"Jesus is my...." I. / "Kötelességtan" / Ethics II. ~ Omnis gloria eius filiae regis ab intus / Vedd át ezt a lányt, hogy elérje a tökéletességet, / "A nemes vér vagy veszt, vagy nyér, de próbál."

"Leheté az hogy valaki szegyenellye jó cselekedet cselekedni?" II.

 "A királylány minden szépsége belül van."

 

 

 

"Szoktasad idején magadot arra. hogy az jot szabadosan cselekedgyed.  ( Mikes Kelemen )

"Szent Oikonomia, a megváltás üdvterve..., "Ha láttad testvéredet, láttad Uradat." ( Odo Casel )

 

"Ha láttad testvéredet, láttad Uradat." ( Odo Casel )

 

  Tanár vagyok..., nyilván érdekel az "initium fidei" problémája, de az amit csinálunk - nap mint nap megélünk, az sokkal jobban hasonlít a klasszikus "kígyók és létrák" játékra...

 

 

Nem szállhatsz ki a játékból!

 Létrákon mászunk felfelé..., kígyókon csúszunk vissza...

Első feladat: "Tudd felismerni a szeretet kényszerét!"

..., s hogy ez nem vezethet máshoz, mert erre is támaszkodik: "Igazságunk általános érzete."

Nem szállhatsz ki a játékból!

 

De kinek az igazságáról van itt szó? 

Mi az igazság? - kérdezhetnénk  mi is Pilátussal.

 

Szent Tamás apostol evangéliuma is ezt feszegeti...

"Volt ott egy ifjú, aki bűnös tettet követett el. Amikor odajárult, és szájába vette az eucharisztiát, két keze megbénult, úgy hogy többé nem tudta a szájához emelni. Az ott levők látták és elmondták az apostolnak, hogy mi történt. Az apostol hívatta, és így szólt hozzá: "Mondd el nekem, gyermekem, és ne szégyelld, mi volt az, amit tettél és idejöttél. Az Úr eucharisztiája ugyanis leleplezett. Mert ez a kegyelmi ajándék eljut sok emberhez, s többnyire meggyógyítja azokat, akik hittel és szeretettel járulnak hozzá, téged azonban
megbénított, ami történt, az nem valamiféle előzménytől függetlenül történt. Az ifjú pedig, akit az Úr eucharisztiája leleplezett, előrelépett, az apostol lába elé borult, s könyörögve ezt mondta neki: "Rosszat tettem, mert azt hittem, hogy jót teszek. Szerettem egy nőt, aki a városon kívül, egy fogadóban lakott, s ő is szeretett engem. Amikor hallottalak téged és hittem, hogy az élő Istent hirdeted, odamentem, és a többiekkel együtt megkaptam tőled a bélyeget. Azt mondtad: "Ha valaki szennyes viszonyt folytat, különösen házasságtörést, az nem kap életet az Istentől, akit hirdetek." Mivel tehát nagyon szerettem Őt, kérleltem és megpróbáltam rávenni, hogy legyen társam ártatlanságban és tiszta életben, ahogyan te tanítod. Ő azonban nem akarta. Mivel pedig nem akarta, fogtam egy kardot és megöltem, mert nem tudtam volna elnézni, hogy mással folytasson házasságtörést." ( Tamás apostol cselekedetei, Hatodik cselekedet, Az ifjú, aki megölte a leányt, 51., 151 ) 

Szimbolikus a történet..., mindannyian Isten menyasszonyának születünk.

Tegnap meséltem diákjaimnak az árnyékszemélyiség szerepéről a börtönpasztorációban.

 

 A főszereplő helyesen cselekedett-e? Haragja szentnek is tűnhet?

 

Minden emberben egyensúlyra törekvés és sok-sok kettős pólus munkálkodik. A felszínen ártatlan és ártalmatlannak tűnő személyiségben sötét és pusztító erők gyülekeznek a mélyben..., lehet nem is tud róluk.

Bonhoeffer erről ír, s tudjuk azt is - igazság és a hazugság is édestestvérek.

 

Memorial of Dietrich Bonhoeffer in front of St. Peter's Church, Hamburg

A rossz, bizonytalan-ingatag ember lelkében is fény van..., bár lehet nem is ismeri fel. Annál nagyobb az élmény mikor felvillan.

"Omnis gloria eius filiae regis ab intus - A királylány minden szépsége belül van." ( Zsolt 44,14 Vulg. )

 

Elutasítsuk-e gonosz és megátalkodott embertársainkat? Megöljük-e őket gondolattal, szóval, cselekedettel vagy mulasztással? 

Nehéz eltalálni a mértéket..., ugyanis tudatnunk kell velük..., így használhatatlanok számunkra..., mint menyasszonyok minimum hogy "nem szépek".

Az "erkölcsi szenvedély" ( ~ G. B. Shaw ) elutasíttatja őket velünk. De mi legalább "próbáltunk"...

"A nemes vér vagy veszt, vagy nyér, de próbál." ( Mikes Kelemen )

Ám mi van, ha nem csak kettőn áll a vásár? Egy egész csoport "menyasszony"-nak egyszerre fogy ki az olaja, és nem is bánják, sőt kérkednek is "szegénységükkel". 

 

"(...) nincsen is az ördögnek nagyob modgya az lelkek el vesztésire, mint az jó cselekedet szégyenlésinek teltalálása, mert az gyenge elméket, (...) könnyen bé veszik az félelmet és az szégyent, (...)" ( Mikes Kelemen, Az ifjak kalauza, 505 )

"(...) holot csak az vétket kéne szégyenleniek." ( Mikes Kelemen, Az ifjak kalauza, 506 )

Jó dilemma..., Jézus nem erre feleletet, talán a "konkolyról" szóló példabeszéd irányít el valamelyest..., - hagyjuk az aratásig. Ez persze azt is jelenti a kiválasztottak, akik ki akartak választódni és dolgoznak is kiválasztottságukon, nem árt valójában a konkoly, sőt segít is..., - már tudom, gondolják ilyennek nem kell lennem..., s nem is akarok.

 
"Annak okáért ezeket az hejában valo gondolatokot adgya elméjekben, hogy az jó erkölcs meg lévén vetve az emberek között, nem is becsüllik azokot kik azt követik, söt még meg is csufollyák. Ekképpen vonsza el öket az jó uttrol." ( Mikes Kelemen, Az ifjak kalauza, 506 )

Többes számról van szó..., ismerősökről akiket a gonoszság tart össze, - gyakran csak annyi, hogy másokat gúnyoljanak, cikizzenek. Ők a meghatározás szerint nem barátai egymásnak..., készek is bármikor egymást is megölni..., hisz nincs bennük szeretet egymás iránt. 

Mint Platón barlangjának félvak lakói, aki akár még versenyeket is rendeznek, - ki látja jobban az illúziókat a barlang falán.

 

 Ám ezért még nem kellene elfordulnunk tőlük..., megölnünk őket meg végképp nem. Még akkor sem ha ők ez vígan meg is tennék velünk...

Sajnálnunk kell őket hisz a szerelem és szellem nyomorékjai ők..., képtelenek bármi szépre.

"Meg fojtván bennek az veszet szégyenel az jó gondolatokot, és jó szándékjokot az üdveségre, (...) hogy nem csak az jó cselekedetet és az jó erkölesöt szégyenlik, de söt még dicsekednek feslet cselekedetekel." ( Mikes Kelemen, Az ifjak kalauza, 506 )

Versengenek a bűnben..., mintha erény volna...

"Azt szégyenelvén. hogy nem ollyan hamisak mint az kik az bünben leg el merültebbek."
( Mikes Kelemen, Az ifjak kalauza, 506 ) 

"Utállyák az jo erkolcsöt s, azokot kik azt követik, ez iránt mondgya az bölcs, hogy az Istentelen gyülöli az Isten szolgalattyát, az bolondok gyiülölik azokot, az kik rosztol szaladnak, az ki jár igazán, féli az urat. Az ki pedig engedetlen az utaban, meg utállya ötet." ( Mikes Kelemen, Az ifjak kalauza, 506-507 )

 

"Emlékezzél meg erröl az rettentö fenyegetésiröl az Isten fiának. a ki engemet, és az én beszédimet szégyenli. azt, az embernek fia is szégyenli mikor el jövend az ö dicsöségével." ( Mikes Kelemen, Az ifjak kalauza, 507 )

 

"Gondold el magadban, micsoda rettentö szégyen fogja el orczájokot, azon az irtoztato napon az kik most szégyenlik az Isten szolgálattyát (...) örökké valo szégyent és gyalázatot hozok ti reátok, mely el nem felejtetik."
( Mikes Kelemen, Az ifjak kalauza, 507 )

 

 

Miből származik a szégyen és gyalázat..., az összevetésből:

 

"Egynek lenni mindennel, ami él! Ezzel a szóval veti le az erény a haragos páncélt, és eltűnik gond az örök-egy világ képe előtt, örök ifjúság tölti el lélekkel, szépíti a világot." ( Hölderlin, Hüperion )

 

Itt az "erkölcsi szenvedély" is teret veszt..., egyedül a szeretet marad.

 

 

Arc az archoz, tett a tetthez...

"Szoktasad idején magadot arra. hogy az jot szabadosan cselekedgyed. nem hajtván arra, mások mit mondanak joert ha meg vetnek, aval ne gondoly, csufollyad csufolasokot meg emlékezvén arrol, micsoda nagy bolondság inkáb gondolni az emberek becsülésivel. mint sem az Istenel. é azs üdveségeddel. (...) Jol meg fontollyad mind ezeket." ( Mikes Kelemen, Az ifjak kalauza, 507 )

 

Tehát jó volna mindezt szabad akaratból tenni, ám a szabad akarat és kiválasztottságtudat is "initium fidei"-ből származik. Körbeértünk...

 

Beszélhetsz annak, akinek nincs füle a hallásra..., és mégis beszélni kell, hisz nem tudhatod, ki született "istentelennek" és ki szentnek.

 

S ahogy már idéztük a zsoltárost és Odo Caselt, a "szépség belül van".

"Az ifjúhoz meg így szólt, miután pecsétet tett rá: "Menj, fogd meg a kezét, és mondd neki: Kezemmel vas segítségével megöltelek, s kezemmel Krisztus hitében fölkeltelek." Az ifjú tehát odament, megállt mellette, s így szólt: "Hittem benned, Krisztus Jézus!" Majd Júdás Tamás apostolra nézett, és ezt mondta neki: ,,Fohászkodj értem, hogy Uram, akit hívok, segítségemre jöjjön." Azzal rátette kezét a lány kezére és szólt: "Jöjj, Uram, Jézus Krisztus, add meg neki az életet, nekem pedig a benned való hit zálogát!" És amikor
felhúzta a kezénél fogva, a lány azonnal felugrott és leült. Rátekintett az ott álló nagy sokaságra, és meglátta az apostolt is, aki ott állt vele szemben. Otthagyta ágyát, felugrott, és a lábához borult, megérintette ruháját, és így szólt: ,Kérlek, uram, hol van az a másik, aki veled volt, s aki nem hagyta, hogy ott maradjak azon a szörnyű és borzasztó helyen, hanem átadott neked, mondván: Vedd át ezt a lányt, hogy elérje a tökéletességet, s azután begyűjtessék a maga helyére." ( Tamás apostol cselekedetei, Hatodik cselekedet, Az ifjú, aki megölte a leányt, 54., 152 )

 

 "Jesus is my..."