"Szövetbe szőtt minta."
PÁPA: (...) Egyszerűen, mert mindezek nem hajlandók átállítani a fejüket. Meg talán nem is képesek rá. Nem lehet itt csinálni semmit, öregem. Ami nekem meg neked elvi probléma, az nekik kenyérkérdés... Egyedül nem megyek semmire. Szerencsére ekkor jöttél te. Azonnal tudtam: majd mi ketten, együtt.
BRUNO: Ezt hogy képzelted, Krisztus Helytartója ? Úgy, hogy a máglyára küldesz?
PÁPA: Várjál. Giordano Brúnót holnap, akarom mondani, ma elégetik. Abban a pillanatban mindenki odafigyel. Könyveit, melyekre így a kutya sem volt kíváncsi egy-két szakembert leszámítva, titokban olvasni kezdik. Eszméi, akarom mondani: eszméink egyre több fejben ragadnak meg, erjeszteni kezdik a gondolkodást. Egy évszázad sem múlik el, s azok munkája nyomán, akik utánunk és nyomunkba jönnek, a következő nemzedék már legföljebb kacagni fog azon a sereg zöldségen, amit a mai tudományosok olyan halálosan komolyra vesznek.
BRUNO: Halálosan, ez már igaz. De miért kellett előzően hét évig kínozni engem?
PÁPA: Mert csak így tehettelek naggyá. Tudod te, mily fejtörést, körültekintő szervezést igényelt, amíg a részleteket kigondoltuk ? És a lebonyolítás. Micsoda erőfeszítésbe került például, amíg a velenceiek kiadtak téged: egész diplomáciai karunkat be kellett vetnünk. Egy közönséges protestáns után a lakájunkat sem küldenénk át a szomszédos terembe, gondolhatod.
BRUNO: Megtisztelsz.
PÁPA: És a folytatás! Mit kellett nekem sakkozni, hogy valamennyi lépés kijöjjön. Gondold csak meg: már a főinkvizítor kijelölése. Ide egy olyan ember kellett, aki téged minden körülmények között... Te, ugyebár, dominikánus voltál. Nyilvánvalóan egy jezsuitát kellett választanom: az nem lesz könyörületes, az nem lesz elnéző egy volt dominikánussal szemben. Nem eshetett másra a választásom, mint Bellarminire, aki a Jézus-Társaság ruháját cserélte föl a bíborra. És valóban: Bellarmini minden lépése olyan volt, ahogy elképzeltem. Anélkül hogy utasítást kellett volna neki adnom. Azt hitte, a maga ördögien ravasz, tudománnyal borotvaélesre fent eszével, hogy én vagyok a bábu az ő partijában. Pedig ő volt a bábu az én játszmámban. ( Felkacag.)
BRUNO: Mondd, VIII. Kelemen, te most arról meggyőzni engem, hogy boldogan kell a máglyára lépnem? Szóval ezt a szerepet szántad nekem?
PÁPA: Hisz ez a szerepek szerepe, Szerencsétlen! Gondolj a jövőre. Hogy ki volt Giordano Bruno, azt ezer év múlva is mindenki tudni fogja. De azt, hogy ki volt VIII. Kelemen pápa? Legföljebb azért néznek majd utána, hogy megtudjak, ki volt az a szörnyeteg, akinek uralkodása idején a hit nevében elpusztították a kor egyik legnagyobb gondolkodóját... Szerencsére ez minket kevéssé izgat. Mi komolyan hiszünk a hitben, és komolyan üdvözülni akarunk. Ezért is kellett elvállalnunk a pápai méltóságot, e keserves és unalmas hivatalt is: diadalra kell segítenünk az egyházon belül a végtelen világegyetem eszméjét, mert ha ezt nem tesszük, jóvátehetetlen mulasztást követünk el a ránk bízott nyáj ellen, s megérdemeljük a hanyag és rossz pásztorra váró büntetést. Külön szerencsénk, hogy ez helyzetünkben azt is jelenti, komolyan kell vennünk nemcsak az Isten, hanem a tudomány és az igazság ügyét is...
BRUNO: Róma püspöke, ez szörnyetegség. Ha jól értem, te a saját üdvösségedet az én szerény és megpörkölésre váró bőrömre alkudtad ki az Istennel. Csakhogy az igazság nem magánügylet, nem alku tárgya két fél között, még ha az egyik fel maga az Isten, s a másik az ő földi helytartója... Nem, Róma püspöke, az igazság lélek, és te elkövetted az elkövethető bűnök legnagyobbikát, tudniillik nem álltál ki a felismert igazság mellett...
PÁPA: Hogy kinek a bőrére, erről majd később. És hogy nem álltam ki az igazságért? Nem álltam ki, hogy érvényre juttathassam. És mi fontosabb az igazságnak: hogy kiállanak érte, vagy az, hogy érvényre juttassák? Elbújtam a történelem elől, hogy ténylegesen formálhassam. Ami pedig téged illet, mi lennél te, Giordano Bruno, nélkülem?
BRUNO: Giordano Bruno.
PÁPA Nem lennél Giordano Bruno, ha nem hagynálak elégni. És az eszméid sem... eh! Figyelj ide. Nyilván hallottál ama bizonyos fráterről, aki ként és szénport kevert össze salétrommal.
BRUNO: Megégett.
PÁPA: De a por megvan. Ha szétszórod az asztalon, és parazsat érintesz hozzá, egyszerűen ellobban. Ellobban, és kész. De ha szilárd rézmozsárba töltöd, és fojtást helyezel rá, s fölébe vasgolyót, és most juttatod el hozzá a szikrát? Robban! S a golyót mérföldnyire hajítja előre! Giordano Bruno, mi nem vitatjuk, hogy te lőpor vagy. Ám mi vagyunk a mozsár és a fojtás - nélkülünk semmit sem érsz, legföljebb egy lobbanást.
BRUNO: Magad vagy az antikrisztus, Róma püspöke. Az emberiség átka, a Sátán okossága. Átkozott légy, száradjon ki a fű, ahová beteszed a lábad...
PÁPA Mint hordó tetején a részeg.
BRUNO: ...De tudd meg, Róma püspöke: az árulások árulása a szellemmel igazolni, akik a szellem elpusztítására törnek. Az értelem megcsúfolása. És te mindezt elkövetted!... Na, mindegy... És most kérlek, bocsásd el békében a te szolgád, mert nekem nincs több szavam
hozzád." ( Maróti Lajos, Az utolsó utáni éjszaka, Rivalda 72-73, 667-670 )
PÁPA: Mondtam már, hogy nélkülem mit sem érsz. Ha én most egy tollvonással fölmentelek téged, és kirúglak ebből a börtönből, ötven év múlva a kutya sem fogja tudni, hogy élt egyszer egy Giordano Bruno, és tanított egyáltalán valamit. Úgy elfelejtik az írásaidat, mintha soha nem írtad volna meg őket. A világ végtelenségének gondolata győzni fog, de nélküled... Ki vagy szolgáltatva nekem. Jó, jó, nem élek vissza ezzel, mert nekem
nem az egyéni dicsőség, hanem a gondolat a lényeges. Ehhez pedig kell, hogy valaki meghaljon.
BRUNO: Háhá!
PÁPA: Igen. Mindegy, hogy te halsz meg, vagy én halok meg. A személy érdektelen. A szerep a fontos. És kettőnk szerepe felcserélhető. Olyanok vagyunk, mint a szövetbe szőtt minta. Ha innen nézem, te vagy az ábra, és én vagyok a fonák. Ha fordítasz rajta, te vagy a fonák, és én az ábra. De az ábrázolat ugyanaz... És nemcsak az igazságot, de az egyházat is csak kettőnk együttese lendítheti odább. Mert az egyház csak úgy maradhat fenn, ha ezt a kettőnk igazságát a végtelen világról nemcsak elfogadja, de mint saját tanítását hirdetni is kezdi." ( Maróti Lajos, Az utolsó utáni éjszaka, Rivalda 72-73, 682 )
 |
| Giordano Bruno szobra kivégzésének helyén a Campo de' Fiorin. Érdemes összehasonlítani Savonarola szobrával... ( https://boatswain69.blogspot.com/2022/12/radical-martyrdom-vertanu-karakter.html ) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése