Léteznek bizonyos lelkes sztélére vésett betűk... III. ( 15. zsoltár ) / O, Crux Benedicta - a Winnerek útja VII. ( "My glory is ... renewed." ) ~ ὅτι τῶν ἀγαθῶν μου οὐ χρείαν ἔχεις. I.

 Κύριός μου εἶ σύ, ὅτι τῶν ἀγαθῶν μου οὐ χρείαν ἔχεις. "Te vagy az én uram, mert nincs szükséged a javaimra." ( Zsolt 15,2 )

 

 

 

Lelkesedtünk már a a therapeutákért Alexandriai Philón nyomán, az esszénusokért Josephus Flavius és saját irodalmuk és szabályzatuk segítségével, ideje magasztalnunk a kora keresztények lelkületét is.

Hisz ugyanaz..., ahogy Isten is egy. 

 

"Jézus azt mondta: "A Fény a fényben létezik."  

Tamás szólalt meg, mondván: 

"Uram, ez a bizonyos látható fény, mely az embernek ragyog, miért kel és miért nyugszik?

 
A Megváltó azt mondta: 

"Ó, áldott Tamás, természetesen az embereket beragyogó látható fény nem azért van, hogy te megmaradj egy állapotban, hanem azért, hogy előre juss, és akármikor csak a kiválasztottak megtagadják a vadállatias állapotot, akkor a fény felemeli őket lényegük által, és örömmel fogadják lényegüket, mert jó szolgaként viselkedtek." ( A teljes Nag Hammadi gnosztikus könyvtár, Tamásnak, a vitázónak könyve, 367 )

 

Van aki jó szolgaként viselkedik és "örömmel fogadja lényegét".

 Ezekre célzott Nazianzoszi Szent Gergely beszédében.

"Mivel is vádolhatta ez az ember a keresztényeket? Mi kivetnivalót talált dolgaikban?" ( Nazianzoszi Szent Gergely, Első beszéd Julianosz császár ellen, 320 )

S tovább...

"Látod ezeket az alávalókat, mégis földöntúliakat kik hozzánk hasonló emberek, mégis emberfelettiek? Megkötözöttek, mégis szabadok; leigázottak, mégis leigázhatatlanok. 

Nincs semmijük a világban, hanem mindenük a világon túl van. 

Két életük van, az egyikkel nem törődnek, a másikra törekednek, meghalnak, hogy halhatatlanok legyenek, s a feloldódás révén Istennel egyesüljenek. Távol áll tőlük az érzéki vágy, betölti őket az isteni szeretet, mely mentes a vétkes szenvedélyektől. 

Övék a világosság forrása, övek annak visszfénye is. Az angyalok is hasonlóan zsoltároznak, állva töltik az egész éjszakát, lelkük már a mennybe ragadtatva Istennel időzik. 

Megtisztultak s még tisztulnak, mert nem ismernek mértéket az előrehaladásban és istenülésben. 

Barlangokban laknak és a mennyek magasában; kitaszítottak és trónolnak. 

Lemeztelenítik őket és felöltik a romolhatatlanság öltözetét; magányosan élnek, de őket ünnepli az eljövendő világ; uralkodnak az érzékeken, magányosan élnek, ugyanakkor kimondhatatlan gyönyörűség a részük szüntelenül. 

Könnyet ontanak a bűn miatt, engesztelő áldozatot a világért; kinyújtott kezük tüzet olt el, vadakat szelídít meg, kicsorbítja a kard élét, csatarendeket hátráltat meg ( vö. Zsid 11,33 kk ) s hidd el, a te istentelenségedet is elnémítják, bár még egy ideig fölényeskedhetsz és játszhatod a gonoszság drámáját démonaid segédletével." ( Nazianzoszi Szent Gergely, Első beszéd Julianosz császár ellen, 337 ) 

Nagyon emlékeztetnek ezek a sorok engem arra, amit korábban a Logosról írtunk..., ami Gnózis; ha átér a mi oldalunkra. ( https://boatswain69.blogspot.com/2023/02/gnosztikus-irodalom-cxviii-mennydorgo.html )

 

Épp ma reggel kérdezte egyik Facebook ismerősöm, aki amúgy rokonom is:

"Létezik-e pokol?"

Visszakérdeztem:

"Lehet-e ennél rosszabb?"

Aligha..., de "télen vetünk, hogy nyáron arassunk"..., s vigasztalódjunk, így legalább csak már felfelé kell tekintenünk.

S van miért megbecsülnünk "keresztjeinket"..., tanulásunkra vannak azok állítva.

Minden szenvedés minket szolgál.

O, crux benedicta..., idéztük korábban. 

Minden próbálkozásunkkal "csődbe" megyünk. De mi legalább megpróbáltuk, ezért tűnnek a keresztények olyannak mint a fent leírtak, mert ez a nem keresztények szemszögéből lett felsorolva. 

Mi nem így látjuk magunkat..., inkább olyannak mint a Főnix mely felgyújtja magát, saját műveink roncsain és megsemmisülünk.

Mert mi és ki lehet tökéletes annyira, mint szeretnénk?

"Megtisztultak s még tisztulnak, mert nem ismernek mértéket az előrehaladásban és istenülésben."

A végtelen nem elérhető..., míg nem "a fény felemeli őket lényegük által."

"a fény felemeli őket lényegük által."

 

A "limbó", a Pokol küszöbén mindennapos a "feltámadás".

^"18Így szóltam magamban: „Büszkén halok meg, olyan magas korban, akárcsak a pálma. ¹⁹Gyökerem a víznek álljon mindig nyitva, és az ágaim közt harmat éjszakázzon! ²⁰Dicsőségem legyen egyre ifjabb, és mindig újuljon meg kezemben az íj!” ²¹Meghallgattak és várakoztak rám, csöndben figyeltek, hogy hallják tanácsom. ²²A beszédemre választ nem is adtak, felülről lefelé csurgott a szavam. ²³Úgy várakoztak rám, mint nyári záporra, tavaszi esőért liheg így a szájuk. ²⁴Rájuk mosolyogtam, hogyha elcsüggedtek, arcom sugárzását nem törhették meg. ²⁵Megszabtam útjukat és vezérük voltam, mint valami király, trónoltam körükben, és ahová tetszett, vezethettem őket." ( Jób 29,18-25 )

Kivételesen a görög sem pontos.

( εἶπα δέ· ἡ ἡλικία μου γηράσει ὥσπερ στέλεχος φοίνικος, πολὺν χρόνον βιώσω· ἡ ῥίζα διήνοικται ἐπὶ ὕδατος, καὶ δρόσος αὐλισθήσεται ἐν τῷ θερισμῷ μου· ἡ δόξα μου κενὴ μετ᾿ ἐμοῦ, καὶ τὸ τόξον μου ἐν χειρὶ αὐτοῦ πορεύεται. ἐμοῦ ἀκούσαντες προσέσχον, ἐσιώπησαν δὲ ἐπὶ τῇ ἐμῇ βουλῇ· ἐπὶ τῷ ἐμῷ ῥήματι οὐ προσέθεντο, περιχαρεῖς δὲ ἐγίνοντο ὁπόταν αὐτοῖς ἐλάλουν· ὥσπερ γῆ διψῶσα προσδεχομένη τὸν ὑετόν, οὕτως οὗτοι τὴν ἐμὴν λαλιάν. ἐὰν γελάσω πρὸς αὐτούς, οὐ μὴ πιστεύσωσι, καὶ φῶς τοῦ προσώπου μου οὐκ ἀπέπιπτεν· ἐξελεξάμην ὁδὸν αὐτῶν καὶ ἐκάθισα ἄρχων καὶ κατεσκήνουν ὡσεὶ βασιλεὺς ἐν μονοζώνοις ὃν τρόπον παθεινοὺς παρακαλῶν. )

Így szól a héber változat:

וָ֭אֹמַ רעִם־ קִנִּ֣י אֶגְוָ֑ע וְ֝כַח֗וֹל אַרְבֶּ֥היָמִֽים׃      

"I shall die in my nest..." 

de folytatódik:

כְּ֭בוֹדִי חָדָ֣שׁ עִמָּדִ֑י וְ֝קַשְׁתִּ֗י בְּיָדִ֥י תַחֲלִֽיף׃ 

"My glory is ... renewed." 

S közönséges is.

 

Hálás vagy és lelkiismeretfurdalásod van..., tehát még él a lelked és szíved.

Meghalunk saját legjobb törekvéseinkben is, de hűségesek maradunk, s meghalunk Vele, hogy Vele fel is támadjunk.

Origenész a 15. zsoltárról szóló homíliájában beszél a jobb oldalról, a mi jobb oldalunkról, ahová nem mindegy, kit engedünk, és az örökségről, ami nem más mint az érzés: "a pokol tornácán is prédikálnak", tehát a hűség.

 

E Hűségben támadunk fel..., minden pillanatban, folyton-folyvást. 

"Egy madár haladt a Nap előtt, és olyan hatalmas volt, mint kilenc hegy. Azt mondtam az angyalnak: „Miféle madár ez?” Azt válaszolta: „Ez a világ vezetője.” Azt mondtam: „Ó Uram, mi módon vezeti a világot? Tanítsd meg nekem!” Az angyal azt mondta: „A madár közelít a Naphoz, kitárja szárnyait, és eltakarja a tűz alakú sugarakat. Ha nem takarná el, egyetlen emberi teremtmény nem élhetne a Földön, sem más élõlény. De Isten ide rendelte ezt a madarat.” Akkor kitárta szárnyait, és láttam azokon hatalmas tollakat, amelyek akkorák voltak, mint a király palotájának folyosói, és aranyló színûek is voltak.” Az angyal azt mondta: „Olvasd el őket!” És elolvastam, a tollakon pedig a következõ állt: „Sem az ég, sem a föld nem vehet rajtam erőt, csak a tûz.” Kérdeztem: „Ó Uram, miféle madár ez, és mi a neve?” Az angyal azt mondta: „Fõnix a neve.” Kérdeztem: „Mivel táplálkozik?” Azt mondta: „Az ég mannájával és a Föld harmatával.”" ( Baruch apokalipszise ) 

 εἶπα τῷ Κυρίῳ· Κύριός μου εἶ σύ, ὅτι τῶν ἀγαθῶν μου οὐ χρείαν ἔχεις., s nekünk a sajátunkra sem, ha velünk vagy.

Elég nekünk a Te hűséged..., s elég neked Hűségünk.

"És sok isten között vannak azok is, akikhez az Ige így szólt : én mondom nektek: "istenek vagytok"."  ( Origenész, Első homília a Tizenötödik zsoltárhoz,  30 )

„Azt mondtam, fészkemmel veszem el, és megsokasítom napjaimat, mint a homok (כחול)” / εἶπα δέ· ἡ ἡλικία μου γηράσει ὥσπερ στέλεχος φοίνικος, πολὺν χρόνον βιώσω· ἡ ῥίζα διήνοικται ἐπὶ ὕδατος, καὶ δρόσος αὐλισθήσεται ἐν τῷ θερισμῷ μου· (Jób 29,18-19).