Egész élet. Törlés nélkül.
(...)
és oly sokan jönnek ide, hogy az üdvözült lelkek, akiket valaha az ég
seregeinek hívtak, ma már csak gyér kisebbséget alkotnak, s a számuk
egyre csappan. Hajdani szentek, egyházatyák és kiválasztottak ma már csak hóbortos különcök, magukra maradt rögeszmések." ( G. B. Shaw, Ember és felsőbbrendű ember, 402 )
G. B. Shaw ugyan így látja..., s részben, mint már írtuk az előző részben, igazat is adtunk neki, az "eszmélés" következő szintjén már nehéz elmenekülnünk önmagunk elől. Önmagunk elől, mert nem Ő ítél felettünk..., mi magunk, hogy mik lettünk ahelyett, amik lennünk kellett volna.
"Belőled
isten szól. Ez a hit növelt szent ifjúkoromban, s lám, hiszem ezt ma
is! Nem emberésztől megszabottan zsong a folyó is alább, de kedve kinek
ne telne benne?" ( Hölderlin, A nép szava, 91 )
https://boatswain69.blogspot.com/2021/06/a-belso-lenyeget-vettem-at-iv-zombik.html
https://boatswain69.blogspot.com/2021/06/a-belso-lenyeget-vettem-at-iii-i.html
"A másik élet legsúlyosabb jellegzetessége, hogy az eszmélésnek magába kell ölelnie
egész múltját és egész jövendőjét.
Ebben teljesedik ki az emberléleknek egész istenmásolása, melyet a Teremtő a szellemiségek szerteszórásával akart.
Isten egyetlen pillanattá, örökösen lüktető jelenné fogja a Mindenség időfolyását.
Az ember ennek utánzója akart lenni s az anyagba ültetésével ennek a feladatnak
számára csak az lehetett a megoldása, hogy szemléletileg bezárult a jövő és a
múlt felé, s ennek a szellemiségében mégis bentlakó két végtelenségnek csupán
cselekvésében érzi hatását, tevékeny jelenlétét.
Nem szemlélheti, csupán él vele." ( Dienes Valéria, A másik élet iskolájában )
Ezt a szemléletet próbálják szélesíteni a misztikusok technikáikkal.
"(...) az a dolgunk, hogy födetlen
fővel álljunk isteni háborgásban, és atyánk sugarát puszta kezünkkel
megragadjuk, dalba takarjuk, s így
nyújtsuk az ég-adományt a népnek.
Hiszen itt csak a mi kezünk bűntelen,
mert gyermeki tiszta a szívünk, (...)" ( Hölderlin, Mint ha ünnep-hajnalban, 53 )
A személyes Igazságot, ami harmonizál az egyetemes Igazsággal.
Ez Ozeás Istenismerete..., ami saját önismereted is egyben. Aki azonos Istenével, önmagával is azonos.
"„Mivel állhatok az Úr elé, mivel borulhatok a magasságos Isten elé? Álljak oda égőáldozatokkal, egyesztendős borjakkal? Kosok
ezreiben telik-e az Úrnak kedve, vagy áradó olajpatakokban?
Feláldozzam-e elsőszülöttemet vétkemért, méhem gyümölcsét saját
bűnömért?
„Megmondták neked, ó ember, mi a jó, és mit kíván tőled az Úr: Semmi mást, mint hogy váltsd tettekre az igazságot, szeresd hűségesen, és járj alázatosan a te Isteneddel.” ( Mik 6,6-8 )
Váltsd tettekre az igazságot...
https://boatswain69.blogspot.com/2021/03/csak-teljes-halal-altal.html
Csakis teljes halál által...
"Ezért szűkek eszméletének korlátai, nem fér bele a metafizika, csak a tudomány és ezért vannak gondolkodásán mindig érezhető szemellenzők. Mert a gondolkodásnak szemléletnek kellene lennie, nem pedig kísérletezésnek; és az emberi elme míg testben van, lefüggönyözött időben él mind múltja, mind jövője tekintetében." ( Dienes Valéria, A másik élet iskolájában )
"(...) és oly sokan jönnek ide, hogy az üdvözült lelkek, akiket valaha az ég seregeinek hívtak, ma már csak gyér kisebbséget alkotnak, s a számuk egyre csappan. Hajdani szentek, egyházatyák és kiválasztottak ma már csak hóbortos különcök, magukra maradt rögeszmések." ( G. B. Shaw, Ember és felsőbbrendű ember, 402 )
"A testből való kiköltözéssel lehullanak ezek a függönyök. A valóság feltárul a lélek előtt. Felragyognak eszméletének összes síkjai. és. ennek első eredménye, hogy egyszerre, egyetlen pillanat tartalma gyanánt látja egész életét annak minden részletével, a legutolsó gondolatfoszlányig. Ennek egy-egy lehelete eljön olykor még a testben élő eszméletre is, mikor úgy közelít a haláltudat. hogy már nincs mit tenni, megszűnt a cselekvés mezeje. Minthogy a tiltó függönyök csupán a cselekvés kedvéért voltak, most lehullanak.
Ez a teljes önmeglátás a halál pillanata után minden léleknek kijár.
Ezzel lép az Úr elé, ez az ő életgyónása, ítéletre való bemutatkozása. Egész élet. Törlés nélkül. Ilyen gyónást kíván az Isten gyóntatószéke.
Ezt a teljes megismerést hozza el legelőször a másik élet. Isten fénye borítja el, és mindent megmutat neki szemléletben is.
Újra kell élni tanulnia. Elhalmozza, elönti most a saját élete. Szinte nem fér el önmagában. A földön nem tudta, hogy ő ez a világ. Nem tudta lénye titkait, - csak egy vonalon, a morálisan voltak pontos utasításai, melyeket Isten itt hagyott, mikor embernek idejött. A Fiú mindent megmondott, ami szükséges arra, hogy az értékelés vonalán tiszta sáfárságot folytathassunk idelent.
De metafizikát nem hozott, ezt a kelyhet a Morális nyújtja felénk. Ezt a poharat emeljük ajkainkhoz és ennek íze járjon át és váljon vérünkké, hogy a nagy meglátás és megláttatás pillanatában el bírjuk viselni a látványt és az életünk minden gödrébe, minden láncába bemélyedő Tekintetet. A legszentebb földiség is alig hogy bírja, és aki elrontotta a lelkét, összeroskad alatta. És ez az összeroskadás a kárhozat, a pokol. És aki még támolyogva viseli, az az ideiglenes lángok országában jár. És aki szemlesütve. szégyenkező, de áldott lélekkel áll e Tekintet előtt, az az életszentség, az az üdvözülésnek prelúdiumát éli, mennyország-kapuban áll.
Azért nem bírja ki a lélek Istent tisztítótűz nélkül. Mert egészen látja magát.
Vakító fényben lobognak fel benne eszméletének összes síkja, egészen a teljességgel kitáruló személyes múltig. Ugyanakkor rálobban a megpillantás fénye, ennek a múltnak az időben való visszaverődésére. a jövendő felé. Nemcsak múltját kell viselnie, hanem jövendőjét is, mégpedig úgy kell viselnie, mint saját művét, saját szabad akaratának termékét és folytonosan ebben a kettős köpenyben. Meg kell tudnia magát, múltjának és jövendőjének ebben a kettős köntösében, melynek minden fodra, minden ránca felelősségtudattal van teli. és a saját magán keresztüllátó lélek szinte elvész önmagában." ( Dienes Valéria, A másik élet iskolájában )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése