"Hallgass, népem, most én beszélek!"
Miért fontos a fenti rövid utasítás?
Azért mert ahogy én is szoktam érvelni itt iskolám falai között is..., egy ember, adott esetben egy pedagógus szava is csak akkor érvényes, ha hiteles személyekre támaszkodik. Nem számít, a tanítványai hány százalékban lájkolják az óráját..., az számít, ki volt a mestere, kinek a nevében beszél.
https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/s-tanar-nem-lazad-fel.html
Ám ezt ritkán kérdezik.
Márpedig ahogy a tanár hitelessége ( kongruencia ) is ezen áll vagy bukik, a saját egyéni méltóságunknak is ez az alapja.
Szavaink súlyát is ez adja.
Zlinszky János könyvében találhatók a következő sorok:
"A materialista vagy a nem materialista, csupán szociológiai determinizmusok magát ezt a viszonyt vitatják. Azt állítják, hogy az ember anyagi faktorok vagy más egyéb társadalmi tényezők által meghatározott pályán mozog. Látszat az, hogy önálló döntésre képes. Valójában viszi őt az ár." Legfeljebb virtuálisan, látszatra hoz ő döntéseket, amíg ebben a sodorvonalban halad. Nincs az embernek szabad döntési lehetősége. Ha nincs, akkor a hit megvallásában sincs. Akkor valóban meghatározottság kérdése, hogy az egyik kapja és a másik nem kapja; hogy milyen képet kap az, aki kap a Teremtőről vagy milyet nem kap. Ebből világosan következik, hogy akkor nem felel senki azért, hogy milyen a hite, hiszen nem is tehet róla. Nem felel azért sem, hogy milyenek a tettei, hiszen nem is tehet róluk. A fizikai világ energiamozgása, a társadalmi közeg gazdasági vagy szellemi meghatározottsága dönti el a pályát, hogy merre haladunk, azt, hogy adott esetben ilyen vagy olyan állásfoglalást teszünk." ( Zlinszky János, Keresztény erkölcs és jogászetika, 3. Hit és emberi méltóság, 21 )
C. S. Lewis ezt véletlennek mondja és így érvel:
"Ha naprendszert véletlen ütközés hozta létre, akkor az élet megjelenése ezen a bolygón szintén a véletlen műve volt, és az ember egész evolúciója szintén véletlenszerű volt. Ha ez így van, akkor minden jelenlegi gondolatunk is véletlenszerű – az atomok mozgásának véletlen mellékterméke. És ez vonatkozik a materialisták és csillagászok gondolataira is, ahogy bárki máséra is. De ha az ő gondolataik csupán véletlen melléktermékei, miért higgyük el, hogy igazuk van? Semmi okot nem látok rá, hogy azt higgyem, egy véletlen képes számot adni az összes többi véletlenről."
https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/hisz-gyilkos-is-lehetnek.html
Igaza van.
Zlinszky így folytatja:
"Ugye meghökkentő: A nem-hit, a hitetlenség nem az Istent kérdőjelezi meg első helyen, hanem az embert. Az ember szabadságát, az ember önállóságát. Azt, hogy az Abszolútum, a lét teljessége különbözik a létezők esetlegességétől, ezt ebben a formában a materialista filozófia is vallja. A személyiséget vitatja el az abszolútumtól. Azt mondja, hogy az anyag teljessége, a lét teljessége, annak a mozgástörvényei nem azonosak a részletekkel. A függőségek, az oksági kapcsolatok, a személytelen, benne rejlő törvények által irányított összesség mozgásban van és annak, a rész szerinti relatív valóságnak része, még ha tudatos része is, az ember. Ha hiszünk, akkor a szabad, senkitől sem függő, abszolút Személyiséget hisszük. Valaki az Isten és nem valami. Ebből következik, hogy mi is valakik vagyunk, és nem valamely masszának látszólag önállón mozgó elemi részei. Ez az alaptétel.
Az alaptételből számos következmény folyik. Ha az Abszolútum személyes, akkor személyes kontaktus létesíthető Vele. Mivel mi időben élünk, és időben bontakoztatjuk ki a magunk egyéniségét, ez a kapcsolat is az időben folytatható. Nem lehet a hitet egyszer s mindenkorra elintézni egy nyilatkozattal, egy állásfoglalással, és kipipálni, azt mondani, hogy ez rendben van, és most már mással folytathatom. Napról napra, percről percre, életfázisról életfázisra személyes viszonyunk a Teremtőhöz nemcsak tudomásul veendő, hanem építendő. Következményei vannak, és ha ezeket felismertük, akkor szabadon értékre kell váltanunk. Bizonyos vonatkozásban társai vagyunk a Szentháromság titka szerint három személyű Istennek. Teremtői-teremtmény, fenntartói-fenntartott viszonyban és a befejezett pályánk végén valamilyen formában, immár a szembetalálkozás személyes viszonyában. Ez a személyes viszony meghatározza az ember cselekvési értékét. Az ember ugyan abban szabadon dönthet, hogy tudomásul veszi-e Istent, hogy törődik-e a Teremtővel, hogy a felismert törvényeit - ha nehéz megvalósítani őket -, elismeri-e? Ebben szabad az akarata. De a következményekben nem!" ( Zlinszky János, Keresztény erkölcs és jogászetika, 3. Hit és emberi méltóság, 21 )
A mi nézőpontunkból..., aki nem vesz Róla tudomást, annak az lesz a következménye - beszéde hiteltelen lesz.
 |
| "Ez a személyes viszony meghatározza az ember cselekvési értékét." |
Aki így beszél..., testvérünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése