Krisztus nem egyéb, mint az ember tudata I. ~ "Igazi megoldását ez az ellentmondás csak a kereszténységben találta meg

 "Nagy szerelmünk és mesterünk": Ludwig Feuerbach

 

 

 

Írhattam volna akár idézőjel nélkül is...

Amikor még fiatalabb és indulatosabb voltam, elrettentésképpen mindig tanítottam filozófiából Ludwig Feuerbachot.

Már másképp gondolom..., ahogy Galsai Pongrác a Magyar Értelmező Kéziszótáron tudott nagyokat kacagni, én ugyanígy vagyok Csehovval, Machiavellivel és pár éve Feuerbachhal is. 

Köszönet mindőjüknek a kellemes percekért.

Gyakran pontatlan, nem ismeri eléggé a Szentírást, gyakran ír olyat saját felfedezésként, amire pontos megfelelő perikópa van az általa amúgy oly elítélendő Bibliában..., s elég sűrűn csúsztat, logikai ugrásokat tesz..., s néha egyszerűen zavaros.

 

Mégis zseniális észrevételei is vannak..., sok későbbi filozófus használhatta az anyagát  főleg bevallatlanul, ahogy Darwin is aki mindenkinek köszönetet mondott főművében, akiktől nem lopott.

Úgy vélem nem gondolhatta komolyan amit leírt, vagy direkt provokációnak szánta; jól sikerült. De ami igazán izgalmas, nem onnan kapta a "pofont" ahonnan várta, a másik oldalról.

 Érdemes kézbe venni az írásait.

 

Korábbi feltevésünk, a gondolkodás fegyver, ellentmondásokkal dolgozik, "kés-villa", darabol és tagol, rombol. "Jó szolga, de rossz mester", ahogy mondani szokták.

Ő mégis az ésszel próbálkozik.

"(..) aki nem gondolkodik, nem ember; (...)" ( Ludwig Feuerbach: A jövő filozófiájának alapelvei, 53 ) )

"Az értelem a végtelen lényeg." ( Ludwig Feuerbach: A kereszténység lényege )

( Ez már csak azért is vicces, hisz egy helyütt írja: "A filozófia előfeltevés-nélküli. Ez az előfeltevés-nélküliség a kezdete, az a kezdet, amely által különbözik minden más tudománytól." ( Ludwig Feuerbach: A filozófia reformjához, A filozófia kezdetéről ) S mégis előfeltételezi az önmagában is megálló értelmet és gondolkodást. )

Hát jó..., legyen: értelem és gondolkodás.

 

Ám maga is rájön, ennek is csak akkor van értelme, ha távlatos, ha többes, mert akkor van mit összevetni mivel, másként a korlátozott elme, a korlátozott értelem saját akadályává válik.

Hogyan? Maga írja le támadó célzattal, mintha megfogalmazná saját filozófiája problémáját is:

"Az egyetlen, kizárólagosan vallási szellemben benne rejlő, azaz tőle el nem utasítható, lényegével összhangzó tudomány a teológia volt; benne a hit tartalmát az értelem tudata elé vitték, ez pedig széttaglalta, meghatározta, elrendezte és megvilágosította. A hit (...) a boncoló értelemnek tárgya lett." ( Ludwig Feuerbach: Az újkori filozófia)

A gondolat természete már csak ilyen. S amúgy is, ezek után én miért "higgyek" abban, amit Ő leír?

Ha nincs külső tere, legyen hát közösség...

A nem egyetemes vallásokkal kapcsolatban nagyon helyesen állapítja meg:

"A pogányság lényege vallás és politika, szellem és természet, isten és ember egysége volt. De a pogányság embere nem volt egyszerűen az ember, hanem a nemzetileg meghatározott ember: görög, a római, az egyiptomi, a szidó; (...)  ( Ludwig Feuerbach: Az újkori filozófia története Bacontól Spinozáig )

Tehát minden vallás csoporthoz volt kötött, népek és birodalmak istenei voltak.

De a kereszténység újat hozott:

"Igazi megoldását ez az ellentmondás csak a  kereszténységben találta meg; mert benne lett az általános ész, az emberiségnek valamennyi népet és embert átfogó lényege, (...) Krisztus nem egyéb, mint az ember tudata (...)" ( Ludwig Feuerbach: Az újkori filozófia története Bacontól Spinozáig )

Gyönyörű gondolat!

 

Mivel azonban vallásellenes céllal írja, s fordított logikával, nem mondhatja, no igen, ezért vagyok én is keresztény, az emberi tudatot; lényegében magát teszi Krisztus helyébe, a saját tudatát.  Szép próbálkozás, emberpróbáló..., s meglátjuk mire jut vele. De ez így egy puszta vállveregetés Jézusnak, vagy Istennek, jó ötlet volt..., akár én is kitalálhattam volna.

"Csak az kell mindig, hogy az állítmányt alannyá s így mint alanyt objektummá és elvvé tegyük - tehát meg kell fordítani a spekulatív filozófiát, s megkaptuk a leplezetlen, tiszta, merő igazságot." ( Ludwig Feuerbach: A filozófia reformjának szükségessége )

"A dolgokat nem szabad másként gondolni, mint ahogyan a valóságban előfordulnak. Ami a valóságtól el van választva, a gondolatban sem legyen azonos... A valóság törvényei a gondolkodásnak is törvényei." ( Ludwig Feuerbach: A jövő filozófiájának alapelvei )

Igaza van, ami odafelé iga, visszafelé is igaznak kell lennie...; de szerinte csak visszafelé igaz! 

 

Tehát a szem az oka, hogy látja önmagát, s azért van, hogy magát lássa. Pusztán a látásért. ( Arra persze továbbra sincsen válasz, minek van szem, ami lát, s miért inkább van szem, minthogy ne lenne... )

"Valóságos, érzéki lény vagyok: a test lényegemhez tartozik, sőt a maga totalitásában énem, maga a lényegem." ( Ludwig Feuerbach: A jövő filozófiájának alapelvei )

Pusztán test vagyok, érzéki lény.... semmi több, s semmi más célom sincsen az életben. Ám nem lehetek bezárva magamba, mint már említettük, tehát "szeretnem kell" a többieket. De milyen szeretet áll rendelkezésemre, ha az "éteriről" lemondtam, s nem hiszek a többiekben, hisz nem logikus, hogy léteznek:

"Az új filozófia a szeretet igazságára, az érzés igazságára támaszkodik. (..) Az új filozófia:értelemre ébredt szív. A szív nem akar elvont, metafizikai vagy teológiai lényeket - valóságos, érzéki tárgyakat és lényeket akar." ( Ludwig Feuerbach: A jövő filozófiájának alapelvei, 34 )

S igaza van..., ám ez hol ellentétes a vallási igazságokkal? 

"Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna? A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek." ( Mt 25,34-40 )

Vagy ahogy Ludwig Feuerbach írja:

"Ennélfogva gondolj minden falat kenyérnél, amely megvált téged az éhség gyötrelmétől, minden korty italnál, mely szívedet felvidítja, arra az istenre, aki neked ezeket a jótékony adományokat juttatta - az emberre!" ( Ludwig Feuerbach: A kereszténység lényege )

Visszatérve a kérdésre..., ott a bökkenő, hogy egy testi, következésképp érzéki valóságába zárt személy nem lesz képes meglátni más nyomorúságát. 

Ha boldogtalan csak élvezeteinek eszközeként fog gondolni másokra, s csak testi élvezetek lesznek valóságosak sőt elfogadhatóak számára. ( S hogy miért kapta a pofont a "másik oldalról"? Ezért..., kiengedte ugyan a szellemet a palackból.., de nem eléggé. )

Egy a lényeg, bármilyen szépek is Feuerbach gondolatai, aki ezen a tejen nevelkedik aligha fogja érezni ennek a felszólításnak az örömteli terhét:

"Téged küldtelek!"

Ebben azonban igaza van, amilyen Krisztusod van, olyan ember vagy..., "Krisztus nem egyéb, mint az ember tudata".

 

 

 

2020. 01. 14.

A Szeretetet nem árulhatod el...

 "Mit röhögtök? Magatokon röhögtök"

 "Mennyire gyűlölöm viszont az összes barbárokat, akik azt képzelik, hogy bölcsek, mert nincs már szívük." ( Hölderlin, Hüperion, 103 )

 

 

"Asked the child: "Why doesn't Daddy have hair on his head?" "Daddy thinks a great deal, dear." The child mulled this over and then wanted to know, "But Mummy, why do you have so much hair on your head?" "Hush - and eat your breakfast!" ( Jacob M. Braude: Speaker's Encyclopedia of Humor, 111 )

Magyar változatban...:

"Anya, apa miért kopasz? - Mert sokat gondolkodik. - És neked miért hosszú a hajad? - Na, menjél szépen játszani…"

Mert apa lehet - "nagy gondolkodó"..., mégis anyától lehetett ezt megkérdezni!

 

Egy tökéletes, de legalábbis normális világban az előző történet nem lenne vicc, sőt nem is értené senki sem. Miért kell ezt egyáltalán elmesélni?

"Az emberek meg tapsolnak, hasukat fogják a nevetéstől - Mit röhögtök? Magatokon röhögtök!" ( Gogol: Revizor )

 

A nevetést feloldhatatlan ellentmondás váltja ki.

Adott esetben, sajnálatosan életünket végigkísérő szív-agy kettősség helytelen kezelése.

 

Diákjaimon kipróbáltam..., hatott, mindenkin; majd "megöltük" a viccet, elemeztük..., s lássatok csodát, mindenki a szeretetet választotta a tekintély helyett.

 

Tiszta ügy...; gyerekeinket valami olyan alapvető sejtés ellen neveljük, aminek a felsőbbrendűségében magunk is hiszünk.

Miért teszünk ilyet?

 

Mert félünk. Az éhezőnek a most megkapható, de apró falat fontosabb, mint egy ígéret..., ha  hiszel..., "eltelsz".

 

Furcsa ez az eddig még soha sem látott szellemi és anyagi bőség korszakában; Vauvenargues már a 18. századba így írt, mennyire érvényes ez most! 

"(...) ez a század sokkal kevésbé az, mint amennyire a többi volt: mivel szellemi javakban gazdagabb, úgy véli, hogy ezen a címen elbizakodottabb és becsvágyóbb lehet." ( Vauvenargues: Az egyszerűségről, a mesterkéltség elfajulása ellen, 1746 )

 

A anyagi valóság vagy szellemi gazdagság..., s vele járó elbizakodottság nem csökkenti félelmünket és magányunkat,  egyik sem tesz boldoggá.

 

A félelem rossz tanácsadó, óvatossá, gondolkodóvá, okoskodóvá tesz. Harcossá, aki "késsel-villával" esik mindennek..., amiből akár az is következne a valóság aprózása révén, hogy belátja, minden "üres", minden "illuzórikus", de ha kezdi is sejteni..., még jobban megrémül...

S ott is zavart kelt, ahol talán nincs is..., pl. felesleges kérdéseket tesz fel, saját magát "szúrva szíven", saját "késével-villájával", megöli az örömöt:

"Cultivating logical thought development has its difficult moments. One bright boy attending his first wedding asked his mother why the bride was dressed in white. "Because", she answered, "white stands for purity and joy." "Than why," was the prompt retort, "does the groom wear black?" ( Jacob M. Braude: Speaker's Encyclopedia of Humor, 159 )

 

De visszatérve az elejére..., nem lenne okosabb hinni ebben a közös sejtésben?

"Nekünk azonban, akik tapasztalatból ismerjük a mesterkéltség hátrányait, kevésbé kellene szerelmesnek lennünk belé." ( Vauvenargues: Az egyszerűségről, a mesterkéltség elfajulása ellen, 1746 )

Lehet, belénk van kódolva a Megoldás is..., csak elő kellene húzni?

 

A Szeretet volna az a "NEMZETKÖZI MINIMUM", a nemzeti minimum mintájára..., ami megmenthet bennünket, s ezt mindig is tudjuk..., csak félni nem szabadna? ( Jézussal szólva: "Nem tudják, mit cselekszenek!" )

 

Tegnap kérdezte egyik kolléganőm, mi az etika lényege? "Az hogy anyád szeret, bármit is teszel...," - válaszoltam Neki; "ám ez a feltétlen, kiérdemeletlen és korlátlan szeretet kötelez, felelősséget ró rád, kötelességekkel jár a számodra!"

A Szeretetet nem árulhatod el..., mert akkor vége az életednek!

 

 

2020. 01. 10.

"Istent nem látta soha senki, (...)

 A kérdő- és a felkiáltójel gyermekei

 

 

 

Van aki a felkiáltó jelből indul, "Éljen az emberi ész mindenhatósága!" -, kiált fel..., s mivel ezt veszi kiindulási alapul csodálkozva veszi észre, sok-sok ellensége van s kevés barátja, s ahogy idéztük már korában, a barátságai is mindig csak a pillanatnak szólnak, valójában nélkülözik a filia és az agapé érzését, ez utóbbi lenne a a"barátságosság".

Ugyanígy válik az ész martalékává a szeretet és a szerelem is. "Késsel-villával" szétszabdalja az ész..., s végül csak egy fogyaszthatatlan gusztustalan massza marad belőle..., s mindenből, életünk végére. S mi csak állunk a "kupac" felett kétségbeesetten, széttárt karral és felvont vállakkal csodálkozva, "vajon mit rontottunk el?"

 

A fordított út már eleve némi humorérzékkel kezdődik..., valami olyasmire támaszkodik, ami lehet, nincsen is....

"Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Isten nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van." ( Jn1,18 )

 

Szuper! Tehát olyasmire alapozzuk életünket amit senki sem látott?

 

Mégis ugyanennek a Kérdőjelnek a gyermekei vagyunk mindannyian, s ha ezt tudatosítjuk..., már másként néz ki a világ. ( Engels a "negatív egyenlőség" közösségének hív bennünket. ( "A katolicizmusban legelőször minden embernek mint bűnösnek isten színe előtti negatív egyenlősége jutott kifejezésre... " ( Engels: Anti-Dühring ) S igaza van, bár pontosabban fogalmazva mi ennek a "semminek" a gyerekei vagyunk... )

Hirtelen mindenki testvéred és barátod lesz, s mindent keresztül leng egyfajta derű, mert ezt a "bizonytalanságot" csak humorral lehet jól kezelni..., ez a bizonytalanság adja életünk savát-borsát. 

S szeretet és a szerelem is helyére kerül, ajándékká válik, egyfajta csodává, ami hogy-hogy nem megtörténhetett veled itt és most/akkor és ott, pedig semmi észszerű oka sem volt.

 

S életed végén előtted fog állni a csodák hosszú listája, egy hatalmas felkiáltó jel.

S egy "büszke mosoly" arcodon.

 

 

2020. 01. 04.

Az ingyenes dolgok a legdrágábbak.

 A három farkas ( III. )

Hogy utolérjen a lélek. / "Valaki" Mozarttá akar válni...

"Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem." ( 1 Kor 15,14 )

 

 

 

Ma is felkeltünk az ágyból...

Te mit hazudtál magadnak?

 

Ha ezen a kérdésen most megsértődtél...., bajban vagy; ha nem, minden OK!

 

1976-ban hunyt el Rudolph Bultmann, evangélikus teológus..., máig nagy vita övezi tanításait, amik közül a legfontosabb gondolat, "Jézus tanítványai  szívében támadt fel". 

"E hírnek hallatára az a kérdés merüI fel bennünk: vajon akarjuk-e a tanúk hit-aktusát mi magunkban is felkelteni, és pedig úgy, hogy ezt az eseményt - más szóval a híradás tényét - , melyet a tanítványok húsvéti hite hozott létre, hajlandók vagyunk-e Isten döntő tettének elismerni"? "Így ez a kérdés: vajon Krisztus tényleg feltámadt-e, a hitre nézve közömbös", sőt a történelmiség kérdése itt egyáltalán jogosulatlan. A döntő az egyedül és kizárólag az én egzisztenciámat meghatározó hit." ( http://epa.oszk.hu/03500/03584/00005/pdf/EPA03584_szolgalat_05_1970_1_22-37.pdf )

Nekem mindig tetszett a gondolat, hisz a hit, a szeretet és a remény is magányos vállalkozás, neked kell eldöntened, itt és most kiben és miben hiszel, kiben és miben remélsz és szeretsz.

 

Willigis elméletét az egyetemes "bújócskáról már elmeséltük, ahogy az élet meghatározását is, "az élet az anyag egy speciális tulajdonsága". A Lét, s "benne" az anyag önmaga megismerésére törekszik. Ez az élet.

Heidegger ezt szellemesen így fogalmazza meg:

"Azáltal tanulunk meg gondolkodni, hogy arra irányítjuk figyelmünket, ami felett el kell gondolkodnunk." ( Martin Heidegger )

Fontos a gondolkodás, az actus, ebben van az akarat, az energia. De egy alapot feltételez..., elrugaszkodni sem lehet stabil alap nélkül.

 

Sokan gondolják, az a biztos, amit látok-érzek, ami megfordul a fejemben..., ám ha kimondják kiderül, mindenki másként látja, érzi, gondolja ugyanazt.

S kész a vita.

"...a tanult olvasónak pedig tisztában kell lennie azzal, hogy az emberi természet - még ha egyetlen általános névvel jelöljük is - olyan káprázatos változatosságú, hogy a szakács előbb jut a végére a világ számos állati és növényi eredetű ételének, mint ahogy valamely szerző kimeríthetné ezt a terjedelmes témát." ( Fielding: Tom Jones )

 

Egyszerűségre vágyunk, s egyértelmű, ami a legegyszerűbb...; az a közös alap.

"Amikor beleunok abba a mesterkéltségbe, mely manapság uralkodik az írásművészetben, a beszélgetésekben, az üzleti ügyekben, sőt az élvezetekben is amikor visszariasztanak a gúnyolódások, az eredetieskedő sziporkák, a tréfálkozások s az egész szellem, melyet a legapróbb dologba is bele akarnak vinni, gyakran mondogatom magamnak: ha találnék egy olyan embert, akiben nem volna semmi szellem, (...)" ( Vauvenargues: Az egyszerűségről, a mesterkéltség elfajulása ellen, 1746 )

"Ó elbűvölő egyszerűség, mindent odahagynék, hogy nyomodba szegődhessek! Nincs semmi nagyság, semmi szeretetreméltóság ott, ahol nincsen egyszerűség; a becsvágyó művészetek futnak előle, s így elveszítik fényüket és varázsukat. Nincs erény és nincs gyönyörűség, ami ne tőle kölcsönözné báját." ( Vauvenargues: Az egyszerűségről, a mesterkéltség elfajulása ellen, 1746 )

 

Azt minden pszichológus tudja, ha így fogalmazok, "szeretném, ha"; vagy "remélem hogy" ill. "azt hiszem"...; ezzel nem lehet vitatkozni.

Nem mondhatod, "ne szeresd a mákos tésztát"!

 

A trükk, hogy olyan állapotba kell hozni magunkat, hogy a dolgok tisztán jelenjenek meg a tudatunkban.

"A gondolkodás akkor igaz, ha tárgyának létét úgy fogadja el, amint ez valóban létezik." ( Jacob Hommes )

"Nem mi jutunk egy gondolatra, hanem azok jelennek meg a gondolatvilágunkban. ( Martin Heidegger )

"A gondolkodás azt jelenti: engedjük, hogy gondolatra méltó megjelenjék bennünk." ( Martin Heidegger )

Valahogy így...

"Egy Himalája-expedíció alkalmával történt. Amikor a hegymászók és kísérőjük nagy emelkedőkön keresztül az első fennsíkra megérkeztek, kis pihenőt tartottak. Az indiai teherhordók a fáradtságtól kimerülten roskadtak a földre. A vezető nemsokára továbbindulásra szólította fel a csoportot. Az indiaiak meg sem mozdultak. Mintha nem is hallották volna a vezényszót, szemüket a földre szegezték és hallgattak. Amikor a vezető rájuk kiáltott, ők csodálkozó szemmel tekintettek fel. Végre az egyikük megszólalt: - Uram, nem tudunk továbbmenni. Imádkoznunk kell, hogy a lélek utánunk jöjjön, lemaradt tőlünk!" ( Csanád Béla: A bölcsesség iskolája, A lélekre várni kell, Eugen Rucker nyomán )

Ugyanez gyakorlatban:

"A young composer once came to Mozart for advice on how to develop creatively. "Begin writing simple things first," Mozart told him; "songs, for example." "But you composed symphonies when you were only a child," the man exclaimed. "Ah," Mozart answered, "but I didn't go to anybody to find out how to be a composer!" ( Jacob M. Braude: Speaker's Encyclopedia of Humor, 11 )

Mozart csak úgy válhat Mozarttá, ha van benne törekvés, ami biztosan támaszkodik "valamire", ami Mozarttá akar válni.

