ΔΑΙΜΟΝ ~ "Sokszor töprengett így bensejében." / "distinctio spirituum" / "ha el akarsz igazodni a világban, s tudni akarod a kötelességeidet."

 Olvasmányos imaóra, Loyolai Szent Ignác ünnepén. Azaz épp a mai nap reggelén.

  „Mi történne, ha éppen én cselekedném azt, amit Szent Ferenc tett, vagy mi lenne, ha Szent Domonkos tetteit követném?”

 

 

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

 

HIMNUSZ:

"Alvásban frissült már a test

otthagyva ágyunk, felkelünk.

Atyánk, hozzád szól énekünk;

esengve kérjük: légy velünk.

Szóljon hozzád első szavunk,

hozzád a szív első heve,

hogy minden tettnek ezután,

Szent Úr, te légy a kezdete.

A fény az éjt szüntesse már,

sötét homályt a napsugár.

Az éjben búvó bűnöket

a napfény semmisítse meg.

Imánk tehozzád esdekel:

a rossz hatalmát űzzed el,

és zengjen ajkunk teneked

meg nem szűnő dicséretet.

Add meg, kegyelmes jó Atya,

Atyának egyszülött Fia

és Szentlélek, Vigasztalónk:

egyetlen Úr, örök Király." Ámen.

 

ZSOLTÁROZÁS:

1. ant. Szabadíts meg, Uram, mert irgalmas vagy! 

 

6. zsoltár: A megtört szívű ember az Úr irgalmát kéri

Most megrendült a lelkem… Atyám, szabadíts meg ettől az órától (Jn 12, 27).

^"2Uram, ne büntess haragodban, *

felindulásodban ne sújts engem!

³Könyörülj rajtam, Uram, mert elernyedtem, *

minden csontom remeg, gyógyíts meg, Uram!

⁴A lelkem is mélyen megrendült, *

és te, Uram, még meddig késel?

⁵Fordulj felém, Uram, ments meg, *

szabadíts meg, mert te irgalmas vagy!

⁶A holtak közt nincs, aki rólad emlékezzék, *

a holtak országában ki dicsőít téged?

⁷Elfáradtam a sóhajtozásban, †

éjjelente könnyekkel áztatom ágyamat, *

könnyeimmel öntözöm fekvőhelyemet.

⁸Szemem a bánattól elhomályosult, *

sok ellenségem miatt őszülök.

⁹Ti, gonosztevők, távozzatok tőlem, *

hangos sírásomat az Úr meghallotta.

¹⁰Meghallgatta az Úr könyörgésemet, *

és imádságomat elfogadta.

¹¹Megzavarodva piruljanak ellenségeim; *

és nagy szégyenükben futva meneküljenek.

Ant. Szabadíts meg, Uram, mert irgalmas vagy!"

 

 

2. ant. Az elnyomottnak az Úr a menedéke.

 

9. (9 A). zsoltár: Hálaének győzelemért

Újra eljön ítélni élőket és holtakat.

 

I.

^"2Hálát adok, Uram, teljes szívemből, *

összes csodádat elbeszélem.

³Ujjongok és örvendezem benned, *

nevedről szól énekem, fölséges Isten!

⁴Mert ellenségeim meghátrálnak, *

elbuknak, és semmivé lesznek színed előtt.

⁵Magadévá tetted igazságos ügyemet, *

trónodra ültél, mint igaz bíró.

⁶Megfenyítetted a népeket,
és a gonoszt megsemmisítetted, *

még a nevüket is eltörölted mindörökre.

⁷Az ellenség megsemmisült, †

városait lerontottad, örökre pusztasággá lettek, *

még emlékük is elenyészett velük együtt.

⁸Az Úr azonban örökké uralkodik, *

trónusa áll ítéletre készen.

⁹A világot ő ítéli meg igazságban, *

a népeknek ő oszt méltányosan igazságot.

¹⁰Az elnyomottnak az Úr a menedéke, *

a nyomorúság és szükség napjaiban egyetlen mentsége.

¹¹Aki nevedet ismeri, benned bízik: *

Uram, soha nem hagyod el a téged keresőket.

Ant. Az elnyomottnak az Úr a menedéke."

 

 

3. ant. Sion városának kapujában dicsőítelek.

 

II.

^"12Énekeljetek az Úrnak, aki a Sionon lakik, *

hirdessétek nagy tetteit a népek között.

¹³Ő kéri számon a vért, és jól emlékezik, *

a szegények jajszavát nem felejti.

¹⁴Könyörülj rajtam, Uram; †

lásd, mennyire szorongatnak ellenségeim, *

de te a halál kapujából is fölemelsz!

¹⁵Sion városának kapujában hadd hirdessem dicséretedet, *

és hadd örvendjek, mert megszabadítottál.

¹⁶A népek a maguk ásta verembe zuhantak; †

a hurokban, amit ők rejtettek el, *

lábuk fennakadt.

¹⁷Megmutatta magát az Úr, ítéletet tartott, *

a gonoszt megfogta saját keze műve.

¹⁸A gonoszok az alvilágba hullanak, *

és minden nemzet, amely elfelejti Istent.

¹⁹Mert ő nem feledkezik meg a szegényekről végleg, *

a nyomorultak reménye nem vész el örökre.

²⁰Kelj fel, Uram, nehogy elbízza magát az ember, *

szólítsd ítéletre a népeket magad elé.

²¹Bocsáss, Uram, rájuk rettegést, *

tudják meg a nemzetek, hogy ők csak emberek!

Ant. Sion városának kapujában dicsőítelek.

Elmémet segítsd, és megtartom törvényedet,

Ragaszkodom hozzá teljes szívvel."

 

 

ELSŐ OLVASMÁNY:

Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt második levéléből, 8,1-24

Gyűjtés a jeruzsálemi hívek számára

"Ismertetjük veletek, testvérek, Isten kegyelmét, amellyel elárasztotta Macedónia egyházait. A nehézségek és a súlyos megpróbáltatások ellenére túláradó örömükből és nyomasztó szegénységükből bőséges adakozás fakadt. Tanúskodom mellettük, hogy erejükhöz mérten, sőt erejükön felül is önként adakoztak. Kérve kérték tőlünk a kegyet, hogy részt vehessenek a szentek megsegítésében. Minden reményünket felülmúlva, szinte magukat adták oda, elsősorban az Úrnak, azután Isten akaratából nekünk. Ezért arra kértük Tituszt, hogy amint elkezdte, fejezze is be nálatok a jótékonyság művét.

Ti mindenben kitűntök: a hitben, a szóban, a tudásban, minden buzgólkodásban és az irántunk táplált szeretetben; tűnjetek ki tehát a jótékonykodásban is. Nem parancsként mondom, hanem mások buzgóságára hivatkozva szeretetetek őszinteségét akarom kipróbálni. Hiszen ismeritek Urunk, Jézus Krisztus jótékonyságát. Noha gazdag volt, értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok. Erre nézve tanácsot adok nektek, mert javatokra válik. Tavaly óta nemcsak hogy megkezdtétek a gyűjtést, hanem őszinte szándékotokat is megmutattátok. Most hát gyakorlatban is hajtsátok végre, hogy a készséges akarat tehetségetekhez mérten tetté váljon.

Ha az akarat készséges, aszerint tetszik (az Istennek), amije van, nem aszerint, amije nincs. Nem azért kell gyűjteni, hogy mások megszabaduljanak a szükségtől, ti meg bajba jussatok, hanem az egyenlőségért. Most az ő szükségüket a ti bőségetek enyhíti, hogy majd az ő bőségük nektek szolgáljon szükségetekben segítségül, s így (a javak) kiegyenlítődjenek. Az Írásban is az áll: „Aki sokat gyűjtött, nem bővelkedett, aki meg keveset, nem szűkölködött.” Hála legyen Istennek, aki Titusz szívét hasonló buzgóságra hangolta irántatok! Engedett felszólításomnak, sőt mivel buzgósága még nagyobb volt, önszántából utazott hozzátok. Vele küldjük azt a testvért is, akit az evangélium hirdetéséért minden egyházban dicsérnek. De nemcsak dicsérik, hanem az egyházak kísérőnkül is rendelték a jótékonyság megszervezésében, amelyet az Úr dicsőségére saját akaratunkból vállaltunk. El akartuk kerülni, hogy valaki megrágalmazzon a gondunkra bízott bőséges adomány miatt. A becsületre ugyanis vigyázunk nemcsak Isten, hanem az emberek előtt is.

Velük küldtük még azt a testvérünket is, akinek buzgóságát sokféle dologban gyakran kipróbáltuk, s aki most irántatok való bizalma folytán még buzgóbb. Ami Tituszt illeti, ő kísérőm, nálatok pedig munkatársam; ami a testvéreket illeti, ők az egyházak küldöttei, Krisztus dicsősége. Tanúsítsatok szeretetet irántuk, és bizonyítsátok be az egyházak színe előtt, hogy a veletek való dicsekvésem nem alaptalan."

 

VÁLASZOS ÉNEK:

2 Kor 8, 9; Fil 2, 7

Ismeritek Urunk, Jézus Krisztus jótékonyságát. Noha gazdag volt, értetek szegénnyé lett, * Hogy szegénysége által meggazdagodjatok.

Szolgai alakot öltve, kiüresítette önmagát. * Hogy szegénysége által meggazdagodjatok.

 

MÁSODIK OLVASMÁNY:

Ludovico Consalvo feljegyzéseiből, amelyeket maga Szent Ignác mondott tollba

(Cap. 1, 5-9: Acta Sanctorum Iulii, 7 [1868], 647)

Vizsgáljátok meg a szellemeket, vajon Istentől származnak-e? (1Jn 4,1)

"Ignác abban az időszakban, amikor lelkét még egészen betöltötték az üres és haszontalan lovagregények, amelyeket a régi idők híres lovagjainak kalandos történeteiről írtak, mihelyt gyógyulófélben volt, az idő eltöltésére szintén ilyen olvasmányt kért. De abban a házban egyetlen lovagregény sem volt, ezért odaadták neki a „Krisztus élete” és a „Szentek virágoskertje” című könyvet; mindkettőt hazai nyelven.

Ezeknek a könyveknek ismételt olvasása révén egy bizonyos fogékonyságot nyert a bennük megírt gondolatok iránt. Ezek az utóbbi időben kézhez vett olvasmányai néha egészen elterelték a gondolatait a régi érzésvilágától; máskor viszont nem ritkán a régebben szokásos képzelődései martaléka lett, amint épp eszébe jutottak ilyenfajta olvasmányai.

Közben Isten irgalmassága is segítette, és az új olvasmányokból merített gondolatait tovább vezette. Amikor ugyanis Krisztus Urunknak és a szenteknek életét olvasta, elgondolkodott magában, és ilyen következtetésre jutott: „Mi történne, ha éppen én cselekedném azt, amit Szent Ferenc tett, vagy mi lenne, ha Szent Domonkos tetteit követném?” Sokszor töprengett így bensejében. Ezek a gondolatok aránylag hosszú időn át fogva tartották lelkét, de azután, ha más változatos ügyek is közbeékelődtek, újra csak előlopakodtak a hiú és világias képzelgések, amelyek újabban már hosszú időre háttérbe szorultak. A réginek újjáébredése azután sokáig fogva tartotta.

De e különböző tárgyú gondolatok megélésében felfigyelt egy nagy különbségre: nevezetesen, ha a világias gondolatok töltötték be lelkét, nagy érzelmi szenvedély ragadta el; amikor pedig már belefáradt ezekbe, szomorúnak és nyomorultnak érezte magát. Viszont amikor arra gondolt, hogy miképp követhetné a szenteknél megfigyelt erényes életet, nemcsak akkor érzett valami egészen felszabadult lelki gyönyörűséget, amikor közvetlenül foglalkozott ezekkel, hanem akkor is boldog és vidám volt, amikor már nem is gondolt azokra. Ezt a lényeges különbséget azonban mindaddig nem vette észre, és nem is értékelte különösképpen, amíg egyik nap meg nem nyílt a lelki szeme. Csodálni kezdte ezt a különbséget, és megbizonyosodott saját tapasztalata révén, hogy a gondolatok egyik fajtájából szomorúságot, a másikból örömet merít magának. Ez lett tehát a legelső következtetés, amit a lelki élet titkaiból leszűrt magának. Azután pedig, amikor már a nagyobb lelkigyakorlatait is megkezdte, úgy tanította övéit, hogy először is ezzel a megtapasztalt következtetésével kezdte megvilágítani előttük a különböző szellemek megértését."

 

VÁLASZOS ÉNEK:

1 Pét 4, 11. 8

Aki beszél, az Isten szavait közvetítse. Ha valaki szolgál, azzal az erővel szolgáljon, amelyet az Isten ad neki, * Hogy így minden az Isten dicsőségére váljék Jézus Krisztus által.

Mindenekelőtt szeressétek egymást hűségesen. * Hogy így minden az Isten dicsőségére váljék Jézus Krisztus által.

 

KÖNYÖRGÉS:

Könyörögjünk!

Istenünk, te Loyolai Szent Ignácot Egyházadban arra hívtad, hogy neved mind nagyobb dicsőségét terjessze. Add, hogy őt kövessük földi életünk harcaiban, és közbenjárására vele együtt koronát érdemeljünk a mennyben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

"Ezt a lényeges különbséget azonban mindaddig nem vette észre, és nem is értékelte különösképpen, amíg egyik nap meg nem nyílt a lelki szeme."

 "Ezt mind tudnod kell, atyámfia, ha el akarsz igazodni a világban, s tudni akarod a kötelességeidet. Mint ahogy mi is tudjuk. Mert a Házban nem állunk ugyan még valamennyien a legbelső szobában, de ismerjük az ajtót, ami oda vezet, s megtanultuk, kik azok, akik elzárják az ajtót a nép elől." ( Kodolányi János, Én vagyok, I, 395 )

 

Χειρουργός - "Menjünk innen, barátaim, a mi édes hazánkba!" I. - "védelmező kapcsolat" / "Megigazultam a te jóságodban, mert a te nyugodalmad örök."

  "Megparancsolom neked a himnusz magyarázatát!"

 

 

 Mert ahogy már korábban megbeszéltük, nem fontos ki mennyit ér, egyedül az számít, kinek szolgál.

Akinek szolgálsz..., attól számíthatsz a "védelmező kapcsolatra" - Nuttin szavaival élve. ( Buddha tanácsa: "Légy a saját menedéked!" - egyáltalán nem mond ennek ellen, ugyanis létünk Lényegi alapjára mutat rá..., az meg nehezen ítélhető meg, hogy kint van vagy benn. )

Akik Szókratésszel vagy Jézussal "ujjat húztak"..., rosszul, mondhatnám könnyelműen tették. Miért?

A "védelmező kapcsolat" miatt...

 

"E szavak után Jézus az égre emelte tekintetét, és így imádkozott: „Atyám, elérkezett az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged.    

Ταῦτα ἐλάλησεν Ἰησοῦς καὶ ἐπάρας τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτοῦ εἰς τὸν οὐρανὸν εἶπεν, Πάτερ, ἐλήλυθεν ἡ ὥρα· δόξασόν σου τὸν υἱόν, ἵνα ὁ υἱὸς δοξάσῃ σέ,

Jézus Atyjára hivatkozik. 

"De ideje már, hogy távozzunk. Én halni indulok, ti élni; de kettőnk közül melyik megy jobb sors elé, az mindenki előtt rejtve van, kivéve az istent." 

ἀλλὰ γὰρ ἤδη ὥρα ἀπιέναι, ἐμοὶ μὲν ἀποθανουμένῳ, ὑμῖν δὲ βιωσομένοις· ὁπότεροι δὲ ἡμῶν ἔρχονται ἐπὶ ἄμεινον πρᾶγμα, ἄδηλον παντὶ πλὴν ἢ τῷ θεῷ.

 Szókratész a daimónjára..., Istenre.

 

 De akik támadják őket, kire hivatkozhatnak? 

Mi védi meg őket "istentelenség" vádja ellen, hogy megölték "a békét hirdető filozófust" vagy azt akit azért küldtek az istenek, "hogy törődjön az ifjakkal, és megmentse őket a romlástól." ( Természetesen mindezt az "istentelenség" vádjába burkolva... )

"Emlékezzél szavamra, főpap: egy napon majd nem egyetlen cohorsot fogsz látni Jerusalaimban, nem: az egész Fulminata-légió fog idejönni, meg az arabs lovasság, lesz itt keserves sírás és jajveszékelés! Akkor majd eszedbe jut Bar-Rabban megmentése, és megbánod, hogy a halálba küldted a békét hirdető filozófust!" ( Mihail Bulgakov, A mester és Margarita )

"Úgy tekintett Szókratészra, mint akit az istenek azért küldtek, hogy törődjön az ifjakkal, és megmentse őket a romlástól." ( Plutarkhosz, Párhuzamos életrajzok, Alkibiádész ) 

Melétosz, Anütosz erőszakos halált haltak. Júdás is..., s beteljesedtek Pilátus és Jézus Jeruzsálemre vonatkozó jövendölései is.

Volt mit "elsiratni"..., pedig Jézus is és Szókratész is lehetőséget, mondhatni segédkezet nyújtott bevonódni az "oltalmazó kapcsolatba".

„Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket.” ( Mk 2,17 )

καὶ ἀκούσας ὁ Ἰησοῦς λέγει αὐτοῖς ὅτι Οὐ χρείαν ἔχουσιν οἱ ἰσχύοντες ἰατροῦ ἀλλ’ οἱ κακῶς ἔχοντες · οὐκ ἦλθον καλέσαι δικαίους ἀλλὰ ἁμαρτωλούς. 

Meg is gyógyulnak..., egy feltétellel. 

 

"Amikor az Első Rejtély mindezt elmondta tanítványainak, újra beszélni kezdett, és így szólt:  

- Megértitek-e, mit beszélek veletek?  

Jakab lépett elő, és azt mondta: 

  - Uram, az előbbi szavaid magyarázatát illetően a te világosságerőd egykor Dávid által prófétált a 91. zsoltárban:  

1. Aki a Felségesnek védelmében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.  

2. Az azt mondja az Úrnak: Te vagy az én oltalmam, váram, Istenem, akiben bízom. 

3. Mert ő szabadít meg engem a madarásznak tőrétől és a gonosz varázsló igéjétől.

4. Testével fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad. Az ő igazsága pajzs és páncélként vesz körül.  

5. Nem félsz az éjszakai ijesztéstől, sem a repülő nyíltól nappal.  

6. Sem a sötétben settenkedőtől, sem a délben támadó démontól. 

7. Elesnek mellőled ezerén, és jobb kezed felől tízezerén, és hozzád nem is közelíthetnek.  

8. Bizony szemeiddel nézed, és meglátod a gonoszoknak megbüntetését.  

9. Mert azt mondtad, Uram, te vagy az én oltalmam! A Felségest választottad a te hajlékoddá.  

10. Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz,  

11. mert az ő angyalainak parancsol felőled, hogy őrizzenek téged minden utadban.  

12. Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed a lábadat kőbe.  

13. Kígyón és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánt és a sárkányt.  

14. Mivelhogy ragaszkodik hozzám, mondja Isten, megszabadítom őt. Megvédem őt, mert megismerte az én nevemet.  

15. Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt. Vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt.  

16. Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom néki az én szabadításomat.  

Ez a magyarázata a szavaidnak, Uram. Hallgasd meg, hogy ezt nyíltan is mondhassam: 

Az ige, melyet a te erőd Dáviddal mondatott: 

Aki a Felségesnek védelmében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában fog időzni, azt jelenti: 

mivel PISTIS SOPHIA a világosságban bízott, benne maradt a világosságár fényében, amely általad jött le a magasságból. És az ige, amelyet a te erőd Dávid által mondott: 

Azt fogom mondani az Úrnak, te vagy az én oltalmam, váram, Istenem, benned bízom, megfelel a PISTIS SOPHIA dicsérő éneke következő szavainak: 

Te vagy az én oltalmazom, és tehozzád jövök én. Továbbá az ige, melyet a te erőd mondott Dávid által: 

te szabadítsz meg engem a madarásznak tőréből és gonosz varázslattól, megfelel PISTIS SOPHIA szavának: 

Ó, Világosság, hiszek benned! Te fogsz megmenteni engem Authádész és Ádámász, a zsarnok teremtményeitől. És te meg- szabadítasz engem az ő hatalmuk veszélyeitől. Továbbá az ige, melyet a te erőd mondott Dávid által: 

Testével fedez téged, és a szárnyai alatt lészen oltalmad, azt jelenti: 

 PISTIS SOPHIA a világosságáram világosságában volt, mely tőled jött; bizalommal megmaradt a világosság mellett, mely az ő bal és jobb oldalán volt; ezek a világosságáram szárnyai. Továbbá az ige, melyet a te világosságerőd prófétált Dávid által: 

az igazsága (hűsége) pajzsként vesz körül téged: 

ez a világosságáram világossága, mely PISTIS SOPHIÁT minden oldalról pajzsként veszi körül. Továbbá az ige, melyet a te erőd mondott: Nem félsz az éjszakai ijesztéstől, azt jelenti: PISTIS SOPHIA nem félt az ijedelmektől és nyugtalanságtól, amely volt a káoszban, ami az éjszaka. Továbbá az ige, melyet a te erőd mondott: 

Nem fog félni a nappal repülő nyíltól, azt jelenti: 

PISTIS SOPHIA nem félt az erőtől, melyet végül Authádész küldött a magasból, mely repülő nyílként jött le a káoszhoz. A te világosságerőd pedig azt mondta: 

Nem fogsz félni a nyíltól, mely nappal repül; mert az erő a tizenharmadik eonból jött, s ez uralkodik a tizenkét eonon és teszi világossá azokat. Ezért mondta Dávid, hogy „nappal". Továbbá az ige, melyet a te erőd mondott Dávid által: 

Nem fog félni a sötétben settenkedőtől, azt jelenti:  

PISTIS SOPHIA nem fél az oroszlánfejű teremtménytől, mely a káoszban, vagyis a sötétségben ijesztgette. Továbbá az ige, melyet a te erőd mondott Dávid által: 

Nem fog félni a bajtól és démontól, mely délben pusztít, azt jelenti, hogy PlSTIS SOPHIA nem fél már a zsarnok Adámász démoni teremtményétől, mely PISTIS SOPHIÁT mély bukásba taszította, s amely Adámászból a tizenkettedik eonból jött. Ezért mondta a te erőd:

Nem fog félni egy démoni zuhanástól [bajtól] délben, - délben, mert ez [Adámász alkotása] a tizenkét eonból jött, mely a délnek, a tizenkettedik órának felel meg. Továbbá éjszaka, mert a káoszból jött, mely az éjszakának felel meg. Mivel pedig a tizenkettedik eonból jött, mely pontosan a kettő között van, azért mondta a te világosságerőd, hogy „dél"; mert a tizenkét eon a káosz és a tizenharmadik eon között terül el. Továbbá az ige, melyet a te erőd mondott Dávid által: 

Ezren fognak elesni a bal oldalán, tízezren a jobbja felől, de neki közelébe sem kerülhetnek, azt jelenti: 

Amikor Authádész számtalan teremtménye nem volt képes a világosságár erős fényességét kibírni, közülük sokan elestek a PISTIS SOPHIA bal oldalán, sokan pedig a jobb oldalán, és nem voltak képesek közeledni hozzá, hogy bánthassák. Továbbá az ige, melyet a te erőd mondott Dávid által: 

Bizony szemeiddel nézed, és meglátod a gonoszoknak megbüntetését; mert azt mondtad: te, Uram, vagy az én reménységem. 

Ez megfelel PISTIS SOPHIA esetének:  

PISTIS SOPHIA saját szemeivel nézte ellenségeit, vagyis Authádész teremtményeit, melyek egymás hegyén-hátán bukdácsoltak. De nem És az Első Rejtély felelt neki és azt mondta: 

  - Megparancsolom neked a himnusz magyarázatát, amelyet PISTIS SOPHIA zengett az én tiszteletemre.  

Tamás felelt, és így szólt:  

- Uram, ami a himnuszt illeti, amelyet PISTIS SOPHIA zengett, mivel a káoszból megmentetett, a te világosságerőd Dávid fia Salamon által prófétált az ódáiban:  

1. Megmenttettem a béklyóktól, és hozzád menekültem, ó, Uram!  

2. Mert te voltál a jobb kezem felől, amikor megmentésemre és megsegítésemre jöttél.  

3. Visszatartottad ellenségeimet, és nem jelentek meg; mert a te orcád volt velem és irgalmasságodban az én megmentőm. 

4. Sokan lenéztek és kitaszított voltam; mint az ólom, olyan voltam előttük.  

5. Általad jött hozzám a megszabadító erő; mert te szövétneket állítottál a jobb kezem felől és a bal kezem felől, hogy egyik oldalam se legyen világosság nélkül.  

6. Beárnyékoltál a te irgalmasságod árnyékával, s kiemeltek engem a bőrruhákból.  

7. A te jobbod emelt fel engem, és te elvetted az én betegségemet. 

8. A te igazságodban lettem erős, és a te igazságosságodban megtisztultam.  

9. Ellenségeim távoztak tőlem, és én megigazultam a te jóságodban, mert a te nyugodalmad örök.  

Ez tehát, ó, Uram, a káoszból megmentett PISTIS SOPHIA magasztaló énekének magyarázata. Hallgass meg, hogy leplezetlenül mondhassam el.  

Az ige, amelyet a te világosságerőd mondott Salamon által: 

Megment csak a szemeivel nézte őket, hanem te, Uram, az Első Rejtély, magad vetted el a világosságerőt, mely az oroszlánfejű erőben volt, s ezen kívül elvetted az erőt Authádész minden teremtményétől. Továbbá megrögzítetted őket a káoszban, hogy mostantól ne tudjanak az ő területeikhez menni. PlSTIS SOPHIA tehát nem csak nézte Authádész teremtményeit, ha azt nézzük, hogy mit prófétált Dávid ahhoz hasonlóan, amit PISTIS SOPHIA mondott, „hanem ellenségeidet nézed, és látni fogod a gonoszok megbüntetését". Nem csak saját szemével látta, hogyan esnek át egymáson, hanem a megbüntetésüket is látta, vagyis hogyan fizetik vissza nekik a gonoszságukat. Ahogyan Authádész teremtményei szándékozták elvenni PISTIS SOPHIA világosságát, úgy fizettél meg nekik, és elvetted az ő világosságerejüket PISTIS SOPHIA világossága helyett, mert SOPHIA a magasság világosságában hitt. Továbbá az ige, melyet a te erőd mondott Dávid által: 

A Legmagasságosabbat választottad oltalmazódul, nem ér baj téged, és csapás nem közeleg a te sátorodhoz - azt jelenti: 

mivel PISTIS SOPHIA szorult helyzetében a világosságban hitt, dicsérő énekét énekelte. így Authádész teremtményei nem okozhattak bajt neki, és nem is szorongathatták, sőt egyáltalán nem is közeledhettek hozzá. Továbbá az ige, melyet a te erőd mondott Dávid által: Az ő angyalainak parancsol felőled, hogy őrizzenek téged minden utadon, és kezei- ken hordozzanak, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe - ez annak felel meg: Gábrielnek és Michaelnek megparancsoltad, hogy PISTIS SOPHIÁT vigyék át a káosz minden területén, kísérjék, míg aztán felvezetik és kezeiken felemelik, hogy lábai ne érintsék az alsó sötétséget, s meg ne ragadják őt az alsó sötétségben lévők. Továbbá az ige, melyet a te erőd mondott Dávid által: Kígyón és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánt és a sárkányt, azt jelenti: mivel Bennem bízik, meg fogom menteni és árnyékomban védeni, mert ismeri a nevemet - ez az: 

amikor PISTIS SOPHIA odáig jutott, hogy felemelkedett a káoszból, rátaposott Authádész emanációira [kisugárzásaira/teremtményeire], a kígyófejű teremtményre és a baziliszkuszra, a hétfejű teremtményre, s rálépett az oroszlánfejű erőre és a sárkányfejű erőre. Mivel a világosságban hitt, mindezektől megmenekült. Ez a magyarázata a szavaidnak, Uram." ( Pistis Sophia, 67. fejezet ) 

 

"Amikor az Első Rejtély ezt hallotta, így szólt:  

- Kitűnő, szeretett Jakab! Az Első Rejtély folytatta beszédét, és azt mondta a tanítványainak:

- Ekkor az történt, hogy amikor PISTIS SOPHIÁT kivezettem a káoszból, újra hangosan felkiáltott, és ezt mondta: 

1. Meg vagyok mentve a káoszból és meg vagyok váltva a sötétség kötelékeitől! Hozzád jöttem, ó, Világosság!  

2. Mert te körös-körül világosság lettél nekem, mialatt meghoztad nekem a segítséget és a megszabadulást.  

3. Authádész teremtményeit pedig, amelyek harcoltak ellenem, visszatartottad a te világosságoddal, s nem tudtak közeledni hozzám, mert a te világosságod velem volt, és megmentett a te világosságleáramlásoddal [zuhatagoddal].  

4. Mivel Authádész teremtményei szorongattak engem, elvették az erőmet és letaszítottak a káoszba, úgy hogy nem volt már bennem világosság, ezért számukra én lomha, nehéz anyag lettem.  

5. Ezután pedig teáltalad egy fényáradat jött le rám, mely megmentett engem. Balról is világított meg jobbról is, és minden oldalról körülvett, hogy egyetlen részem se legyen világosság nélkül. 

6. Te pedig betakartál engem áramlatod világosságával, és megtisztítottál engem minden szentségtelen anyagtól, és a te világosságod miatt minden anyagom fölé emelkedtem.  

7. És a te világosságáramod emelt fel engem és tartotta távol tőlem Authádésznak engem szorongató teremtményeit.  

8. Bizodalmam pedig megerősödött, bízom a te világosságodban, a te áramod tiszta világosságában. Authádész teremtményei távoztak, én pedig felragyogtam a te nagy erődben; mert te mindig mentesz. Ez a PISTIS SOPHIA magasztaló éneke, amelyet mondott, amikor a káoszból feljött, és a káosz kötelékeitől megszabadult. Nos, akinek van füle, az hallja." ( Pistis Sophia, 68. fejezet ) 

 

"Amikor az Első Rejtély ezeket mondta tanítványainak, Tamás lépett elő és így szólt: 

- Uram, fényben-lakómnak van füle, s eszem megértette a te beszédedet. Parancsold meg tehát, hogy világosan előadjam e szavak magyarázatát. 

Megmenttettem a béklyóktól, és hozzád menekültem, ó, Uram, megfelel PISTIS SOPHIA következő szavainak: 

Meg vagyok váltva a sötétség kötelékeitől, és hozzád jöttem, ó, Világosság. Továbbá az ige, melyet a te erőd mondott: 

Te voltál a jobb kezem felől, mikor megmentésemre és segítségemre jöttél - megfelel PISTIS SOPHIA szavának: 

Körös-körül világosság lettél nekem, mialatt meghoztad nekem a segítséget és a megszabadulást. Továbbá az ige, melyet a te erőd mondott: 

Visszatartottad ellenségeimet, és nem jelentek meg - megfelel PISTIS SOPHIA szavainak:

 Authádész teremtményeit, melyek harcoltak ellenem, visszatartottad a te világosságoddal, és nem tudtak közeledni hozzám. Továbbá az ige, melyet a te erőd mondott: 

A te orcád volt velem, irgalmasságodban az én megmentőm - PISTIS SOPHIA következő mondása:  

A te világosságod volt velem, és megmentett a te világosságáramlatoddal. És az ige, melyet a te erőd mondott: 

Sokan lenéztek, és kitaszított voltam, PISTIS SOPHIÁNAK az a kijelentése, hogy Authádész teremtményei szorongattak engem, elvették az erőmet, lenéztek és lelöktek a káoszba minden világosság nélkül. Továbbá az ige, melyet a te erőd mondott: 

Mint az ólom, olyan voltam előttük - PISTIS SOPHIÁNAK az a kijelentése: 

Amikor elvették a világosságaimat, számukra lomha, nehéz anyag lettem. Továbbá az ige: 

Általad lett meg nekem a megszabadító erő, megfelel PISTIS SOPHIA kijelentésének:  

Ezután pedig teáltalad egy világosságerő jött hozzám, mely megmentett engem. Továbbá az ige, melyet a te erőd mondott: 

Mert te fáklyát állítottál a jobb kezem felől és a bal kezem felől, hogy egyik oldalam se legyen világosság nélkül, PISTIS SOPHIA szavaival: 

A te erőd világított jobbról is meg balról is, és minden oldalról körülvett, hogy egyetlen részem se legyen világosság nélkül. Továbbá az ige, melyet a te erőd mondott: 

Beárnyékoltál a te irgalmasságod árnyékával, ezt jelenti PISTIS SOPHIÁNÁL: 

 Te pedig betakartál engem áramlatod világosságával. Továbbá az ige, melyet a te erőd mondott: Kiemeltek engem a bőrruhákból, PISTIS SOPHIÁNÁL a következőknek felel meg: 

Megtisztítottál engem minden szentségtelen anyagomtól, és én a te világosságod által mindazok fölé emelkedtem. Továbbá az ige, melyet a te erőd mondott Salamon által: 

A te jobbod emelt fel engem, és te levetted rólam a betegséget, az a lejelentése PISTIS SOPHIÁNAK, hogy a te világosságáramod az, mely engem felemelt és Authádésznek engem szorongató teremtményeit távol tartotta tőlem. Továbbá az ige, melyet a te erőd mondott: 

A te igazságodban lettem erős, és a te igazságosságodban megtisztultam, PISTIS SOPHIÁNAK az a kijelentése: 

Megerősödtem a te világosságodban, s magam is tiszta világosság vagyok a te áramodban. Továbbá az ige: 

Ellenségeim távoztak tőlem, PISTIS SOPHIÁNAK az a kijelentése: 

Authádész teremtményei, melyek szorongattak engem, távoztak tőlem. Továbbá az ige, melyet a te világosságerőd mondott Salamon által:  

Megigazultam a te jóságodban, mert a te nyugodalmad örök, megfelel PISTIS SOPHIA mondásának: 

Meg vagyok mentve a te kegyelmedben, mert te mindent megmentesz. Ez tehát, Uram, PISTlS SOPHIA himnuszának egész magyarázata, amikor a káoszból megmentették, és megváltották a sötétség kötelékeitől." ( Pistis Sophia, 69. fejezet )

 

"A te világosságod volt velem, és megmentett a te világosságáramlatoddal."

     

Πίστις Σοφία - a felbátorodásról ( παρρησιαστης ) és a koszorúról ( στεφάνος ) ~ „Olyannak, mint a sátán..."

 "Amikor így zaklatták és nyugtalanították, újra dicsérő énekkel kiáltott a világossághoz."

"Az ilyen ember munkás és harcos."

"My brethren, I have received my garland."

"Péter abba, Lót abba tanítványa mesélte, hogy egyszer, mikor Agathón abba kunyhójában voltam, hozzá jött egy testvér és azt mondta: „A testvérekkel együtt akarok lakni. Mondd, hogyan éljek velük együtt?" Az öreg azt mondta neki: „Ahogy az első napon, amikor bemész hozzájuk, úgy őrizd meg idegenségedet (ξένωθεια) életed minden napján, nehogy felbátorodj velük szemben (παρρησιαστης)!"

Erre megkérdezte Makáriosz abba: „De hát mit művel a felbátorodás?" Az öreg azt mondta neki: „A felbátorodás nagy hőségre hasonlít: amikor megjelenik, mindenki elmenekül előle, és tönkreteszi a fák gyümölcsét!"

"Ilyen súlyos dolog a felbátorodás?" - kérdezte Makáriosz abba. 

Agathón abba így válaszolt: "Nincs rosszabb szenvedély a felbátorodásnál, hiszen ez az összes szenvedély szülőanyja. Aki munkálkodik, annak nem szabad felbátorodnia, még ha egyedül van is kunyhójában. Tudom, hogy egy testvér, aki már régóta kunyhójában élt, egy kis ágya volt, mesélte: »Úgy hagytam volna el a kunyhót, hogy még a kis ágyról sem tudtam, hacsak valaki más nem figyelmeztetett volna rá.« 

Az ilyen ember munkás és harcos." ( A szent öregek könyve, Agathón abba, 83, 1, 55-56 )

 

 Semmit sem tart magáénak...

"Kezdetben azt mondta Ammóész abba Izajás abbának: „Minek látsz engem most?" Azt mondta neki: „Olyannak, mint egy angyal, atyám!" Később így szólt hozzá: „Hát most minek látsz engem?" Azt mondta: „Olyannak, mint a sátán, mert ha jó szóval is vagy hozzám, olyan az számomra, mint a kard." ( A szent öregek könyve, Ammóész abba, 131, 2, 71 )

 

Mindenért felelősséget vállal..., s bele is szól mindenbe.

 

Már megint egy rosszul feltett kérdés... 

"Az Első Rejtély folytatta, és így szólt: Az történt ezután, hogy mielőtt Πίστις Σοφία-t egészen kivezettem volna a káoszból, mivel az én Atyám, az Első Rejtély, mely besugároz, ezt még nem parancsolta meg nekem, miután tehát Authádész teremtményei észrevették, hogy világosságáramlatom a világosságerőket, amelyeket Πίστις Σοφία-tól elvettek, most visszavette tőlük, és Πίστις Σοφία-ba nyomta, s ezen kívül Πίστις Σοφία-t felragyogni látták, fényesen, ahogyan kezdetben volt, nagyon megharagudtak Πίστις Σοφία-ra, 

 

 S újra Authádészükhöz kiáltottak, hogy jöjjön és segítsen nekik, hogy újra elvehessek Πίστις Σοφία-tól a fényerőt. És Authádész egy másik nagy fényerőt küldött le a tizenharmadik eon magasságából. Az lejött a káoszhoz, mint a suhanó nyílvessző, hogy Authádész támogathassa a teremtményeit, s ezek újra elvehessek a Πίστις Σοφία fényeit. 

 

  Amikor pedig ez a fényerő lejött, Authádész káoszban lévő teremtményei újra felbátorodtak, és szorongatni kezdték és üldözték Πίστις Σοφία-t, aki megijedt és nagyon zavarba jött. És Authádész néhány teremtménye szorongatta őt. 

 

Az egyik teremtmény egy nagy kígyó alakját öltötte; egy másik egy nagy, hétfejű sárkánykígyó, megint másik pedig sárkány alakjában jelent meg, és Authádész első ereje, az oroszlánfejű erő is eljött a többi teremtménnyel együtt; ez a számtalan teremtmény együtt támadt Πίστις Σοφία-ra, újra levezették a káosz alsó területeire, és újra nagyon nyugtalanították őt. Mivel ennyire zaklatták, elmenekült előlük, és újra a káosz magasabb területeire jutott, de Authádész teremtményei követték, üldözték, és nagyon zavarba hozták.

 

Ezután az történt, hogy a tizenkét eonból letekintett Ádámász, a zsarnok, aki szintén haragudott Πίστις Σοφία-ra, mivel Πίστις Σοφία a Világosságok Világosságához akart menni, mely mindegyikőjük fölött volt. Ezért haragudott rá. 

 

Amikor tehát Ádámász, a zsarnok, kinézett a tizenkét eonból, látta, hogy Authádész teremtményei szorongatják Πίστις Σοφία-t, hogy elvegyék minden világosságát.  

 

Amikor Ádámász ereje leért a káoszba minden teremtményhez, vagyis ez a démon lejött a káoszba, elbuktatta Πίστις Σοφία-t. És az oroszlánfejű erő meg a kígyófejű erő meg a sárkánygyíkfejű erő meg a sárkányfejű erő meg Authádész minden más teremtménye azonnal körülvette a Πίστις Σοφία-t, hogy megpróbálja tőle újra elvenni minden belső erejét.  

 

Nagyon szorongatták és veszélyeztették Πίστις Σοφία-t. Amikor így zaklatták és nyugtalanították, újra dicsérő énekkel kiáltott a világossághoz, és azt mondta: 

   

1. Ó, Világosság, segítettél nekem! Hagyd a te világosságodat reám esni! 

 

2. Mert te vagy az oltalmazom, és tehozzád akarok jönni, ó, Világosság, mert benned bízom, ó, Világosság!  

 

3. Mert te mentesz meg Authádész és Ádámász zsarnoknak a teremtményeitől [kisugárzásaitól], te fogsz megszabadítani engem az ő hatalmuk veszélyeitől.  

 

Amikor Πίστις Σοφία ezt mondta, akkor Atyám, a besugárzó Első Rejtély parancsára Én újra leküldtem Gábrielt és Michaelt és a nagy világosságzuhatagot, hogy Πίστις Σοφία segítségére siessenek. És megparancsoltam Gábrielnek és Michaelnek, hogy Πίστις Σοφία kezeiken hordozzák, hogy az ő lába ne érintse meg a sötétséget. Továbbá megparancsoltam, hogy vezessék át a káosz területein, ahonnan ki fogják vezetni őt.  

 

Az történt, hogy amikor az angyalok lementek a káoszhoz a világosságáramlattal, Authádész teremtményei és Ádámász teremtménye meg- látták a világosságzuhatagot [áramlatot, folyamot], ahogyan mérhetetlen fényességgel ragyogott. Ekkor megijedtek, és elengedték Πίστις Σοφία-t.  

 

A nagy világosságáram pedig körülvette Πίστις Σοφία-t minden oldalról, balról is meg jobbról is és minden oldalon. 

 

És fénykoszorú lett az ő fején.  

 

Amikor a világosságzuhatag körülvette Πίστις Σοφία-t, ő nagyon felbátorodott. A világosságáramlat nem tágított egyik oldaláról sem, s így ő nem félt többé Authádész teremtményeitől a káoszban, sem Authádész másik, új erejétől, mely repülő nyílként csapott le a káoszba; nem rettent meg Ádámász démonerejétől sem, mely az eonokból jött. És az Én parancsomra, a kifelé sugárzó Első Rejtély parancsára a világosságáramlat rendkívülien világított, mialatt Πίστις Σοφία-t minden oldalról körülvette. 

 

És Πίστις Σοφία a világosság közepette volt, mialatt egy nagy világosság volt tőle balra is meg jobbra is, és minden oldalon, fején is koszorút képezvén.  

 

És Authádész teremtményei nem tudták már megváltoztatni a kinézetüket, de az erős fényt sem bírták, s így sokan lerogytak jobb oldalon, mivel rendkívül erősen világított, és sok más esett össze bal oldalon.  

 

Πίστις Σοφία-hoz pedig egyáltalán nem tudtak közeledni a nagy világosság miatt.

 

 Egymáson estek keresztül és egymásba botlottak; Πίστις Σοφία-t azonban nem tudták bántani, mert ő a világosságban bízott.  

 

És Atyám, a besugárzó Első Rejtély parancsára magam mentem le a káoszhoz nagy fényességben, az oroszlánfejű erő elé léptem, mely fénylett, és elvettem a benne lévő egész világosságát. 

 

Authádész minden teremtményét megfogtam, hogy többé ne mehessenek a helyükre a tizenharmadik eonhoz. És Authádész minden teremtményétől elvettem az erőt, s így 

mind erőtlenül estek össze a káoszban.  

 

Πίστις Σοφία-t pedig kivezettem, mialatt ő Gábrieltől és Michaeltől jobbra volt. És a nagy fényár újra belé áradt.  

 

És a Πίστις Σοφία saját szemével látta, hogyan veszem el a világosságerőt az ellenségeitől.

 

 És Πίστις Σοφία-t kivezettem a káoszból, mialatt ő rálépett Authádész kígyófejű teremtményére. De lábbal tiporta a hétfejű sárkánykígyó-teremtményt és az oroszlánfejű meg a sárkányfejű erőt is. Πίστις Σοφία-t állandóan Authádész hétfejű sárkánykígyó teremtményén hagytam állni, mert ez hatalmasabb és gonoszabb volt, mint a többi együtt. 

 

Én pedig, az Első Rejtély vele voltam, elvettem a sárkánykígyóban lévő minden erőt, és megsemmisítettem egész anyagát, hogy mostantól kezdve egyetlen magja se kelhessen ki." Pistis Sophia, 66. fejezet )  

 

 

Mi történt Szókratész vádlóival? Mit hibáztak el?

 

Létezik-e különbség "felbátorodás" és "felbátorodás" között? S ha van "jó" felbátorodás..., mi köze a "koszorúkhoz".

Milyen a helyes felbátorodás...? 

Előre jelezzük a "keskeny út" fogalmához áll közel:

"Megkérdezték Ammónasz abbát: „Melyik a szűk és rögös út (Mt 7,14)?" Azt válaszolta: „A szűk és rögös út ez: erőt venni gondolatainkon és az Isten kedvéért lemondani saját akaratunkról. Ezt jelenti ez is: Nézd, mi mindent elhagytunk és követtünk téged (Mt 19,27)." ( A szent öregek könyve, Ammónasz abba, 123, 11, 67-68 )

 

Ki az "Első Rejtély"?

 

"Nézd, mi mindent elhagytunk és követtünk téged (Mt 19,27)."

 

 

https://boatswain69.blogspot.com/2023/06/manicheusok-v-psalms-to-jesus-vii_14.html?spref=tw