A bódhiszattva ( बोधिसत्त्व ) I. ~ "A hajót? - kérdezte. - A hajót hagyod itt?"

Mit teszel, kárhozott?

 

 "(Mialatt kivezették a városból Lót imigyen imádkozott:) 

„Minden, amit az élet nekem adott, a te kezeid adta; húsomat a te földedből teremtette és azokat a szavakat, ültette az én számba, amelyek a te férfiaid és asszonyaid nyelvén élnek; ó, ezért csókolgattam őket minden szavammal, még akkor is, ha átkozódó szóval ítélkeztem fölöttük. Látlak akkor is, ha behunyom szemem, mert mélyebben vagy bennem az én szememnél, úgy élsz énbennem, amint én voltam tebenned. Kezem a te szokásaidat cselekszi tudatlanul, és ha a sivatagban volnék egymagam, lábam a te utcáid felé vinne, Szodoma, Szodoma, nem te vagy-e a legszebb minden városok közt? És ha csak egy csíkos kelmével függönyzött ablakodat látnám, ráismernék: bizony, szodomai az az ablak. Olyan vagyok, mint az eb, akit kivezetnek gazdája házából; hiába temeti a porba fejét, hogy ne lásson, megismeri a jól ismert dolgok szagát. Hittem az Úrban és az Ő törvényében; tebenned nem hittem, de te vagy; és a többi ország csak olyan, mint az árnyék, amelyen keresztülhaladok, anélkül, hogy egy falhoz, egy fatörzshöz támaszkodhatnék; olyanok nekem, akár az árnyék. De te vagy, amint nincs semmi más: és minden, ami van, csak teáltalad van. Ha téged látlak, nem látok mást, csak téged, és ha meglátok valami mást, csak teáltalad látom. Hittem az Úrban, mert úgy véltem, hogy szodomai Isten; ha nincs Szodoma, nincs Isten. Kapuk, kapuk, Szodoma kapui, hová vezetnek rajtatok keresztül, milyen ürességbe? Hol vessem meg a lábam? Mert nincs énalattam föld ; és úgy állok, mintha nem állanék. Eredjetek, leányaim, hagyjatok el engem, nem mehetek tovább."

 "És lőn mikor kivivék őket, monda az egyik: Mentsd meg a lelkedet, hátra ne tekints, de meg se állj a környéken, a hegyre menekülj, hogy el ne vessz. A nap immár feltámadott volt, amikor ezt mondták. És bocsáta az Úr Szodomára a Gomorára kénköves és tüzes esőt az Úrtól az égből." ( Móz 19,17;24 )

 Ekkor hátranézett Lót, felkiáltott és rohant vissza a város felé. 

Mit teszel, kárhozott? - kiabáltak utána az angyalok.

Megyek segíteni a szodomaiaknak - válaszolta Lót és bement a városba." ( Karel Čapek, Történelmi görbe tükör, Lót, avagy a hazafiságról, 56-57 )

 

"A hajót? - kérdezte. - A hajót hagyod itt?" ( Tömörkény István: A Szent Mihály a jégben )

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/sok-volt-nepekben-az-ijedtseg.html