"Tartom az eget két karomban."
"Tartom az eget két karomban. Nemcsak emelem, át is ölelem A szeretet vagyok, mely mindenre képes. Egykor azért emeltem két karom az égre, mert elborzadtam az emberek s a természet, leginkább pedig az emberek természetének kegyetlenségén. De akkor hirtelen megéreztem az eget. Magas vagyok, elértem odáig. Megpihent a karomban, mint nyugalomra vágyó nagy madár. Így lettem a szeretet fészke. A szereteté, amelyre szükség sem volna, ha nem volna rettenet, amely fölnöveszti, megépíti, élteti. Minél nyugtalanabb vagyok, égboltozat, annál nyugodtabb lehetsz; annál kétségbeesettebben, annál erősebben tartalak. Ragyogj." ( Devecseri Gábor, Kétágú fa-óriás, Imátlan ima, 20 )
"»Kitártam kezemet egész nap a hitetlen és ellenszegülő nép felé«."( Iz 65,2 ) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése