Ki megy fel az Úr hegyére? / "Sötét nagy éjszakán..." III. ~ Két dolog közül ne válassza a könnyebbet, hanem a nehezebbet.

"Pofonegyszerű!"

 

 Keresztes Szent János már teológus hallgató koromban nagy kedvencnek ígérkezett, meg is vettem a köteteit, majd arra számítva, hogy sokat fogom olvasni, a zsolozsmás könyveimmel együtt beköttettem..., hogy "jobban bírják így a strapát".

Ám rá kellett jönnöm, nem vagyok elég érett rá. Mint valami bibliát őrizgettem a polcomon, s mindig nagy tisztelettel tekintve rá...

Úgy pár éve vettem újra kezembe, de még mindig túlzott tisztelettel..., alig merve belejegyzetelni, sorkihúzni... 

Azt hiszem erre is meg kell érni, lassan 54 éves leszek, most értettem meg ami benne található.

Ebben persze életem viharai is segítettek. ( https://boatswain69.blogspot.com/2023/02/fonix-vii-remenyseg-pedig-nem-szegyenit.html )

Már élvezettel olvasom, sőt viccesnek is találom, nagy "kópé volt az öreg"; valójában nagyon egyszerű dolgokat magyaráz felettébb akkurátus modorban, olyan egyetemi tanárosan.

Most vegyük a "Sötét nagy éjszakán..." zárásul az ő tanácsait és térjünk is rá, miért vicces. ( A "viccmunka" nagyon fontos a mi "szakmánkban". https://boatswain69.blogspot.com/2021/02/ime-mienk-gyermek-krisztus-ii-spontan.html )  

 

A "viccmunka" nagyon fontos a mi "szakmánkban". Nem kell hát a "nehezebbet" választanod..., a "nehezebb" kiválaszt téged.

 “5. Hogy pedig megfékezze, és csendben tartsa a négy természetes szenvedélyt – amelyek a következők: az öröm, a remény, a félelem és a szomorúság, amelyeknek összhangjától és békességétől függnek ezek és az összes többi javak – arra nézve feltétlenül célhoz vezet a következő eljárás, mely azonfelül nagy érdemeket is szerez, mert nagy erények gyakorlatára nyújt alkalmat:
.
6. Két dolog közül ne válassza a könnyebbet, hanem a nehezebbet.
Ne az élvezetest, hanem a kellemetlent.
Ne azt, amiben öröme telik, hanem azt, amiben nem telik öröme.
Ne azt, ami megvigasztalja, hanem azt, amiben fáradnia kell.
Ne a többet, hanem a kevesebbet.
Ne a magasabbat és értékesebbet, hanem az alacsonyabbat és a megvetettet.
Ne azt, amiben van mit szeretni, hanem azt, amiben nincs szeretni való.
Ne keresse a dolgokban azt, ami a legjobb bennük, hanem azt, ami a legrosszabb; legyen szíve vágya a tökéletes lemondás, szűkölködés és szegénység Krisztusért, s nélkülözése mindannak, amit a világ nyújthat.
Erre az útra lépjen rá teljes szívvel és igyekezzék akaratát is ebbe az irányba hajtani. Mert ha a szívét belefekteti ebbe a munkába, rövidesen nagy örömet és vigasztalást fog benne találni, föltéve, hogy rendben és okosan tesz mindent.” 

 „11. Hogy az ember tökéletesen szerethesse Őt,
Ne keressen sehol másutt szeretetet.
Hogy teljesen megismerje Őt,
Igyekezzék semmiről semmit se tudni.
Hogy teljesen birtokába vehesse Őt,
Ne kívánjon birtokolni semmit sem.
Hogy egészen Őhozzá hasonulhasson,
Ne legyen semmi semmiben.
Hogy elérje azt, amit még nem élvez,
Arrafelé menjen, hol semmi öröm nincsen.
Hogy elérje azt, akit még nem ismer,
Járjon arra, hol mit sem ismer.
Hogy eljusson ahhoz, amit még nem bír,
Járjon arra, hol mi sem övé.
Hogy elérje azt, ami ő még nem,
Arra kell mennie, hol ő semmi sem.
Mit kell tenni, hogy meg ne akadályozzuk a célhozjutást?
Ha bármiben meghátrálsz,
Kiteszed magad a végleges bukás veszélyének;
Mert hogy egyáltalában eljuthass a „minden”-hez,
Mindenben teljesen meg kell magadat tagadnod.
S ha eljutsz odáig, hogy Ő egészen a tiéd lesz,
Öleld magadhoz, anélkül, hogy bármit is kívánnál.
Mert ha egyáltalán bármit óhajtanál bírni,
Nem lehetne kizárólag Isten a te kincsed.” ( Keresztes Szent János művei, I. Kötet, A Kármelhegy útja, I.Könyv, XIII. fej., 106-108 o.)

 A 11. rész korai még nekünk..., ám van egy szakasz, amit ritkán idéznek ebből az "egységből", szerintem a legfontosabbat..., s egyben a legtréfásabbat:

"9. Először is igyekezzék tetteivel saját megvettetését előmozdítani s óhajtsa, hogy mások ugyanazt tegyék vele szemben. Ez szolgáljon orvosságul a test kívánsága ellen. Másodszor: igyekezzék saját kárára beszélni s kívánja, hogy mások is így tegyenek, ha róla van szó. Ez a szemek kívánságának ellenszere. Igyekezzék megvetőleg gondolkodni önmagáról s óhajtsa, hogy mások is ugyanezt tegyék vele. Ez öli meg az élet kevélységét." ( Keresztes Szent János művei, I. Kötet, A Kármelhegy útja, I.Könyv, XIII. fej., 107 o.) 

Miért "viccmunka" ez..., mert "nyilvánvaló". Főnökasszonyom felkért, mi lenne, ha máshol vállalnék munkát, az ő szavaival élve: "pedagógushiány van"; azonnal tudtam hogy maradnom kell.

"Pofonegyszerű!"

Nem kell hát a "nehezebbet" választanod..., a "nehezebb" kiválaszt téged. ( https://boatswain69.blogspot.com/2023/02/fonix-vii-remenyseg-pedig-nem-szegyenit.html ) S ott van dolgod..., hisz a "nehézség" is ebből származik.

Ugyanez a helyzet a vágyakkal is:

"Ne keresse a dolgokban azt, ami a legjobb bennük, hanem azt, ami a legrosszabb; legyen szíve vágya a tökéletes lemondás, szűkölködés és szegénység Krisztusért, s nélkülözése mindannak, amit a világ nyújthat."

Minél "magasabbra" jutottál a "Hegyen", már nincs is szükséged rájuk...

 

"Két dolog közül ne válassza a könnyebbet, hanem a nehezebbet."

 Lehet, Szókratész is már kész volt a halálára, mint Július Caesar "Az összeesküvés" című 1973-ban készült magyar tévéjátékban?

Ki megy fel az Úr hegyére? / "Sötét nagy éjszakán..." II. ~ Semmi, semmi, semmi...

"Eladta mindenét, amije csak volt!"

 

 

Rákos Sándor egy verse akadt hajnalban a kezembe. Olyan "hajnali részegség" ( ~ Kosztolányi ) hangulatban az én kezeim a könyvtáram kötetei között kutattak, cigizés ( inkább pipázás ) helyett az etika órámhoz alkalmas könyv után ( Találtam is egy Philip Toshio Sudo kötetet... ).

 Többek között Rákos Sándor egy verse is kezembe akadt ( nem hiszek a véletlenekben, ez meg a bloghoz jött jól ):

"A gyász színe
mély-fekete.
Miért,
ki tudja?
Az ős-szín ez,
a fény előtti,
kezdet és vég
partját elönti:
sötét
a lét
eredete,
sötétbe vész,
merész,
nagy útja!"

( Rákos Sándor, A tűz kérlelése, Jelkép, 259 )

 

Mi anyagi létünk két "partja" - "sötétből sötétbe" vagy "fényből fénybe"?

 

Azt hiszem ez viszonylatok kérdése..., Weöres Sándor versére gondolhatunk..., a "disznó elől elrántják a vályút". A "disznónak" biztosan sötétből sötétbe, hisz az ólat ismeri fel s el egyedüli valóságként, másról nem tud, s nem is fogad el más lehetőséget.

 

"A Szentlélek által vezetett ember számára úgy tűnik, a világ nem is létezik. A világ számára pedig úgy tűnik, hogy Isten nem létezik." ( Vianney Szent János )

 

A "világ gyermekei" ( υλικοι ) nem tudnak Istenről..., nekik a halál, mint Rákos Sándornak sötétből sötétbe.

 

"Sötét a lét eredete, sötétbe vész, merész, nagy útja!"

 

 

Ám akik ismerik, azok számára ez "halál völgye", fényből fénybe vezető úton?

 

Aligha.

 

Ahogy Savonarola is mondta: 

 

"Kétségkívül egyedül ellened vétettem, mert parancsoltad, hogy önmagadért szeresselek és a teremtmények szeretetét rád vonatkoztassam; én ellenben jobban szerettem a teremtményeket, önmagukért szeretve azokat. (...) Mert aki a teremtményeket önmagukért szereti: istenné teszi azokat." ( Savonarola elmélkedései a börtönben a Miserere zsoltárról ) 

 

Aki a teremtményekben is Istent szereti, nem is lát mást Rajta kívül. 

 

(  "A szent szerző tudja, mit beszél és fölteszi olvasójáról, hogy kevés szóból ért. Nem is említve az Isten képére és hasonlatosságára teremtett emberi lelket, a teremtmények szépsége, kedvessége stb. igen nagy és szeretetreméltó, ha azt mint Isten szépségének, kedvességének stb. visszatükrözését fogjuk fel; ha annak élvezete közelebb hoz bennünket Teremtőnkhöz. Ellenben, ha elvonatkoztatjuk Istentől, ha bűnös hajlammal élvezzük: akkor igenis netovábbja a csúnyaságnak, utálatosságnak, rosszaságnak stb., mi pedig még inkább leszünk azzá." ( a Fordító lábjegyzete, 69 ) )

 

Így a "siralom völgye" is csak "kifejező költői kép", "játék"..., minket aligha érint. 

"A Szentlélek által vezetett ember számára úgy tűnik, a világ nem is létezik. A világ számára pedig úgy tűnik, hogy Isten nem létezik." ( Vianney Szent János )

 

Az "önkiüresítés gyümölcsei"..., a két János szépen elbeszélget egymással.

 

A folyamatot Keresztes Szent János "programszerűen" írja le..., én ebben így nem hiszek, mint "a szerzetes, aki tükröt csiszolt", így aligha lehet eljutni a "hegyre", de annyi bizonyos vágyni kell rá, nagyon. De nem erőszakosan, csak mint az ember aki kincset talált, de nem a saját földjén.

"A mennyek országa hasonlít a szántóföldben elrejtett kincshez. Amikor egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette a szántóföldet." ( Mt 13,44 )

Mindazonáltal  szépen beszél erről:

"1. Annak oka, hogy miért kell a léleknek, mielőtt eljuthatna az Istennel való egyesüléshez, átmennie az érzéki vágyak elnyomásának és az összes dolgokban található élvezetekről való lemondásnak sötét éjjelén, az, hogy minden vonzalom, amellyel a teremtett dolgok irányában viseltetik, Isten előtt úgy tűnik fel, mint puszta sötétség. Amíg tehát a lélek ezekbe van burkolódzva, Isten nem képes őt megvilágosítani; és nem is tudja birtokába venni az egyszerű és tiszta világosság révén, mindaddig amíg a lélek az előbbieket el nem veti magától. A világosság és sötétség ugyanis nem férnek össze, s amint Szent János apostol mondja, a sötétség nem volt képes a világosságot magába fogadni. «Et lux in tenebris lucet, et tenebrae eam non comprehenderunt.» «Ếs a világosság a sötétségben világoskodik, de a sötétség azt föl nem fogta.» (Jo. 1, 5.) 

2. Ennek oka az, hogy - amint a bölcselők tanítják - két ellentétes dolog nem állhat meg ugyanabban az alanyban. Mivel pedig a sötétség, vagyis a teremtményekhez való ragaszkodás és a világosság, vagyis Isten, ellentétesek egymással és különbözők, amint ezt Szent Pál tanítja a korinthusiakhoz írt levelében, mondván: «Quae societas luci ad tenebras?« Mi egyesülése van a világosságnak a sötétségséggel?» (2. Kor. 6, 14.) Ebből következik, hogy hogy a lélekben nem foglalhat helyet az Istennel való egyesülés világossága, ha előzőleg ki nem űzte magából az említett ragaszkodásokat.

3. S hogy még jobban megértsük a mondottakat, vegyük fontolóra, hogy az a ragaszkodás és Szeretet, amellyel a lélek valamely teremtmény irányában viseltetik, hasonlóvá teszi őt érzelmei tárgyához, s minél nagyobb a ragaszkodása, annál jobban süllyed a lélek ama teremtmény színvonalára, s annál inkább lesz hozzá hasonló, mert tudvalevőleg a Szeretet hasonlóságot teremt a szerető és a szeretett lény között. Azért mondja Szent Dávid azokról, akik bálványokhoz ragaszkodtak: «Similes illis fiant, qui faciunt ea: et omnes qui confidunt in eis». «Hasonlók legyenek hozzájuk, kik azokat csinálják, és mind, kik azokban bíznak.» (Zsolt. 113, 16.) Aki tehát valamely teremtményt szeret, éppoly alacsony színvonalon marad, mint az a teremtmény, sőt bizonyos tekintetben még mélyebbre süllyed, mert a szeretet nemcsak egyenlővé teszi a szeretőt szeretetének tárgyával, hanem alája is rendeli. Innét van azután, hogyha a lélek bármit is szeret Istenen kívül, képtelenné válik az Istennel való egyesülésre, s önmagának átalakulására. Ugyanis a teremtmény alacsonysága és a Teremtő magassága még jobban kizárják egymást, mint a fény és a sötétség. Hiszen a földnek és az égnek összes teremtményei semminek tűnnek fel, ha Istenhez hasonlítjuk őket, amint Jeremiás mondja: «Aspexi terram et ecce vacua erat et nihil, et coelos, et non erat lux in eis». «Megtekintém a földet és íme puszta volt és üres, meg az egeket és nem volt azokban világosság.» (Jer. 4, 23.) Azzal, hogy a földet üresnek találta, azt akarja mondani, hogy annak teremtményei semmik és maga a föld is semmi. S midőn azt mondja, hogy az égbolton nem látott világosságot, azt fejezi ki, hogy az égboltnak összes fényessége tisztára sötétség, ha Istenhez hasonlítjuk. Ha tehát ilyen szempontból vizsgáljuk a teremtményeket, akkor belátjuk, hogy puszta semmiség valamennyi; a hozzájuk való vonzódás pedig még a semminél is kevesebb, mert csak akadályozza és lehetetlenné teszi az Istenhez való hasonulást. Aminthogy a sötétség is semmi, sőt kevesebb a semminél, mert nem egyéb, mint hiánya a Fénynek. S amint az, aki mindig sötétben van, nem értheti meg, hogy mi a fény: éppúgy nem értheti meg Istent az a lélek, amely ragaszkodástól meg nem tisztul, sem idelent nem fogja bírhatni Istent a Szeretetben való egyesülés révén, sem pedig odaát a boldogító mennyei látás útján." ( Keresztes Szent János,  A Kármelhegy útja, I, IV, 66-67 )

 

«Ếs a világosság a sötétségben világoskodik, de a sötétség azt föl nem fogta.»

 

Ki megy fel az Úr hegyére? / "Sötét nagy éjszakán..." I. ~ a jóakaratú emberek útja egyenes és könnyű

  Mi Isten akarata?

"Az Isten hegyére viszi fel az ilyet."

 

 

Mi Isten karaktere? - tettük fel korábban a kérdést. ( https://boatswain69.blogspot.com/2020/12/mi-isten-karaktere.html )

Most beszéljünk arról, mit vár el tőlünk.

 

Egy boldog életet.

"Jóllehet a jóakaratú emberek útja egyenes és könnyű, a vándor mégsem juthat messze és csak fáradsággal juthat előre, ha nincsenek jó lábai, fogytán az ereje és ha ellankad az úton." ( Keresztes Szent János )

https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/oda-is-keszulok.html

Vagy ahogy korábban írtuk: "Legyél már boldog, mit szerencsétlenkedsz?"

https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/tehat-lustasagbol-akartal-masokat.html

"Aki a boldog életre vágyik, annak tudnia kell, hogy mi Isten akarata, arra kell tekintenie, és azon kívánatos cél szerint kell elrendeznie életét. 

Isten teljes akarata az, hogy a kegyelem által a lelket megtisztítsa minden szennytől, a test élvezeteinél fenségesebbé tegye, hogy tisztán ajánlják Istennek azt, ami őutána vágyik, és képes a szellemi és kimondhatatlan fény meglátására. 

Az ilyeneket magasztalja az Úr, boldogoknak mondja: Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják az Istent ~ μακάριοι οἱ καθαροὶ τῇ καρδίᾳ, ὅτι αὐτοὶ τὸν θεὸν ὄψονται. (Mt 5,8). 

  Máshol felszólít: Legyetek tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes Ἔσεσθε οὖν ὑμεῖς τέλειοι ὡς ὁ πατὴρ ὑμῶν ὁ οὐράνιος τέλειός ἐστιν. (Mt 5,48). 

Az apostol is arra szólít fel, hogy ezért a tökéletességért fussunk versenyt, mondván: Hogy minden embert mint tökéletest állítsunk Krisztus elé, akiért küzdve én is fáradozok ~ ὃν ἡμεῖς καταγγέλλομεν νουθετοῦντες πάντα ἄνθρωπον καὶ διδάσκοντες πάντα ἄνθρωπον ἐν πάσῃ σοφίᾳ, ἵνα παραστήσωμεν πάντα ἄνθρωπον τέλειον ἐν Χριστῷ · (Kol 1,28). 

A Lélekben szóló Dávid is tanítja, hogy akik helyesen akarnak filozofálni, azok attól kérik az igazi filozófia útját, amelyen a tökéletes cél felé kell törekedni, aki megadja, amint Dávid által a Lélek tanítja: Legyen szívem szeplőtelen igazzá tevő rendeleteidben, hogy meg ne szégyenüljek ~ γενηθήτω ἡ καρδία μου ἄμωμος ἐν τοῖς δικαιώμασί σου, ὅπως ἂν μὴ αἰσχυνθῶ. - (Zsolt 118,80). 

Felszólít rá, hogy féljük a szégyent, és mint szennyes öltözetet vessük le, és a gonoszság következtében minket elborító becstelenséget is. Ismét mondja ugyanis: Akkor ne szégyenüljek meg, amikor ügyelek minden végzésedre ~ τότε οὐ μὴ αἰσχυνθῶ ἐν τῷ με ἐπιβλέπειν ἐπὶ πάσας τὰς ἐντολάς σου. (Zsolt 118,6). 

Látod, hogy a parancsok teljességébe helyezi a Lelek az ő jelenlétét: Majd megint ezt mondja: Tiszta szívet teremts bennem Istenem, és az őszinte lelket újítsd meg bensőmben és a Vezérlő Lélekben szilárdíts meg engem ~  καρδίαν καθαρὰν κτίσον ἐν ἐμοί, ὁ Θεός, καὶ πνεῦμα εὐθὲς ἐγκαίνισον ἐν τοῖς ἐγκάτοις μου.  ἀπόδος μοι τὴν ἀγαλλίασιν τοῦ σωτηρίου σου καὶ πνεύματι ἡγεμονικῷ στήριξόν με. (Zsolt 50,12-14). 

Máshol meg ezt kérdezi: Ki megy fel az Úr hegyére?, és felel rá: az ártatlan kezű és tisztaszívű ~ τίς ἀναβήσεται εἰς τὸ ὄρος τοῦ Κυρίου καὶ τίς στήσεται ἐν τόπῳ ἁγίῳ αὐτοῦ; ἀθῷος χερσὶ καὶ καθαρὸς τῇ καρδίᾳ, ὃς οὐκ ἔλαβεν ἐπὶ ματαίῳ τὴν ψυχὴν αὐτοῦ καὶ οὐκ ὤμοσεν ἐπὶ δόλῳ τῷ πλησίον αὐτοῦ. (Zsolt 23,3-4). 

Az Isten hegyére viszi fel az ilyet, aki minden Szempontból tiszta, sem gondolattal, sem szándékkal, sem cselekedettel soha nem szennyezte be lelkét, nem megrögzött a rosszban, cselekedetei és erényei által magába fogadta a Vezérlő Lelket, a rossz által meg nem rontott szívét ismét megújította." ( Nüsszai Szent Gergely, Az Isten szerinti célokról és az igazi aszkézisről, 3, 2, 419 )

 

Nagyon nagy kísértés a lélek börtönéből ki sem tekinteni a az "izgalmas" külvilágra.

 A gnosztikusok, tudván, a bölcsesség is megcsalható a következő tétellel bővítik ki a fentieket:

"Mivel pedig hitt az igaz fénykincshez tartozó világosságban, fel is fogják vezetni őt a káoszból, és bűnbánatát elfogadják." ( Pistis Sophia ) - "And because he believed in the light belonging to the true treasure of light...  

https://boatswain69.blogspot.com/2022/12/gnosztikus-irodalom-lxii-xiv-15.html?spref=tw

 

Ki megy fel az Úr hegyére? ( https://boatswain69.blogspot.com/2022/09/gnosis-x-iii-onismeret-iii-szienai.html )

 Aki tisztaságra törekszik..., szeme a fényhez hasonló ( ~ Plotinosz ), s mert látja a fényt, bűnbánatát elfogadják.

"Mert sohasem látta volna meg a napot, ha nem lenne napszerű a szemünk és a lélek sohasem látta volna meg a szépséget, hogyha maga nem lett volna szép. Váljék tehát elsősorban istenszerűvé és széppé mindaz, aki a jót és a szépet szándékszik szemlélni“ ( Plotinosz, A szépről, I. Enn. 6. könyv, 9 )

https://boatswain69.blogspot.com/2021/02/ime-mienk-gyermek-krisztus-i-sar-es.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/12/gnosztikus-irodalom-lxiv-xxi-16.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/04/o-crux-benedicta-winnerek-utja-ii.html

https://boatswain69.blogspot.com/2021/03/hozzaillo-kivankozas.html 

"A Szentlélek által vezetett ember számára úgy tűnik, a világ nem is létezik. A világ számára pedig úgy tűnik, hogy Isten nem létezik." ( Vianney Szent János )

https://boatswain69.blogspot.com/2022/06/a-megvaltas-uj-kezdet-viii-ha-pedig.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/nyolcadik-utolso-szabaly-enekelj.html 

Hazaértünk.

  "Különben is nekem nem célom mindenki számára íni, hanem csupán ennek a mi szent és az Eredeti Szabályt követő kármelhegyi rendünknek néhány tagját azokat a férfiszerzeteseket és nővéreket tartom szem előtt akik Isten kegyelméből ezen hegy útjára léptek. Ők kértek meg ugyanis engem arra, hogy írjam meg számukra ezt a könyvet. Már pedig tekintve, hogy ők már lemondtak a földnek anyagi javairól, meg fogják érteni a lelki javakról való lemondást is." ( Keresztes Szent János, A kármelhegy útja, Előszó, 57 )

A filozófia kórusa ( χορωδία της φιλοσοφίας ) III. ~ "Az üdvösség elől hátráló lelket Isten kegyelme nem szokta meglátogatni..."

"Mínák"

"Aki meghívott benneteket, az hűséges, és végbe is viszi." ( 1Tessz 5,24 )

 

 

 3. A mindig gazdagon és irigység nélkül áradó Lélek adja meg kegyelmét befogadóinak, amely a szent apostolokat is eltöltötte, akik Krisztus egyházaiban felmutatták a beteljesülés gyümölcseit, amely az adományt őszintén befogadókkal minden egyes részesülő hitének mértékében együttműködik és lakótárs marad, mindegyikben építve a jót a léleknek a hit cselekedeteiben való buzgósága szerint, az Úr azon Igéje szerint, amely ezt mondja: aki megkapja azt a mínát, az azért kapja, hogy kamatoztassa adományozójának, vagyis mindenkinek, aki veszi, növekedésére és gyarapodására adatik a Szent Lélek kegyelme. Az Isten erejében újjászületett léleknek fel kell nőnie a szellemi életkor azon mértékére, amely A messzaliánusok tanították, hogy a keresztség sem képes kiűzni a lélekből a gonosz lelket egészen, erre csak állandó, megszakítatlan imádság képes. Teljesen érthető, ha Baszileiosz külön könyvet szentelt a keresztség szentségének. Lélekben van, bőségesen öntözni kell az erény verejtékével és a kegyelem vezénylésével.

"Aki meghívott benneteket, az hűséges, és végbe is viszi." ( 1Tessz 5,24 )

 4. Ahogyan az újszülött gyermek termete sem reked meg a zsenge korral, hanem a testi táplálékkal erősödik, a természet törvényeivel összhangban éri el a meghatározott mértéket, úgy kell az újonnan született léleknek is, amelynek eredeti szépségét a Lélek jelenléte megújítja, eltüntetnie a természetébe beszüremkedett betegséget, és mindig fiatalnak kell maradnia, nem szabad tétlenkednie és mozdulatlanul szunyókálva a születés állapotában megmaradni, hanem megfelelő eledellel erősítenie kell magát, fel kell nőnie a természet által megkívánt mértekre minden erény és fáradság árán, hogy a Lélek erejében a saját erényei által legyőzhetetlennek mutassa magát a láthatatlan rablónak, aki észrevehetetlen cselt vet a lelkeknek. El kell jutnia a tökéletes férfikorra az apostol szerint: Amíg el nem jutunk mind a hit egységére és Isten Fia megismerésére a tökéletes férfikorra. Krisztus teljessége életkorának mértékére, hogy már ne legyünk gyermekek, akik ingadoznak és akiket a tévedés fogásaira... szolgáló cselvetésben ide-oda sodor a tanítás szele, hanem mint akik az igazságban vannak, gyarapodjunk benne minden tekintetben, aki a fő, Krisztus ( Ef4,13-15 ). Ugyanő máshol ezt mondja: Ne akarjatok hasonulni ehhez a világhoz, hanem alakuljatok át gondolkodásmódotok megújulásával, hogy megvizsgáljátok, mi Isten akarata, mi a jó kedves és tökéletes ( Róm 12,2 ) Isten tökéletes akaratának mondva a lélek formálását a vallásossággal, amelyet a Lélek kegyelme a legnagyobb mértékben ékesít, amely együttműködik az alakulásban levő fáradalmaival.

5. Nem rajtunk múlik, hogy mily nagyra nő testünk, mert a természet nem az ember akaratával vagy tetszésével méri a termetet, hanem saját szándéka és szükséglete szerint; a lélek születésében való megújulásban a mérték és a szépség, amelyet a Lélek befogadója igyekezete által ad meg, már a mi akaratunktól függ; amekkorára terjeszted ki a vallásosság küzdelmét, annyira terjed ki vele együtt a lélek nagysága is a küzdelmek és törekvések által, amelyekre az Úr minket is felszólít, mondván: igyekezzetek bemenni a szűk kapun ( Lk 13,24; Mt 7, 13; Mk 11,12 ), majd ismét: Legyetek erőszakosak! Mert az erőszakosak ragadják magukhoz a mennyek országát! ( Mt 10,22; Mk 13,13 ), és: Állhatatosságban birtokoljátok lelketeket! ( Lk 21,19 ), és az apostol: Állhatatosan fussuk meg az előttünk álló versenypályát ( Zsid 12,1 ). És: Úgy fussatok, hogy elnyerjétek, és mint Isten szolgái, nagy kitartásban ( 1Kor 9,24; 2Kor 6,4 ). Azért szólít fel a versenyfutásra, hogy szoros legyen a verseny, mert a kegyelem ajándéka a befogadó fáradozásaival mérhető."( Nüsszai Szent Gergely, Az Isten szerinti célokról és az igazi aszkézisről, 2, 416-418 )

1. A Lélek kegyelme adja meg az örök életet és a kimondhatatlan örvendezést a mennyben, az ajándék elnyerésének érdemét és a kegyelem élvezetét a hitben vállalt fáradalmak Szeretete biztosítja. Egy helyen találkozik az igazságosság cselekedete és a Lélek kegyelme, és amely lélekben ezek találkoznak, azt együttesen töltik el a boldog élettel. Semmi nyereséget nem jelent a kettő elválasztása a léleknek. Az üdvösség elől hátráló lelket Isten kegyelme nem szokta meglátogatni..." ( Nüsszai Szent Gergely, Az Isten szerinti célokról és az igazi aszkézisről, 3, 418 )

 

"Az Első Rejtély van minden Rejtély előtt: az Atya a galamb képében." ( https://boatswain69.blogspot.com/2022/12/gnosztikus-irodalom-xlvi-iii-xxi-az.html )

¹¹Amikor pedig ezeket hallották, mondott egy példázatot is, mert közel volt Jeruzsálemhez, és azt gondolták, hogy azonnal meg fog jelenni az Isten országa. ¹²Így szólt tehát: Egy előkelő ember távoli országba utazott, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, és úgy térjen vissza. ¹³Hívatta tíz szolgáját, átadott nekik tíz minát, és azt mondta nekik: Kereskedjetek, amíg vissza nem jövök. ¹⁴Alattvalói azonban gyűlölték őt, ezért küldöttséget menesztettek utána, és azt üzenték: Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék felettünk. ¹⁵Amikor pedig megszerezte a királyi méltóságot és visszatért, magához hívatta azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki hogyan kereskedett. ¹⁶Jött az első, és azt mondta: Uram, a minád tíz minát nyert. ¹⁷Az erre így szólt: Jól van, jó szolgám, mivel hű voltál a kevésen, legyen hatalmad tíz város fölött! ¹⁸Aztán jött a második, és jelentette: Uram, a minád öt minát nyert. ¹⁹Ehhez pedig így szólt: Uralkodj te is öt városon! ²⁰Jött a harmadik is, aki így beszélt: Uram, itt a minád. Egy kendőbe kötve őriztem. ²¹Féltem ugyanis tőled, mivel könyörtelen ember vagy: azt is behajtod, amit nem fektettél be, és learatod azt is, amit nem vetettél el. ²²Ekkor az így szólt hozzá: A saját szavaid alapján ítéllek meg, gonosz szolga! Tudtad, hogy én könyörtelen ember vagyok, hogy behajtom azt is, amit nem fektettem be, és hogy learatom azt is, amit nem vetettem el? ²³Miért nem tetted hát a pénzemet a pénzváltók asztalára, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam meg? ²⁴Az ott állóknak pedig ezt mondta: Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek tíz minája van! ²⁵Mire ezt mondták neki: Uram, annak tíz minája van! ²⁶De ő így válaszolt: Mondom nektek, hogy akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van. ²⁷Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királlyá legyek felettük, hozzátok ide, és vágjátok le itt előttem." ( Lk 19,11-27 )

 

"Aki megkapja az Első Rejtély rejtélyeit, s újra visszaesik és tizenkétszer követ el kihágásokat, majd tizenkétszer megbánja, és az Első Rejtély rejtélyében imádkozik, az bocsánatot nyer.  

Ha azonban a tizenkettedik eset után újra visszaesik és kihágásokat követ el, akkor soha többé nem bocsátanak meg neki, hogy minden rejtélyéhez folyamodjék; nem talál bűnbánatot, ha csak meg nem kapja a Kimondhatatlan rejtélyeit, melyek mindig irgalmasok és mindig megbocsátanak. ( Pistis Sophia, 118. fejezet )

 

https://boatswain69.blogspot.com/2023/01/gnosztikus-irodalom-xc-l-boldog-ember-az.html

"Boldog minden lélek, aki a Kimondhatatlan rejtélyeiből kap; ha azonban továbbra is vétkezik, akkor nem alkalmas a testbe való visszatérésre, sem másra, és kidobják a külső sötétségbe, és ott elmúlik. (...)" ( Pistis Sophia, 120. fejezet ) 

https://boatswain69.blogspot.com/2023/01/gnosztikus-irodalom-xci-li.html

A filozófia kórusa ( χορωδία της φιλοσοφίας ) II. ~ Tökéletes vagy, mind erőben, mind szent szellemben és bőséges információban...

"Tegye meg vezérének életében a vallásos hitet, amelyet a szentek szavai az egész Íráson keresztül feléje kiáltanak." 

 

 

"A békesség Istene szenteljen meg benneteket, hogy tökéletesek legyetek. Őrizze meg szellemeteket, lelketeket és testeteket feddhetetlenül Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléig." ( 1Tessz 5,23 ) 

( Αὐτὸς δὲ ὁ θεὸς τῆς εἰρήνης ἁγιάσαι ὑμᾶς ὁλοτελεῖς, καὶ ὁλόκληρον ὑμῶν τὸ πνεῦμα καὶ ἡ ψυχὴ καὶ τὸ σῶμα ἀμέμπτως ἐν τῇ παρουσίᾳ τοῦ κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ τηρηθείη.)

1. Aki tehát testét és lelkét a vallásosság törvénye szerint akarja Istennek ajánlani, és szennyetlen, tiszta szolgálatot akar megadni neki, az tegye meg vezérének életében a vallásos hitet, amelyet a szentek szavai az egész Íráson keresztül feléje kiáltanak, így engedelmes és tanulékony lelket indítson az erény versenypályáján, amely lemosta magáról az élet minden csalárdságát, és az alantas és hívságos dolgok mindenféle szolgaságától megszabadult, hitével és életmódjával egészen az egyetlen Istené lett, aki világosan tudja,
ahol a vallásos hit és a szeplőtelen életmód van, ott van jelen Krisztus ereje, onnan menekül minden gonoszság, és az életünkre leselkedő halál is. Mert a gonosz lelkeknek nincs olyan hatalmuk rajtunk, hogy ellenállhatnának az Úr erejének, hanem a parancsszegésnél szoktak megjelenni. Ez történt hajdan az első teremtménnyel, most viszont mind saját elhatározásból utánozzák az ő engedetlenségét.

 

"amelyet a szentek szavai az egész Íráson keresztül feléje kiáltanak" / Kappadókiai atyák

 

 2. Akik álnokság nélküli elhatározással járultak a Lélekhez, és van teljes megbizonyosodású hitük, lelkiismeretükön nincs semmiféle szennyfolt, azokat maga a Lélek ereje tisztítja meg a mondottak értelmében: Mert mint tudjátok, evangéliumunkat nemcsak szóval hirdettük nektek, hanem erőben és Szent Lélekben is, és nagy bizonyossággal (1Tessz 1,5), majd ismét: őrizze meg szellemeteket, lelketeket és testeteket sértetlenül és tökéletesen Urunk, Jézus Krisztus nevében (1Tessz 5,23)." ( Nüsszai Szent Gergely, Az Isten szerinti célokról és az igazi aszkézisről, 1, 402 )

"Mert a mi evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem erővel, Szentlélekkel és teljes bizonyossággal is. Ti is tudjátok, hogyan éltünk közöttetek, a ti érdeketekben." ( 1Tessz 1,5 )

 ( ὅτι τὸ εὐαγγέλιον ἡμῶν οὐκ ἐγενήθη εἰς ὑμᾶς ἐν λόγῳ μόνον ἀλλὰ καὶ ἐν δυνάμει καὶ ἐν πνεύματι ἁγίῳ καὶ πληροφορίᾳ πολλῇ, καθὼς οἴδατε οἷοι ἐγενήθημεν ἐν ὑμῖν δι’ ὑμᾶς ·)

 

Tökéletes vagy, mind erőben, mind szent szellemben és bőséges információban... / ὑμᾶς ὁλοτελεῖς, καὶ ἐν δυνάμει καὶ ἐν πνεύματι ἁγίῳ καὶ πληροφορίᾳ πολλῇ

 

A filozófia kórusa ( χορωδία της φιλοσοφίας ) I. ~ "a csoda hatására térdre hullunk..."

 "A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak."

 

 

"1. Aki Istennel összhangban elfordítja gondolatait a testtől, megszabadul a szenvedélyek szolgaságától és értelmetlenségétől, álnokság nélkül és nyílt elmével figyeli saját lelkét, az annak természetében tisztán meglátja Isten szeretetét irántunk és az Ő teremtésének célját. Ha így fontolgat, azt fogja találni, hogy a jóra és szépre irányuló vágy törekvése az emberrel egylényegű és vele egytermészetű, és természetéhez hozzátartozik annak a szellemi és boldog képnek szenvedélyes szent szeretete, amelynek utánzata lett az ember.

 

"a csoda hatására térdre hullunk..."

 

"Ha pontosan figyelsz önmagadra, ez teljesen elegendő ahhoz, hogy elvezessen Isten fogalmához." / "If you pay close attention to yourself, this is quite enough to lead you to the concept of God." ( Saint Basil the Great: Be attentive to yourself )

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/jobb-ember-lettem-von-egesz-eletemben.html?spref=tw 

"... az embernél nincs semmi csodálatosabb." vagy inkább: «Πολλά τα φοβερά, αλλά τίποτα πιο φοβερό από τον άνθρωπο δεν υπάρχει ...

"Ügyelj magadra!"

 

 "Ám ezen látható és változékony dolgok csalása az esztelen szenvedély és a keserű élvezet által mindig megcsalja a gondatlan és óvatlan lelket könnyelműsége miatt, szégyelletes bűnre viszi varázslatával, amely az élet élvezetének szülötte, és halált nemz szerelmeseivel.

 Ezért kapták az igazság ismeretét, Üdvözítőnk kegyelmét azok a lelkek, amelyek azt vággyal fogadják be. Ez feloldja az embert elvarázsló tévelyt, eloszlatja a tisztességtelen testies gondolatokat, az igazság fényével az istenihez és saját üdvéhez kormányozza az ismeretet befogadó lelket.

2. Miután ti méltán megkaptátok ezt az ismeretet és szeretetet, és a léleknek adott természet szerint kormányozva leírt apostoli jellegnek"", útmutatást és életutatokat irányító készségesen összegyűltetek, eleget téve a Cselekedetekben leírt apostoli jellegnek, útmutatást és és életutatokat irányító tanítást vártok tőlünk, amely egyenesen vezet, pontosan megmutatja ennek az életformának a célját követőinek, hogy mi a jó és a kedves, és mi Isten teljes akarata (Róm 12,2), mely út vezet ehhez a célhoz, hogyan illik együtt élniök: azoknak, akik ezen az úton járnak, hogy kell az elöljáróknak igazgatni a filozófia ezen kórusát, mikben fáradozzanak azok, akik az erény csúcsára kívánnak eljutni, és lelküket a Lélek méltó edényévé akarják avatni. Mivel tehát tanítást kértetek tőlünk nemcsak Szóban, de írásban is, hogy rendelkezéstekre álljon és szükség esetén mint kincstárból emlékezetetekből merítsetek belőle, megkíséreljük hát adott tehetségünkkel a Lélek nekünk adott kegyelme arányában ezt elmondani.

3. Tudjátok jól, hogy a vallásosság zsinórmértékének a hit helyes tételéhez kell igazodnia, hogy a boldog és örökkévaló Háromság istensége egy, soha semmiképpen nem változik, hanem egy az egy lényegben, ugyanazzal a szándékkal kell gondolni a három személyre és azt imádni, ahogyan ezt ránk hagyták számos tanú előtt, és ahogyan letettük a hitvallást a Léleknek, aki minket a szentség forrásában lemosott (vö. 1Tim 6,12). Veletek osztva az ájtatos és hamisítatlan hitvallást, amely a lélek mélyén van szilárdan megalapozva, nálatok a cselekedetek jóhoz és boldogsághoz vezető útjának indulásaként és felemelkedéseként, ezért a tanítás kevéske magvát írjuk meg nektek, eleve a Lélek által nekünk adott Írásokból kiválogatva, és az Írás számos helyén szétszórtan található mondatokat a szükségnek megfelelően idézzük mondanivalónk hitelesítésére és a ti elgondolásotok megvilágítására, nehogy olyan színben tűnjünk fel, mint akik elveszítették a mennyei kegyelmet, és silány, alantas gondolkodással magunk is gyanús eszméket hozunk elé, és világias gondolatokból alkotjuk meg a vallásosság mintáit, amelyeket aztán tudatlanul, hívságos gondolkodásmódtól felfuvalkodva átviszünk az Írásokra." ( Nüsszai Szent Gergely, Az Isten szerinti célokról és az igazi aszkézisről, 1, 401 )

 

"A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak." / "Be joyful in hope, patient in affliction, faithful in prayer."

Λογος ~ What is Love? VII. / Pro Nobis IV. ~ Non omnia possumus omnes. Varia sunt dona. ( Nem tudunk mindannyian. Különféle ajándékok vannak. )

 "Ismerem az utat, amerre mennem kell."

 

 

A "Pronobisok" lehet nem is minket szolgálnak? - tettük fel korábban a kérdést.

"Ismerem a szellemi hatalmat, világteremtő energiát, mellyel számolnom kell, semmi kétség, hogy egy még legjobb világrészbe kerülünk s kiapaszthatatlan szépségekben gyönyörködünk." ( Csontváry Kosztka Tivadar, Életrajz )

A "daimónjukat" szolgálják... ( https://boatswain69.blogspot.com/2021/11/a-belso-lenyeget-vettem-at-viii.html ), szolgálják Őket a "daimónjuk".

Azok a lelkek pedig, akik már mentesültek újraszületés kényszerétől, és többé már nincs mit tenniük testük maradékával, tehát teljesen szabadok, Hésziodosz szerint ők a daimónok, akik az emberekről gondoskodnak." ( Plutarkhosz, Szókratész daimónja, 101-102 )

"Mint az atléta, aki bár öregkora miatt felhagyott az edzéssel, de a hírnév és a testedzés szeretetét nem hagyja abba, hanem élvezi, ha látja, amint mások  gyakorlatoznak, biztatja őket, s velük együtt fut; így azok is, akik már megvívták az élet harcait, s lelkük kiválósága révén daimónokká váltak, nem vetik meg teljesen az itteni eseményeket, kimondott szavakat, a törekvéseket, hanem jóindulatot tanúsítanak az azonos cél eléréséért törekvők iránt, velük együtt versengve buzdítják és ösztönzik őket az erény elérésére, ha látják, hogy már az óhajtott célhoz közel küzdenek, sőt már majdnem el is érték. De a daimón sem segít válogatás nélkül mindenkinek. Mint ahogy a tengerben úszók közül azokat, akik mélyen bent vannak, messze a szárazföldtől, partonállók csupán szótlanul nézik, azokért viszont akik közel jutottak a parthoz, a vízbe futnak, kezükkel és biztató szavukkal segítségükre sietnek, s megmentik őket." ( Plutarkhosz, Szókratész daimónja, 102 )

Így könnyű "zseniálisnak" lenni. 

"A legnagyobb tekintély ezen a világon a világfejlesztő akaraterő, a természetben élő energia, mely kinyilatkoztatás útján fejleszti a világot s halhatatlanná teszi a valóságot." ( Csontváry Kosztka Tivadar, Életrajz )

A "valóság" mindig az ami cselekszik, s aki cselekszi. S a cselekvés, ha igazi, mindig szeretet-alapú.

"Ha te szereted a földet, ember, s Istenre gondolsz, amikor kapálsz, a palánta téged felismer – szeretettel gondol reád, mert őbenne is él az Isten. Nyújts táplálékot a fejlődő kis lénynek, növény-állatvilági egyednek s az gyönyörűségedre fejlődni fog – nyújts táplálékot a vadállatnak, mely éhezik s az hozzád simulni fog. Nyújts táplálékot nagy hóban a madaraknak s a világ minden részéből hozzád ellátogatnak, fára telepszenek le s neked csicseregve hálálkodnak. Nyújts táplálékot a vagyontalan szegénynek, ez el fog ismerni téged Isteni tekintélynek." ( Csontváry Kosztka Tivadar, Életrajz )

( https://boatswain69.blogspot.com/2022/03/permetezzunk-ii-de-ha-fat-fenyegeted.html / https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/a-baratsagot-lelkunk-magaval-egbol.html / https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/valamennyien-csendesen-nevettek.html )

"Nézni nézhet mindenki, de látni csak az láthat, akit az Isteni gondviselés ezzel a képességgel különösen megáldott. És ezek a különös képességgel megáldott emberek vannak hivatva az ember művelődéstörténelmét gyarapítani, vagyis az adott esetben az Isteni bölcsességet igazolni." ( Csontváry Kosztka Tivadar, Életrajz )

S ahogy Pál apostol is írta, az Isteni adományok sokfélék...

"Non omnia possumus omnes. Varia sunt dona. Tudják jól őkegyelmek. Ezt azért előttök viselvén, quanto melius erat a szeretet által egymást segítvén, ezt mondani: Te szem vagy, te fül vagy, te száj, te kéz, etc., és az Istennek munkáját egy szívvel-lélekkel munkálkodni őfelsége dicsőségére? Tempora sunt iniqua: nem kellene megszakadoznunk, sőt egyenes vállal a terhet supportálnunk." ( Misztótfalusi Kis Miklós, Maga mentsége )

 "…Én feláldoztam az életemet megtudandó, mi a való, hogy fejlődik ki a világ és hogy fejlődik tovább, mert minden ami van a pozitívum akaratából fejlődött ki s ami lesz a pozitívum kinyilatkoztatása alapján fog kifejlődni." ( Csontváry Kosztka Tivadar, Életrajz )

"Maradandó alkotást csak az igazságból meríthetünk, az igazságot csak az Istentől nyerhetjük. Akinek megadatott a képesség az alkotásra, annak megadatott a képesség a halhatatlanságra. A képesség nemcsak az embernél nyilvánul meg, hanem az állatoknál, a madaraknál, a rovaroknál is érvényesül. A madaraknál a képesség a fészek előállításában és rendkívüli éneklő tehetségben mutatkozik s némely fajnál a tudás is oly nagymérvű, mint pl. a harkályoknál, hogy azt a fáradtságos munkát, amely egy kis madár szorgalmában rejlik, csodálattal kell szemlélnünk, mert csak így érthető meg a világteremtő világrendje, ha az egységes fajtulajdonságoknak meg van szabva a különböző résztulajdonsága. Nem kisebb figyelmet érdemelnek a szorgalmas hangyák, a kis mérnökök s a mézelő méhek államalkotásai és a darazsak fajtulajdonságai. Tovább menve az adott képesség megfigyelésében a házi egérnél bukkanunk csodálatos energiára: tájékozottsága, kitartása, s a tervbevett munkának ellenállhatatlan keresztülvitelében. Az egér képes pici fogaival a földszintről az V. emeletre a falat átfúrni, ép úgy mint a tengeri kagyló, mely bele furakodik a nagy kősziklába, ő is átfúrja magát az éléskamrába. Rendeltetéséből él a vidéki szemétdombon a lármázó verébsereg, nem kívánkozva magános verébnek a városba. Megelégedett mosollyal tekint mind a kettő a tavasz megújhodása és a fajtulajdonságoknak folytatására. Ez úgy, mint a tavaszi gyopár, az ibolya s a rózsa. A nagy műnek megszámlálhatatlan múltja van, egy nagy szellem szülte szunnyadó állapotban, utána mosollyal ébredt, látva a sok szépet álmában, amit valóra váltania kellett. A mű a mostani alakjában hasonló egy nagyarányú tájképhez, amelyen a mester sokáig elmélyedhetett, a mű eredeti arányait fokozatosan fejlesztette ki, épp úgy, mint egy nagyarányú plein air^* festmény, amelynek nincsenek előtanulmányai, hanem csak a kezdetnek van folytatása, mely a mű nagy zsenialitásában domborodik ki. E rendszerben, ahol a fajok és a fajtulajdonságok domborodnak ki, minden egyed csak az adott képességgel fejlődhet ki. A művön tehát azt látjuk, hogy az élőlényeknek szaporodási kényszert adott a végzet, mely a párzással befejeződik. A hernyó 42 napi fejlődéssel gubóvá válik, s a pille ideális életben gyönyörködik. De gyönyörködik a cinke is, amikor pondró után kutat, a harkály is, amikor a fa üregébe behatol. De gyönyörrel végzi munkáját a mézelő méh, amikor messziről hozza a méhkasba élelmét, de gyönyörben él a kis ibolya és gyönyörben fejlődik a hatezeréves cédrusfa. S ha mi emberi képzelődéssel a rózsán a pillangót enyelegni látjuk, a cédrusfán a fülemülét énekelni halljuk, ezzel a világ rendszerét csodáljuk és a teremtőt hallgatagon magasztaljuk." ( Csontváry Kosztka Tivadar, Életrajz )

 

"A világ rendszerét csodáljuk és a teremtőt hallgatagon magasztaljuk."

 

Ilyesfomán az "excommunicatio" is érthetővé válik..., hisz "idegenek" e világtól, ha nem zárnánk ki őket, maguk is kizáródnának. Pedig ha valakik ide valók lennének..., hát ők azok. Nüsszai Szent Gergelynek van egy érdekes írása erről...

"Az erény kertészének egyszerűnek és szilárdnak kell lennie." ( Nüsszai Szent Gergely, Az Isten szerinti célról és az igazi aszkézisől, 425 )

Λογος ~ What is Love? VI. / Pro Nobis III. ~ Miért kezdesz tehetséged felett való dolgokhoz?

Kijelentem, makacs vagyok... ( "Pertinacem me assero, temerarium nego." ) III.

 

 

"Objectio: De itt azt vetik ellenem: Ha úgy vagyon, miért kezdesz tehetséged felett való dolgokhoz?

Felelet: Megvallom, örökké olyan természettel bírtam én, hogy Istenben bízván, olyan dolgokhoz fogtam, melyekhez kezdeni mintegy istenkísértés volt. Mikor a Biblia nyomtatáshoz kezdettem, nem volt nékem több kétszáz talléromnál. A prédikátor jóakaróim tudakozván, ha van-é reá tehetségem, mikor megmondtam, mennyi van, csak elcsudálkoztak és istenkísértésnek mondták, dehortálván attól az igyekezettől. De én csak azt feleltem: Pertinacem me assero, temerarium nego."( Misztótfalusi Kis Miklós, Maga mentségére )

 

"Én, Kosztka Tivadar, ki a világ megújhodásáért ifjúságomról lemondottam, amikor a láthatatlan Szellem meghívását elfogadtam, akkor már rendes polgári foglalkozásban, kényelem és bőségben volt részem. De elhagytam hazámat, mert el kellett hagynom, és csak azért, hogy életem alkonyán gazdagnak és dicsőnek lássam. E cél elérése miatt évek hosszú során át Európát, Afrikát és Ázsiát utaztam be, hogy a megjövendölt igazságot megtaláljam és a gyakorlatban festményben átvihessem, s mikor már megvolt a szükséges hadseregem, Párisnak tartva 1907-ben milliókkal szemben álltam egyedül az isteni gondviselés eredményével, s az egész világ hiúságát pocsékká zúztam; egy napon Párist kapitulációra bírtam s a világot túlszárnyaltam, de tíz millió embert el nem pusztítottam, csupán kijózanítottam őket, a dolgokból reklámot nem csináltam, mert a kufárok sajtójával nem törődtem, hanem elvonultam a Libanon tetejére s ott cédrusokat festettem. Így a magányban szép csendesen, ma már őszbe borult fejjel azon gondolkozom, mi célja volt ennek a nagy háborúságnak, mikor hatalommal, anyaggal terhelten a mennyországba úgysem juthat senki sem. Istentelenül pedig, kérdem, mi célja van az embernek a földön?" ( Csontváry Kosztka Tivadar, Önéletrajz )

 

"Now I think I know
What you tried to say to me
And how you suffered for your sanity
And how you tried to set them free
They would not listen, they're not listening still
Perhaps they never will"

Λογος ~ What is Love? V. / Pro Nobis II. ~ Tantalus ( Τάνταλος ) - Misztótfalusi Kis Miklós - Csontváry Kosztka Tivadar - Savonarola

 Kijelentem, makacs vagyok... ( "Pertinacem me assero, temerarium nego." ) II.

 

 "Kijelentem, hogy makacs vagyok, nem vakmerő."- mondja Tótfalusi Kis Miklós.

Jól fogalmaz, amit a "Pronobis"-ok tesznek, nem tétova vakmerőség, sokkal inkább tudatos választása egy "sejtésnek". ( Volt már erről szó... )

 Csontváry így fogalmazza meg:

"A fejlődés a kinyilatkoztatás alapján történik – nem kell habozni, a napokat nem szabad számlálni, hanem a kinyilatkoztatásban feltétlenül kell bízni." ( Csontváry Kosztka Tivadar, Önéletrajz )

 Ma jót nevettünk kolléganőimmel..., kiderült, exkommunikáció alatt vagyunk..., de ami viccesebb, mint Firenze népe..., kollektive. ( https://boatswain69.blogspot.com/2023/04/what-is-love-iv-savonarola-anatemak-iii.html )

"(...) hogy a nevezett kiközösítettel és eretnekségben gyanús egyénnel az excommnicatio következménye miatt ne érintkezzenek, s vele ne mutatkozzanak. Tilos beszélni véle, és senki se dicsérje őt kiközösítését előidéző beszédei miatt, avagy bármely más okból. Akár közvetve, akár közvetlenül, tilos őt segítségben, támogatásban részesíteni. Tilos a nevezettet tartózkodási helyén vagy kolostorában felkeresni." ( VI. Sándor brévéje )

Mi is "párják" vagyunk..., velünk csak a fajtánk érintkezik, csak az mutatkozik, aki csak egy kicsit is valakibb nálunk már nem beszél velünk, segítséget alig kapunk, ha kérünk, akkor sem...

Magunk miatt, vagy valakiért-valamiért szakadt ez a sors ránk? 

Lehet büszkének kellene lennünk rá? Nem akárkikkel kerültünk egy sorba.

Vegyük példánkul Misztótfalusi Kis Miklóst, az erdélyi tipográfia nagy mesterét.

Csodálkozik a hálátlanságon, ami fogadja honfitársai részéről. Próbál rá biblikus magyarázatot adni:

"Igazán mondják a teológusok, hogy Isten az övéit (azért, hogy megidegenítse minden világi jóktól) abban szokta meglátogatni, amit legnagyobb javoknak tartanak világ szerint."

Mint egy levélben, a lényeg mindig a végén van elrejtve..., ugyanígy Tótfalusi Kis Miklós , Maga mentségére című apológiájában.

"1. Hogy az én jószágom nem készpénz volt, hanem mindenem könyv. És sokszor úgy voltam, mint Tantalus, kinek az orra előtt függvén az alma, mégsem ehetett benne.

2. Ilyen intentiójok nem is volt ugyan ratio nélkül, mert némely mesteremberek, ha meggazdagodnak, lehagyják osztán a munkát. Azt gondolván azért, hogy én expeditius mégyek elő e munkában, ha a külső segítségek mellől elesem, volt valami okok, hogy azon igyekezzenek. Noha ebben igen megcsalatkoztanak, mert - amint megmondottam - ezek a mesterségek sok költséggel járván, annál jobban mehetne elő ember, minél több tehetsége volna. Nem egyebet töttenek tehát, hanem a tollaimat tépték ki, hogy jobban repülhessek.

4. "(...) nem tudom, mint lészen, ha teljességgel kikopunk a belgiumi keresetből, mert soha nem szabhatjuk ehhez magunkat: Sumptus ne superet censum, etc. Mert nem szégyenlem, megvallom, magamat úgy lenni, mint amely egér a cseberbe esik. Elsőben jól úszkál, de lassan-lassan elbágyad, végre ellankad, és a vízbe hal. Vagy amint a magas toronyból leesett ember, minél közelebb jő a földhöz, annál közelebb van az ő romlásához.

5. minden újítást damnálván munkáimban, amely könyveket nyomtatok, mint hogy magoknak nem szájok ízint esik, // Mert ha minden kollégium külön authort kíván, avagy keveset nyomtat a tipográfus, és így kevésért sok munkát tévén, ki nem jő a költség belőle. Ha sokat nyomtat, úgy is csak romlik, mert rajtavész, avagy hever sokáig.

6. Mert ha le nem rontják vala existimatiómat, én szándékom szerint véghez vittem volna talám eddig, hogy a magyar scholák felvétetődtenek volna nemzetünkben, és így sokkal inkább vennék könyveinket. Nem mindeneket kellene a deák nyelvnek tanulásával terhelni, bárcsak a magok születési nyelveken tudnának olvasni - csak ezzel is sokra mehetnének! A szegény ember azért idegenkedik sokszor gyermekének taníttatásától, hogy látja, mely sok esztendeig kínoznak a scholákban majd mindeneket (tudniillik a deák nyelvvel), mégis kevés mehet perfectióra. De ha csak a maga nyelvén való olvasást tenné fel célul, kevés idő kellene arra, és kevés volna olyan szegény ember, akitől annyi költség ki nem sülne. Taníttatná bár osztán a deák nyelvre is és írásra, aki úgy akarná. Ezt cselekeszik más keresztény nemzetekben, és ezért kél egyikért jobban a könyv.

Mert én együgyű lévén elsőben könnyen hittem az embereknek és hitelben sokat könyveimben kiadván, sok kárt vallottam a csalárd emberek miatt. Egyéb adósim is mind úgy gondolkodván, hogy nékem elég van, sokan elmúlatták mindeddig a satisfactiót.

7. Azok az okai, hogy nem épülhetek, akik kénszerítenek efféle Apologiák nyomtatására. Ha effélék helyett valami hasznost nyomtattunk volna (mivel effélékből, melyekre is sok időm és költségem megyen), mennyi hasznot kereshettünk volna. Hogy itt egynéhány együttjáró mesterségekhez sok cseléd kívántatván, sok költség, s talám több, mint némely udvarokban kívántatik, senki ne csudálja. Mert ott búzát pénzen nem vesznek, bort pénzen nem vesznek, szalonnát, vajat, túrót, sajtot, bárányt, tyúkot és több affélét pénzen nem vesznek, mindennek pénz nélkül való szerzésében vagyon mód, sőt némelyek mesterembereket is tartnak, és azokkal, amikor akarják, és amit akarnak, dolgoztatnak; de itt minden pénz lévén, ha zsákkal volna is a pénz, bizony megtántorítana akárkit a sok cselédtartás és egyéb költség ilyen drága időben.

8. Ha kiállanánk a síkra, most is talám volna nékem annyi, amennyi őkegyelmeknek mindnyájan, de mégis egy szegény legénynek vallom magamat, mivel a költség, amint gyűl, szinte úgy elkél. És ha nékem annyim van, mint őkegyelmeknek, tészek én - merem mondani - annyi költséget, mint őkegyelmek mindnyájan.

Reménlem, hogy minekutána Isten általvitt a szent Jób szenvedésin (ha nem többeken), Isten még valami jót ád érnem, és nem maradok mindörökké e nyavalyában. Mert nem rövidültek meg az ő kezei, sem az övéihez való jó affectiójában meg nem változott, etc." ( Misztótfalusi Kis Miklós, Maga mentségére )

 

Mit vétett Misztótfalusi Kis Miklós vagy épp Csontváry, amiért így kellett lakolniuk, excommunikáltatván honfitársaitól, akikért áldozták életüket? 

Hogy sose örülhessenek azok közt, akiknek-akikért dolgoznak.

Lehet már megint egy rosszul feltett kérdésre bukkantunk?

"Ezért, drága atyám, ne gyászoljatok, hanem köszönjétek meg az Úr Jézusnak, hogy fiúval ajándékozott meg benneteket; akit huszonkét éven át mindentől megoltalmazott, sőt abban a kegyben részesített, hogy harcos lovagjává avatott. Avagy nem tartjátok nagy kegynek, hogy egyik fiatok Krisztus harcosa lehet?" ( Savonarola levele szüleinek szökése után )

A "Pronobisok" nem is minket szolgálnak?

"Prometheusz nem vagyok, de kínját érezem,
Mint régi Tantalusz szomjazva éhezem,
   Fut perceim nyugalma.
Csak most világosak előttem a mesék,
A szüntelen fogyó s kiújuló vesék
   És a tünékeny alma.

Ott űl az alkotó, az istenember, ott!
Kaukázus bércin egy örökéltű halott..."

(Az utolsó évekből)

( Arany János, Örökké! )