 

Ehhez alázat kell, hisz ez a "valami ami lehet semmi" jóval hatalmas mindannyiunknál.

"Walking down a country lane, a man heard his little granddoughter from the other of a large bush. She was repeating the alphabet -- A,B,C,D,E, but in an oddly reverent sort of way. He waited until she was through and then walked around to find her. "What were you doing?" ha asked. "I was praying," she answered, "I couldn't think of the right words, so I just said the letters, and God will put them together into the words, becouse He knows what I was thinking." ( Jacob M. Braude: Speaker's Encyclopedia of Humor, 1054 )

 

S a tudás néha így "banális".

"Sir Alexander Fleming, the discoverer of penicillin, was once touring the United States and while on his way to breakfast in New York's Biltmore Hotel was stopped by two reporters who inquired of him: "Tell us, Dr Fleming, what does a famous scientist think about at this time of the morning? Solemnly, Dr Fleming replied: "I'm very glad you asked me that question, becouse as a matterof fact I was thinking about something very special at the moment." Egerly the reporters poised their pencils. "I was considering," said Fleming, "whether I ought to have one fried egg or two for breakfast." ( Jacob M. Braude: Speaker's Encyclopedia of Humor, 766 )

 

Néha pedig úgy, hogy kiderül mennyire egyszerű szabályok vonatkoznak ránk..., csak lusták esetleg gyávák vagyunk felismerni és érvényesíteni életünkben.

"Az ingyenes dolgok a legdrágábbak. Hogyan? Fáradtságba kerül megérteni, hogy ingyenesek." ( Cesare Pavese )

"Az új gondolat legtöbbször banalitás abban a pillanatban, amikor reánk való érvényét megtapasztaljuk." ( Arthur Schnitzer )

 

Ám a legegyszerűbb "dolog"..., maga "Lét", Heideggerrel szólva. Minden ami van az sokféle lehet, ám a "semmi", jobban mondva az üresség, maga Lét, csak egyféle lehet. Ezen nem lehet vitatkozni; meg van a közös alap.

 

Bulgakov ezt a Mester és Margaritában Jézussal így mondatja ki:

"– Mire akarod, hogy esküdjem? – kérdezte most már nagyon megélénkülve a kötelékétől megszabadult fogoly. – Mondjuk… az életedre – ajánlotta a prokurátor. – A pillanat éppen alkalmas, hogy megesküdjél rá, hiszen úgyis egy hajszálon függ, tudd meg. – Talán bizony azt hiszed, te függesztetted föl, hégemón? – kérdezte a rab. – Nos, ha ezt hiszed, erősen tévedsz. Pilátus összerezzent, és fenyegetően dünnyögte: – Én elvághatom ezt a hajszálat! – Ebben is tévedsz – mondta a rab sugárzó mosollyal, kezével ernyőzve szemét a nap ellen. – Mert, ugyebár, elismered, hogy csak az vághatja el a hajszálat, aki felfüggesztette!" ( Mihail Bulgakov: Mester és Margarita )

 

Ez az egy hajszál, amire az életed fel van függesztve mindennél erősebb, s még te sem vághatod el... 

 

 

2020. 01. 06.

Éppen olyan.

 A három farkas ( II. )

"Úgy tűnik, hogy a jó és a rossz ismerete minden etikai gondolkodás célja. A keresztény etika első feladata az, hogy ezt az ismeretet megsemmisítse." ( Dietrich Bonhoeffer: Etika )

 

 

 

Amíg élek "unom magam", ez Dino Buzzati Képes poémájának egyik alapérzése is..., illetve fantáziálok, ne kelljen unatkoznom.

Lehet, minden problémánk, unalmunknak a "gyümölcse"?

 

Nincs unalmasabb az okos illetve az okoskodó embernél..., ez nem iskolázottság-függő magatartás, egyformán áldozunk ennek az istenségnek.

 

"JAQUES. Legnagyobb hibád az, hogy szerelmes vagy. 

ORLANDO. Ezt a hibát nem adom legjobb erényedért. Meguntalak. 

JAQUES. Hitemre bolondot kerestem, mikor tégedet találtalak. 

ORLANDO. A bolond a patakba esett: csak nézz bele s meg fogod látni." ( Shakespeare: Ahogy tetszik )

 

"JAQUES. No, már pedig jó komornak lenni és hallgatni. 

ROZALINDA. No, akkor jó kapufélfának is lenni." ( Shakespeare: Ahogy tetszik )

Miért tesszük?

 

Mert ösztönös érezzük, ugyanez a létalapja a horoszkópoknak is..., próbáljuk a csökött agyunkkal felfogni, modellezni, irányítani a körülöttünk lévő világot. ( Az első tévedés, hogy kívül lennénk rajta..., de ezt most hagyjuk. )

Ám ez olyan mint késsel villával levest enni..., az agy szúrásra-vágásra van kitalálva, az élet meg mint a leves..., inkább folyadék, mint szilárd dolog.

A bolond mit próbál..., egyre gyorsabban és gyorsabban szurkálja a levest..., ami képtelenség, de próbálkozik; ahelyett, hogy hátradőlne majd kanalat venne elő.

Túltoljuk a dolgot..., over and over...

 

"Hitemre bolondot kerestem, mikor tégedet találtalak." Ki is a bolond?

 "No, már pedig jó komornak lenni és hallgatni." Ki használ rossz eszközt az "evéshez"?

 

Ha nem megy..., mondanám, nem élvezetes az evés..., egyre kifinomultabban étkezünk, vagy egyre többet, ami nem segít. ( overeateating, oversleeping, overspending, overthinking )

 

A "sok" sem időben sem térben nem segít,  épp annyi kell, amennyi..., s még valami...

A Catholik Link. Org-twitter oldalon találtam egy cikket egy másik "over"-ről:

"St Paul addresses Christians struggling with the same problem of perfection: “Not that I have already obtained all this, or have already been made perfect, but I press on to take hold of that for which Christ Jesus took hold of me. Brothers, I do not consider myself yet to have taken hold of it. But one thing I do: Forgetting what is behind and straining toward what is ahead, I press on toward the goal to win the prize for which God has called me heavenward in Christ Jesus.” Overwhelmed, people often make their situation worse by holding onto unrealistic or impossible standards. Live in the present. Take action. Talk to God, the only One who can ever be completely perfect. As St. Paul writes, we cannot know everything, but we can know that God is calling us towards heaven even though we might be a mess." ( https://catholic-link.org/how-to-get-your-to-do-list-done/ )

Más szemléletmód kell ide, s más eszköz.

 

Ha gondban vagyok, döntési helyzetben, nem futkosni kezdek, s mindenkinek elmondom azt amit magam sem tudok megoldani per pillanat, inkább szemléletmódot váltok. 

Vezetés közben vagy ha elmegyek futni  a "Főnök elé viszem az ügyet", érdekes válaszokat szoktam kapni, s nem minden humor nélkül valókat. ( Jobb mint szurkálni a levest! )

Amikor készültem ezt a rész megírni Weöres Sándor Túl, túl című verse ugrott be..., gyerekversként ismerjük, de lehet ez sem az, ahogy Fekete István sem gyerekirodalomnak írta amit írt...

"Túl, túl Túl, túl, messze túl, Mi van a hegyen messze túl? Hej, a hegyen messze túl Lófej-széles ibolya virúl. Túl, túl, messze túl, Mi van az ibolyán messze túl? Hej, az ibolyán messze túl Jancsi mosogat, Kati az úr." ( Weöres Sándor: Túl, túl )

Ez a vers szuper próba a korábbi tételünk bizonyítására..., jó-e ha "Lófej-széles" az ibolya, vagy ha "Jancsi mosogat, Kati az úr" ?

A gondolkodás ebben nem segíthet.

 

Az emberi agy elemeket szúr ki ( villa ), majd próbál szétvágni ( kés ), de ez-e a helyes módszer?

 

Láttam a szünetben egy reklámot az hasonló probléma: 

https://nagyfatakarok.hu/ 

Minek, nem tudjuk kivárni, míg felnő? Most azonnal akarunk felnőtt vagy kamasz gyereket is?

 

A zenben gyakori probléma a jó és rossz megkülönböztetése..., ezt a kés-villa szemléletet ott is "tűzzel-vassal" irtják, de a kereszténység is küzd ellene, az igazi kereszténységet értem:

"Úgy tűnik, hogy a jó és a rossz ismerete minden etikai gondolkodás célja. A keresztény etika első feladata az, hogy ezt az ismeretet megsemmisítse." ( Dietrich Bonhoeffer: Etika )

 

Ez akár választóvíz is lehetne a valódi és nem valódi kereszténység közt is.

 

"Az igazság az Hegemón, hogy neked fáj a fejed." ( Bulgakov: Mester és Margarita )

 Milyen amikor valakinek épp fáj a feje? 

"Éppen olyan". ( "Just like this." )

 

A keresztény számára "éppen olyan" mint Isten.

Ehhez persze tudni kellene valamit Istenről..., letenni a kést és a villát és elővenni a kanalat, s nem görbedni olyan feszülten a tányér fölé!

S enni..., csak enni.

 

"Enni viszont kell, mégpedig úgy, hogy minden gondolat az evés körül forogjon, ahogy most, amikor ezeket a kis falatokat harapdálja, nyelvéve morzsolja, és szinte kérődzve szopogatja. S milyen illatos ez a ragacsos fekete kenyér!" (  Alekszandr Szolzsenyicin, Ivan Gyenyiszov egy napja, 47 )

 

2020. 01. 02.

A gondolkodásban minden lassú és magányos lesz. ~ "That Christmas spirit is not what you drink."

Három farkas ( I. )

"S tapasztalásod komorrá tett. Jobb szeretném, ha bolondom volna, hogy fölvidítson, mint tapasztalásom, hogy elkomorítson. S még hozzá utazni érte!" ( Shakespeare: Ahogy tetszik )

"Ó, isten az ember, mikor álmodik - koldus, ha gondolkodik, (...)" ( Hölderlin, Hüperion, 100 ) 

 

 

Ahhoz, hogy hétköznapi értelemben erkölcstelenek mondhasd magad, arra van szükséged, hogy értékelhető etikai magatartásod legyen, ahhoz elvekhez kell ragaszkodnod..., még akkor is, ha ez az elv az "elvtelenség" is hétköznapi értelemben. 

Akinek konzisztens álláspontja és világképe van, az nem lehet erkölcstelen. Aki igazán erkölcstelen az tényleg "anomiás"..., aki semmiféle törvényt nem tart maga fölött úrnak.

Már beszéltünk erről; nem az a lényeg, mennyit ér..., az a fontos kinek szolgál.

Nem mellékesen, hogy ki számít erkölcstelennek, azt mindig az  éppen uralkodó erkölcsi rendszer határozza meg. 

Szókratészt is "erkölcstelenség" vádjával végezték ki, pedig kevesen voltak olyan elvszerűek, mint ő...., s ezt, hogy halála előtt el sem szökött, pedig lehetővé tették a számára, bizonyította is.

Tehát jó sokféle etika között választhatunk..., lényegében ahány ember, annyiféle etika, mely jóra és rosszra osztja a világot. Ez az etika lényege.

Az etika lényege, döntsd el, kinek szolgálsz! S tarts ki mellette! Ez lesz a te etikád.

 

"Gondolat általában nem létezik, hanem csak az egyes ember gondolata. Minden gondolat annak nyomait viseli magán, akitől származik." ( Otto Heuschele )

Jó lenne-e ha meghalna az erkölcs? Ha elpusztítanánk az utolsó etikai rendszert is?

 

Mindig az a kérdés, mi lépne a helyére?

Milyen felelősség lépne a helyére, ha már más korszak nincs az ember életében mint a "felelősség kora"? ( Sarkadi )

 

2018. május 3.-ai bejegyzésemben elmélkedtem Esterházy Péter idézetéről..., de akkor a Balek-Bunkó összehasonlításról..., de azzal már végeztünk, nézzük ennek egy másik oldalát!

Igaza van-e?

 

"Amikor az ember megszületik, három életút közül választhat, mert más választása nincs: ha jobbra mész, felfalnak a farkasok; ha balra mész, te falod fel a farkasokat; ha egyenesen, önmagadat falod fel." ( Esterházy Péter )

 

Ez is egy etika..., s nem is nagyon lehetne vele vitatkozni az adott szintről.

De van-e másik?

 

Ez a gondolkodáson belül az egyik szint..., beszélgessünk a gondolkodásról.

Muszáj lesz..., ahogy Spengler mondja: "Az élet: "gondolkodni kell"!" ( Oswald Spengler )

 

De van-e élet a gondolkodáson túl is?

Milyen kép sejlik fel a gondolkodás alapú életről részben a szöveg alapján:

Szomorú...., nagyon szomorú.

 

"A gondolkodásban minden lassú és magányos lesz."

 

 Téli szünetben Hajdúszoboszlón töltöttünk pár napot, egy nagy házban voltunk elszállásolva, ahol csak mi voltunk, a felső emeleti szobák üresek voltak, sötétek, s egy még sötétebb lépcső vezetett fel  hozzájuk. Tomi fiam váltig állította, egy szellem lakik fenn, aki ott fel-alá járkál és zörög, s hogy még titokzatosabb legyen a dolog, az egyik szoba le volt zárva..., vajon ott mi lehet?

Napokon át izgult valamitől, ami nincsen.

Miért dolgozik így az agyunk?

Tényleg igaza van-e Spenglernek..., jó az nekünk, ha gondolkozunk?

 

Már beszélgettünk erről is, az agy evolúciós vívmány, ahogy a terméke a gondolkodás is..., tehát a létért folytatott harc egy nagyon hasznos eszköze. 

Értelmes dolog-e állandóan harcra készülnünk, lehetne-e máshogy élni?

A gondolkodás mindannyiunkból katonát csinál..., unalmasan egyforma világnézettel.

( Mint a kamaszok, akik mind rendkívül különlegesek akarnak lenni, ám pont ettől a rendkívüliségre törekvéstől lesznek teljesen uniformizáltak. )

"A gondolkodás nem más, mint ellentmondás-nélküliségre beállított csendes beszéd." ( Robert Reininger )

Ez az első probléma..., nem tűr ellentmondást, az a szellem ott van és kész.

 

A másik, kizárólagossá teszi magát..., önmaga indokolja önmaga érvényességét, s természetesen mindenhatónak kiáltja ki magát.

"Akinek az elmúlt év folyamán legalább egy új gondolata volt, annak érdemes volt élni." ( Henry de Montherlant )

 

Pedig már Boenhoffer megállapította: 

"A gondolkodás nem képes végső "miértjét" megválaszolni, mer az új "miértet" szülne." ( Dietrich Boenhoffer )

 

Egy mindenképp bizonyos, mivel a félelem, vagy a félelem alapú lustaság mozgatja a gondolkodást szükségszerűen szomorúnak, sötétnek, gyávának, mesterkéltnek, leegyszerűsítőnek, lassúnak kell lennie.

Ha nem lett volna gondolkodás, megnézte volna a szellemet, de így csak félt tőle. Milyen érdekes lett volna, ha tényleg láttunk volna egyet. ( Elmeséltem neki  Oscar Wilde Cantervillei kísértetét rövidítve... )

 

G. B. Shawt szívesen idézem "sötét ügyekben"...., abban nagy mester volt..., s okos sejtéseket fogalmaz meg:

"A testi unalomba torkollik, mert semmi sem marad szép és feszültséggel teljes, a gondolat kivételével, mert a gondolat élet." ( G. B Shaw )

S Spengler is:

"Minden  kicsivé válik, ha az értelem feléje fordul." ( Oswald Spengler )

Vagy Heidegger:

"A gondolkodásban minden lassú és magányos lesz." ( Martin Heidegger )

 

De miért is ne lenne unalmas a gondolkodás is, ha az "teremti" világunkat. Logikátlan volna azt mondani minden rossz és gonosz, a gondolkodásunk kivételével.

Persze a gondolkodás beszél magáról..., s tudjuk minden szentnek maga felé hajlik a keze.

Az igazság mégis csak annyi:

"A gondolkodás nagy művészete a cselekvések szükségtelenné tételében áll." ( Fritz Dietrich )

Megbénítjuk vele magunkat..., ez az oka a félelemtől vezérelt karácsonyi és szilveszteri ünnepléseink csömörbe fulladó erőlködéseiben, próbálunk igazán "nagyot durrantani", a mert a gondolkodás egyediségre törekszik..., no most kitaláltam, hogyan érezhetjük igazán jól magunkat! Ha kitalálod, már el is rontottad. Hisz a gondolkodás a félelem a lustaság művészete, miért ne kelljen felmenni megnézni a szellemet!

"You're missing the point I'm sure does not need making
that Christmas spirit is not what you drink." ( Jethro Tull )

Valójában a gondolkodás végletekig unalmas...., vagy mégsem?

 

"A gondolkodás nagy művészete a cselekvések szükségtelenné tételében áll."

 

Hölderlinnek van erre egy jó válasza:

 

"Váltakozik harc és béke, (...) csöndes istenarc előtt; (...) kin megtörik a merés." ( Hölderlin, Diotima, 23 )

2020. 01. 01.

Lőjünk gólokat és passzoljunk egymásnak...

 A lelkiismeretfurdalás koszorúi ( II. ) - Zeitigung

"Aki passzol." S aki nem...

 

 

 

 "Ami értelmet ad az életnek, értelmet ad a halálnak is." ( Antoine de Saint-Éxupery )

 

Teológia szakon volt egy filozófia professzorunk, aki amúgy nagyszerű koponya volt, mégis nagyon idegesített engem. 

Előadásain nem csak a költőiséget hiányoltam, ami szerintem fontos része a filozófia gyakorlásának, s ez nekem különösen furcsa volt, hisz amúgy pap volt, igyekezett mindig a józan ész határain belül maradni. Ez persze elvárható egy filozófia tanártól..., mégis egy kis "kikacsintás" a hallgatóság felé, ez megnyugtatott volna...

Soha sem éreztem rajta, hogy elmerészkedne ama titokzatos mélység pereméig..., s ha eljutna is, aligha merné magát oda bevetni. Már pedig.., s ha jól sejtem a filozófiának ez volna a végcélja.

Szigorlaton vitába is keveredtünk..., de azért négyest adott. S mosolyogva váltunk el. ( Meg volt a "kikacsintás"? )

Ezzel a problémával, ezzel a kettősséggel minden filozófus kínlódik, ám néha ügyes húzásokkal "kikiáltanak belőle".

Ehhez kell "költőiség"..., például Heidegger a Lét és Időben...

Hosszan tárgyalja... szerintem amúgy dög unalmasan a létesülés formáit...;  nekem olvasás közben az Arisztotelész érzéseket csoportosító táblázata jutott eszembe..., ami épp ugyanígy bolondság; hisz a végtelent nem lehet tagozatokba és táblázatokba foglalni. Időpazarlás..., s ennek jelentőségét pont ők ne tudták volna?

 

A legnagyobb kincsünk az Idő..., mindet ebben és ehhez viszonyítva teszünk és értékelünk.

 

"Az itt következő tanulmány célja a "lét" értelmére vonatkozó kérdés konkrét kidolgozása. Ezt megelőzően azonban értelmeznünk kell az időt, mint azt a horizontot, amelyen belül létmegértés egyáltalán lehetséges." ( Martin Heidegger: Lét és Idő )

Majd elkezd mellébeszélni..., vagy ha jobban tetszik elveszni a részletekben, de mond valami érdekeset, s nem a mondat, inkább az eredeti német kifejezés az érdekes; s itt a költészet!

 

"Az időbeliség különböző lehetőségekben és különböző módokon képes létrejönni ( Zeitigung ). ( Martin Heidegger: Lét és Idő )

Nem tudok németül, de angolul igen és érzem én is, a szó lefordíthatatlan..., s épp ezért érdekes; valami olyasmit jelenthet időbe lépés, idősülés.

 

Tehát attól vagyok mert időbe léptem, s amíg itt vagyok időben létezem, s ha meghalok kilépek az időből.

Seneca ezt egészen tömören így fejezi ki: "Csupán az idő miénk." ( S mi az Időé vagyunk... )

 

De továbbra is felmerül a kérdés, mikor voltam igazán, előtte vagy utána? Melyik a valódi formám, az idő előtti, vagy az idő utáni..., vagy amikor épp benne létezünk?

 

Idétlenségnek tűnhet a problémafelvetés is, mégis nagyon fontos dologról van szó!

A mai, soha sem történik semmi véletlenül, egyik Twitter bejegyzés a Zen essential oldalon a következő volt: 

"If the people must be ever fearful of death, then there will always be an executioner." ( Lao Tzu, Tao Te Ching )

 

Ezt sem könnyű lefordítani, ugyanis sok lehetőséget kínál, mégis megpróbálkozom a körülírásával, amíg félnek az emberek a haláltól, mindig lesz közülük, vagy kívülük valaki, aki félelemből,  haragból vagy haszonlesésből de kivégzőjük lesz.

A haláltól való félelem a tét, ami az élet valódi élésének feltétele..., s ez az időhöz való viszonyunkban rejlik.

Ahogy az ókeresztények mondták: "Aki szeret, nem fél!"

 

Hogy mondja Heidegger?

"De a jelenvalólét végnél-léte egzisztenciálisan azt jelenti: a véghez viszonyuló lét. Az elhatározottság tulajdonképpen csak mint véghez viszonyuló megértő lét, azaz mint a halál előlegzése lesz azzá, amivé lehet. Az elhatározottság nemcsak összefüggésben "áll" az előlegzéssel, mint önmagának egy másikával. Magában rejti a halálhoz viszonyuló tulajdonképpeni létet mint saját tulajdonképpeniségének lehetséges egzisztens modalitását." ( Martin Heidegger: Lét és Idő )

A zenben úgy mondják, az foglalkozik a halállal, aki nem tud élni..., de ez is igaz lehet, aki tud élni, tudni fog meghalni is?

Bizonyára.

 

Két álláspont ütközik. Az általam okkal nem kedvelt Feuerbaché, annak idején, amikor még tanítottam filozófiát lényegében elrettentésül tanítottam, s mert olyan történelmi folyamatoknak adott szellemi muníciót, amit nem helyeslünk ugyan, de sajnos szemünket sem hunyhatjuk be azon szörnyűségek láttán, amiket eredményezett.

"Ami egyszer  belép a térbe és időbe, az kénytelen engedelmeskedni a tér és az idő törvényeinek is." ( Feuerbach )

Tehát csak idő és tér..., ami kívül esik, semmi. Aki tehát nagyobb teret birtokol és az idő ura, az a teljes hatalmat birtokolja.

 

Van egy Lev Tolsztoj idézet mely így szól:

"Az ember igaz élete időn és téren kívül megy végbe."

Ez a megközelítés az emberi létet idő és téren kívül helyezi, valamiféle transzcendens részeként fogja fel.

 

Aligha van itt mit uralni..., egyedül az alázat marad valami nálunk hatalmasabbal való összemérésben. Az arroganciának semmi létjogosultsága, mikor a végtelennel méred magad.

 

Mégis, valamiféle okból itt vagyunk térben és időben. Mi tegyünk?

 

A misztikusok gyorsan megoldják a problémát..., s ehhez megint költészetre és humorérzékre van szükségünk:

"A léleknek két szeme van: az egyikkel az Időbe néz; a másikkal az Örökkévalóság felé fordul." ( Angelus Silesius )

Képzeld el ezeket a szemeket!!!

 

Tomi fiam ezt is megoldotta nem oly rég, amikor a barátságról beszélgettünk.

- Ki szereti a focit?

- Aki ott van az edzésen. ( Szülők ülhetnek a padokon. )

- Ki játszik?

- Aki gólt szeretne lőni.

- Ki a barátod?

- Aki passzol.

Zseniális! Az szeret és barátod, aki játssza a játékot és passzol neked!

Ennyi.

 

Az szeret és barátod, aki játssza a játékot és passzol neked!

"Igyekezzünk, az idő elmúlik, magával ragad minket. Már a pillanat is, amikor beszélek veled, messze eltűnik..." ( Boileau )

Lőjünk gólokat és passzoljunk egymásnak, minden más "hiábavalóság" és "hitványság".

"Isszosz után, "noha őt is kardvágás érte a combján, körbejárt, hogy megnézze a sebesülteket..., mindenkit, aki szeme láttára, vagy mások egybehangzó állítása szerint hősies tettet hajtott végbe a harcban, érdeme szerint megjutalmazott". Ezzel megismételte a granikoszi csata utáni viselkedését, amikor "rendkívül megindult a sebesültek láttán, minden egyes embert meglátogatott, megvizsgálta sérüléseiket, megkérdezte, hogy szerezték, biztatta őket, hogy részletesen meséljék el, sőt büszkélkedjenek vitézségükkel." ( John Keegan: Maszk )

https://www.youtube.com/watch?v=7TNFysecmq0 ( Kate Bush , 50 words for snow ) 

https://www.youtube.com/watch?v=w4ahZ5PFztw ( Schoenberg verklarte nacht )

 

"Amicus usque ad aras."

 

2019. 12. 23.

A pics@ba, Rip, mi az, ami neked nincs meg?

Társadalmi karakter és/vagy erkölcsjellem ( I./5. )

"Úgy tekintette az egészet, mintha csupán valami időtöltő játék vesztese lenne." ( Hölderlin, Hüperion, 226 ) 

"Jellemükben képesek a szabadságra" / hamis személyiség és kényszerű izolálódás

"Könnyű köd"

 

 

Amiben élünk, a mi társadalmunk pillanatnyilag "(...) felszínesebb, pénzével szabadabban bánó, önmagában és értékeiben bizonytalanabb, az igazolást jobban igénylő, (...)" ( David Riesman: A magányos tömeg, Karakter és társadalom, 79. )

Amit nyertünk a réven, elvesztettük a vámon...

"Hallgatunk, aztán megkérdezem: - A picsába, Rip, mi az, ami neked nincs meg? - Nincs, amit elveszítsek." ( Bret Easton Ellis, Nullánál is kevesebb, 194 )

 

Ha tetszik, ha nem , ahogy korábban a puritán nevelésről szóló részben írtuk, mindenki egy külön és különös küldetéssel születik a Földre, egy üzenettel, amit csak ő tud megfejteni, s majdan úgy megosztani a többiekkel, hogy ők is megértsék.

"Ó, én, ó, élet, kérdések nem szűnő árja! Hitetlenek végtelen özöne, balgáktól nyüzsgő városok! Mi jó ezek közt? Ó, én, ó, élet! Válasz: Az, hogy itt vagy, hogy van élet és egyéniség, hogy zajlik a nagy színjáték, és te is hozzáírhatsz egy sort." ( Walt Whitman )

"Te miben vagy világrekorder?"

Célod, küldetésed van...; s ha küldetésed van..., Isten keze dobott fel repülni, csak oda hullhatsz vissza. 

De mi az üzenet?

 

Sokan félnek ettől a tudattól..., konkrétan ennek a  repülő érzésnek a szabadságától..., ugyanis a szeretet kötelez.

 

Jobb a "lila köd". A "könnyű köd", ami nem vár el tőlünk semmit, nem sarkall semmire.

"Vagyis a liberális irány, mint az ebéd utáni szivarja, szokásává lett Sztyepán Arkagyicsnak; az újságját is azért a könnyű ködért szerette, amit fejében felidézett." ( David Riesman: A magányos tömeg, Karakter és társadalom, 83. / Tolsztoj: Anna Karenyina )

Könnyű fejhez könnyű üzenet illik..., sajnos ezek könnyen válnak "prolivá", s mint már írtuk.., a proli folyton háborog, s hajlamos olyanok mögé állni, akik könnyen érthető, az ő szintjükön érvényes egyszerű szlogenekkel bombázzák őket.

"A kívülről irányított ember valójában már most is túlságosan kegyetlen önmagával, legalábbis bizonyos értelemben. (...) Valójában a kívülről irányított ember, éppen azért, mert kívülről irányított, különösen hajlamos arra, hogy példaképéül meg nem alkuvó, önmagában látszólagos teljesen biztos embert válasszon; így tehát éppen rendkívüli fogékonysága és utánzási hajlama ássa alá saját irányítási módját." ( David Riesman: A magányos tömeg, A kívülről irányított életforma; a szabad idő, 234-235. )

Már csak ezért is fontos lenne a nevelés, a társadalmi béke alapja lenne.

"Boldognak lenni, a szolgák nyelvén annyit jelent: álmosnak lenni." (  Hölderlin, Hüperion, 120 )

 

A most ható erők azonban nem érdekeltek bonyolult emberfők képzésében, egyszerűbb és olcsóbb egybites embereket dolgoztatni.

" A kezdeti népességcsökkenés korszakába jutott társadalmaknak azonban nincsen szükségük sem ilyen lelkesedésre, sem ekkora önállóságra. (...) Az ilyen társadalmak érdeklődését fokozott mértékben köti le az ipari folyamat legkevésbé változó komponense, a gépeket irányító ember. (...) Kevésbé függ azonban most már attól, hogy ki mit és hogyan csinál, hanem inkább az kezd számítani, hogy mások mit gondolnak róla. (...) Most azonban az igényelt termék már nem valamiféle nyersanyag vagy gép, hanem a személyiség." ( David Riesman: A magányos tömeg, A szülői szerep a kívülről irányított időszakban, 107. o. )

Nem kell már személyiség..., annak jellemereje van, autonóm..., esetleg meg kell nyerni, s lehet nem is sikerül..., tiszta kalamajka az egész. Ne is legyen.

Legyen aggódós..., arra jól lehet reklámokat építeni. S legyen..., mint egy állat; idomítható. Úgy a jó.

"Könnyen lehet, hogy gyermekeink nem nyerik vissza azt a jellemerőt, amit - már nem belülről irányított - szüleik elvesztettek. Igaz, ez az "erő" nagyon gyakran hamis volt, amint Samuel Butler is annak látta; mégis elegendő volt ahhoz, hogy megtörje a gyermek spontaneitását és levezesse diffúz aggodalmát." ( David Riesman: A magányos tömeg, A szülői szerep a kívülről irányított időszakban, 113. o. )

 

"Korunk egyik tévhite, hogy érthetetlen módon azonosítja az emberi természetet a spontaneitás fogalmával. Legyünk természetesek, mondjuk, és azt tesszük, amihez kedvünk van, ami éppen vonz, amit kellemesnek találunk. Könnyen és gyakran elfelejtjük, hogy az ember lényegi meghatározása az, hogy racionális értelmes lény. Megfontolt, tudatos, megindokolt cselekedetek jellemzik az ember igazi természetét. ( Szentmártoni Mihály: A személyi érettség felé, Érzelmi érettség, Az érzelem fenomenológiája )

Ma tanítványai elmesélték, növényt fognak tartani a szobájukban. 

Mondtam nekik, hiszik vagy nem, de az emberekkel azok tudnak jól bánni, akik a növényekkel is tudnak..., ugyanis a gyereknevelés sem spontán tevékenység;  a növénynél is figyelni kell a jelekre, a pillanatnyi szükségletekre, de ezeket tervszerű és hosszan tartó, fegyelmezett tevékenységek sorozatába kell rendeznünk, melyeknek sikerre kell vezetniük; hisz szeretjük növényeinket.

Nem locsolom agyon két napig, majd nem törődöm vele hónapokig.

Lázár Ervin A Négyszögletű Kerek Erdő című könyvében, Vacskamati virágja című epizód "happy-endes", de a valóság ennél szigorúbb.

 

S figyelek..., figyelek az "üzenetre", nem akarok körtét csinálni az almából..., s nem lepődök meg, hogy Úr Isten mekkora lett ez a "gyerek"!

( A kutyád spontán, s ha te nem leszel az, tudni fogja, ki az főnök, ha mindig ugyanakkor mentek sétálni, már ott fog ülni a szájában  a pórázzal a küszöbön. )

Rendnek kell lennie, a sokszínűség rendjének, mert mindenki más üzenet.

Ebben tudat alatt is mindenki hisz..., előbb-utóbb mindig a rendpártiak győznek, mert máshogy nem lehet "dolgozni".

"A többség nem hisz többé abban, amiben valamikor hitt, de még mindig azt a látszatot kelti, mintha hinne és a közvéleménynek ez a puszta kísértése elég erős ahhoz, hogy lehűtse az újítókat, hallgatásra és tiszteletteljes távolságra kényszerítse őket." ( Alexis de Tocqueville: De la Démocratie en Amérique )

Mert a hangsúly munkavégzésen van..., a zen szerint is két dolog kell az élethez, "zazen és szamu"..., keresztény megfogalmazásban ez imádság.., így nem pontos, inkább kontemplációt kellene inkább írni..., és munka. ( "Ora et labora!" )

„Atyám mindmáig munkálkodik, azért én is munkálkodom.” ( Jn 5,17 )

Súlyos dolog ez; az üzenet, a küldetés munkára..., fegyelmezett és tervszerű munkára szól.

 

Minden rendes embert szorongással tölt el ez a gondolat. ( Kierkegaard, Sartre )

"Sírfeliratom: A lustaság ragadta el tőlünk, a halálnál hamarább." ( Antoine de Rivarol )

De aki aggódik, mint Rivarol..., már nagyot nem tévedhet..., hiszen azért aggódik, mert dolgozik, és nem tudja elég-e, elég jó-e? 

Erről beszél Bret Easton Ellis "hőse" is..., értelmetlen az élete, mert nincs miért aggódnia. Ami fájna neki, ha elvesztené...

 

Kérdés, meddig terjed képzeletünk szabadsága? Mivé gondoljam magamat, hogy másoknak is jó legyen?

Ki gondolja ki a másikat..., ki gondolta ki előbb? Ki gondol "NAGYOBBAT?"

Erre van egy jópofa kis történet:

Tényleg az vagyok, aminek gondolom magamat? S ha nem leszek "pinup girl" vagy "Cadillac", az kinek a hibája?

"The army chaplain was preaching earnestly on the subject. "You can improve yourself if you improve your thoughts." He concluded by saying, "What you are is determined by your thoughts." Whereupon one soldier nudged his neighbor and whispered, "In that case I'm either a pinup girl or a Cadillac." ( Jacob M. Braude: Speaker's Encyclopedia of Humor, 1476 )

Már a szabad gondolatnak is teremtő hatalma van..., felelősséggel jár, nem is szeretnek az emberek gondolkodni, félnek tőle. ( Sigmund Freud ) 

Lehet gondolattal vétkezni...

A valódi szabadság fegyelmezett és türelmes, érzi felelősségét, mint a diák, aki növényt kapott. 

 

2020. 02. 18.