"...megtörténik az igazság."
"A létezővel való megegyezés már régóta az igazság lényegének számít.
Arra gondolnánk hát, hogy Van Gogh festménye egy létező pár
parasztcipőt másolt és éppen azért lett mű, mert ez sikerült neki? Arra
gondolnánk vajon, hogy a festmény a valóságosról vett volna másolatot,
amit aztán egy művészi termékbe helyezett volna bele? Semmiképp. … Van
Gogh festményében megtörténik az igazság." ( Heidegger )
https://boatswain69.blogspot.com/2021/11/az-erkolcsi-en-iii-apokalipszis-v-ii4.html
S mi történne, ha a fenti idézetben a kis "l" nagy "L" re cserélnénk?
 |
| "Η φύση είναι αρμονία στη διχόνοια." / "A természet harmónia a "viszályban"." |
A "Létezővel" való egyezés minden misztika alapja.
Ez elsősorban saját "habitusoddal" való egyezést jelent...
Nem kell neked szilvának lenni, ha alma vagy..., de almának lenni kötelező!
"Nincsenek közös céljaik, ha csak az nem, mindenki gyümölcsöt szeretne teremni, "élni és élni hagyni!
Mi dolgunk lehet segíteni őket, hogy beteljesítsék saját sorsukat, céljukat, hogy saját termést hozzanak!"
https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/de-mindig-lehetsz-legjobb-szilva.html
Viszont ha önmagunk vagyunk a sokféleségben egész jó képet alkothatunk az Egészről..., aki nem ezt szolgálja..., nem csak kilóg a sorból, de akadályozza a harmóniát.
https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/milyen-ez-az-alma.html
Milyen viszonyunk a bűnhöz? Itt újra felvetődik a kérdés....
https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/milyen-legyen-viszonyunk-bunhoz.html
"Nincs szükségem egy nem harcos egyházra, amelyik nem áll harci rendben és nem menetel egy irányba." ( Chesterton )
Hogy nem láthatsz át mindent? Igazad van..., ám ez a "discord harmónia" maga az élet. S addig tart, míg "discord"..., ha minden hang helyére talál..., vége a játéknak.
"Miért váltam most valóban kedvessé az Úr előtt? Mert magamról szóló ítéleteim fájdalma kiégette belőlem a hibás választásokat. Nem azért égettek engem ezek a választások, mert magamat aljasítottam lejjebb, hanem azért, mert megbontottam vele egy öröktől fogva akart harmóniát, egybehangzást, - Azzal, aki megteremtett és aki azt akarta. hogy az övé legyek.
És nem voltam mindig az övé.
Mikor ennek gyötrelmét megérzem. akkor valami csodálatos tisztulás történik azon a ponton. Mintha múltamnak, egész életemnek összes síkjai mind összeborulnának abban az akaratban, hogy az az elhibázott választás, melynél most éppen állok, ne legyen. Metafizikailag nem tehetem nem levővé.
Ez a valóságok országa, amelyikben nincsen irgalom. A meglevő van, a megvolt van és a leendő van. Ennek a háromnak egybeölelkezése alkotja a mindenkori jelent. Tény-ország.
De van akarat-ország is. Ez a moralitás országa. A megbocsátott és jóvátett "bűn" moraliter nincs. Jézus ezt a megsemmisítést gyakorolta, mikor gyógyításai előtt irgalmát szólaltatta meg.
A nyomorék gyógyulni akar, járni akar, életének örvendezni akar, és mikor ezt várja, Jézus azt mondja: megbocsáttatnak bűneid. Nagy titok rejtőzik itt. Nem használ a gyógyulás bűnbocsánat nélkül. Hiába adom vissza járókészülékedet, ha szennyes a lelked. A morális törlés az első.
Annak a csodálatos hatalomnak a műve, amely egyedül Istené. A farizeus, aki nem hiszi Jézus istenségét, azt mondja rá ilyenkor: "káromkodik". Szentségtörést mond, mert nincs hite. Mint érzéketlen fabáb nézi az Irgalom mindenható cselekedetét, mellyel egyetlen akaratvonás eltörli a bűnt.
De a megbocsátás a földé. A testes léleké. A testetlen lélekkel mit csináljon?
A bűn eltűnt, de valami maradt belőle, a törülhetetlen megtörténtség. Ennek kell a tisztítótűz.
Rászakad az egész életre az emésztő bánat. Mi az a bánat?
Lényegében az, hogy nem akarom, hogy legyen az, ami távolított az Istentől. ami kitépett a vele való harmóniából. Akarom, hogy ugyanakkor mást tettem volna. Akarom az elvetélt vonalat, és mindazt, ami abból fakadott volna életemre. Akarom a meg nem élt vonalak közül azt, amelyen a legmélységesebben egyesültem volna az örök Akarattal, és ebben az akaratban megélem azt egész jövendőjével. Annyira megélem, hogy most már egészen azé a vonalé vagyok.
Míg ezt el nem érem, mondhatatlanul szenvedek. Ezerszer visszatérek rá és előzményeire. üldözött állatként futkos a lelkem, szinte eszeveszetten kémleli gondolatainak minden szálát, minden foszlányát, úttalanul tévelygek önmagamban és ez a keresés, ez a meglátás, ez az ítélkezés tisztít engem, áttöri homályaimat, kiegyenesíti bizonytalanságaimat, és
ezer szunnyadó erőt ébreszt bennem, amelyek alig bírhatóan ostoroznak.
Ennek az a technikája, hogy eszmélésemnek minden síkja rávilágítson minden többi síkra, és nem lehetne tisztulás eme teljes önmeglátás nélkül.
Ezt egyszer "boldogság"-ban is kimondta Jézus a tisztaszívűekről, hogy "meglátják az Istent".
A tisztaság teljes látás, a tisztulás pedig látni - tanulás... Mikor az önmeglátás teljesen kivilágosodik, akkor a morális öntudat legyőzte a metafizikai valóságot.
Mert hasztalanul olyan az a letelt élet, amilyen, - a morális ön-elítélés átértékelt mindent, és mikor ez a világosság elöntötte a letelt életnek egész idő-birtokát a múlt végtelenjétől a jövendő végtelenjéig, - mikor az egész élet keresztül-kasul van világítva a teljesen kitágult, korlátozatlan eszmélés minden részletre kiterjedő fényével, - akkor a lélek kész a feltámadásra, a feltámadott testtel való egyesülésre, mely a végső rendeltetése.
Ezért kell a halál. A halál arra való, hogy a lélek egy darabig test nélkül legyen, hogy addig míg maga van, korlátozatlan eszmélése legyen. A testben nem tudna eddig a látásig fejlődni, mert a testes léleknek az anyagon való dolgozásban kell gyakorolnia magát, és ehhez eszméletének korlátozására van szükség mind a múlt, mind a jövő felé. Be kell szűkíteni, hogy cselekedni tudjon.
Ha Éva nem evett volna a fáról, más lehetett volna a testes eszmélés. Talán nem lett volna ennyire az anyagnak rabja. Talán istenszemléletben élt volna az ember és nem a "gyártás", hanem a látás lett volna feladata. Az élő anyag engedelmesen és nem lázadóan viselkedett volna vele szemben. Cselekvései nem harcból, hanem egyesített akaratokból táplálkoztak volna. Talán ráfénylettek volna a jelenre az eszmélet összes síkjai és az élettelen anyag ellenállása sem lett volna olyan abszolút, mint amilyen ma, és az egész testes élet alatt.
Most csak az bizonyos, hogy a tettek országa nyitott látóhatár helyett a közvetlen lehetőségek szűk sikátoraiból áll, hogy minden cselekvésünk látásunk korlátozását igényli és nem adhatja meg az összes eszméletsíkokon való egyidejű látást más, mint a halál.
Ezért kellett Istennek a paradicsomi hűtlenség után programba venni a halált, az anyag kötelékeiből való kilépést és a lélek magányos életszakaszát, mely megelőzi a feltámadást.
Isten első gondolata az volt, hogy az anyagba öltözött emberlélek istenszemléletben éljen és ezen át fejlődjön a mennyország felé. Halál nélkül.
A bűn megteremtette a halált, a bűnre válaszoló Irgalom pedig a halál orvoslására megígérte a feltámadást." ( Dienes Valéria, A másik élet iskolájában )
Mert nincs mit elérni és nincs mit megújítani...; ~ αποκαταστασις παντον!
https://boatswain69.blogspot.com/2021/10/az-szep-vilag-reg-oda-reparatioconversio.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése