Tavasz van!
"Az eszesnek elméje keresi az tudománt, ..." ( Mikes Kelemen, Az ifjak kalauza, 496 )
Itt a tavasz..., és ideje kerti munkáknak.
A múlt évben elbambultam az időt s már csak akkor ocsúdtam fel, amikor már megbetegedtek a meggyfáim és lehullottak a virágaik és ragyásak lettek a a barackfáim szép új hajtásai.
Úgy döntöttem, idén időben cselekeszem.
Elindultam hát permetező gépet vásárolni..., szemem előtt azonban nem csak a fáim üdve lebegett, de szeretett nagyapám képe is, akit sokat láttam háti permetezővel a szőlőlugasok között komótosan pumpálgatva a kart, sétálni. Már gyerekfejjel el-el kértem tőle, s ő át is adta, amint valamicskét megcsappant a permetlé mennyisége a tartályban.
Van egy kedvenc gazdaboltom, kicsi és valamivel drágább is mint a másik, én mégis ide járok..., szeretem.
Amit beléptem az eladó hölgy azonnal felállt és köszöntött, majd amint előadtam kívánságomat, nyomban megmutatta azt az egy permetezőgépet, amijük épp volt, se több se kevesebb, de nekem épp ilyen kellett.
Majd precízen sőt akkurátusan kérdezett, milyen és hány és hányféle fát illetve más növényt szándékozom permetezni, majd a fáim állapotáról, még alszanak-e vagy már rügyeznek?
Ez után magyarázni kezdte a mit és hogyan, közben lassan egyéb eszközöket is rakosgatott az asztalra, pl. mérőhengert annak alapján, amekkora "sötétségről" tettem tanulságot a beszélgetésünk során.
Majd aggódni kezdett az egészségem miatt és egészségvédelemre tért át...
Mondtam végül némiképp élét veendő a komoly beszélgetésnek, értem én az aggodalmat, ha meghalnék, elmaradna egy hűséges kuncsaftjuk.
Ő is nevetett..., elbúcsúztunk.
Másnap reggel Hajnal-táj műsorára kapcsoltam be a rádiót..., hát miről beszélgettek épp, a permetezésről..., és csupa olyan dolgot tudtam meg, amit tegnap még nem...
Látszólag hétköznapi történet..., de sokkal több annál. A mindennapok csodája és éltető energiái húzódnak meg mögötte.
A családomban senkit sem aggaszt növényeink sorsa..., ehhez csak nekem van szemem.
Mi motivál bennünket?
Családi minták, és valamiféle meghatározhatatlan aggodalom, amit szeretetnek is nevezhetnénk. Mert miért szeretem én a növényeket..., - "mert csak".
S elindulsz...
S ha elindulsz, megkapod azt az egy permetezőgépet, ami mintha csak rád várt volna.
S ha elindulsz mestereket kapsz, csak fel kell ismerni őket...
A eladó hölgyet, aki mestered lesz, s az idegent aki tanácsot ad a rádióból..., mert a "rendszer" lelkén viseli a te és a növényeim közös boldogságát.
"Téged küldtelek..."
S ami a legszebb..., Ő a mester feláll, amikor belépsz...
https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/a-baratsagot-lelkunk-magaval-egbol.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése