér, mint a fehér liszt. Kérdi tovább a vak: – Akkor hát olyan puha és porszerű, mint a liszt? Azt mondja a látó: – Nem, egyszerűen fehér, mint a fehér nyúl. Kérdi tovább a vak: – Micsoda? Olyan pelyhes és puha, mint a nyúl? Azt mondja a látó: – Nem, a fehér szín éppen olyan, mint a hó. Kérdi tovább a vak: – Micsoda? Olyan hideg, mint a hó? És bármennyi példát sorolt fel a látó, a vak nem tudta felfogni, milyen a fehér tej színe."

 

 

 

Addig a fehér itt és most BÁRMI (is) lehet..., ami csak tetszik, szabadságában, akarom mondani vakságában áll ezt gondolni bárkinek.

Pedig egy ember nem erre a "részeg támolygásra" születik. 

"(...), mint olyasvalakivel, akinek filozófiája tökéletesen szilárd, tökéletesen koherens és tökéletesen téves." ( G. K. Chesterton: Eretnekek )

Írja az előbb idézett George Bernard Shawról Chesterton.

S hozzáfűzi...

"Amióta az emberek nem hisznek Istenben, nem úgy van ám, hogy már semmiben sem hisznek, hanem úgy, hogy az égvilágon mindenben hisznek." ( G. K. Chesterton )

Ám erre senkinek sincs ideje. Nem szabadna, hogy legyen...

Minden nem lehetsz, s mindenkinek mindene sem..., gyakran ez pl. rangsor problémában jelenik meg.

Most épp osztályfőnök helyettes vagyok, az osztályfőnök jelenlétében kértek tőlem a diákok engedélyt valamire, visszautasítottam, most itt a "hadnagy"..., ne az "őrmestertől" kérjenek engedélyt. Nagyon hálás volt ezért az attitűdért, hisz ő is sokat szenved attól, hogy zavaros viszonyokat teremtenek a "tévelygők", akik mindenbe bele akarnak folyni, mert bizonytalanok és megerősítésre vágynak.

S ezt a különböző szinteken...., a szinten belül, de ezt a zavart széthordják a világban. 

 

Erre remek tapasztalat lehet a Facebook és az Instagram világa, ki milyen képeket tesz fel. 

Mint a képen látható kutya, aki a világot bejárta, hogy minden nevezetességet "oldalba pisiljen", s erre büszke, meg is örökíti, s közzé is teszi..., nem tudjuk, elítéljük, sajnáljuk, esetleg kinevessük ezért?

Liberálisok megértenék..., sőt "felvonulnának" ezért a jogáért. 

Én is megértem, de "kevesellem" ezt a "teljesítményt". 

 

 

 2019. 09. 28.

De sohasem harcoltál. (...) Nem tudod, milyen örökké szeretni valakit.

 "Az élet szép, tenéked magyarázzam?" I.

 

 

Az emberek boldogulnának..., a problémák többsége a különböző szintek közti feszültségekből, illetve a szintek közti sikertelen átlépésekből, visszaesésekből származik.

 

Az első szint tagjai vagy a másodikból visszaesettek, akiknek individuálisan sem sikerült érvényesíteniük vágyaikat, csalódtak, s nihilisták lettek. Vagy akik meg sem próbálták "betenni a tétet", ahogy a Good Will Hunting" című filmben mondják. Mert semmit tenni semmi kockázattal sem jár.

Persze ehhez is ideológia társul.

1. Az élet sz@r:

Érdekes "megoldás", ám, aminek része vagyok, azt nem okos "fikázni". Aki "sz@r"-nak nevezi a világot, az benne magát is. 

S ez más következményekkel is jár logikailag, amit aligha szeretne az illető. 

Ha az élet undorító és megvetendő valami, akkor a gyilkost kell kitüntetni, s a orvost megbüntetni, hisz az előbbi tesz jót az emberekkel, amikor megrövidíti a szenvedésüket, s az orvos a rosszat, hisz meghosszabbítja.

Ez minimum idiotizmus.

 

2. Más életét szeretném élni:

Van ilyen, s tegye a szívére mindenki a kezét, volt olyan életszakaszunk, amikor irigykedtünk valamelyik embertársunkra. 

De hogy teljesen az ő életét éltük volna..., ezt aligha vállaltuk volna.

Aki ezt komolyan gondolja, azzal is nagy baj van..., hisz nem érti a "játék" lényegét. A "rendszer" téged választott a végtelen lehetőségből, pont ez a "kulcs vagy a készletből". 

( Ez egy tegnapi hasonlat. Ha apád kulcskészletet vesz a műszaki boltban, nem 20 db. 13-ast vesz, hanem egy sorozat különbözőt. Persze nem mindegy a kulcs anyaga és formája..., ugyanis funkcionálisnak kell lennie. Ha mások is, de kulcsnak kell lennünk.  ) 

Aki "tizenhármas"..., lehet kevesebbet fogják használni mint a "tizennyolcast", de ne akarjon "tizennyolcas" lenni, hiszen akkor hiányozni fog egy "kulcs" a készletből! S nagyon bosszantó, ha épp nincsen...

Van ennek egy fonák oldala is..., nem szeretik a mai diákjaim, hisz ehhez is egyfajta "rendszerszemlélet" és alázat szükségeltetik. Ha nem veszik igénybe a "szolgálataidat", akkor úgy van jól..., örülj, hisz nem szorulnak rá. 

 ( A kulcs sem szomorú a dobozban..., vagy igen? Ez a "A döglött macska és a szomorú tükör" , akit érdekel, keressen "rá". 

Mindazonáltal: "Az önmagában nyugvó eszköz nyugalmát megbízhatósága adja. Csak e megbízhatóságot szem előtt tartva mutatkozhat meg az eszköz a maga igazságában." ( Heidegger ) - Mire jó az összehasonlító ész? ( I. ) )

Az ÉLET( így nagy betűvel) tehát nem pusztán az én kis életem, sokkal több annál...

 

 

Ha a háborúról kérdeznélek, talán Shakespeare-t idéznél nekem: "Még egyszer a résre újra, barátaim!". De sohasem harcoltál. Nem halt meg a karodban a legjobb barátod, aki hiába könyörgött neked, nem tudtál rajta segíteni. Ha a szerelemről kérdezlek, talán egy szonettel válaszolsz, de nem néztél még nőre, mikor gyenge voltál, olyanra aki egy pillantásával meggyógyít, mintha Isten direkt hozzád küldött volna egy angyalt, hogy kimentsen téged a pokolból. Nem tudod, milyen, ha te vagy az ő angyala. Nem tudod, milyen örökké szeretni valakit." ( Good Will Hunting )

2019. 09. 28.

Gyűlölni kár, ~ "közös egységbe" , de csak ha vállalom. / személyes megegyezésében gyökerezik."

"Mit akartok hát - szerelmet vagy hatalmat?"( II. )

 

 

A feszültségkeltésnek nem sok értelme van..., ha csak nem maga a feszültség- és zavarkeltés a cél.

 

"Hej barátom! Sovány öröm lehet
gyűlölnöd, ha bennem nincs gyűlölet.
Gyűlölni kár, hol egyik oldalon
izzik a düh csak. Makacs mosolyom
állja bősz pillantásod ostromát,
még megvetés sem suhan rajta át,
megcsalni bosszúszomjas szívedet.
Gyűrd le hát, mit kiélned nem lehet!
Mert szenvedélyed nem gyújt fel, csupán
lehűt, mint téli dél a szűz leányt
vagy ifjút. Ha Narcisszusza vagyok
ellenszenvednek, készülj arra, hogy
visszhanggá sorvaszt rosszindulatod." ( Shelley : Sorok egy kritikushoz )

 

 

S a kritika csak kritikát szül..., majd később elhidegülést...; - s ez minden kapcsolatra igaz.

De most térjünk vissza eredeti példánkhoz - a férfi-nő kapcsolathoz.

 

Érdemes volna eltöprengeni a régi etikett szabályokon. Miért ez a tiszteletadás sorrendje: 

1. nem 

2. kor 

3. rang

 

Egy riporter nő kérdezte egyszer Illyés Gyulától, mit gondol a női egyenjogúságról, ezt válaszolta: "A nők sohasem lesznek egyenjogúak, mert pótolhatatlan feladatuk van az utódnevelésben és az otthonteremtésben."

Ez most mit jelent? Egyenjogúak vagy nem?

 

Az "ember teremtésének" bibliai "mítoszára" vonatkozólag én Mircea Eliade meghatározását szeretem leginkább:

"(...) egy fogalomkörbe transzformálja az eseményt és képessé tesz, hogy érzékeljük a transzcendens valóságot." 

Egyfajta ablak egy "másik világra"; egy transzcendens eseményre, ami még mindig hat.

"Az ismeret, vagyis  az egyén emberi identitásának tanulmányozása, aki kezdetben "egyedül" van, mindig átmegy a kettősségbe, a "kapcsolatba"." ( II. János Pál: Férfi és nő , Audiencia beszédek a Vatikánban 1979. szeptember 5.-1980 április 2. )

Minden átmegy kapcsolatba..., ez a dolgok természetes rendje, minden attól értékes, ha megosztják.

 

Ott állt Ádám a teremtett világ közepén körülvéve mindennel..., s magányos volt. 

Társat kapott, s máig társat keres akivel megértetheti magát. ( Sokan hiszik, emberi társunkat helyettesíthetjük állatokkal, növényekkel, esetleg bizonyos tárgyak szenvedélyes gyűjtésével... )

Valódi kommunikációra vágyunk férfi és nő között. Nem a macskánkkal..., ő sajnos nem tud sem megérteni, sem segíteni rajtunk. Pótszer lehet az "undor" elkerülésére..., ideig-óráig.

"A "kommunikáció" fogalmát a mi konvencionális nyelvezetünkben gyakorlatilag megfosztották legmélyebb, eredeti szemantikai értékétől. (...) 

Másrészről azonban feltételezhetjük, hogy a "kommunikáció" eredeti és mélyebb értelmében olyan szubjektumokhoz kötődött és kötődik, akik "kapcsolatot teremtenek", pontosan a "közös egység" alapján, amely működik köztük, eléri mindkettőjüket, és olyan valóságot fejez ki, amely csakis a személy-szubjektumok hatáskörében jellegzetes és maradandó." ( II. János Pál: Férfi és nő , Audiencia beszédek a Vatikánban 1979. szeptember 5.-1980 április 2. )

Ha párkapcsolatot..., de úgy általánosságban kapcsolatokat akarok építeni, nem érdemes túlhangsúlyozni az egyéni jogaimat, hisz most a "közös egységbe" törekszem. Igyekeznem kell jól kommunikálni, de hogy és mit?

 

 "(...) az emberi lény "egyedül nem képes kellőképpen felfogni ezt a lényeget. Csakis akkor tudja megérteni, ha "valakivel együtt" létezik, és még mélyebben, teljesebben, ha "valakiért" létezik." ( II. János Pál: Férfi és nő , Audiencia beszédek a Vatikánban 1979. szeptember 5.-1980 április 2. )

Ha "valakiért létezem" tudnom kell "megajándékozni". 

 

Amikor gyerekeknek "ajándékozástant" tanítok..., gyakran felmerül a kérdés, kié az ajándék? Azé aki adja, vagy azé, aki kapja? 

Szeretem nézni, ahogy töprengenek..., majd ahogy nagy hévvel vitatkoznak.

Mindkettőjüké lesz..., egyfajta "szeretetviszonyt" fejez ki. 

 

Ezért tesszük a virágot vázába s tesszük a szoba közepére az asztalra, s nem dobjuk kukába, vagy felejtjük valahol. 

Ezért nyitjuk ki a csokit s kínáljuk meg vele az ajándékozót, vagy kóstoljuk meg együtt a bort. 

S örülünk, mert a "közös egységet" ünnepeljük!

 

Figyelünk, ahogy már korábban tanutuk Tomitól..., "Stop! Look! Listen!". 

S igyekszünk olyat és úgy adni, aminek örülhet..., magunkból..., hisz máshogy nem is tudnánk. De ő ezt tudni fogja, ha van szíve. S mi is, ha nekünk is van.

Mit adhatsz a másiknak ami nincs neki egy férfi-nő párkapcsolatban, magadat.

 

"(...) a nőiség bizonyos értelemben a férfiasság jelenlétében találja meg magát, míg a férfiasságot a nőiesség szilárdítja meg. " ( II. János Pál: Férfi és nő , Audiencia beszédek a Vatikánban 1979. szeptember 5.-1980 április 2. )

"A másik emberi lény, mint ajándék ilyetén "felismerésének" és "elfogadásának" szöges ellentéte volna magának az ajándéknak a kisajátítása, s ezzel a másik megváltoztatása, egyben lefokozása egy "nekem való tárggyá ( élvezet, kiszolgáltatottság stb. tárgyává )." ( II. János Pál: Férfi és nő , Audiencia beszédek a Vatikánban 1979. szeptember 5.-1980 április 2. )

"A "személy igenlése" nem más, mint az ajándék elfogadása, amely kölcsönösség folytán létrehozza a személyek kapcsolatát." ( II. János Pál: Férfi és nő , Audiencia beszédek a Vatikánban 1979. szeptember 5.-1980 április 2. )

 

S mi kell ehhez? 

Semmi. 

Mindenki hozza a formáját, s nem hallgat a "rokonokra". 

S ahogy a kis Frigyes is egész jól elboldogult volna, menne ez nekünk is...

 

"...de mi férfiak férfiak maradjunk és nők a nők - szabadok, kedvesek - s mind ember, mert az egyre kevesebb..." ( József Attila: Thomas Mann üdvözlése )

"A női test egész külső alkata, sajátságos szempontjai, tulajdonságai, amelyek örök varázsuk erejével jelen vannak már a Ter 4,12-ben elbeszélt "ismeret" kezdeténél, elválaszthatatlanok az anyaságtól." ( II. János Pál: Férfi és nő , Audiencia beszédek a Vatikánban )

 

Ezt varázst mi férfiak érezzük, csak nem értjük miért nem elég ez a nőknek ha már "hatalmat" akarnak felettünk?

( Ennél nagyobb hatalomra amúgy semmiképp sem tehetnek szert. )

S akkor dönteni, a döntéshez hűnek maradni sem olyan nehéz..., hisz mindenki azt teszi, amihez leginkább ért, s még örül is neki a másik.

S bátran mondhatod: "Vállalom." ( S mivel ő mindig eredendően más lesz..., egy örök és megunhatatlan rejtvény lesz mindhalálig. )

"Én én vagyok magamnak, S neked én te vagyok. S te én vagy magadnak. Két külön hatalom. S ketten mi vagyunk. De csak ha vállalom." ( Radnóti Miklós: Előhang egy monodrámához )

"Az életre szóló társas kapcsolatot és szerelmet, amely megalapozza a házasságot, a Teremtő alkotta, és látta el saját, tulajdon törvényeivel: a házastársak szerződésében, vagyis visszavonhatatlan személyes megegyezésében gyökerezik." ( GS 48. )

 

2019. 09. 01.

"Végzetes, ostoba félreértés?!" ~ "És minél nőbb a nő, és minél férfibb a férfi, annál emberebbnek nevezzük." / "drága, kedves, édes társam az Emberben"

"...a nőkkel udvariasnak kell lenni? És röhögtek hozzá."

 "Mit akartok hát - szerelmet vagy hatalmat?" I.

"De hová helyezed a nő szépségét, ha nincs férfi, akit izgalom fog el láttára?" ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 61 )

 

André Gide regényeinek visszatérő hőse az író, aki azért ír soha be nem fejeződő regényeket, hogy hogy létét valamiképpen igazolja. Még mindig a dallam, ritmus, keretek és végcél nélküli életekről fogunk beszélni.

 "Férfit nekem, akit a sors ujja között nem billegtet." ( Shakespeare: Hamlet ) 

Ilyet csak nők mondanak..., s nem őszinte pillanataikban; a férfiak valójában ugyanolyan érzelmesek, s talán szenvedélyesebbek is mint a nők..., tessenek Iliászt olvasni.

 

Egyik ismerősöm ajánlására meghallgattam egy külföldi pszichológus előadását, az elején ismertetett vizsgálat eredménye volt számomra egyedül izgalmas..., nagy mintával dolgoztak, sok-sok nőt megkértek, - írnák fel, milyen számukra az ideális férfi? Az ideális férfi egy NŐ.

Eltöprengtem..., valahol másutt lesz a hiba. Ezek a nők "elvártak".

 A szerelem "ajándékozás". Hogy lehet valakit úgy megajándékozni, ha az előre megmondja csak mit és hogyan hajlandó elfogadni? Ez mindkét felet megalázza, az ajándékozandót, aki gyáva ahhoz, hogy szabadon ajándékozzák, s az ajándékozót, akit csak feltételekkel hajlandóak elfogadni. Csoda, hogy nem is kap az ilyen semmit, senkitől?

 Miért lesznek ilyenné a nők?

Egy a mostanihoz viszonyítva fordított világszemlélet idején íródott, de tanulságos Karinthy elkeseredett hangú írása:

"Mielőtt a Valóság kettős tükrét, a Csokoládéangyalt és a Zupás Őrmestert, vagyis a tizenkilencedik század nőszemléletét megismertem volna, gyermekkoromban (véletlenül nagyon jól emlékszem gyermekkoromra) még elég szabatosan tudtam. A valóságot nem láttam kettősen, nagyon megfogható és kompakt valami volt a valóság: úgy hívtam, hogy: én, és valami nagyon határozottat értettem ez alatt, bár a természettudományok ismerete híján akkor még nem tudtam, hogy a véglényen és a missing link-en keresztül hogyan vált lehetségessé ez a valami. Valószínűen azért nem tudtam arról se, hogy emlősállat vagyok, eleveneket szülök, és azokat saját emlőmből táplálom. Az első kellemetlen tapasztalatom az volt, hogy egy kislányt hoztak a rokonok, akivel ha kettesben maradunk, nagyon jól meglettünk volna. Játszottunk volna és mulattattuk volna egymást - ha végig így maradunk, kettesben (bocsásson meg az illetlenségért), valószínűnek tartom, hogy Darwin és Haeckel nélkül magunktól rájöttünk volna, hogy emlősállatok vagyunk, eleveneket szülünk, és azokat saját emlőnkből tápláljuk. És ebből semmi baj nem lett volna, ennek mindketten egyformán örültünk volna, egyformán örültünk volna annak, hogy egymásnak örömet tudunk okozni, emiatt se össze nem vesztünk volna, se egymás fölé kerekedni nem akartunk volna: ebből semmi utálatosság nem lett volna, ahogy én magamat meg őtet ismerem. A kislányból nem lett volna se csokoládéangyal, se zupás őrmester, hanem együtt szerettük volna az angyalokat, és utáltuk volna az ördögöt - lett volna belőle egy hozzám legalább annyira hasonlító, mint amennyire különböző drága, kedves, édes társam az Emberben és én soha meg nem írom Capilláriá-t, hanem szép verseket írtam volna neki, és magamtól kitaláltam volna neki a repülőgépet és rádiót is, a kategorikus imperativust, és ő magától kitalálta volna nekem a mákos rétest és a caprice-párnát és istent és a túlvilágot.

 

"hanem együtt szerettük volna az angyalokat, és utáltuk volna az ördögöt - lett volna belőle egy hozzám legalább annyira hasonlító, mint amennyire különböző drága, kedves, édes társam az Emberben"

 

 

Nem tehetek róla, még ma is meg vagyok győződve, hogy mindez így lett volna, ha a rokonok nincsenek. De a rokonok voltak, és a rokonok azon kezdték, hogy én álljak fel, és adjam át a helyemet a "kis kisasszonynak" és segítsem fel a kabátját, amit maga is fel tud venni. És azt mondták: nem szégyelled magad, milyen gavallér lesz belőled, nem tudod, hogy a nőkkel udvariasnak kell lenni? És röhögtek hozzá. És én abban a pillanatban meggyűlöltem a kislányt, és igazam volt, hogy meggyűlöltem, mert abban a pillanatban ő is affektálni kezdett, és szétterpeszkedett a széken, és elvárta, hogy feladjam a kabátját, amit ő maga is fel tudott volna venni. És attól a pillanattól fogva gyűlöltem őt, mert azt mondták, hogy azért legyek hozzá gyöngéd, mert ő gyengébb - és arra gondoltam rögtön, hogy ha én őt pofon vágnám, leesne a székről - de hát ő pofon vághat, és megalázhat engem csak azért, mert én nem üthetem vissza udvariasságból?" ( Karinthy Frigyes: Capillária, Levél H. G. Wellshez )

 Mindig vannak idióta "rokonok", aki megmondják, mitől nő a nő és mikor férfi a férfi és ránk is erőltetik, pedig, hiszem, ha békén hagynák a nőket és a férfiakat, egész jól elboldogulnának egymással.

 

A nők "elférfiasodását" gyakran írják a "szüfrazsettek" számlájára, pedig alig hihető, hogy mindezt egy csekély számú nő el tudta volna érni..., gazdasági érdek volt a nőket is bevonni a termelő folyamatokba, a gyenge női testet is hozzátörni a ipari és másféle munkához. Cserébe mit kaptak, jogot, hogy férfivá válhassanak, ami a családból való kiszakítással amúgy is megtörtént volna. ( Vajon miért beszélnek a nők a munkahelyen is konyhai dolgokról, a gyerekeikről, stb. ? Hazavágynak, s ha nem mehetnek, hát "családosat játszanak".) Azontúl, hogy régen egy keresővel is megélt a család, most kettő dolgozik..., hová lett egy fizetés...? S mindez női és férfi szerepeknek is megárt.

Régi dolog már, először Beke Katánál olvastam még az 1980-as évek elején megírta, ez az új a szerep nem is áll jól a nőknek, az "erős nő", nem erősnek, leginkább hisztisnek ill. erőszakosnak látszik. Ami attól persze még ijesztő, sőt elriasztó lehet. De ez nem lehet cél.

Volt olyan külföldről jött, angol nyelvet tanító férfi kollégám, aki akkori igazgató-helyettes asszonyunk sokszori macerálására a tanári szoba küszöbén félhangosan csak ennyit mondott: "Bullying!" Majd sarkon fordult és nem jött soha többé.

Jelenleg itt tartunk..., sejtem; - lesz ez még rosszabb is.

 

"s én abban a pillanatban meggyűlöltem a kislányt, és igazam volt, hogy meggyűlöltem, mert abban a pillanatban ő is affektálni kezdett, és szétterpeszkedett a széken, és elvárta, hogy feladjam a kabátját, amit ő maga is fel tudott volna venni."

Miért ilyen önsorsrontók a nők? Mert ott vannak a "rokonok", aki szerint így kell.

S már évtizedek óta jönnek etikán az ehhez hasonló kérdések: Miért kellene nekem ajtót nyitnom egy nőnek?

1. Ha kinyitom, nem tekintem egyenrangúnak, sőt szexista vagyok..., és régimódi; 

2. ha meg nem nyitom ki, sőt bevágok elé; bunkó férfi!

Sakk-matt..., mindenképpen veszíteni fog. Így inkább áll és néz..., akkor meg az lesz a baj..., miért csak néz, 

3. miért néz ilyen hülyén, ahelyett, hogy csinálna valami. Pipogya fráter.

Ami az izgalmas ebben, a lánynak sem nyit ajtót ettől kezdve senki. Nagy győzelem!!!

„Ha győzünk, az nem fair, ha vesztünk, az megalázó.” ( https://mandiner.hu/cikk/20171105_mitol_lettek_felenkek_a_ferfiak )

( "A Férfiak Klubja alapítójának másik példája is van: a magyar lovastársadalom 80 százaléka ma nő. A férfiak elviszik a feleségüket lovagolni és megvárják a kocsiban. És ez ezért van: amíg kocognak egymás mellett, nincs baj, de amikor meg kell ugratni a lovat és versenyhelyzet van, ez rátermettségi-erőnléti verseny. Ha két férfi verseng, nem lesz komoly probléma a vesztésből. Ha azonban nő és férfi, akkor ha a férfi él oda hamarabb, a győzelem keserű lesz, ha viszont a nő ér oda hamarabb, nem baj van, hanem katasztrófa. A férfitársadalom reakciója az, hogy nem lovagolnak, kivonulnak a nőkkel való versenyhelyzetekből. „Ha győzünk, az nem fair, ha vesztünk, az megalázó.”" )

 Botrányos statisztikák vannak a magányosan élő, családot, gyereket nem vállaló férfiak nagy számáról. 

 "A férfiak mintha magányosabbak lennének, mint a nők." ( https://mandiner.hu/cikk/20171105_mitol_lettek_felenkek_a_ferfiak )

 
( "A férfiak mintha magányosabbak lennének, mint a nők – összegzi az eredményeket a Mandinernek Engler Ágnes. A kutatás szerint a férfiak szignifikánsabban alacsonyabb számban élnek párkapcsolatban és rövidebb kapcsolataik vannak. A hosszú távú kapcsolatokat tervezését tekintve a férfiak bizonytalanabbak. A kutatás időpontjában például a válaszoló férfiak 44, a válaszoló nők 39 százalékának nem volt párkapcsolata, de ez természetesen egy adott pillanat állapotát tükrözi." )

Az ilyesformán megbénított férfiak tömegén keresztül könnyű előretörni. S a férfiak nem is szeretnek nőkkel versenyezni...

S ott amúgy jól is teljesítenek, talán gyanúsan is jól: 

"Csakhogy a modern nők a hivatalukat védelmezik a háziasszony hevével. Úgy küzdenek íróasztalért és írógépért, mint otthonért és tűzhelyért, az anyafarkas erejével harcolnak a cég láthatatlan fejéért. Ezért olyan jó hivatalnokok a nők, és éppen ezért nem szabad őket hivatalnokká tenni." ( Chesterton: Hagyományok és hazugságok, A házasság felszabadítása )

 S vannak egyes pártok és munkahelyek, ahol női kvóta van, de ahogy a "numerus clausus" negatív diszkriminációja botrányos volt, nem botrányos-e ugyanez pozitívban?

 "Hiszen ha valakit nem azért neveznek ki vezetőnek, mert rátermett, mert érti a dogát, mert alkalmas rá, hanem mert nő, akkor voltaképpen megalázzák: hiszen nem szakember voltáért , hanem nő voltáért becsülik meg, ami ebben a vonatkozásban magánügy." ( Beke Kata )

A nők elveszik a férfiaktól a férfi szerepeket, s csodálkoznak, elveszítik a nőiességüket. Cserébe felmagasztalják az apa szerepet, ezt ajánlják sok anyai elemmel feltöltve kárpótlásul a férfiaknak elvett férfiasságukért, de az már egy másik szerep; ez már a ő nőiességükön nem segít. 

De a férfiaknak ez jót tehet..., hisz magasabb szerepbe léphetnek, a nők átengedték nekik, amelyik apuka pedig sokat foglalkozik a gyermekével, az a felmérések szerint boldogabban él, mentálisan egészségesebb. Amit aztán irigyelni kezdenek tőlük a nők ( szándékosan nem anyákat mondtam ), s elválnak...

 „Azaz nincsenek otthon a férfiak, vagy azért, mert elváltak tőlük a nők – 73 százalékban a nők indítják a válásokat –, vagy azért nem léteznek, mert túl sokat dolgoznak, és elhitték azt az újkori kódot, hogy nekik kell eltartani a családot, ami az iparosodással terjedt el. Ha már a gyerekek nem látnak férfit a családban, akkor cserébe az iskolában sem, mert a férfiak elhagyták a pedagóguspályát.” ( https://mandiner.hu/cikk/20171105_mitol_lettek_felenkek_a_ferfiak )

 "Hogyan értelmeztük mi eddig és értelmezzük még ma is a női egyenjogúságot? Nincs ebben valami végzetes, ostoba félreértés? Hogy a nők, jogaikat hangsúlyozva, férfi módon akarnak élni? Ahelyett hogy nőként, megőrizve nőiességüket lennének szabadok, és így talán nagyobb esélyük volna arra, hogy a férfiak férfiak maradjanak." ( Miskolczi Miklós: Színlelni boldog szeretőt )

 Karinthy ezt nagyon egyszerűen így fejezte ki: "És minél nőbb a nő, és minél férfibb a férfi, annál emberebbnek nevezzük." ( Karinthy Frigyes )

Szükségük volna egymásra..., a nő és a férfi alapvetően és kikerülhetetlenül szövetségesei egymásnak a "kettős magányban".  Ez egy nagyon komoly teológiai szakkifejezés..., még visszatérünk rá. Voltaire így fogalmaz: "Isten az asszonyt csak azért teremtette, hogy a férfiakat megszelídítse."

 Ők lennének a stabilitás, az állandóság a kapcsolatban. És a férfiak adnák dinamikát.

 Magányosan mind a nők, mind a férfiak "ön- és közveszélyesek". Lehet szándékosan állítják szembe két nemet, hogy könnyebb legyen uralkodni rajtunk?

 Hogy soha többé ne bízzunk egymásban..., hogy ne védhessük meg egymást?

Magányosan sebezhetőek vagyunk. Könnyen leszünk "homo consumens"-é, a boldogtalan ember jó fogyasztó. ( Elfogyasztja azt, amit meg sem kellett volna termelnie, ha nem sodorták volna ebbe az élethelyzetbe. ) Különösen szereti a "rendszer" a szingli diplomás "fiatalokat"! Sokat keresnek, sokat költenek..., s nincsenek gyerekeik, családjuk. Pillanatról pillanatra élnek - írva látszólag "soha be nem fejeződő regényét" életüknek, hogy létüket valamiképpen igazolják.

De nő önmagát csak férfival igazolhatja..., s fordítva. Apa és anya pedig a családjával és egymást kiegészítő szerepükkel. S nem is lehet ez másképp.

 

 2019.  09.  01.