Inkább a vesztett háború, mint a hiba beismerése.

"Mint a vakok, tapogatjuk a falat, és bukdácsolunk, mint akiknek nincsen szemük."

 

Egyik ismerősöm mesélt egy tanulságos történetet. 

A Tescoban vásárolt és a pénztáros elvétette a a számolást és kevesebbet kért. Ő figyelmeztette, ekkor azonban váratlan dolog történt, a pénztáros újraszámolta, s kijelentette, helyes volt az a kért összeg, ő nem hibázott.

Mi történhetett?

Mi vehet rá valakit arra, hogy szándékosan "önsorsrontó", "önkárosító" módon viselkedjen?

Az egónk énképet alakít ki számunkra, ebben kíván a "LEG" lenni, lényegében hazudunk magunknak, hogy hazudhassunk másoknak is. 

"It's a wonderful li(f)e!" 

 

"It's a wonderful li(f)e!"

 

Ha elég sokat hódolunk ugyanannak a hazugságnak nem is tűnik fel...., annyira! Persze előbb utóbb szembesülni kell a  következményekkel.

Most divatos beszélgetni a Csernobil című tv sorozatról..., gimnazista voltam, amikor történt, sokáig hazudoztak róla, mire kiderült mekkora a baj. ( Mi csak annyit vettünk észre belőle az első napokban, hogy sokkal olcsóbb lett a saláta, s mi is sokkal többet kaptunk belőle a kollégium menzáján. )

A rendszer természete volt a hazugság. Volt olyan iskolatársam, akinek rokona Pakson dolgozott, ott Csernobilból származó szemcsét találtak az erőmű kis udvarán..., vajon mennyi szóródhatott szét arrafelé amerre a felhő nagyobbrészt elterült?

A tényfeltárásért felelős akadémikus Valerij Legaszov így fogalmazott később:

„A titkaink és a hazugságaink határoznak meg minket. Amikor feltűnik az igazság, akkor csak hazudunk és hazudunk, amíg már nem is emlékszünk, hogy van-e ott egyáltalán igazság. Pedig ott van. Minden hazugság, amit elmondunk, adósság az igazság felé, és előbb vagy utóbb ezt az tartozást ki kell fizetni. Így robban fel egy RBMK reaktormag. Hazugságokkal.”

Csak annak rendszernek volt része a hazugság, vagy azelőtt és azóta is minden rendszeré; beleértve a saját pszichénk működési mechanizmusait is?

Valószínűleg az utóbbi az igazság!

A Gettysburg című filmben az angol megfigyelővel beszélget Longstreet tábornok: "Inkább a vesztett háború, mint a hiba beismerése" , mondja; gondoljunk a pénztáros viselkedésére... De a folytatás még borzasztóbb: "De mi legalább jól elpáholtuk a briteket!" No igen..., így már sokkal jobb..., vagy nem? ( https://www.youtube.com/watch?v=IbhEPtUseeM )

 

 

Nem!

S, hogy miért csináljuk ezt? Mert kicsinek, gyengének, védtelennek érezzük magunkat. Felfújjuk magunkat, mint a béka és az ökör mesében a béka..., majd kipukkad! Hazugságokba öltözünk, mert fázunk:

„Jó öregem, sose győzheti már meg az erre vetődő vándor drága fiát hírével, sem feleségét; mert hisz a kóborlók kegyelemfalatokra szorulnak, hát hazudoznak, s nem kívánnak szólni igaz szót. Mert aki csak hozzánk, Ithakába kerül csavarogva, úrnőmhöz megy el, ámító szavakat locsog egyre, [...] Hát, öregem, szivesen kitalálnál tán te is ezt-azt, hogyha köpenyt adnának a szóért, inget is, öltönyt” ( Homérosz, 1983, 229–230. )

Kuroszava A vihar kapujában című filmje zseniális alkotás, legmegrendítőbb jelenete, amikor kiderül, még a halott is hazudott! ( https://videa.hu/videok/film-animacio/a-vihar-kapujaban-feliratos-drama-JTlcZ3dzYAQJdLaS )

"A hazugság hasonló a terebélyes fához, melynek satnya a gyökere, jön a zivatar, s kiszakítja tövéből." ( Talmud )

S jön, mindig eljön..., G. B. Shaw Az ördög cimborája című drámájában "a próbatétel idejének" nevezi. Minimum egyszer mindenkire elkövetkezik; erre, ezekre készülünk egész életünkben!

Beöthy Tamás atya lelki vezetőm volt egy időben ő így fogalmazott, "ha egy akkora trágyadomb borítaná is az "Istenképiségedet", mint a Gellért-hegy, az akkor is ott van alatta", érdemes elhordani.

Kérdés, miért kell trágyával elárasztani, s ha előbújna még többet hordani rá? Miért félünk valódi természetünktől, talán mert az már nem csak a miénk, félünk határaink elvesztésétől!?

Van két izgalmas módszer, gyakorlatilag minden vallás misztikusai használják..., az egyik a "neti neti", "sem ez, sem az". Sri Ramana Maharshi könyveiben erre ezt a kérdést ajánlja: "Who Am I? " Bármit teszel is, tedd fel a kérdés: "Ezt én csinálom?" Előbb utóbb elérsz a kérdések aljára az "üresség természethez", s elindulsz vissza, "tat twam asi", azaz "Te az vagy".

Ettől az "egységélménytől", feloldódástól fél az ego és mindenféle "lehetett volna", "kellett volna"; "lehetne", "mi lenne ha", mögé bújik, s feláldozza az életünket s kapcsolatainkat, csak azért a tudatért, hogy ÉN VAGYOK, a valódi lét érzése helyett.

Igaza van Suzukinak, hogy nem tart szükségesnek több egót annál, hogy a busz elé ne lépjünk...; OK, mentse meg az életünket, de elég is ennyi belőle!

Egyik volt diákom pár napja messengeren tette fel a kérdést: "Hogyan lehet jónak lenni?" Egyszerű lenne Jézussal ennyit felelni: "Senki sem jó, csak egyedül az Isten!" - írtam neki.

Ennél ő "többre" vágyik, - mondta; "valóban" jó szeretne lenni!

Hát jó..., meg lehet próbálni.

Canterburyi Szent Anzelmnél írja, annyiban élünk, amennyiben Istenben élünk, s ennyire vagyunk jók is..., ennek függvényében.

S megint elértünk a "pillanatba"!

Idézzük most újra Beöthy Tamás atyát: „Mindenhol jól éreztem magam, mert szeretem az embereket. Isten a jelenünkben van, tehát nem sokat spekulálok, hogy így vagy úgy kellene csinálni valamit. A jelenben kell élni, és azzal foglalkozni, nem álmodozni. Próbálom azokat szeretni, akiket Isten nekem ajándékoz. Szép volt a múltam, remélem a jövőm is szép lesz."

Frappáns megfogalmazás: Jézus így fogalmazott: "Ne tudja a jobb kéz, mit tesz a bal"..., cél a teljes spontaneitás; Isten jelenlétében, az ő részeként tevékenykedni!

Sokféle "szolgálat" van tehát..., ahány élethelyzet annyiféle..., végtelen.

"Azok, akik betegségtől szenvednek, és azok, akik értük fáradoznak, viseljék ezt békében, mert ez a fáradság nagyon kedvesnek tűnik majd nektek." ( Szent Ferenc: A szegény úrnőnek adott buzdítás, részlet )

Vagy a Kopár sziget című filmben:

https://videa.hu/videok/film-animacio/a-kopar-sziget-drama-m4amloIcF42O4Ms0

Nagyon szeretem..., ezek valódi sorsok, valódi szenvedés, tiszta egyenes jellemek, emberhez méltó élet és emberhez méltó halál.

Egyetlen élet értékes, a "halálhoz mért élet". Minden más csak "trágyahordás" az "Istenarcra". 

"Mint a vakok, tapogatjuk a falat, és bukdácsolunk, mint akiknek nincsen szemük. Megbotlunk délben, mintha szürkület volna, homályban lakunk, mint a holtak" ( Iz 59,10 )

"Egy istenarc van eltemetve bennem, / A rárakódott világ-szenny alatt. / A rámrakódott világ-szenny alól, / Kihűlt csillagok hamuja alól / Akarom kibányászni magamat.// Egy istenarc van eltemetve bennem, / S most ásót, kapát, csákányt ragadok, / Testvéreim, jertek, segítsetek, / Egy kapavágást ti is tegyetek, / Mert az az arc igazán én vagyok." ( Reményik Sándor: Istenarc )

"Küszöbén az estnek // csillagfakadáskor dalba fog az ember // ha már fáj a sorsa nagyon szépen fájjon // küszöbén az estnek csillagfakadáskor." ( Utassy József: Motívum )

Zárásul két gondolat Dantétól:

"Ne hódolj a hazugság szellemének: akinek viszket, az csak hadd vakarja! és minden látást mondjon el az ének." (Dante, Paradicsom, XVII, 128-129.)

"A „szent dalnak” ég s föld munkatársa.” ( Dante )

Nem szabad hamisan énekelni...

Amikor a rendszerváltás után Tamás atya Magyarországra érkezett kanadai családterápiás pszichológusi munkája után, emlékszem az egyik legfőbb problémája ez volt: "Hogyan lehetne helyettesíteni, másképp mondani: szeretetetekkel?

Sokat kell mondani..., Ő is sokat mondta, s nem tetszett neki a hangzása, a tartalma persze igen. ( El kellett szomorítanunk, ezt magyarul csak így lehet! )

“Mit a Szerelem sugdos” – válaszolta ajkam – “megőrzöm én és szót a szóra írom, amint ő belül mondja tollba.” ( Dante, Purgatórium, XXIV. 52-55. )

"Inkább a vesztett háború, mint a hiba beismerése." ( Longstreet, Gettysburg )

2019. 06. 13.

Hogy Szép legyen a világ!

"sought to interfere for good ( God )" ( Charles Dickens )

( "Boldogabb karácsonyt, mint az eddigiek voltak."  )

 

 

 

Charles Dickens nem véletlenül nagyszerű író..., s nem véletlenül lett rendkívül népszerű műve a Karácsonyi ének sem.

Nem az alaptörténet az izgalmas..., az utalások, sejtetések..., elsősorban magának Dickensnek az előzetes tudása, ami átvilágít a művön.

( Mint minden könyvet érdemes ezt is eredetiben olvasni a tömör angol szavak, amik rengeteg áthallásra adnak lehetőséget még érdekessé teszik a "játékot". )

 

"Bár isten tudja, igaz-e. Én mindenesetre így képzelem: a megismerhető dolgok közt végső a jó ideája – de ezt csak nehezen lehet meglátni; ha azonban egyszer megpillantottuk, azt kell róla tartanunk, hogy mindnyájunk részére minden jónak és szépnek az oka, amely a látható világban a fényt s ennek az urát szüli, az ésszel felfogható világban pedig ő maga mint úr biztosítja nekünk az igazságot és az észt; s ezt az ideát meg kell látnia annak, aki a magán- és közéletben okosan akar cselekedni." (Platón: Állam, Hetedik könyv)

"A kérdés továbbá a jó és a szép összehasonlítása. Úgy tűnik, hogy nem különböznek egymástól." ( Bonaventúra sajátkezű feljegyzéseiből, 51.c. )

Platón és Bonaventúra egyet értenek..., a szép és a jó azonos, s belőlük származik a fény, "mely mindent megvilágosít". ( „Az igazi világosság, mely minden embert megvilágosít” (Jn 1,9) )

Minden létező birtokolja a szépet és a jót, így a fényt is hordozza..., ezért nevezi az emberi lelket nagyszerűen Pascal, mert Istennel rokon. ( "Az emberi lélek nagysága." )

A hasonló a hasonlónak örül...

 

"A Szentlélek által vezetett ember számára úgy tűnik, a világ nem is létezik. A világ számára pedig úgy tűnik, hogy Isten nem létezik." ( Vianney Szent János )

"A halat nem bántja, hogy túl sok a víz, a jó keresztényt sem bántja soha, hogy túl sokat időzik a jó Istennel. Akadnak, akik számára unalmas a vallás; ez csak azért van, mert nincs bennük a Szentlélek." ( Vianney Szent János )

Következésképp van kit bánt a fényünk..., leginkább kioltanák.

"Újból mesél azokról az évekről, amikor vallásos fellángolásai voltak, és kijelenti, hogy némely katolikus barátja varázsára kimondhatatlanul érzékeny, de ellen tud állni nekik, ha szükséges.

"Claudelt figyelmeztettem", mondja. Majd szomorúan vállat von: "Barátaim: Ghéon, Claudel, Laurens, Copeau, egytől egyig megtértek. Emiatt képtelen vagyok szót érteni velük..." ( Julien Green: Napló 1928-1934 )

Pedig jobban tenné...

 

"Ön talán az a kísértet, akinek eljövetelét előre jelezték? - kérdezte Scrooge.- Én vagyok."

"- Mit!? - kiáltott a kísértet, - hát volna lelked szentségtörő kézzel kioltani a fényt, amely belőlem sugárzik? Nem elég, hogy te és hozzád hasonlók sötét szenvedélye megformálta ezt a süveget, amelyet évek hosszú során át mélyen a szemembe húzva kellett viselnem?"

"- Lám csak az ujjam hegyével érintlek meg és menten úgy megkönnyebbülsz, hogy lebegni fogsz és követni téren és időn keresztül mindenüvé - mondta a szellem, kezét Scrooge szívéretéve."

Csak egy érintés, hogy Jákobból Izraellé válj..., de ez micsoda vereség, s mekkora győzelem!!!

Már fel mersz nézni! ( Általában lesütött szemmel járunk egész életünkben.., hirtelen felemeled a szemed és a teremtett világra mersz nézni.., s meglátod amit tenned kell! )

"Negativity is not intelligent. It is always of the ego." — Eckhart Tolle

Panaszkodunk, hogy ne kelljen tenni semmit..., védjük az egónkat. Istenben járó ember sosem unatkozik..., s mindig kockáztat.

II.

"- Gyere csak közelebb, - kiáltotta a szellem - ismerkedjünk meg kissé! Scrooge félénken lépett közelebb. Fejét lehajtotta, szemét lesütötte. A kísértet tekintete tiszta volt és világos, mégsem volt bátorsága szembenézni vele.- Az idei karácsony szelleme vagyok - dörögte az óriás. - Nézz már rám!"

Tiszta és világos tekintetek tiszta és világos szándékokhoz.

III.

"Vezess tehát és én bizalommal és hálával foglak követni. Nem akarsz szólni hozzám? Semmi válasz. Csak a kinyújtott kéz mutat némán egy irányba egy ismeretlen cél felé." ( Charles Dickens: Karácsonyi ének )

 

"Nos, akkor osztozz abban is, és ne csodálkozz rajta, hogy aki egyszer idáig eljutott, az tovább már nem hajlandó az emberi dolgokat cselekedni, mert a lelke állandóan arra törekszik, hogy ott fent élhessen; ez természetes, ha egyszer a fentebbi hasonlat is erre mutat." (Platón: Állam, Hetedik könyv)

"Számotokra, akikről tudós tanítónk beszélt, mondván: Szentek legyetek, miként magam is szent vagyok! Levit. 11,44." ( Szentviktori Richárd: A szemlélődés kegyelméről, I. könyv )

"Scrooge megtartotta a szavát. Sőt jóval többet tett, mint amennyire fogadalma kötötte. Kicsi Timhez - aki nem halt meg - oly jó és gyöngéd volt, mintha az apja lett volna. Az egész városban nem volt még egy olyan közismerten barátságos úriember, olyan kitűnő főnök, olyan jótét lélek, mint ő.

Persze, akadtak, akik kinevették, kigúnyolták a hirtelen változás miatt. De ő nem sokat törődött velük. Nevessenek csak. Bölcsen tudta, hogy a jónak mindig akadnak gúnyolói és olyanok, akik nevetnek rajta. Jobb, ha nevetnek, mintha haragszanak. Ő maga is jót nevetett ezen az okoskodáson.

( "Hisz mindenki jó. Meghalt azután. Sokat lehetne erről mondani. S látták társai, mint tekint diadalmasan a legörvendezőbbre." ( Hölderlin, Patmosz, 125 ) )

A szellemekkel való társalgást beszüntette. Mérsékletes, egyszerű életet élt. A karácsonyt pedig úgy megünnepelte, hogy bárki példát vehetett róla. Ezt tudta is róla mindenki! Isten áldja meg érte őt és mindazokat, akik hozzá hasonlóan cselekszenek. Vagy ahogy kicsi Tibi mondaná:- A jó Isten áldása legyen mindnyájunkon!" ( Charles Dickens: Karácsonyi ének )

"- Oh te nyomorult rabszolga, hát azt sem tudod, hogy évszázadoknak kell elmúlnia, ezer és ezer munkás életnek kell az öröklétbe távoznia, hogy a jóság, mi egy-egy halandó szívében él, még itt a földön megnyilvánulhasson. Minden igaz keresztyén lélek, aki jóra törekszik a maga kis körében, túl rövidnek fogja érezni életét, az elvégzendő munka nagyságához viszonyítva.Bármily hosszú a bűnbánat útja, nem teheti jóvá a haszontalanul elfecsérelt életet. Én az enyémet elfecséreltem. Haszontalanul elfecséreltem!"

 

Avatkozzatok közbe be a jóért...(, Istenért! )

"sought to interfere for good (God)" ( Charles Dickens )

 

Hogy Szép legyen a világ!

 "Egy üres széket látok, - felelt a szellem, - a szegényes kandallózúgban, s egy gondosan őrzött, gazdátlan mankót. Ha ezek az árnyképek a jövendő során meg nem változnak, a gyermek meg fog halni." ( Dickens: Karácsonyi ének )

2020. 07. 15.

Meddig tart egy pillanat? ~ de úszhatsz benne. / S szükséges a hűség.

Meddig tart egy pillanat?

Csak egy ütés van harmóniában a Mezővel.

 

Ki számít normálisnak? 

Jellemzően az, akik úgy gondolkodik illetve látja a világot, ahogy a többség! ( ~ H. G. Wells: A Vakok országa )

 

Láttatok már macskát bogarászni? 

 

Eckhart Tolle mondja, "sokféle zen mesterrel éltem már együtt..., mind macska volt".

Lehet tőlük tanulni..., de mit is? 

"Egyhegyűséget", koncentrációt.

Amikor csinálnak valamit teljesen átadják magukat a tevékenységnek, s következésképpen "egész jól" is csinálják!

 

Mi miért nem vagyunk ilyenek?

Rendelkezünk egy furcsa szerkezettel a fejünkben, ami valahogy része a gondolkodásunknak. ( A gondolkodás evolúciós "vívmány", s elsősorban fegyver; úgy is működik, adatokat gyűjt, összevet, majd tervet készít egy bizonyos cél eléréséhez, jellemzően valaminek vagy valakinek az "elpusztítása" árán! ) Ez a furcsa szerkezet az "ego", ami ahogy a Revolver című filmben mondják "önmagunknak álcázza magát", de ez így pontatlan, valójában nagyon fontos része a személyiségünknek, csak nem szabad nagyon komolyan venni, nagyjából ezzel is lehet leszerelni..., humorérzékkel!

Az ego dolga elsősorban az, hogy kiemeljen a többiek közül, Valakivé tegyen, így nagy betűvel, ahogy írtam, sőt inkább így: VALAKI! A jelszava a "leg", mindegy , hogy milyen áron, de LEG-nek kell lenned!

 

S itt a nagy baj..., ahogy Lao-ce írja, ha a múltban élsz, bajban vagy, s ha a jövőben, akkor is! A gondolkodásunk pedig ezt csinálja, az ego meg adja alá a lovat!

Tehát neki mindegy, depressziósok vagy mániások leszünk-e, szorongók, vagy múltba révedők, csak ne legyünk egy a sok közül! ( Ezért nehéz pl. depressziós "kezelni", hiszen ő most a LEGszerencsétlenebb, a LEGnyomorultabb, ennél az "átlagos", a "normális" csak visszaesés lehet! )

 

Mint ahogy Tanner John házasságában mondatja G. B. Shaw Octaviussal:

"Olyan nehéz eldönteni, mit tegyen az ember, amikor komolyan a legjobbat akarja."

Itt is elhangzik a "LEG"! Ő akar az lenni, aki majd a LEGjobbat teszi, a LEGjobb módon stb, stb, stb; persze félrelökve a többieket. John jó tanácsot ad..., bár így gondolkodnánk mindannyian! ) https://www.youtube.com/watch?v=c6Z7AqsNsWA&t=1477s

S Tanner Johnnal a választ: "Egy megszületendő gyerek és egy anya sorsára koncentrálj! Azonnal tudni fogod a választ!" 

 

 Hogy lehet ebből szabadulni, vagy legalábbis "távolabbról" figyelve kevésbé a hatása alatt lenni, de okosan használni saját és embertársaink javára a benne rejlő erőt!

 

 

Tanulni kell a macskától!

 

Bulgakov Mester és Margaritájában Jézus beszélget Pilátussal az igazságról, amiről már megállapítottuk korábban, hogy az egyetlen, ami szabaddá tehet:

"– Mi az Igazság?

– Az igazság mindenekelőtt az, hogy tenéked, Hégemón, fáj a fejed." ( Bulgakov Mester és Margarita )

 

Koncentráljunk a lényegre, "egy anyára és születendő gyermekére", vagy a "fájó fejre", rögtön leegyszerűsödik minden, s rendkívül hatékonnyá is válunk!

Ahogy egy zen mester beszél a megvilágosodásról, amikor éhes vagyok eszem, amikor szomjas vagyok iszom, amikor álmos vagyok, alszom, s amikor vécén ülök...

De mester, vetik ellene a tanítványok, mi is ezt csináljuk. Nem, amikor ti esztek , azon gondolkodtok, mit isztok utána..., és így tovább. Sohasem azt csináljátok, amit éppen.

 

De ez nem csak "hatékonyság-kérdés", sokkal komolyabb dolog ennél!

Pár napja erről beszélgettem az egyik diákommal..., gyakorlatilag nem élünk, mert vagy a múltban van a tudatunk, ami nincsen már, vagy a jövőben, ami még nincsen.

Hát ez borzasztó!

 

Bagger Vance legendájában Junuh mondja: "Túl sok idő telt el." Ám Vance válasza az érdekes: "Nem, Junuh, csak egy pillanat!"

Ha minden csak egy pillanat, mekkora az?

"Nem is olyan rég, itt a Lüliang-hegyekben, egy szerzetes kint az erdő szélén meditált. Még nem merült mélyen gondolataiba, így a legapróbb erdei zajt is jól hallotta. A sok megszokott hangból egyszer csak szokatlan, de ismert neszt szűrt ki. A szerzetes felugrott, s hihetetlen iramban futásnak eredt. Izmai azonnal engedelmeskedtek, légzése olajozottan gyorsult, teste minden porcikája bámulatos összhangban működött megfeszített akaratával. Nemhiába edzette testét és szellemét két évtizede könyörtelen gyakorlatokkal, naponta hosszú órákon át. S ez most először, az életét menti meg. A szerzetes nyugodt volt, tudatosan kereste a menekülés útját, s meg is találta. Odaért a szakadékhoz, és levetette magát. Biztos volt benne, hogy estében bele tud kapaszkodni a lelógó erős indákba. Így is történt. Megkapaszkodott. A tigris épp akkor ért a szakadék szélére. Mancsaival nem ért le az indákig, de nem tágított a sziklás peremről. Lefelé sem volt menekvés, a hasadékon túl mély volt, az alján éles kövek. Maradt tehát az inda, amelyen lógott. Ám ekkor egy fehér és egy fekete egér jelent meg az indák közt, s rágni kezdték a szárakat. Azok szép lassan vékonyodtak, majd sorban elszakadtak. A tigris még mindig odafent volt. Ebben a pillanatban azonban a szerzetes egy gyönyörű nagy szem szedret vett észre az indák fölé hajló faágon. Odanyúlt érte, leszakította és bekapta. S lám, milyen nagyon édes volt" (Su-la-ce)

Erről az érzésről maradunk le egész életünkben, ha "kiesünk" a pillanatból! Elveszítjük azt, ám mivel mindenki ezt csinálja, azt hisszük ez a normális; esküszöm, a macskáknak több eszük van, mint nekünk!

 

Volt egy Balogh József nevű dogmatika tanárom a Szegedi Hittudományi Főiskolán, Ő ezt az érzést a tengerrel szerette magyarázni, "a tengert meg nem foghatod, de fenn tart és úszhatsz benne."

S mindenkire vár egy tökéletes ütés odakünn a Mezőn!

"Csak egy ütés van harmóniában a Mezővel. Az ő eredeti, saját ütése, amelyik majd kiválasztja őt. Mindenkire vár egy tökéletes ütés odakint. Csak félre kell állnunk." ( Bagger Vance legendája )https://www.youtube.com/watch?v=m4pjRGsBU3M

 

"Én, aki nem éreztem magamat jól a meglehetősen finom öltözetben és az elegáns üzletben, és most még úgy se érezném ott jól magamat, csak bosszankodnék és bosszantanék másokat, ugyanakkor egészen más ember vagyok, ha valahol a Geesten, a tengerparton, vagy a pusztában dolgozom. Rút arcom és kopott kabátom tökéletesen illik környezetemhez, megtalálom magamat, és élvezettel dolgozom..." ( Van Gogh válogatott levelei, 18882. április 25., 63 )

Vagy  pár sorral feljebb:

"És az én szakmámban jobb, hogy olyan vagyok, amilyen vagyok, mintha kificamítanám magam a konvencionális formák szerint, amelyek nem is illenek hozzám." ( Van Gogh válogatott levelei, 18882. április 25., 63 )

Mi van teljes összhangban a "Mezővel"?

 

"S mindörökké a határtalanba tart a vágy. De túl sokat kell elbírnunk. S szükséges a hűség. Mégsem kívánunk előre-hátra tekinteni. Csak ringatózni, mint a tenger ingó csónakán." ( Hölderlin, Mnémoszüné, 154 )

 

  

2019. 06. 09.

"büszke mosoly" / "Aki Bergengóciában nincsen otthon, az a saját világában is eltéved!"

"A két út"

"Pascal 'talált', mivel kétségkívül nem keresett tovább." ( Paul Valery )

 

 

A "két út" a bibliában az első zsoltár alcíme. Nem véletlenül kerülhetett a kitüntetett első helyre.

A nagy választásról szól.

 

Nagyon szeretem Kodolányi Én vagyok című regényét..., második Bibliámként forgatom. Együtt a zsolozsmával...

Az utolsó vacsorát így írja le Júdás szemszögéből ( Ő maga a könyvet Júdás-regénynek hívta, hiszen nem is Jézus a lényeg..., nem az "egészségeseknek kell az orvos. ):

"Szívdobogva figyelt. (...) Mikor Jehuda feltekintett, már túl voltak a lakomán és ezt énekelték:

Boldog, aki nem jár gonoszak tanácsán, A bűnösök útján meg nem áll És nem telepszik csúfolódók székébe!

Világos, fényes, selymes női hangok vegyültek a vastag férfihangok harsogásába, az ének kizúdult az ablakon, mint a vízesés. Gyermekek kacagtak, mint a gyöngy." ( Kodolányi János: Én vagyok, 293 )

Júdás itt is elkeseredett irigy, gyanakvó...., tele lelki és testi fájdalmakkal, mások és maga elleni vádakkal, gyanakvással. Pedig nem ő megy  a halálba, hanem a többiek, s mégis ők a vidámak:"az ének kizúdult az ablakon, mint a vízesés".

 

Júdás sem érti, pedig egyszerű dolog. Akkor még egyszer:

"Boldog, aki nem jár gonoszak tanácsán, A bűnösök útján meg nem áll És nem telepszik csúfolódók székébe! - a legelső zsoltár, legelső sora..., pont Ő ne tudta volna tanult zsidó létére..., s a folytatást?

"Nem úgy a gonoszok, hanem, mint a pelyva, amit szétszór a szél."

Nem Isten ítéli el Júdást, Júdás ítéli el magát, könnyű lesz, és elfújja a szél.

"Mert tudja az Úr az igazak útját; a gonoszok útja pedig elvész." 

Utat tévesztenek..., van aki nem ismeri a "világtörvények" ( Hahó, Öcsi! ) legfontosabbikát, ami valahogy így szól: "Aki Bergengóciában nincsen otthon, az a saját világában is eltéved!" ( Szeretnétek, ha inkább erényeitek és nem hibáitok "lógnának le" a pergamen lapról... )

 

"De boldog a ti szemetek, mert lát, és boldog a ti fületek, mert hall! Bizony, mondom nektek, sok próféta és igaz vágyott látni, amit ti láttok, – és nem látta; vágyott hallani, amit ti hallotok, – és nem hallotta. Hallgassátok meg hát a magvetőről szóló példabeszédet! Akik hallgatják a mennyek országáról szóló tanítást, és nem értik meg, azokhoz eljön a gonosz, és elragadja mindazt, amit a szívükbe vetettek Ez az, ami az útszélre esett. A kövek közé hullott mag pedig az, aki meghallgatja ugyan a tanítást, és szívesen be is fogadja, de az nem ver benne gyökeret, csak ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar eltántorodik. A tövisek közé esett mag az, aki meghallgatja a tanítást, de a világi gondok s a csalóka vagyon elfojtja azt benne, és gyümölcs nélkül marad. Végül a jó földbe hullott mag az, aki meghallgatja, megszívleli a tanítást, és jó termést is hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat." ( Mt 13,1-23 )

Pascal, Valery jól írja, "talált"...

 

Ha ennyire jól értette, talán tanulhatunk tőle valamit. A Rónay György fordítás kötetében találtam egy remek verset tőle..., az ellentét is izgalmas, de az utolsó sor a gyönyörű!

"Milyen keserű tudsz lenni, - ó Élet, Milyen keserű és édes tudsz lenni! Milyen keserű és édes és lomha tudsz lenni, ó Élet, Milyen keserű és édes és lomha és fürge és hosszú és rövid tudsz lenni, ó Élet. Mint ahogy némely pillanatnak Nem lehet ára, bírája, mértéke más csak a könny: Nincs a te nyűgeidre se méltó válasz egyéb egy büszke mosolynál. ( Paul Valéry: Az élethez ( A la Vie ) )

 

A jó harcot megharcoltam... ( "A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. Készen vár az igazság győzelmi koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, de nemcsak nekem, hanem mindenkinek, aki örömmel várja eljövetelét." Tim2 4,7-8)

A jutalom egy "büszke mosoly".

 

 

 

 

2020. 07. 16.

Pár alapszabály ( epilógus ) ~ Erre vártam egész életemben...

Összefoglaló ( "Erre vártam egész életemben!" )

 

 

Első szabály: Minden érted van.

Második szabály: Ha nem változtál lélekben egy adott esemény hatására, az nem érted történt, de általad..., valakiért!

Harmadik szabály: Ne félj!

Negyedik szabály: "Észre térhet néha az üresfejű ember, és a vadszamár is szelídebbé válhat." ( Jób 11,12 )

Ötödik szabály: Az öröm bármiben és bárkiben rád köszönhet..., fogadd tisztelettel és nyitottsággal, tiszta tükörrel!

Hatodik szabály: Ne hisztizz!

Hetedik szabály: Dolgozz! Kérik..., nagy szükség van az áldozatodra. ( "Szegények" mindig lesznek veletek... )

Nyolcadik ( utolsó ) szabály: "Énekelj!"

 

Meg kell hát értened, akármi történik, okkal és céllal történik; ha nem érted, akkor is fogadd el, jobb az úgy mindenkinek és Te is hamarabb jössz rá az esetleges megoldásra.

Ha nem jössz rá soha, az sem baj.

Nem kell félned, ami létrehozza a helyzeteket, az meg is oldja azokat, s ha része vagy a "gépnek", a gép vigyázni fog rád, hisz "alkatrész" vagy..., "fontos láncszem lettél a láncban".

A fájdalom és félelem időnként elhatalmasodhat feletted, fáradtság dolga is ez..., de nyugodj meg, a "vadszamár is megszelídülhet"..., neked sem alaptermészeted "bolondnak lenni" csak meg kell keresni a valódi önvalódat.

S ne hisztizz, ha MÉG nem megy; s ne hisztizz, ha MÁR nem...; bár ilyen aligha létezhet az élmény katartikus volta miatt.

Találj magadnak elfoglaltságot..., mindig van; csak meg kell látni, ehhez is csak a "tükröt" kell megtisztítani, azonnal vissza fogja tükrözni amit kell.

 

Még ifjú koromban olvastam egy zen mesterről, aki kórházba került..., ott ahelyett, hogy elhagyta vagy sajnáltatta volna magát, körbe járt a kórtermek között és beszélgetett, segített, támogatott, igyekezett mindenkit felvidítani.

Egy napon félve közölte vele a hírt az orvosa, pár hete van már csak hátra.

Erre vártam egész életemben, - mosolyodott el a mester.

 

2020. 07. 14.

Hetedik szabály: Dolgozz! Kérik..., nagy szükség van az áldozatodra. ( "Szegények" mindig lesznek veletek... )

Emlékeztető ( III. ) „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!” ~ „Keljetek fel, ne féljetek!”

 

 

"Az éretten produktív vallásos érzés ---, mint minden más érett érzés jól differenciált, ami azt jelenti, hogy képes különböző időkben ennek az élménynek részeit és ezek egymáshoz való viszonyát szemlélni. Maga erejéből dinamikus, azaz autonóm szerepet tölt be az ember motivációs életében, tekintet nélkül arra, miből ered. Az érzés természetével egybehangzó magatartást képes létrehozni, és a benne foglalt értéknek megfelelő lelkiismeretet szül." ( Allport )

Precíz..., de nézzük gyakorlatiasan.

 

Hol leveleket gereblyézünk, hol mást teszünk..., mert úgy érezzük ezt KELL tennünk. A gereblyézésen van a hangsúly? Bármin..., mert ez az ÉLET. Ez az életünk.

"At the moment that I’m raking leaves, at the moment I’m doing anything, it is my life, it is all of time, and it is all of me."

Én magam a tevékenység vagyok.., s ez a tevékenység az életem. S maga az ÉLET is..., aki nem tevékeny, az halott, vagy rövidesen az lesz. Megtörni is így lehet valakit.., elveszed a mozgásterét vagy az élet(tett)kedvét.

Szép dolog a megvilágosodás, de csak "szubjektív élmény", ami ha nem járna "tettrekészséggel" ( Hunyadi László ), semmit sem érne.., következésképpen nem is létezhetne..., Isten nem öncélú valami..., hiszen maga a Szeretet. A szeretet cselekszik, ez a természete.

"Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s fölment külön velük egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük: arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény. S íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele. Péter erre így szólt Jézushoz: „Uram, jó itt nekünk! Ha akarod, csinálok ide három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek, egyet pedig Illésnek.” Amíg beszélt, hirtelen fényes felhő borult rájuk, s a felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!” Ennek hallatára a tanítványok arcra borultak, s igen megrémültek. Jézus odalépett hozzájuk és megérintette őket: „Keljetek fel, ne féljetek!” Amikor tekintetüket fölemelték, nem láttak senkit, csak egyedül Jézust. A hegyről lefelé jövet Jézus rájuk parancsolt: „Ne szóljatok a látomásról senkinek, amíg az Emberfia föl nem támad a halálból!” ( Mt17,1-9 )

 

Itt a program!

1.Minta: "Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!" Úgy kell tenni, mint a Mester..., vagy legalábbis úgy, ahogy a mester cselekedne, ha Én lenne!

2.És buzdítás:„Keljetek fel, ne féljetek!” Kereszténynek lenni nem csak "kötelesség", de "méltóság" is. ( Bár ez most a Bernát-féle idézet megfordítása.. ) Keljetek fel..., emeljétek fel fejeiteket, a "szigetek Isten fiainak érkezését várják", sőt: "Maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását." ( Rom 8 )

Várnak minket, s mi csak így, köztük lehetünk boldogok..., hozzájuk szól a küldetésünk.

Senki sem tudja, hogy hibázik, ha nincs annak tudatában..., mi majd emlékeztetjük rá őket. ( Mindenkinek szüksége van szeretetből fakadó figyelmeztetésre.. )

Ám mi lesz azokkal akik, mint Szókratész "tövis lesz a sarkukban"?

 

Ne legyen illúziótok!

"S ha valaki aztán megpróbálná a többieket feloldozni s felvezetni, s ezt valamiképpen kézre keríthetnék és megölhetnék, nem ölnék-e meg?" (Platón: Állam, Hetedik könyv)

Erre Jézus is figyelmeztet:

"Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok! Így üldözték előttetek a prófétákat is." ( Mt5,11-12 )

"Jó nap ez a halálra!"

 

Pascal hasonlóképp átlátta ezt:

1654 kegyelmi esztendeje

Hétfő, november 23, Szent Kelemen pápa és vértanú és a martirológium más szentjeinek napja. Szent Krizogonusz vértanú és mások vigíliája. Este körülbelül fél tizenegytől körülbelül éjfél után fél egyig.

TŰZ

Ábrahám Istene, Izsák Istene,Jákob Istene, nem a filozófusok és a tudósok Istene.

Bizonyosság. Bizonyosság. Érzelem, Öröm, Béke. / Jézus Krisztus Istene. / Deum meum et Deum vestrum. / Istened az én Istenem lesz.

A világ és minden felejtése Istenen kívül. Ő csak az Evangéliumban tanított utakon található meg.

Az emberi lélek nagysága.

Igaz Atyám, a világ nem ismert meg téged, de én ismertelek téged. / Öröm, Öröm, Öröm, Örömkönnyek. / Elszakadtam tőle.----------------

Derelinquerunt me fontem acquae vivae. / Istene elhagysz engem?------------- / El ne szakadjak tőle örökre.

Ez az örök élet, hogy ismerjelek téged, egyedül igaz Istent, és akit küldtél J.-K.-t.

Jézus Krisztus-------------- / Jézus Krisztus-----------------

Elszakadtam tőle. Elmenekültem tőle, lemaradtam róla, keresztre feszítettem. / Soha el ne szakadjak tőle. -------------- / Csak az Evangéliumban tanított utakon tarthatjuk meg őt.

Teljes édes lemondás.

( A pergamenen még hozzáadva: )

"Teljes alávetettség Jézus Krisztusnak és lelkivezetőmnek. Örökké örömben egy napi földi gyakorlatért. Non obliviscar sermones tuos. Amen

Teljes alávetettség és mártíromság öröme és boldogsága akár egy valódi földi napért. Belső ellentmondás? Maga a büntetés volna a jutalom? ( A valódi földi nap valódi vértanúság és alázat? Vagy fordítva amelyik nem ilyen az nem is igazi? )

 

"S ha akkor egymás közti életükben voltak bizonyos kitüntetések, dicséretek és tisztelet ajándékok, amelyeket annak adtak, aki az előtte elvonuló árnyképeket a legélesebben tudta felismerni, s aki a legjobban tudott emlékezni rá, hogy melyek szoktak előbb, melyek később, s melyek egyszerre elhaladni, s aki mindennek alapján a legbiztosabban meg tudta jósolni, hogy mi fog következni: gondolod-e, hogy ő ezekre még mindig vágyakozik, s hogy az ottani világban kitüntetetteket és hatalmasokat irigyli – s nem inkább Homérosszal érezne-e, s nem szeretne-e inkább mezei munkásként dolgozni egy földnélküli embernél, s inkább akármit elszenvedni, mint ama révület világában élni?

Én bizony azt hiszem, hogy mindent inkább vállalna, semhogy úgy kelljen élnie. ( Platón: Állam, Hetedik könyv )

S most fordítsuk vissza:

"Krisztus követőjének, kereszténynek lenni nemcsak tisztesség, méltóság, hanem kötelesség is." ( Szent Bernát idézetek minden napra )

 

 

Mit kell hát tenni Krisztusi módon?

A zen buddhizmusban két fontos, feltétlenül gyakorlandó dolog van: Szamu és Zazen, az első a testnek..., a második a léleknek; szokták mondani. De valójában egy a kettő. Ugyanazzal a lélekkel kell végezni mindkettőt!

Aki jól meditál, jól dolgozik, s fordítva.

"Looking for greater meaning in life, some people think that housework is beneath them. Cooking and cleaning are beneath them. I know that feeling well. Sometimes they seem so far beneath me that I can’t see the bottom. I can’t see the beginning or the end. Is there a point to doing the work that seems pointless? The work, with no visible end, no redeeming value, and no apparent urgency? Yes. It’s the wisdom of the ancient homemakers." ( https://www.lionsroar.com/do-dishes-rake-leaves-and-dont-forget-the-endless-loads-of-laundry-march-2010/?fbclid=IwAR37e7decfcxLqSzrQLBShHoT7UgQicDiCW3GuyuAhAKGKze2v9RtZmy-ps )

Hetedik szabály: Dolgozz! Kérik..., nagy szükség van az áldozatodra. ( "Szegények" mindig lesznek veletek... )

"Az én Atyám szüntelenül munkálkodik, ugyanúgy munkálkodom én is." ( Jn 5,17 )

 

2020. 07. 14.

"Így minden földi bajt a szívünk győz le majd!" / "Menjetek be a szoros kapun! / Egymásra figyelni, szeretetben!

Egy szál rózsa hatalma ( III. )

"Nincsen nékem saját igazságom."

"Isten kinyújtott keze a világban."

"Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy indiai testvérpár. Abból éltek, hogy akrobataként léptek fel a városok piacain. A fiú tartotta a rudat, míg a lány a rúd csúcsán egyensúlyozott.

Egy nap a fiú így szólt:

- Ma úgy fogunk fellépni, hogy Te figyelsz magadra, én meg magamra. Ha így teszünk, minden jól fog menni, bemutatjuk az ügyességünket, és megkeressük a kenyérre valót.

Nem így lesz, felelte a lány:

- Te figyelsz rám, én meg rád, így mutatjuk be ügyességünket és keressük meg a kenyérrevalót!"

Ez egy indiai tanmese, remélem jól adtam vissza sok-sok évvel ezelőtt olvastam, így emlékszem reá.

Nagyon jó történet, s komoly fejtörést okoz nekem máig.

Kinek van igaza?

 

Minden szabály a hatásából ítélhető meg..., melyik mellett valószínűbb, hogy el fognak esni?

Szergej Mihalkov A szófogadatlanság ünnepe című regénye alapján készült egy film, gyerekkoromban moziban is láttam, a Tótágas (https://videa.hu/videok/film-animacio/totagas-1978-teljes-film-ifjusagi-moor-marianna-epeG6XaLvDwafKfK).

Maga a felvetés az izgalmas..., lehetséges-e, hogy annyira elmérgesedjen a szülők és gyerekek kapcsolata, hogy végleges eltávolodás, szakítás lehessen belőle?

 

Engedelmeskedjetek egymásnak szeretetben, tanácsolja Pál apostol. 

Ő a második, a lány által javasoltat ajánlja, szerinte ez jobban segíti az egyensúlyozást, ahogy korábban a mester is tanácsolta a zen történetben..., "bátoríts másokat", figyelj rájuk!

 

Ez a könnyebb és járhatóbb út..., s biztonságosabb, egymásra figyelni, szeretetben!

"Menjetek be a szoros kapun! Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják.” ( Mt 7,13-14 )

Ez a keskeny út, s a szoros kapu, nem elveszni saját egónkba, de "feloldódni" a mások iránti szeretetben.

( A "szeresd felebarátodat, mint önmagadat", csak akkor értelmes parancs, ha szeretjük magunkat. Aki gyűlöli önmagát, felebarátját is gyűlölni fogja! )

 

Duccio Di Buoninsegna-nak van egy festménye, Jézus pokolra szállásáról. Már gyerek koromban is foglalkoztatott a kép tartalma, mondanivalója. Krisztus nem dicsőségesen áttöri, ledönti a pokol kapuit, hanem észre sem veszi..., átsétál rajta, szinte véletlenül az ördögre is rálépve! Mulatságos kép, ám saját tapasztalataim is alátámasztják, ez a valóság.

Az "ördögöt" nem lehet úgy legyőzni, hogy rá koncentrálunk, ha erőt fejtünk ki vele szemben. ( "Ne állj ellen a gonosznak!" ) Észre sem kell venni, figyelmen kívül kell hagyni, ahogy Jézus teszi a képen, tekintetével a kárhozottakat keresi, le sem veszi róluk a szemét; a jóra kell emelni a tekintetünket! ( "morfogenetikus mező" )

 

Még Marianumos koromban volt egy vitám egy akkori kollégámmal, lényegében Aquinói Szent Tamás egyik tételéről, ahol bebizonyítja, ördög nem létezhet. ( A tétel lényege, a teljes és abszolút rossz a szeretet teljes hiánya, tehát nem létezhet. A rossz csak akkor létezhet, ha valamiféle jóhoz kötődik, ebből nyerve energiáját! )

Szerinte, mármint a volt munkatársam szerint van ördög, ő már találkozott is vele, én szelíden és visszafogottan csak annyit vetettem ellene, én még nem.

Erre azt felelte, mert nem vagyok értékes, mert még az ördögnek sem kellek...

 

Izgalmas elmélet ez is, én mégis inkább, hasonló szerénytelenséggel megközelítve a témát a misztikusokra támaszkodnék..., aki Istenben van, az láthatatlan a "gonosz" számára.

Lehet választani!

 

De nem is kell! Van erre is egy jó történetem:

Ám mielőtt belekezdenék ezt előrebocsátanám: 

"Felolvastam neki és elkezdtem magyarázni, hogy ha csak a reánk váró gyötrelmektől félünk és ezért kerüljük a bűnt, az sem nem jó, sem nem gyümölcsöző." ( A zarándok, 43 )

 

Tivadar nevű egykori tanítóm, aki a Szatipatthána szútra gyakorlataira tanított minket, elmesélte, egy napon becsöngettek hozzá az egyik szekta képviselői, s mikor megtudták, hogy buddhista, megfenyegették: "Pokolra fog jutni!"

"Oda is készülök." - felelte.

Ahol a legnagyobb a szükség…, ott a segítség.

Hölderlin izgalmas szemponttal bővíti Tivadar álláspontját..., lehet nem is ott van a pokol, ahol képzeljük; mint a szamuráj történetében, aki megmutatja a tanítványnak. 

"Közeledtem, látni akartam az égieket,
most épp ők vetnek a mélybe, élők
közé, hamis papot, sötétre: zengjem
ott az intő éneket, hátha okulnak,

Ott..." ( Hölderlin, Mint ha ünnep-hajnalban, 54 )

 

Ugyanezt mondja Szent Ferenc is imájában: "Uram, tégy engem békéd eszközévé, hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek, hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak, hogy összekössek, ahol széthúzás van, hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz, hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik, hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik."

Szent Ferenc szerint is háborúba mégy, de szemedet a békén tartod!

Aki "Istenben lakozik" az nem fél a kihívásoktól. Isten a legnagyobb harcokat legjobb katonáinak tartogatja! S mi nagyobb kihívás, mint pokolra szállni? Minden valódi együttérző szív arra fordul, oda vágyik, ám ha mindenki oda megy, ahol legnagyobb a szükség..., mi lesz a "pokollal"? 

 

Észre sem veszed a csapdákat, s talán azt sem, "pokolban" vagy. S valahogy mégis működnek a dolgok.

 

Így elmondhatod Pállal:

"Nincsen nékem saját igazságom." ( Fil 3,8 )

De akkor kié?

 „De én mégis a Krisztusért mindent kárnak és szemétnek ítélek, és tudom, hogy nincsen nekem saját igazságom a törvény alapján, de van Istentől kapott igazságom a hit alapján.” ( Fil 3,7-8 ) 

Így mindenki jól jár.

Ám ez nem könnyű út így sem, "buldog természetet" és nagy-nagy türelmet kíván, főleg magunkkal szemben. ( "A lélek ugyan kész, de a test erőtlen!" )

"Jóllehet a jóakaratú emberek útja egyenes és könnyű, a vándor mégsem juthat messze és csak fáradsággal juthat előre, ha nincsenek jó lábai, fogytán az ereje és ha ellankad az úton." ( Keresztes Szent János )

"...háborúba mégy, de szemedet a békén tartod!"

 

 

Duccio Di Buoninsegna: Discesa per INFERNO Szeretem ezt a képet, olyan mintha Jézus minden erőfeszítés nélkül csak úgy átgázolna a pokol kapuin és az ördögön, észre sem véve őket..., lehet ez?

*** 

 S egy kis zenehallgatás: https://www.youtube.com/watch?v=mzscDr62Iz0 ( Mozart: A varázsfuvola - II. felvonás No. 21 Finale )

 

"És mindhalálig egy az út,
Mely égbe visz, vagy porba sújt!"

"A poklok vésze vár ott,
De társad én leszek!
Így minden földi bajt,
A szívünk győz le majd!"

2019. 06. 05.

"Úgy tekintsenek rá, mint énrám."

Szeretnél "Rilke" lenni? ( II. )

Bújj elő az asztal alól!

 

Nem szeretem a nők napját, s gyerek napot sem..., tudom, kik és milyen céllal tettek meg ünneppé egy olyan állapotot, mely mögött nincsen teljesítmény..., kiszorítandó minden valódi erőfeszítést..., de legalábbis egy szintre sülyesztendő ezekkel például az anyák napját!

Régen a szülők..., a nagyszülők voltak a család középpontjában, rájuk akart hasonlítani minden gyerek, még én is ámulva hallgattam nagyszüleimet, amikor csak meséltek a régiekről...., csoda volt!

Amikor megjelentek a gyerek és diák misék, tudtam nagy baj kezdődik..., a vallás, az egyház infantilizálódik, s mindenki gyerek akar majd maradni, nem bölcs felnőtté válni.

Nem tetszik a mostani szlogen sem..., még ha a céllal egyet is értek: "A gyermek az első." 

Nagy baj lenne...; mert fontos a gyerek, de a szülők fontosabbak..., s ebben az egészségesen gondolkodó gyerekek is mind egyet ért velem. 

Mégis itt vannak a nyakunkon semmitmondó és gyakran idegen ünnepek, amik ugyanoda, a fő helyekre törekszenek. 

Elfogadtuk... Beletörődtünk...

Jó munkát végeztek! Szomorú dolog ez...

 

Miért mesélem ezt..., a vallásosság is hasonló dolog, amikor valaki buddhista lesz, buddhává kíván válni..., aki keresztény, az Jézussá; ( Kempis Tamás Imitatio Christi című könyvét is mindig rosszul fordítják, Krisztus követésének..., nem azt jelenti, Krisztus utánzását! Nagyon nem mindegy! ) elképesztő erőfeszítés, szinte lehetetlen feladat.

Nem csoda, hogy most nem divat ez sem, mindenki a legolcsóbb módon akar a legnagyobb haszonhoz jutni.

Minek fáradtságos módon edzeni testünket és verejtékezve, esetleges sérülésekkel szenvedve felmászni egy hegyre, mikor ott a virtuális valóság..., csak pár kattintás az egész.

Pedig valóban ilyesmiről van szó! Olyan mintha valaki azonnal a Himalája megmászására készülne, mikor még járni is épp csak hogy tud.

 

De erre ott voltak régen a minták a családban, a tágabb közösségben, a legendák és mesék hősei.

Goethe majd 300 éve már leírta, az emberiség tudományában egész szépen fejlődik, de az egyes ember alapvető reakcióiban, ösztönvilágában kevéssé különbözhet barlanglakó őseinktől..., vicces órákat lehet ebből tartani.

Ha "okos" emberek gonoszul rájátszanak ezekre a primitív, ezért rendkívül erős indulatainkra, borzasztóan megnehezíti a valódi fejlődést, felébredést.

"Az emberiség halad - az ember marad" ( Goethe )

 

Már ez sincsen.

"Úgy alkottam, mint egy művész, örömmel és hálaadással. De ha visszagondolok alkotásaimra és találmányaimra, akkor szomorúan fel kell vetnem a kérdést: vajon találmányaim által boldogabb és jobb lett-e az ember? Azt kell mondanom: alig hiszem, hogy igen." ( Rudolf Diesel )

Albert Einstein is leírja: "Nem a tudomány a döntő, hanem a világ legnagyobb kérdése: az emberi szív." 

Szív nélkül mit sem ér a rengeteg találmány..., ami csendben jegyzem meg mind lustaságunk, képmutatásunk vagy gyávaságunk gyümölcse. ( Rengeteg időnk szabadult fel például a mosás gépesítésével..., többet beszélgetünk a egymással? )

 

Mire vágynak igazából az emberek? A kis történetünkben Rilke így beszél: "Olyasvalamit kellene adnunk neki, amit nem a kezének, hanem a szívének szánunk."

Valami hasonló történik Jézussal az evangéliumban, nők intuitívebbek, ők jobban értik ezt a kis epizódot:

"Egy asszony ment oda hozzá. Egy alabástrom edényben drága, illatos olajat hozott. Az olajat Jézus fejére öntötte, amíg Jézus az asztalnál volt. Amikor a tanítványok ezt meglátták, mérgesek lettek. Azt kérdezték: „Mire jó ez a pazarlás? Eladhattuk volna sok pénzért, és a pénzzel segíthettünk volna a szegényeken.” Jézus azonban tudta, hogy miről beszélnek. Így szólt hozzájuk: „Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jó dolgot tett velem! Szegények mindig lesznek köztetek.Én azonban nem leszek mindig veletek. Amikor ez az asszony a testemre öntötte az illatos olajat, azzal már a temetésemet készítette elő." ( Mt 26,7-12 )

Gyakran fogja vissza jótevő kezünket holmi okoskodás, pedig a szívünk mutatná a helyes utat! Az asszony azt tette, amit tennie kellett, amire Jézus valóban gondolhatott, ha nem is vágyott rá, de el nem kerülhetett!

S tényleg megemlékeznek róla, bárhol is hirdettetik az evangélium..., pedig nevét sem tudjuk, csak annyit, ő volt az az asszony, aki akkor és ott értette Jézust! Ez fantasztikus dolog! 

 

Szent Ferenc halálos ágyán hálából köszönő levelet írt Bernát testvérnek, aki először csatlakozott hozzá: "Írd, ahogy diktálom. Az első testvér, akit az Úr nekem adott, Bernát testvér volt, és ő volt az, aki elsőként elkezdte, és a legteljesebben meg is valósította az evangéliumi tökéletességet, azzal, hogy minden vagyonát szétosztotta a szegényeknek. Emiatt és sok más kiválósága miatt kötelességem őt jobban szeretni, mint bármelyik testvért az egész szerzetben. Ezért azt akarom és ahogy csak tudom, megparancsolom, hogy bárki is lesz a miniszter generális, úgy szeresse és úgy tisztelje őt, mint engem, sőt a miniszter provinciálisok is, és az egész szerzetben élő testvérek, úgy tekintsenek rá, mint énrám."

"Úgy tekintsenek rá, mint énrám"..., így kell ezt csinálni!

"Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig." ( 1Rom 8,19-22 )

"Nem kellett több, csak hogy egy tökéletesen tiszta lény megjelenjen a földön, isteni báránnyá legyen, ki elveszi a világ bűneit, és az, hogy a szétporlasztott rossznak lehető legnagyobb része benne gyűljék össze, a szenvedés formájában." ( Simone Weil )

 

 

"Ő valóban a legkeresztényibb férfi volt, aki élve az élő Krisztushoz, haldokolva a haldoklóhoz és halálában a halotthoz akart tökéletesen hasonló lenni, amely külső hasonlósággal fel is ékesíttetett.” (Szent Bonaventura Legenda maior 14 fejezet)

 

2019. 06. 04.