Különüljenek el!
Kölcsönös utálat és idegenkedés "hajtja az "evolúciót".
"Két igény ébred bennünk természeti jelenségek szemlélése közben: a jelenséget magát tökéletesen megismerni s azt gondolkodás útján elsajátítani. A tökéletességhez rend vezet, a rend módszert követel, a módszer megkönnyíti az elképzelést. Ha egy tárgyat minden részében megszemlélünk, és helyesen megragadunk úgy, hogy gondolatban ismét előállíthatjuk, akkor mondhatjuk el, hogy azt a szó voltaképpeni magasabb értelmében szemléljük, hogy a mienk, hogy valaminő hatalommal bírunk fölötte. És így vezet el bennünket a különös mindig újra az általánoshoz és az általános a különöshöz. E kettő minden szemléletben s előadásban át- meg áthatja egymást.
Elöljáróban álljon itt néhány általánosság.
A jelenség dualitása mint ellentét:
mi és a tárgyak / fény és árnyék / test és lélek / két lélek / szellem és matéria / Isten és a világ / gondolat és kiterjedés / eszményi és való / érzékek és értelem / képzelőerő és értelem / lét és vágy / a test két fele / jobb és bal / lélegzetvétel
Fizikai tapasztalat:
mágnes
Eleink csodálták a természet takarékosságát, értelmes lénynek képzelték, ki képes és hajlamos kevéssel sokra menni, míg mások sokkal kevésre mennek. Mi, ha ugyancsak emberi módon kívánjuk kifejezni magunkat, inkább ügyességét csodáljuk, miáltal kisszámú alapmaximára korlátozva is a lehető legnagyobb sokféleséget képes létrehívni. E célra az élet princípiumát használja fel, mely magába rejti annak lehetőségét, hogy a jelenségek legegyszerűbb kezdeteitől fokozás útján a lehető legelütőbb, határtalan sokféleségig jusson el.
Ami jelenségként akar megnyilatkozni, annak ketté kell válnia ahhoz, hogy egyáltalán megjelenhessék. A kettévált keresi önmagát; meg is találhatja s akkor újra egyesülhet vele; alacsonyabb értelemben úgy, hogy csak ellentettjével vegyül, egyesül, miközben a jelenség megsemmisül vagy legalább közömbösül. De végbemehet az egyesülés magasabb értelemben is, amikor a kettévált előbb felfokozza önmagát, majd pedig a felfokozott oldalak kapcsolatából egy harmadik, új, magasabbrendű, váratlan valami születik.
(G. L.) ( Goethe, Polaritás (1805), 366-367 )
Ha valami újabb születik, hogyan lenne "takarékos". S épp a tapasztalat mondja a test semmi, a lélek számít.
"A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet." ( Jn 6,63 )
τὸ πνεῦμά ἐστιν τὸ ζῳοποιοῦν, ἡ σὰρξ οὐκ ὠφελεῖ οὐδέν · τὰ ῥήματα ἃ ἐγὼ λελάληκα ὑμῖν πνεῦμά ἐστιν καὶ ζωή ἐστιν.
Mi lehet a helyes módszer, ha már Goethe emlegeti? Egy bizonyos..., az ellenszenv ( αντιπάθεια ) és idegenkedés érezhető..., sőt tapintható.
"A jelenség dualitása mint ellentét (...) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése