Λογος ~ What is Love? V. / Pro Nobis II. ~ Tantalus ( Τάνταλος ) - Misztótfalusi Kis Miklós - Csontváry Kosztka Tivadar - Savonarola

 Kijelentem, makacs vagyok... ( "Pertinacem me assero, temerarium nego." ) II.

 

 "Kijelentem, hogy makacs vagyok, nem vakmerő."- mondja Tótfalusi Kis Miklós.

Jól fogalmaz, amit a "Pronobis"-ok tesznek, nem tétova vakmerőség, sokkal inkább tudatos választása egy "sejtésnek". ( Volt már erről szó... )

 Csontváry így fogalmazza meg:

"A fejlődés a kinyilatkoztatás alapján történik – nem kell habozni, a napokat nem szabad számlálni, hanem a kinyilatkoztatásban feltétlenül kell bízni." ( Csontváry Kosztka Tivadar, Önéletrajz )

 Ma jót nevettünk kolléganőimmel..., kiderült, exkommunikáció alatt vagyunk..., de ami viccesebb, mint Firenze népe..., kollektive. ( https://boatswain69.blogspot.com/2023/04/what-is-love-iv-savonarola-anatemak-iii.html )

"(...) hogy a nevezett kiközösítettel és eretnekségben gyanús egyénnel az excommnicatio következménye miatt ne érintkezzenek, s vele ne mutatkozzanak. Tilos beszélni véle, és senki se dicsérje őt kiközösítését előidéző beszédei miatt, avagy bármely más okból. Akár közvetve, akár közvetlenül, tilos őt segítségben, támogatásban részesíteni. Tilos a nevezettet tartózkodási helyén vagy kolostorában felkeresni." ( VI. Sándor brévéje )

Mi is "párják" vagyunk..., velünk csak a fajtánk érintkezik, csak az mutatkozik, aki csak egy kicsit is valakibb nálunk már nem beszél velünk, segítséget alig kapunk, ha kérünk, akkor sem...

Magunk miatt, vagy valakiért-valamiért szakadt ez a sors ránk? 

Lehet büszkének kellene lennünk rá? Nem akárkikkel kerültünk egy sorba.

Vegyük példánkul Misztótfalusi Kis Miklóst, az erdélyi tipográfia nagy mesterét.

Csodálkozik a hálátlanságon, ami fogadja honfitársai részéről. Próbál rá biblikus magyarázatot adni:

"Igazán mondják a teológusok, hogy Isten az övéit (azért, hogy megidegenítse minden világi jóktól) abban szokta meglátogatni, amit legnagyobb javoknak tartanak világ szerint."

Mint egy levélben, a lényeg mindig a végén van elrejtve..., ugyanígy Tótfalusi Kis Miklós , Maga mentségére című apológiájában.

"1. Hogy az én jószágom nem készpénz volt, hanem mindenem könyv. És sokszor úgy voltam, mint Tantalus, kinek az orra előtt függvén az alma, mégsem ehetett benne.

2. Ilyen intentiójok nem is volt ugyan ratio nélkül, mert némely mesteremberek, ha meggazdagodnak, lehagyják osztán a munkát. Azt gondolván azért, hogy én expeditius mégyek elő e munkában, ha a külső segítségek mellől elesem, volt valami okok, hogy azon igyekezzenek. Noha ebben igen megcsalatkoztanak, mert - amint megmondottam - ezek a mesterségek sok költséggel járván, annál jobban mehetne elő ember, minél több tehetsége volna. Nem egyebet töttenek tehát, hanem a tollaimat tépték ki, hogy jobban repülhessek.

4. "(...) nem tudom, mint lészen, ha teljességgel kikopunk a belgiumi keresetből, mert soha nem szabhatjuk ehhez magunkat: Sumptus ne superet censum, etc. Mert nem szégyenlem, megvallom, magamat úgy lenni, mint amely egér a cseberbe esik. Elsőben jól úszkál, de lassan-lassan elbágyad, végre ellankad, és a vízbe hal. Vagy amint a magas toronyból leesett ember, minél közelebb jő a földhöz, annál közelebb van az ő romlásához.

5. minden újítást damnálván munkáimban, amely könyveket nyomtatok, mint hogy magoknak nem szájok ízint esik, // Mert ha minden kollégium külön authort kíván, avagy keveset nyomtat a tipográfus, és így kevésért sok munkát tévén, ki nem jő a költség belőle. Ha sokat nyomtat, úgy is csak romlik, mert rajtavész, avagy hever sokáig.

6. Mert ha le nem rontják vala existimatiómat, én szándékom szerint véghez vittem volna talám eddig, hogy a magyar scholák felvétetődtenek volna nemzetünkben, és így sokkal inkább vennék könyveinket. Nem mindeneket kellene a deák nyelvnek tanulásával terhelni, bárcsak a magok születési nyelveken tudnának olvasni - csak ezzel is sokra mehetnének! A szegény ember azért idegenkedik sokszor gyermekének taníttatásától, hogy látja, mely sok esztendeig kínoznak a scholákban majd mindeneket (tudniillik a deák nyelvvel), mégis kevés mehet perfectióra. De ha csak a maga nyelvén való olvasást tenné fel célul, kevés idő kellene arra, és kevés volna olyan szegény ember, akitől annyi költség ki nem sülne. Taníttatná bár osztán a deák nyelvre is és írásra, aki úgy akarná. Ezt cselekeszik más keresztény nemzetekben, és ezért kél egyikért jobban a könyv.

Mert én együgyű lévén elsőben könnyen hittem az embereknek és hitelben sokat könyveimben kiadván, sok kárt vallottam a csalárd emberek miatt. Egyéb adósim is mind úgy gondolkodván, hogy nékem elég van, sokan elmúlatták mindeddig a satisfactiót.

7. Azok az okai, hogy nem épülhetek, akik kénszerítenek efféle Apologiák nyomtatására. Ha effélék helyett valami hasznost nyomtattunk volna (mivel effélékből, melyekre is sok időm és költségem megyen), mennyi hasznot kereshettünk volna. Hogy itt egynéhány együttjáró mesterségekhez sok cseléd kívántatván, sok költség, s talám több, mint némely udvarokban kívántatik, senki ne csudálja. Mert ott búzát pénzen nem vesznek, bort pénzen nem vesznek, szalonnát, vajat, túrót, sajtot, bárányt, tyúkot és több affélét pénzen nem vesznek, mindennek pénz nélkül való szerzésében vagyon mód, sőt némelyek mesterembereket is tartnak, és azokkal, amikor akarják, és amit akarnak, dolgoztatnak; de itt minden pénz lévén, ha zsákkal volna is a pénz, bizony megtántorítana akárkit a sok cselédtartás és egyéb költség ilyen drága időben.

8. Ha kiállanánk a síkra, most is talám volna nékem annyi, amennyi őkegyelmeknek mindnyájan, de mégis egy szegény legénynek vallom magamat, mivel a költség, amint gyűl, szinte úgy elkél. És ha nékem annyim van, mint őkegyelmeknek, tészek én - merem mondani - annyi költséget, mint őkegyelmek mindnyájan.

Reménlem, hogy minekutána Isten általvitt a szent Jób szenvedésin (ha nem többeken), Isten még valami jót ád érnem, és nem maradok mindörökké e nyavalyában. Mert nem rövidültek meg az ő kezei, sem az övéihez való jó affectiójában meg nem változott, etc." ( Misztótfalusi Kis Miklós, Maga mentségére )

 

Mit vétett Misztótfalusi Kis Miklós vagy épp Csontváry, amiért így kellett lakolniuk, excommunikáltatván honfitársaitól, akikért áldozták életüket? 

Hogy sose örülhessenek azok közt, akiknek-akikért dolgoznak.

Lehet már megint egy rosszul feltett kérdésre bukkantunk?

"Ezért, drága atyám, ne gyászoljatok, hanem köszönjétek meg az Úr Jézusnak, hogy fiúval ajándékozott meg benneteket; akit huszonkét éven át mindentől megoltalmazott, sőt abban a kegyben részesített, hogy harcos lovagjává avatott. Avagy nem tartjátok nagy kegynek, hogy egyik fiatok Krisztus harcosa lehet?" ( Savonarola levele szüleinek szökése után )

A "Pronobisok" nem is minket szolgálnak?

"Prometheusz nem vagyok, de kínját érezem,
Mint régi Tantalusz szomjazva éhezem,
   Fut perceim nyugalma.
Csak most világosak előttem a mesék,
A szüntelen fogyó s kiújuló vesék
   És a tünékeny alma.

Ott űl az alkotó, az istenember, ott!
Kaukázus bércin egy örökéltű halott..."

(Az utolsó évekből)

( Arany János, Örökké! )