"Leheté az hogy valaki szegyenellye jó cselekedet cselekedni?" I.
"megátalkodottságot a jóban"
Elérkeztünk az etika nagy kérdéséhez..., a szeretet belső kényszer, vagy van vagy nincs - ahogy Antoine de Saint-Exupery írja:
"Tudd felismerni a
szeretet kényszerét. Aki esküszik rám, és mielőtt megszólalna, azt
várja, hogy előbb én beszéljek, nem érdekel engem." ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 132 )
Ahogy Gyökössy tanár úr is állította, bárki lép, csökken a távolság. S aki hamarabb és bátrabban, az szeret jobban.
Etika, főleg az erkölcs egyfajta erőrt, tartást vár el, "megátalkodottságot a jóban", ebből épül "kötelességtan", ahogy Fichte nevezi.
"Ha nem volnék javíthatatlan..., már réges-régen romlott volnék." ( Chamfort )
( https://boatswain69.blogspot.com/2021/08/ha-nem-volnek-javithatatlan-mar-reges.html / https://boatswain69.blogspot.com/2021/10/ha-nem-volnek-javithatatlan-mar-reges.html )
Kik ilyen megátalkodottak?
Létezik "praedestinatione sanctorum", ahogy Szent Ágoston írja.
A személyes jó összhangban van - összhangban kell legyen az abszolút tudással, még ha egy kis részére kiterjedő is..., "daimónunk" vezetni fog. ( Különösképp nem nehéz dolog ez "ha már jövünk" és nem megyünk... )
A jó cselekedetet pedig szégyelleni ez belső ellentmondás, s mint ilyen nevetnünk kellene...
https://boatswain69.blogspot.com/2021/02/ime-mienk-gyermek-krisztus-ii-spontan.html
Mégis inkább sírjuk, mert létezik. S nem is ritka.
Ez is a szentek egyik fő ismérve..., nem szégyellik a jót. Mit is szégyellhetnének rajta?
"Nem, dehogy szánja bűneit az ember, sőt a tiszta lelkiismeret, mint a kristálytiszta tengerszem, úgy ragyog a tekintetéből."
( Alekszandr Szolzsenyicin, A Gulág szigetvilág, 636 )
Mert hogy a többiek, jellemzően szűklátókörűségből, szeretnék bűnnek láttatni még számunkra is erényeinket.
Ők, akik talán még el sem indultak, s nem is fognak soha.
Nem adják fel..., hát mi miért adnánk?
| |||
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése