Köszönöm, testvér ( δαιμον ).
BRUNO: ... És mondd, biztos, hogy ez így van?
ANGYAL: Biztos csak az, amit ki lehet mérni. Márpedig a világegyetem, ha nem is úgy végtelen, mint te gondolod, azért mérhetetlenül hatalmas, így a feltevés a visszatérő fényről kísérletileg nem ellenőrizhető... Az elmélet azonban, amiről itt beszéltem neked, más vonatkozásban kísérletileg is tökéletesen igaznak bizonyult...
BRUNO: Tegyük föl... Tegyük föl, hogy igazad van. Ez esetben... Ez esetben... Vissza kell vonnom a tételeimet. Nemcsak nyomorult bőröm, de a tudományos becsületesség is ezt kívánja... Az égetés egyelőre elmarad. Micsoda meglepetés lesz. (Hirtelen dühvel.) Távozz
tőlem, kísértő! Most jövök rá, mit akarsz tőlem.
ANGYAL: Állj meg, barátom! A te eszméd a változhatatlan és végtelen világegyetemről sokkal inkább rokon az én határtalan, de véges, véges és ráadásul táguló világommal, mint ezeknek a filozófus tökfejeknek a vélekedéseivel, akik téged... (Krákog.) Arról nem is szólva, hogy felismerésed a csillagnapokról és a körülöttük keringő bolygókról tökéletesen helytálló. Nagy dolgot műveltél, Giordano Bruno! A te eszméid nélkül nem születhetnek meg az én eszméim, habár ezek tagadják a te eszméidet. Egymást tagadó felismerések lánca vezet az igazság felé, amelyet megközelíthetünk, de el talán sosem érünk, éppen mert a világ végtelen és kimeríthetetlen. És te, Giordano Bruno, fontos láncszem lettél a láncban.
BRUNO: (csönd után) Köszönöm, testvér.
ANGYAL: Különben sem akartalak kísértésbe vinni, hogy vond vissza tanításaidat. Téged ugyanis minden körülmények között megégetnek. Ha holnap reggeltől Ptolemaiosz tanait fújnád, akkor is megégetnének.
BRUNO: De miért, az ég áldjon meg? Miért?
ANGYAL: Mert te Ptolemaioszt is másként mondanád. Nem az a baj veled, Giordano Bruno, hogy állítod, hogy a világ közepe nem a Föld, hogy a tér végtelen, hogy a csillagok maguk is óriási napok. Nem telik bele száz-százötven év, s ezeket a felismeréseket minden valamire való klerikus fújni fogja. Túl azon, hogy mindezt kissé korán kezdted mondani, a te igazi bajod az, hogy valahogyan mindent másképp mondasz. Még azt is, hogy mondjuk: ,,Az ég kék", vagy: ,,A víz jó." Úgy mondod, hogy abban benne van a tagadás, a lázadás, a lázítás. Ez az, amit a többiek mindig rühellni fognak. De ne bánkódj. Tudd meg, hogy ez a másképp mondás, ez az, ami előreviszi a világot. (Hirtelenül katonák jelennek meg a sötét színpadtéren.)
BRUNO: Uram Isten, itt a perc? Halál Angyala, felelj! Elérkezett a pillanat?
ANGYAL: Nem tudom. Lehetséges. De most már ismered a tudást. Légy hát rendíthetetlen igazadban, Giordano Bruno, s fogadd a halált komolyan és méltósággal." ( Maróti Lajos, Az utolsó utáni éjszaka, Rivalda, 72-73, 675-677 )
 |
| "Van olyan szép nyíltság, amely virágként nyílik ki, csak azért, hogy illatozzék." ( Friedrich Schlegel, Eszmék, 88, 503 ) |
https://boatswain69.blogspot.com/2021/11/apokalipszis-vi-ahol-o-enyem-lett-ott.html
https://boatswain69.blogspot.com/2021/10/trombita-8-uj-eg-uj-fold-uj-jeruzsalem.html
https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/a-rossz-lovesnek-is-megvan-az-ertelme.html
https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/nagy-muveszet-mezonek.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése