"Ismerem az utat, amerre mennem kell."
A "Pronobisok" lehet nem is minket szolgálnak? - tettük fel korábban a kérdést.
"Ismerem a szellemi hatalmat, világteremtő energiát, mellyel számolnom kell, semmi kétség, hogy egy még legjobb világrészbe kerülünk s kiapaszthatatlan szépségekben gyönyörködünk." ( Csontváry Kosztka Tivadar, Életrajz )
A "daimónjukat" szolgálják... ( https://boatswain69.blogspot.com/2021/11/a-belso-lenyeget-vettem-at-viii.html ), szolgálják Őket a "daimónjuk".
Azok a lelkek pedig, akik már mentesültek újraszületés kényszerétől, és többé már nincs mit tenniük testük maradékával, tehát teljesen szabadok, Hésziodosz szerint ők a daimónok, akik az emberekről gondoskodnak." ( Plutarkhosz, Szókratész daimónja, 101-102 )
"Mint az atléta, aki bár öregkora miatt felhagyott az edzéssel, de a hírnév és a testedzés szeretetét nem hagyja abba, hanem élvezi, ha látja, amint mások gyakorlatoznak, biztatja őket, s velük együtt fut; így azok is, akik már megvívták az élet harcait, s lelkük kiválósága révén daimónokká váltak, nem vetik meg teljesen az itteni eseményeket, kimondott szavakat, a törekvéseket, hanem jóindulatot tanúsítanak az azonos cél eléréséért törekvők iránt, velük együtt versengve buzdítják és ösztönzik őket az erény elérésére, ha látják, hogy már az óhajtott célhoz közel küzdenek, sőt már majdnem el is érték. De a daimón sem segít válogatás nélkül mindenkinek. Mint ahogy a tengerben úszók közül azokat, akik mélyen bent vannak, messze a szárazföldtől, partonállók csupán szótlanul nézik, azokért viszont akik közel jutottak a parthoz, a vízbe futnak, kezükkel és biztató szavukkal segítségükre sietnek, s megmentik őket." ( Plutarkhosz, Szókratész daimónja, 102 )
Így könnyű "zseniálisnak" lenni.
"A legnagyobb tekintély ezen a világon a világfejlesztő akaraterő, a természetben élő energia, mely kinyilatkoztatás útján fejleszti a világot s halhatatlanná teszi a valóságot." ( Csontváry Kosztka Tivadar, Életrajz )
A "valóság" mindig az ami cselekszik, s aki cselekszi. S a cselekvés, ha igazi, mindig szeretet-alapú.
"Ha te szereted a földet, ember, s Istenre gondolsz, amikor kapálsz, a palánta téged felismer – szeretettel gondol reád, mert őbenne is él az Isten. Nyújts táplálékot a fejlődő kis lénynek, növény-állatvilági egyednek s az gyönyörűségedre fejlődni fog – nyújts táplálékot a vadállatnak, mely éhezik s az hozzád simulni fog. Nyújts táplálékot nagy hóban a madaraknak s a világ minden részéből hozzád ellátogatnak, fára telepszenek le s neked csicseregve hálálkodnak. Nyújts táplálékot a vagyontalan szegénynek, ez el fog ismerni téged Isteni tekintélynek." ( Csontváry Kosztka Tivadar, Életrajz )
( https://boatswain69.blogspot.com/2022/03/permetezzunk-ii-de-ha-fat-fenyegeted.html / https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/a-baratsagot-lelkunk-magaval-egbol.html / https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/valamennyien-csendesen-nevettek.html )
"Nézni nézhet mindenki, de látni csak az láthat, akit az Isteni gondviselés ezzel a képességgel különösen megáldott. És ezek a különös képességgel megáldott emberek vannak hivatva az ember művelődéstörténelmét gyarapítani, vagyis az adott esetben az Isteni bölcsességet igazolni." ( Csontváry Kosztka Tivadar, Életrajz )
S ahogy Pál apostol is írta, az Isteni adományok sokfélék...
"Non omnia possumus omnes. Varia sunt dona. Tudják jól őkegyelmek. Ezt azért előttök viselvén, quanto melius erat a szeretet által egymást segítvén, ezt mondani: Te szem vagy, te fül vagy, te száj, te kéz, etc., és az Istennek munkáját egy szívvel-lélekkel munkálkodni őfelsége dicsőségére? Tempora sunt iniqua: nem kellene megszakadoznunk, sőt egyenes vállal a terhet supportálnunk." ( Misztótfalusi Kis Miklós, Maga mentsége )
"…Én feláldoztam az életemet megtudandó, mi a való, hogy fejlődik ki a világ és hogy fejlődik tovább, mert minden ami van a pozitívum akaratából fejlődött ki s ami lesz a pozitívum kinyilatkoztatása alapján fog kifejlődni." ( Csontváry Kosztka Tivadar, Életrajz )
"Maradandó alkotást csak az igazságból
meríthetünk, az igazságot csak az Istentől nyerhetjük. Akinek megadatott
a képesség az alkotásra, annak megadatott a képesség a
halhatatlanságra. A képesség nemcsak az embernél nyilvánul meg, hanem az
állatoknál, a madaraknál, a rovaroknál is érvényesül. A madaraknál a
képesség a fészek előállításában és rendkívüli éneklő tehetségben
mutatkozik s némely fajnál a tudás is oly nagymérvű, mint pl. a
harkályoknál, hogy azt a fáradtságos munkát, amely egy kis madár
szorgalmában rejlik, csodálattal kell szemlélnünk, mert csak így érthető
meg a világteremtő világrendje, ha az egységes fajtulajdonságoknak meg
van szabva a különböző résztulajdonsága. Nem kisebb figyelmet érdemelnek
a szorgalmas hangyák, a kis mérnökök s a mézelő méhek államalkotásai és
a darazsak fajtulajdonságai. Tovább menve az adott képesség
megfigyelésében a házi egérnél bukkanunk csodálatos energiára:
tájékozottsága, kitartása, s a tervbevett munkának ellenállhatatlan
keresztülvitelében. Az egér képes pici fogaival a földszintről az V.
emeletre a falat átfúrni, ép úgy mint a tengeri kagyló, mely bele
furakodik a nagy kősziklába, ő is átfúrja magát az éléskamrába.
Rendeltetéséből él a vidéki szemétdombon a lármázó verébsereg, nem
kívánkozva magános verébnek a városba. Megelégedett mosollyal tekint
mind a kettő a tavasz megújhodása és a fajtulajdonságoknak folytatására.
Ez úgy, mint a tavaszi gyopár, az ibolya s a rózsa. A nagy műnek
megszámlálhatatlan múltja van, egy nagy szellem szülte szunnyadó
állapotban, utána mosollyal ébredt, látva a sok szépet álmában, amit
valóra váltania kellett. A mű a mostani alakjában hasonló egy nagyarányú
tájképhez, amelyen a mester sokáig elmélyedhetett, a mű eredeti
arányait fokozatosan fejlesztette ki, épp úgy, mint egy nagyarányú plein
air*
festmény, amelynek nincsenek előtanulmányai, hanem csak a kezdetnek van
folytatása, mely a mű nagy zsenialitásában domborodik ki. E
rendszerben, ahol a fajok és a fajtulajdonságok domborodnak ki, minden
egyed csak az adott képességgel fejlődhet ki. A művön tehát azt látjuk,
hogy az élőlényeknek szaporodási kényszert adott a végzet, mely a
párzással befejeződik. A hernyó 42 napi fejlődéssel gubóvá válik, s a
pille ideális életben gyönyörködik. De gyönyörködik a cinke is,
amikor pondró után kutat, a harkály is, amikor a fa üregébe behatol. De
gyönyörrel végzi munkáját a mézelő méh, amikor messziről hozza a
méhkasba élelmét, de gyönyörben él a kis ibolya és gyönyörben fejlődik a
hatezeréves cédrusfa. S ha mi emberi képzelődéssel a rózsán a pillangót
enyelegni látjuk, a cédrusfán a fülemülét énekelni halljuk, ezzel a
világ rendszerét csodáljuk és a teremtőt hallgatagon magasztaljuk." ( Csontváry Kosztka Tivadar, Életrajz )
 |
| "A világ rendszerét csodáljuk és a teremtőt hallgatagon magasztaljuk." |
Ilyesfomán az "excommunicatio" is érthetővé válik..., hisz "idegenek" e világtól, ha nem zárnánk ki őket, maguk is kizáródnának. Pedig ha valakik ide valók lennének..., hát ők azok. Nüsszai Szent Gergelynek van egy érdekes írása erről...
"Az erény kertészének egyszerűnek és szilárdnak kell lennie." ( Nüsszai Szent Gergely, Az Isten szerinti célról és az igazi aszkézisől, 425 )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése